Kalandos, csapatos, mágikus, küldetést teljesítő.
Tal’Dorei királyságban komoly gond van. Valami szörny elkezdte gyilkolni az embereket és lerombolni a falvakat. Próbálnak zsoldosokat és nagy harcosokat küldeni ellene, de eddig mindenkit legyőzött. A Tanács így úgy dönt, meghirdetik az állást, jelentkezhet szörnyvadásznak, aki szeretne. A Vox Machina egy zsoldoscsapat, de nem éppen a sikeres fajta. Bárdjuk, egy törp legfőbb elfoglaltsága, hogy minél több nőt ágyba vigyen. A druidájuk bizonytalan az erejében. Féltündér harcosaik, akik mellesleg ikrek, folyton vetélkednek és a maguk dolgával törődnek. Mesterlövészük tele titkokkal, a barbár harcos nem bírja alkohol nélkül és a szent emberüknek is akadnak gondjai. Most sürgősen pénz kell, és jelentkeznek. Mivel a királynak szimpatikus a csapat medvéje, megkapják az állást. Ahogy szembenéznek a veszedelemmel, menekülőre is fognák, de az áldozatokat látva felszívják magukat. A Vox Machina igazán összeáll, egyedi módon harcossá és igazi csapattá érnek, akik a Percy (lövész) életét korábban tönkretevő és a királyságot veszélyeztető lények ellen is megindulnak.
Egy újabb mese, ami nem gyerekeknek lett kitalálva. Elvileg könnyen beazonosítható az a csoport is, akiknek szánták. Dungeons & Dragons történet az alapja, és ugyanabban a világban is játszódik, mint az a játék.
De hogy mennyit ad az előismeret? Nem tudnám megmondani. Dungeons & Dragons filmet már láttam, de különben nem tudok róla semmit. Nem volt most hiányérzetem sem, mert olyan univerzális lényeket mozgat, amelyeket bármely más fantasy történetből lehet ismerni. Elfek és félig elfek, törpék, sárkányok, vámpírok… Ha meg a világ a játék alapú, akkor nem vitték túlzásba. Vannak királyságok, városállamok és komolyabban nincs még velük foglalkozva. Szóval, nem érzem úgy, hogy kellett volna korábbról tudnom bármit is.
A történet felépítése elsőre furcsa volt. A 12 részből az első kettő egy külön kaland, el is könyveltem, hogy pár részenként majd leszámolnak egy-egy szörnnyel. Ehhez képest a harmadik résztől jön az átívelés, és végig Percy múltját ragozzák és annak szörnyei ellen küzdenek majd.
Nem volt rossz történet, elnéztem. De nincs olyan hangulata, mint amit hasonló alapokkal a Castlevania tudott hozni. Ez vidámabb, könnyedebb, annak ellenére, hogy ebben is sokat gyilkolnak és a vér is bőven patakzik. Talán azért is, mert ez a csapat nem veszi olyan komolyan magát es elég… rikító egyénekből áll. Sem ők, sem a sztori nem engedi, hogy a fájdalmakba merüljünk, mindig csak megyünk tovább. Megnézünk egy tömegmészárlást, jön egy vidám dalocska és a műsornak mennie kell tovább.
Különben a figurák nem rosszak, még lehetőség is van bennük bőven. Percy történetét most megismertük, de az ikrek, Keyleth múltja is olyannak tűnik, amire egy évadot lehetne alapozni. Mindenkinek adtak egy fegyvernemet, egy egyedi stílust és őrült bandává állnak össze, ami eladja a sztorit.
Ha már emlegettem a zenét. Az is kétarcú. A hangszeres alap helyenként még a LotR egy-egy dallamát is eszembe juttatta, amire rápakolták Scanlan pajzán nótácskáit gyakran rockos alapokkal. Ránts rá a gyöngysoromra, meg hasonlók…
Különben arra a gyöngysorra írtak egyéb poént is, amikor az ártatlanabb Keyleth-nek is leesik, hogy nem nyakra való gyöngysorról van szó. Ez jellemző a film humora: szexista, pajzán, de nem annyira, hogy korhatáros legyen.
A második évad be van rendelve, a végén nyomot is hagytak, merre indulunk tovább. Úgyhogy, némi sárkányvadászattal majd folyt.köv.
The Legend of Vox Machina – 5/4 nem túl okos, de kalandos, pörgős és humoros, egyszer jól elszórakoztam rajta.
