Karriert építő, musicalt létrehozó, kapcsolati válságos.

Jonathan tudja, mivel akar foglalkozni egész életében. A zene jelent számára mindent, mondhatni egész életében csak ír és ír. Most éppen egy darabot készül színpadra állítani, közben jár egy alkotói klubba és nagyon várja az áttörést. Most lesz 30 éves, és tragédiaként éli meg, hogy még nem ismerik a nevét. Gyerekkori barátja, az egykor szintén színpadról álmodó, mára megkomolyodott és sikeres Michael áll mellette, és a barátnője, a táncos Susan. Jonathan észre sem veszi, hogy annyira a darab tölti ki minden percét, hogy azzal a kapcsolatait veszélyezteti. Susan kap egy állásajánlatot és el kell döntenie, hogyan reagáljon. Mélyebbre kell mennie magában, hogy jobb legyen a darab – kell egy igazán nagy dalt írnia bele - és a barátnője helyzete miatt is döntenie kell.

Jonathan Larson – kezdjem azzal, hogy megcsinálta? Erősen önéletrajzi ihletésű a darab és a film megtehette azt, hogy a végén elmondta, mi lett a férfival. Megírta a Rent című musicalt, ami halhatatlanná tette a nevét, de már nem érhette meg a hatalmas sikert, nagyon fiatalon hunyt el. Lelőttem a poént? Bocs. A helyzet az, hogy a Rent volt 21 évesen az egyik oda-vissza hallgatott musical kedvencem, és nekem azzal már ismert volt a sztori, amint összekötöttem a filmbeli karaktert annak a műnek a szerzőjével.

Belemehetnék abba, hogy a Rent mit adott a zenés színpadnak. Korszakalkotó darab, és a Tick, Tick… Boom!, ami Larson önéletrajzi ihletésű darabjából készült, be tudja mutatni, hogy mit adott Larson a musical világhoz, ami előtte nem volt divat.

Az egyik, hogy mennyire személyes és emberről szóló a mű. Nem olyan monumentális, nagy emberi dráma, mint pl. A nyomorultak, nincs olyan politikai üzenet benne és nem is olyan keserédesen szórakoztató, mint a Hegedüs a háztetőn. Ez mindennapi, kortárs emberekről és az érzéseikről szól, olyan problémákról, amelyek bárkié lehetnek. Pl. az egyik dal a darabban arról szól, hogy házibulin minden vendégnek ír egy-egy jellegzetes sort egy dalban. Vagy a költözésről. A másik, hogy tabutémákat vitt színre. A barátja, Michael homoszexuális és a történet során derül ki, hogy HIV-pozitív. Mutogathatnám, ez mind hogy jelenik meg a Rent történetében is – már itt vannak az alapok.

Izgalmas attól is, hogy itt a musical megszületése, a megélt élet maga a musical témája. Vagyis, készítők és szereplők összeolvasnak, és egyszerre történet is, vallomás is, mélyen feltárulkozó. Mostanában a Nine volt hasonló színházi élményem, de azért elárulom, hogy ez a film jobban tetszett.

Lin-Manuel Miranda rendezte és nagyon korrekt filmet rakott össze. Imádtam, ahogy ki tudott törni a színházakra jellemző szűk térből. Ahogy a darab, a film is személyes és belülről szól, de közben zajlik az élet, a szereplők mozgásban vannak, és miközben követi a darabot, döbbenetes, mennyire film is tud lenni.

A film zenei teljesítménye előtt is le a kalappal, bár ez Larson hatalmas érdeme. Ahogy a Rent, a Tick, Tick… is beleette magát a hallójáratomba. Csak egy példa: ahogy a születésnapi dal egy bomba robbanása előtti visszaszámlálássá válik és a Happy Birthday motívuma keretté válik, remek. Kit lep meg, hogy most is a zenéje szól mellettem? Nagyon sok jó dal van benne, és akkor az első nagy meglepetést is felfedem, ami egészen lesokkolt, amikor nézni kezdtem a filmet: Andrew Garfield nagyon jól énekel! Taron Egerton, az Énekelj első része óta nem volt ilyen meglepetésben részem. Ha énekelni kezdene főállásban és dobná a színészetet, követném a munkásságát akkor is. Bár, nem fog ilyet tenni – Larson megformálásáért jött az Oscar-jelölés, és fiatal kora ellenére ez már nem is az első jelölése, még előtte a jövő és jó pár siker.

Tény, nem árt a film élvezetéhez szeretni a musical zsánert, de mellette remek karakterdráma is, ami egy összetett, érdekes személyiségnek is emléket állít. Jonathan Larson egyszerre imádható, sajnálható és nagyon emberi alak előttünk.

Tick, Tick… Boom! – 5/4,5 nem csak musicalfilm, el tud szakadni attól, hogy színház ízű legyen. Andrew Garfield meg újfent ledöbbent, mire nem képes.