A helyzet az, hogy van pár klasszikus film, amit szégyen vagy sem, eddig még nem láttam. A Beetlejuice is ezek közé tartozik - bár, azt bevallom, hogy nem azok között van, amelyeket szégyellek, hogy eddig nem néztem meg. Az sokkal fájdalmasabb magam előtt, hogy a Ponyvaregény és a Kutyaszorítóban még kimaradt az életemből.

De, mivel a Beetlejuice megkapta a folytatást, rászántam magam a megtekintésére. És nagyon meg is lepődtem. Nem is tudom, milyen kép élt erről a filmről a fejemben, de nagyon nem ilyen. Talán inkább a Rémségek kicsiny boltját vagy az Ollókezű Edwardot vártam, nem ezt a... nem is tudom, minek nevezzem.

Először is, nem is Beetlejuice a főszereplő! Ezen már meglepődtem. Michael Keaton ikonikus szerepe, de a kész filmben nem sok jelenet jut neki. Ha emlegetik is, ténylegesen alig van a képernyőn. A másik, hogy nem nagyon tudom belőni, hogy ő horror alak, negatív vagy pozitív szereplő. Egy szellem, aki jól ijesztgeti az embereket, de nem tűnik se rossznak, se jónak, csak olyannak, aki szeret feltűnést kelteni és csintalankodni. 

Ami viszont kiugrik, az a külleme. Abban horror figura egyértelműen. A színészt sem egyszerű felismerni benne, annyira extrém és ápolatlan küllemet adtak neki. Értem, hogy hulla és szellem, de Beetlejuice még lepusztult is. Őrült csöves kinézete van, a gesztusai meg egy a szokottnál őrültebb Joker vonásai.

De a történet igazából egy friss halott házaspárról szól, akiknek a házát megveszi egy család. El akarják űzni őket, maguktól nem nagyon boldogulnak, így felmerül bennük, hogy Beetlejuice segítségét kérik. A helyzet akkor kezd változni, amikor a beköltözött család kamaszlánya a barátjuk lesz. Csak addigra már a bajkeverő démonka betette a lábát a házba és nem akar távozni.

Komédia, és akinek ez a humora, azoknak tetszeni is fog. Fekete, kicsit gyerekes, de messze van az olcsó és altesti poénoktól. Némileg furcsa, de ez a látványvilágban is benne van. Tényleg olyan a film szellemisége is, mint amilyennek kinéz a film.

Ha már látvány, saját korában azért ez egy merész és érdekes ötlet volt látványban is. A folytatásban majd érdeklődve nézem, mennyire veszi át a CGI a helyet, de itt báboztak és maszkokat hordtak, érdekes és egyedi látványvilágot teremtve. A házaspár fejének eltorzítása szörnyfejjé, vagy a Beetlejuice rovarszörny még mai szemmel is megkapó.

Ahogy a színészi gárda sem vesztett a fényéből. A többség neve jól cseng ma is, és ebben a filmbe szépen oda is tették magukat. Keaton a legextrémebb karakterként talán a leginkább emlékezetes, nem véletlenül ő az ikonikus és címadó, ha nem is főszereplő. De Winona Ryder is szépen előlegezi Wednesday-t, illetve érthető, miért kapott Burton Ollókezű Edwardjában is fontos szerepet pár évvel később.

Nekem inkább fura volt, mint emlékezetes, de érdekel, miképpen folytatták napjainkban. Ha rászántam magam, majd mesélem azt a filmet is.