Egy újabb történetet néztem meg a Dalgliesh sorozatból, ez volt a The Black Tower.

Ami elsőre érdekelt, vajon nyitják-e a világot? Hamar választ kaptam - nem éppen. Nyomozónk megérkezik egy isten háta mögötti vallásos szeretetotthonféleségbe, és alig mozdulnak ki innen. Maximum a helyi épületek között mozognak: az otthon, a halott pap lakja és a címbéli fekete torony. Egyetlen jelenet van, amikor Dalgliesh bemegy a városba, de ő nem megy ott sehova, csak az egyik szereplőt teszi ki az utcán, akit befuvarozott. Vagyis, még mindig volt egy olyan érzetem, hogy a külcsínen fogják meg a pénzt.

Igaz, az otthon jól nézett ki, és az olyan személyhez kötött dolgok, mint a ruhák, frizura, kis személyes tárgyak hangulatosak. Ha nagyon akarom, valahol értelme is van annak, hogy nem nyitnak szélesebbre: ott a bűnügy, ott nyomoz, mit akarok, hova menjen?

Megvan az a melankólia is, amit szintén megfigyeltem már. Sőt, még rátesznek egy lapáttal. Dalgliesh nem csak a feleségét gyászolja, a gyerekük is meghalt. Bertie Carvel szépen hozza a néma szenvedését, és az úriember modort - messze ő a legszimpatikusabb színész a stábban.

A krimi most jobban tetszett. Jobban lehetett találgatni, ki tette és miért. Sokkal több titok derül ki menet közben, és folyamatosan újraértelmezi a gyanúsítottakat. Ezért is sajnáltam annyira, amikor jött a végjáték és megtudtuk, ki tette és miért. Behoz egy új szálat, egyetlen utalással korábbról - nem szeretem, amikor azért kellene meglepődni egy krimi végén, mert az egyik mellékszereplőnek hirtelen bedobnak egy indítékot és kapunk egy újdonságként ható magyarázatot. Ez sajnos ilyen volt.

4 rész után pedig megvan az ítélet: számomra egyszer nézős krimi. Egy alkalommal leköt, egész szépen meg is csinálták, de az a kis plusz nincs benne.

Ezen kívül a hétvégi magyar adaptált sorozatok aktuális részeit néztem meg.

A mi kis falunk egy gyengébb résszel jelentkezett a héten. 3 fő szál volt benne, mindegyik azt a félreértéseken és ostobaságból fakadó humort erőltette, amit nem nagyon szeretek.

• Kati: László beállított a válási papírokért, jött az udvarló, Jani meg féltékenységében lánykérésre szánta rá magát. A szálat zárják, nem jutnak sehova és rossz volt nézni, ahogy össze-vissza habognak, meg rohangásznak. Az egyetlen értelme Laci lebukása - azt majd ragozhatják tovább.
• A Répák benzint lopnának, de a Sváb beragasztózza a kannát. Nem is folytatom - ez lenne a helyzetkomédia. Hogyan szedjék le a kannát?
• Anikó meglátja az anyját félreérthető helyzetben, és máris kombinálni kezd, kivel csalja az apját. Ez tipikusan az a konfliktus, amiket a legjobban rühellem: rosszul kommunikálnak, és ebből aztán jönnek a félreértések. Ezt is fogják még ragozni - amit kifejezetten sajnálok.

Egyik szál se az igazi, és most még csak meg se mosolyogtattak.

Viszont, azt elismerem, hogy színészekben erős a sorozat. Bár azért tud fájni a szívem, hogy pl. Döbrös Laura az Aranyélet után Pajkaszeg/rét sose tudom melyik, Anikója. (Bár ő kétlaki, szóval...)

A séf meg a többiek - ezt fogom a legkönnyen leírni, mert ez a sorozat továbbra is nagyon erősen koppintja az orosz eredetit. Nagyon várom, hogy mikor visznek bele valami saját színt, de egyelőre ugyanaz a sztori, mint az orosz volt, csak Budapestre helyezve. Vagyis, a 3. részben sincs semmi új.

Igaz, én bírtam az eredeti sorozatot, és ez is nézeti magát velem. Ez jobban eltalálja a humorom, és ennek is vannak érdekes húzásai a szereposztásban. Most éppen Anger Zsolt (ha már az Aranyélet-nosztalgia felmerült...) ugrott be Viki exét életre kelteni, és még Csonka András karakterét is emésztem, mint a hajós sztorikkal teli tréfagyáros. Most meg volt egy jófej liba - pedig én madárfóbiás vagyok, de ezen jókat mosolyogtam. Ahogy húzogatta a csőrét...

Meg, Viki ruháit is szívesen nézegetem. Az eredetiben is egy nagyon nett nő volt a karakter, itt sem adják alább.