Már elkaszálták, vagyis ez a Pacific Rim történet ezzel a 2. évaddal, alig pár résszel véget ért. Igaz, el is van varrva minden szál és a végére a szereplők maguk mögött hagyják a Black-nek nevezett senkiföldjét és célba érnek.
De mi is jutott ebbe az évadba be? Azonnal kaptunk egy új ellenséget, akik meg akarják kaparintani Boy-t és kimosni az agyát. Jobb híján hívjuk őket sivatagi boszorkányoknak, akik a Kaiju lényeket istenítik és minden ember bukását szeretnék. Gyorsan és sok szállal kapcsolják be őket: most Boy miatt, de korábban ők voltak azok is, akik a Travis szülőket üldözték és náluk a válasz, mi történt a két felnőttel.
Nagyon észrevenni, ahogy minden korábbi nyitott szálat most rövidre vágnak. A legjobb példa erre Shane, aki egyszer feltűnik, tesz valami önfeláldozót és már vége is van a szereplésének, a hozzá kapcsolódó konfliktusoknak. Valahol érthető is, ennyire rövid idő alatt nem lehetett nagy lelki válságokat megoldani és több szálon haladni. Így gyorsan egység lett, harcoltak a banyákkal és a csapattagok nem érhettek rá lelki kínokra sem.
Ebből jön, hogy a szereplők nem fejlődnek, mi több, idő sincs igazán foglalkozni velük. Mei teljesen háttérbe is kerül, leginkább csak akkor látjuk, amikor valamiért Hayley túl zaklatott, hogy párba álljon a bátyjával és a másik lánynak kell beszállnia irányítani a Jaegert.
Cselekményközpontú akció az egész, ami onnantól lesz izgalmas, hogy tényleg egymásnak esnek a banyákkal és a lényeikkel. Van egy hangulatos hajsza, jó pár kisebb-nagyobb csata és a szülők kapcsán egy érzelmesre hangolt kitérő.
A grafika ugyanaz, mint az első évadban. Ami kitűnt és ki is emelem, hogy a banyákat mennyire jól összerakták. Egészen horror hangulatú, ahogy a maszkokban a sivatag démonjaiként ténykednek, ahogy kántálnak vagy éppen harcolnak együtt.
Történetzárásként elment, és nagyon érezni, ahogy a korábban nyitott szálakat most összehúzzák, hogy hiányérzet nélkül el lehessen köszönni a szereplőktől. Jut eszembe, továbbra sem gyerekmese.
