Haladunk tovább a robotok új világrendjében, vagyis Westworld (s04e06).

Talán már nem meglepő, hogy megint szemléletet váltottunk, és egy újabb darabka kirakóst adtak nekünk. Most azt nézhettük meg, mivel töltötte Caleb az utóbbi pár évet, miközben Frankie nagyon meg akarja tudni, mi lett az apjával.

Nem mondanám, hogy túl sokat haladtunk előre, de már körvonalazzák a robot utópia férges almáját. Látjuk a kórt, az emberek ténykedését és hogyan függenek össze a dolgok. Mondjuk, az még nem tiszta, hogy Christina hogyan illeszkedik ehhez és Bernard végső célja mi. Remélem, azért valami meglepetés még lesz, mert ha csak a rezgéseket kiadó tornyot kell megostromolni a végére, csalódott leszek. Majd meglátjuk.

Volt ötlet Caleb menekülésében és a sok Caleb összedolgozásában. Ha kissé csalimesének is érzem minden után, még akkor is ez kötött le jobban, nem Frankie és Bernard alig haladó szála. Összességében lassan haladunk a végjáték felé, sokkal szívesebben meséli a történet a mellékszálakat, az egyes szereplők múltbeli helyzetét és a jelenhez jutását.

De ezt látványosan teszi. Újfent: korrekt akció, ezt jó volt nézni. Azt is írtam már nem egyszer, hogy ebben a szériában a színészeken sem spórolnak. Azt se gondoltam volna, még tavaly se, hogy Tessa Thompson karaktere és alakítása köt majd le, de most ott tartunk. (A Fekete Kalapos még simán felférne mellé, de ahhoz nem látjuk eleget. Charlotte többet van képernyőn.)

Még 2 rész van vissza, hogy számoljunk is, de már tervezik az 5. évadot. Vagyis, mégiscsak félő, hogy most csak a jeladó ostroma jön, ha jön.

Akció után egy kis… mi is ez? Misztikus? Kórházas? Horror? A címe biztos: A félelem kórháza (s01e01-2) és Stephen King nevéhez köthető.

Az első két rész után még csak azt se tudnám megmondani, hogy tetszett-e. Bár inkább hajlok a nem felé. 2004-es a sorozat és azért közel 20 év alatt jobb szellemeket is láttam már, mint itt a fehérre púderezett arcú kislány vagy az a hangyászt idéző lény. De ha csak ennyi lett volna a bajom, lenyelném. Nem várom egy régebbi sorozattól, hogy mai kinézete legyen.

De a történet is furcsa. Azt már az elején elmondják, hogy a helyen, ahol a kórház áll, korábban rengetegen meghaltak, és itt paranormális jelenségek történhetnek. Csak éppen azt röhejesnek érzem, ahogy egyesek érzékelik, pl. az egyik idősebb női beteg és hallják, látják a szellemeket, míg másoknak semmi fel se tűnik. A kórházi személyzet nagyja ilyen. Még nem is alkottak olyasmit a természetfeletti lények, hogy az külön említést érdemelne. Üvöltöttek, volt egy rövid ideig tartó áramszünet és ennyi.

Aztán, kórházas sorozatként sem köt le. Alig van eset, és inkább a munkahelyi harcok kapnak szerepet. Dr. Hook nagyon nincs jóban a főnökével, aki hatalmaskodik, késik és a külcsín sokkal fontosabb neki, mint a betegek. Majdnem a The Resident kezdeti alaphangja, csak ez sokkal felszínesebb és a misztikus vonal miatt nem is úgy téma.

Ezen felül még különös megoldások is akadnak benne. Az, hogy a fejsérült hogyan érzékeli maga körül a dolgokat, még valahol érdekes is. De amikor pl. a karbantartó/informatikus néz segélykérőn a kutyájára, hogy most mi is van, és mi halljuk, ahogy a kutya azt gondolja: „Ne rám nézz, én csak egy kutya vagyok!”, akkor már röhejesbe csúszik át a dolog.

Egyelőre én leginkább a szemöldököm vonogattam, és még nem tudom, mi is akar ez lenni. Semmi jó? Majd kiderül.