Filmet nem nagyon volt kedvem nézni, így a szokottnál több sorozatrészt néztem. Vegyük is sorra, miket!

Belekezdtem a podcast után készült The Dropout (s01e01-04) címűbe. Egyike volt annak a három sorozatnak, amely tech-milliárdos csalókat mutatott be. Az Apple sorozata Jared Letóval jobban tetszett különben, de miről is szól a show?

Elizabeth Holmes kiskorától tudja, mi akar lenni. Fel akar találni egy orvosi eszközt, szabadalmaztatni és milliárdosnak lenni. Ezért tanult, ezért jut be jó egyetemre, és mindent ennek rendel alá. Az elején még csak egy céltudatos lány, de nagyon hamar negatív irányba viszik a szereplőt.

Bár a szólam az, hogy segíteni akar, és jót akar, már az első rész után világos, hogy a céljai között az a legfontosabb, hogy sikeres és milliárdos legyen. Nem véletlenül Jobs, Gates, Zuckerberg a példaképei, és őket idézgeti. Elég hamar arra jutottam, hogy teljesen mindegy neki, mit talál ki, amíg azt el tudja adni és eléri vele a vágyott célt. Seyfried azt jól is hozza, hogy Elizabeth egyre hidegebb, merevebb és minél több részt láttam, annál inkább ellenszenvesebb.

A találmánya egy házi eszköz, ami egy csepp vérből otthon lefuttatná a kért teszteket. Az ötlet tetszetős, és Elizabeth mindent feltesz egy lapra. Céget alapít, elkezdik a fejlesztést, de nem haladnak. És jönnek a gondok: a lány túl hamar otthagyta az iskolát: a projekt tudományos oldalához egyáltalán nem ért. Ahogy cégvezetőnek is tanulatlan. Elindul a lejtmenet: Elizabeth megtanul hazudni és manipulálni, csal az eredményekkel és így sikeres lesz. 4 rész alatt eljutunk odáig, hogy minden csak látszat és semmi eredmény nincs mögötte, de a jól hangzó szólamokat és a csalást eladják.

Közben a magánélete alakulását is látjuk, a kapcsolatát a diákként megismert, közel 20 évvel idősebb Sunny-val. Ő talán még ellenszenvesebb, mint Elizabeth. Egy sikere volt, amiből meggazdagodott, és azóta azt várja, hogy ezért mindenki boruljon le előtte. Az elején még tényleg barátok voltak, társak, de miután szeretők is lettek, és a cég elindult a lejtőn, ez a kapcsolat is meg lett mérgezve.

Hiányzik, hogy bárkinek drukkolni tudjak, mert a főszereplők egyértelműen negatív hősök, akik önös érdekből hazudnak, csalnak és másokat veszélyeztetnek.

A történet döcög, nem szeretem a tempóját. Az eladhatná, ahogy egy-egy trükköt végigvisznek, de azok sem igazán ütős ötletek. Csak a kellően kétségbeesett alanyt kell megtalálni hozzájuk, akit könnyű megvezetni. Már kezdettől ott vannak azok, akik figyelmeztetnek és látják a bajt, csak ekkor még nem hallgatnak rájuk.

Elsősorban dráma, így a külsőségek kimerülnek a szép irodákban, vagy a szereplők ruhatárában. Nem egy guilty pleasure darab, de ebben a zsánerben nem is ez lenne a lényeg.

A színészek – ahogy a már emlegetett hármasban, ebben is sztárszereposztás van. Amanda Seyfried lett Elizabeth, és az erkölcsi mélyrepülést nagyon hozza. Ugyan az kissé fura, hogy a tizenéves lányt és az üzletasszonyt is ő játssza, de érzelmileg legalább megvan a kiüresedés. Sunny Naveen Andrews lett, és ő kellően idegesítőre faragta a karakterét. A mellékszereplők között is bőven vannak nevek – a kedvencem Stephen Fry kémikusa, nagyon jól ment a színésznek a naiv, mackós, jólelkű tudós alakja.

Féltávig közepes élmény – Elizabeth erkölcsi mélyrepülése nagy pipa, néha az üzleti manipuláció is leköt, de összességében én kicsit unom.

A heti Motherland: Fort Salem (s03e09) rész nagyon röviden: kiakasztó. Annyira gagyi kezd attól lenni a sorozat, hogy hatalmas konfliktusokat oldanak meg gombnyomásra és egymásra pakolva.

Most: kiszabadul Alder, megdöntik a gonosz elnököt, és még esküvőt is tartanak. Összecsapott így, és nagyon elveszi mindennek az élét, hogy ilyen könnyen működik. Az elnök megbuktatása különösen olcsó módszer és nehezen is hiszem el, hogy egy titkos szervezet, akik évszázadok óta rejtőznek és pusztítanak, ilyen könnyen hagyna valami ilyesmit megtörténni.

Szappanfaktor és összecsapott izgalmak, továbbra is olcsó látvánnyal párosítva alig pár helyszínen. Nem is ragozom tovább, hetek óta azt elemzem, hogy ezen elemek hogyan rontanak el minden részt.

Ami viszont jól sikerült: Pretty Little Liars: Original Sin (s01e08-10) zárlat. Amit egy tini slasherbe kell, hozták. Volt csavar, látvány, jópofa utalások, románc, és megkaptuk a válaszokat. Amit akartam, hogy ne nyújtsák el, megtették. ’A’ és a lányok megerőszakolója is meglesz, rendezik a családi és a kapcsolati ügyeiket is. Azon is csak mosolyogni tudtam, hogy tipikus horror véget adtak neki.

Különben megvan, hogyan kötik a PLL-hez. Senkit nem hoznak be, de közvetve ketten megjelentek benne. A hotelbe korábban jártak, amit Hannah vezet. Imogen pedig örökbe adja a kislányát a végére, és Aria & Ezra lesz, akik adoptálják. Mondjuk, így is vérszegény PLL sorozatként eladni, de még mindig több, mint ahogy egyik részben bedobták Riverdale nevét. Mondjuk, semmit nem kezdtek vele, de nekem nem esett jól.

A gyilkos mészárol, felpörgetik az eseményeket és megvan a gonosz mindent felfedő pillanata is, amikor mindenki egy helyre megy a végére. Izgalmas, és ha gyorsan ki is derül minden, inkább ez, mint egy túlnyújtott újabb évad.

A lányok szimpatikusak, és tetszett a koncepció, ahogy körbeérnek a bűnök. Azt ugyan még mindig nem értem, miért most indítanak bosszúhadjáratot az eredeti bűnösök ellen, de ez legyen a legnagyobb bajom.

Az is az értékei között van, hogy tini sorozatnak is működött. A zaklatás, a tini terhesség, a rasszizmus, a családon belüli erőszak, az önbántalmazás, előkerül sok minden és nagyon sok esetben értelmesen használták az anyagot.

Folytatása szerintem nem lesz, hiába a ’gyilkos újra szabadon’ zárlat. Már nem maradt, akit elintézhetne és mit is kezdene magával? Nincs hova mennie, nincs miből élnie, nem maradt senkije. De zárásnak ez így pont ok is volt.

Végül, továbbra is megoszt a Five Days at Memorial (s02e04), most a negyedik nappal.

Elértünk arra a pontra, hogy elkezd nőni a halálesetek száma, és már el tudom képzelni, hogy tellett meg az a szoba halottakkal. Egy nap, 24 óra, de annyi nyomorúság volt benne, hogy sokkal többnek éreztem.

Azt nagyon át tudják adni, hogy mi minden szakadt a kórházban dolgozókra és miképpen dőlt be az egész rendszer. A hőség, a kevés készlet, a betegek szenvedése, ahogy a személyzet túlhajtja magát és ők is sodródnak az összeomlás felé. Amikor segíteni akarnak, de nem tudnak, csak a nyögéseket és a szenvedést nézhetik. Vera Farmiga karakterén látványosan mutatják, ahogy a nőt ez egyre jobban felőrli. (Bár arra még mindig nem jöttem rá, a vallatók miért róla kérdeztek kiemelten.)

Látványos, tragikus, megindító és a dráma nagyon átjön. Ahogy az is, hogy mennyire szervezetlen és rossz volt ott minden. Az, hogy a sok probléma mennyire a rendszer és a szervezetlen segítségnyújtás hibája a kormány részéről, teljesen megvolt.

Azzal viszont bajom volt, ahogy a rasszizmust is beleemelték a történetbe. Az egyik fekete doktor kezdi el sérelmezni, hogy nem engedik be a kórházba a kintről menekülő embereket, és természetesen ő személyesen egy fekete család elzavarását nézte végig, ami különösen fájt neki. Nem fér a fejembe, mit hisz, mit tudnának tenni? Amikor folyamatosan azt látjuk, hogy bent se készlet, se hely, se semmi. Csak sok szenvedő ember. Hiába engednék be őket, mit változtatna? Ok, fedél lenne a fejük felett. De az biztos annyira jó, ha szenvedő és haldokló emberekkel együtt? Passz.

Érdekel, mit hoznak ki belőle, mert egyelőre annyit látok, hogy az emberek szenvednek és nincs, aki segítsen rajtuk.