A helyzet az, hogy az anyám szakácsnő. Így aztán a gyerekkorom egy jelentős részét éttermek konyhájában töltöttem. Bele is unhattam volna, de inkább érdekesnek találom azokat a filmeket, amelyek egy konyha életébe nyújtanak betekintést.

Ennek a filmnek van egy olyan előnye is, hogy a kezdetekre visz vissza. Az étterem fogalma még nem létezik, a szakácsok a főurak mellé helyezkednek el és szolgaként funkcionálnak. Hősünk, Pierre Manceron is ilyen szakács, akinek az a legnagyobb vágya, hogy a herceg magával vigye Párizsba. Helyette egy új fogás miatt menesztik, és fiával a régi, családi fogadóba vonul vissza.

Érkezik majd egy tanoncnak jelentkező nő. A fia egyre jobban neheztel a nemesekre, és az új eszmék híve. Ő azt mondja, álljanak a saját lábukra és egy nemes talpát se nyalják. A kettős egyre jobban fejleszti a fogadót, mondhatni, kitalálják az étterem koncepcióját és Pierre is egyre jobban melléjük áll. Egy folyamatot látunk, hogy hozza egyik ötlet a másikat és jutunk el egy majdnem olyan vidéki étteremig, ahogy ma is ismerjük őket. Ami ma természetes, ott hatalmas újítás volt és ezt hangulatosan hozza is a film.

Ehhez tesz hozzá a két főszereplő, Pierre és Louise lelki útja is. Minimálisra vették köztük a romantikus szálakat, sokkal inkább arra koncentráltak, hogy szabadulnak fel a századra jellemző előítéletektől és válnak modern, vállalkozó és független emberekké. Ők változnak azzá, amiről Benjamin, a fiú kezdettől mondja, hogy a követendő példa. Mindketten a herceggel szembeni érzésekkel, függéssel, kell, hogy végezzenek magukban. Más az indok, más az érzelem színezete, de az út közös, és ez is egyike lesz annak, ami a két törött embert majd közelebb viszi egymáshoz.

Tetszett, hogy minimális helyszínnel tudtak változatosak lenni. Láttuk a herceg vidéki kastélyát és a fogadót, ami majd átalakul a film során. Több helyszín nem is igen van, és mégis, ahogy alakul a fogadó, az viszi magával és nem tűnt úgy, hogy ugyanoda vagyunk végig bezárva a szereplőkkel.

A kosztümös filmek külcsíne is beköszön. Kosztümben elsősorban a herceg és a szeretője hozza, de így volt kontraszt a főúri és a hétköznapi emberek viselete, viselkedése között. Túl is van hangsúlyozva, hogy a nemesek ok nélkül hiszik magukat különbnek, és bukásra vannak ítélve. Benjamin kezdettől erről beszél, és az is visszatérő elem, ahogy a herceg arról szónokol, hogy az ételek élvezete is csak a gazdagoknak jár, mert ők tudják értékelni az ételt. Mondjuk, persze: ha éhezel, mint akkor a parasztok, nem elsődleges, hogy mit hogyan készítenek el, inkább annyi, hogy legyen valami, amit megehetnek.

Kényelmes, hangulatos, szerethető film, ha azért a hangsúlyok és egyes mondanivaló túl is van nyomva benne. Én elnéztem.