Az Orphan – Az árva azok a thrillerek között van, amelyek meg tudtak lepni, és amelyekre máig pozitívan gondolok vissza. Akkor, az a csavar nagyot ütött.

Most elkészült az előzményfilm, de a történethez nem sokat tett hozzá, azt kell mondanom. Amit az alapfilm végére kinyomoznak, most azt nézhetjük meg alaposabban. Vagyis, Leena szökését az elmegyógyintézetből, Estherré alakulását és az amerikai első családját, akiknek a vesztét okozta. Most az is kiderül, pontosan hogyan.

Kissé bajban vagyok azzal is, hogy az alapfilmben volt pozitív szereplő, akinek lehetett drukkolni. Mivel nem akarták azt a filmet teljesen újra leforgatni, csak más családdal, így most kaptunk egy extra csavart. Megtudjuk, mi történt az eredeti kislánnyal, és az Albright família nem éppen olyan ártatlan, mint aminek kinéznek. Esther szinte méltó ellenfelet kap, mert Tricia és a fia, Gunnar Albright szintén mutatnak pszichopata tüneteket, és nekik is megvan a maguk terve a nővel, aki kislánynak néz ki.

Szinte sajnáltam is, hogy most is kaptunk egy olyan részt, hogy Esther/Leena romantikus érzelmeket kezd el táplálni a családfő, Allen iránt. Ha már olyan jól kitalálták, hogy mit kell lepleznie Leena jelenlétének a családban, felesleges indíték lett, hogy Esther/Leena a nő helyére tört a családban.

Mivel előzmény, az a trükk, ami miatt annyira emlékszem az elsőre, itt nem megjátszható. Tudjuk, hogy ki ez a nő és milyen betegségben szenved. A film végig nyílt kártyákkal játszik és inkább azzal akar sokkolni, hogy Leena milyen könnyen öl és manipulálja az embereket. Túlzás is, ahogy ebben a filmben tulajdonképpen három pszichopata feszül majd egymásnak.

Nem egy látványfilm, és félutas megoldásokat használ. Vagyis, simán látjuk annak a mozdulatait, ahogy Leena valakit agyonszúr, utána csupa vér az arca, de az igazi horror vérengzést nem tették bele. Annál jobb, mintha pl. a mészárlás után tiszta ruhában meg érintetlen konyhai késsel vonulna el a tetthelyről, de nem is realisztikus. Popcorn véres.

Tévéfilmes a történet, a látvány és ma már a szereplőkre is ezt mondom. A nagyja különben is ismeretlen – de az anyát játszó Julia Stiles határozottan karrierje hanyatlását élheti meg. Különben sem hiszem, hogy olyan nagyon meg kellett erőltetnie magát bárkinek is: a legtöbb esetben vagy a széles művigyor, vagy az érzéketlen nézés kellett és ennyi.

Egyszer meg lehetett nézni, de nyomába sem ér az eredetinek. Nem tudom azt sem írni, hogy több lenne egy sikerfilm újabb rókanyúzásánál.