Most komolyan, Dicsőségek? A hősnő neve Gloria, és nem a dicsőségre, a glóriára utal a cím. The Glorias, többes számban azért van, mert Gloria Steinem alakja több életkorban megjelenik, ők egy légtérbe is kerülnek és megbeszélnek dolgokat. Egy nő, Gloria, de többször. Rendben, a Gloriák sem éppen a legjobb magyar cím. Gloria többször? Különben 3 címen is láttam a filmet: Dicsőségek, Gloria dicsősége és Gloria: Egy nő útja. Cseppet sem zavaró, hogy máris van három címe…
Pedig a film jó és meglepően lekötött. Gloria Steinem egy feminista újságírónő és forradalmár, itt pedig láthatjuk, hogyan lett az és mit tett le eddig az asztalra. Átívelünk a XX. század második felén, és a nőmozgalmak fejlődését is látjuk együtt az asszonyéval. Nagyon nem egy pasis film, bár nemtől függetlenül tanulságos tud lenni.
Amit már emlegettem, a több Gloria jelenléte izgalmassá és időtlenné teszi, mert ez mind Gloria és együtt léteznek. Alapvetően lineárisan haladunk előre, a gyerekkortól a mai asszonyig, de egy ponton azt a technikát is használja, hogy a ma korszakából emlékezik vissza a fiatalabb éveire. Van egy köztes tér, ahol ezek a különböző Gloria alakok együtt léteznek, és kommunikálnak, megjegyzéseket tesznek. Posztmodern tőle, de itt ez működik és színesíti a filmet.
Gloria Steinem útja is izgalmas. Ahogy építi a karrierjét, ahogy a cikkeket írja és kialakítja a maga stílusát: a ruhái, a szemüvege, a haja. Ahogy megküzd azért, hogy komolyan vegyék, és ne csak a szép arcát és a testét vegyék belőle észre. Majd, ahogy a nőmozgalmak mellé áll, a film vele együtt a nők harcát is követi, annyira egybefonódik a kettő. Egyre több a politika és a szociológia, de a színészei miatt ez a rész is működni tud.
Gloria alakjai közül a két legfontosabbat, az érett nőt és aktivistát; valamint a pályakezdőt és a saját útjára lépő fiatal Gloriát két remek, Oscar-díjas színésznő játssza: Julianne Moore és Alicia Vikander. Mindketten uralják a vásznat, és karakteresen hozzák a maguk alakmását. Megvan az a kettősség, ami Gloriát is kísérte: okos, céltudatos, határozott nő, akit nagyon bele akarnak nyomni az üres szépség skatulyába, de nem hagyja. Tetszett az is, hogy nem egymást másolják, egy út két szakaszát hozzák.
De ki kell emelni még Bette Midler alakítását, élettel teli és vibrál.
Életrajzi dráma, több helyszínnel, jó megoldásokkal és a korszak hangulatainak megragadásával. Azt fel lehet róni neki, hogy sokat akar fogni. Nem csupán Gloria életét, hanem a nőmozgalmat is, és elég erősen propaganda is. Filmként több lett volna, ha ennél kevesebbel is beéri, de ez annyira női film akart lenni, amennyire csak lehet. A rendező, íz írók, a főszereplők – nők. Így nem csoda, hogy bevállalták a mozgalmakat is témaként.
Kasszát különben nem robbantott, nem is lett nyereséges. Valamilyen szinten rétegfilm, noha szerintem a populáris regiszterben mozog. Fesztiválfilm volt, azok többségén én nagyon szenvedek, de ezt a filmet élveztem.
