Már néztem a filmet, amikor belém hasított, hogy tudom, mi történt és ki a gyilkos. Elsőre nem esett le miért, hiszen más irányba nyomoznak, és a helyes nyomot nagyon elrejtették egyéb események közé. Majd belém hasított – nem a filmet láttam már, a regényt olvastam, amiből készült.

Nem mondhatnám, hogy a regény tetszett volna. Ugyanazon dolgok miatt a film sem tudott eléggé lekötni. Ez is az a fajta, amikor megvan a Heuréka!-pillanat, és teljesen más irányban hirtelen a nyomozó rájön mindenre.

Maga a nyomozás sem volt izgalmas. Aaron nem tud szabadulni a múltja árnyaitól, abban is van egy megoldatlan bűnügy. Elég nyomorult a mostani élete is. Rendőrnek sikeres lett, de semmi más nincs a világában. Magányos. Itt, a szülővárosában meg rajta a többiek szeme, hiszen nem mindenki hitte el, hogy kamaszként nem ő ölte meg a lányt, aki tetszett neki.

Zavaros érzelmekkel birkózik. Ha kimondva nincs is, de simán bele tudtam látni, ahogy most a régi ügyet is újraértékeli magában. Akkor úgy tűnt, Luke rendes, hogy alibit ad neki. De, fordítva is lehet nézni: így Aaron lett Luke alibije. Ha pedig Luke képes volt végezni a feleségével, a kisfiával, majd öngyilkos lett, kamaszként nem ölhette meg a barátnőjüket?

Az sem segített, hogy a szerelmi szálféleség kifejezetten irritáló a filmben. Többszörös szerelmi sokszögek vannak, amelyeknek gyökerei a szereplők kamaszkorába nyúlnak vissza. Nem is lepett meg, hogy Aaron egy ponton túl már nem is tudta, hogy ki kivel járt titokban, meg kiakadt, amikor rájött, hogy látszólag tisztes emberek milyen viszonyokat bonyolítottak titokban. Ez jól el is vágta a hangulatot, hogy összejöjjön a gyerekkori barátjával.

Az egész film hangulata nyomott, nem esett jól nézni, ahogy mindenki szenved. Talán igazán ártatlanok sem voltak benne. Ha mondjuk nem gyilkosok voltak, akkor házasságtörők. Titkokat őriztek, bár valaki azt is megfogalmazza, azért olyan gyilkos ez a környék, mert ha valaki sokáig mond egy hazugságot, ráhagyják és az lesz az új igazság. Aaron ezt különben első kézből tapasztalta, akit el is üldöztek innen. Az már csak slussz poén a végén, hogy aki leginkább vádolta és kínozta, mit akart mindezzel elrejteni.

Nem is örültem, hogy befejezetlenül hagyják azt a szálat. A mostani gyilkos megfizet, de a régi ügy zárlata itt nem tiszta: Azt érezni, hogy Aaron az utolsó nyommal megérti, mi történhetett, de arra már nem vennék mérget, hogy a gyilkos lelepleződik.

A fájdalmas, nyomorúságos hangulat megvan a képi világban is. A sivatag, a hőség, a nyüglődő és a szenvedő emberek. A történethez illett, de nézni nagyon nem esett jól.
Eric Bana különben szimpatikus színész, de itt neki sem jutott sok babér. Egyike a film szenvedőinek. Tényleg nagyon hiányzott nekem, hogy a végén valaki kiakadjon, minden titkot kimondjon, és szűnjön már meg az a mérgező légkör.

Ez nem az a krimi, amit nézésre vagy olvasásra annyira javasolnék. A popcorn horror nekem jobban bejön, mint ez a vigasztalan, száraz és nyomorult sivatagi történet.