Úgy tűnik, sikerült belefutnom még egy kegyes halál – egészségügy – igaz történet alapján műsorba. Nem régen láttam, hogy a Katrina alatt mi minden történt, most pedig egy kegyes gyilkos nővér történetét nézhettem meg.
A történetet különben nem csak az adja el, hogy sikerkönyv és igaz történet az alapja, bár az is vonzóerőt jelent. Mivel amerikai történet, és a könyv sem jelent meg nálunk, itt azért nem ezek fognak dominálni.
Nekem pl. a színészek miatt akadt meg rajta a szemem. Az egyik nővért Jessica Chastain, a másikat Eddie Redmayne játssza. Hogy melyik a címbeli jó, és melyik a gyilkos nővér? A filmben hamar kiderül, de azért most nem lőném le a poént. Mindkettejük finoman játszik, és gyakran az a legfőbb néznivaló, hogy mit árulnak el a tekintetükkel. Az egyik legjobb jelenet éppen ezért, amikor a végén ott vannak egymással szemben, és szembesítik egymást a valósággal. De az sem rossz, amikor Amy a rendőrökkel tárgyal.
A film többféle feszültséggel játszik: csak kis része ennek, hogy az egyik nővér megöli a súlyos betegeket. Nem az a lényeg, hogyan csinálja, hogyan küzdenek a betegek életben tartásáért. Az ott van a háttérben, de nem arra tették a fókuszt.
Azt nézzük, ahogy Amy küzd a betegségével, titokban tartja, és igyekszik jó anya lenni. Azt nézzük, ahogy egyetlen barátja lesz, aki tényleg támogatja, és átsegíti az előtte álló nehéz hónapokon, és az Charlie. Azt nézzük, amikor a jó nővérnek szembe kell néznie a valósággal, hogy a barátja mit művel a kedvessége álarca alatt és nehéz döntést kell meghoznia. A kórházak példáját követi és vak lesz, vagy tesz valamit?
Érzelmi dráma, és nem thriller. De így is kellett elkészíteni, mert ahhoz egyszerű az ügy és maga a lebuktatás is, hogy thrillerként forgassák le. A színészek, a történet és az egésznek a drámája el tudja adni.
Mögötte meg egy másik kérdés feszül, ami az igazán felháborító. Már az egy tragédia, hogy Amy kénytelen 1 évig dolgozni, hogy biztosítást kapjon a munkahelyén – de az, hogy a betegségét titkolnia is kell, mert ha kiderül, elküldik, még rátesz egy lapáttal. Az igazi sokk pedig, hogy a gyilkos nővér már a sokadik munkahelyén dolgozik. Nem jegyeztem, hogy ez a hetedik vagy a nyolcadik kórház az útján. Mindenhol gyanakodtak rá, és sokáig szemet hunytak, majd kerestek egy indokot, hogy el tudják küldeni a nővért. Soha nem szembesítették, nem állították meg, nem tettek semmit – csak másnak passzolták a problémát. Ez mit mond el az egészségügyről és a rendszerről? És ez az, amiért még jobban eszembe jutott a Katrina napjait feldolgozó sorozat. Ott is azt mutatták meg, hogy a rendszer alapjaiban milyen romlott. Ezt mutatta meg ez a film is, egy más és mégis hasonló történettel.
Nem rágtam le a körmöm, nem is tervezem többször megnézni, de egyszer érdekes volt és jól sikerült filmnek találtam. Mondjuk, én szeretem is a kórházi történeteket…
