Már rájöttem, ezzel a rendszerrel mi lesz a bajom. Összevárni egy évadot, amit hetente nézek, azért rossz, mert a végére elfelejtem az elejét. Hetente viszont nem nagyon tudok mit írni róla, pláne, ha az évad egyben van annyira, hogy egy szinten vannak a részek.

A nagy fehér főnök (s01e04) ezen a vonalon halad. Bőven van benne cselekmény, több szálon mesélve a történteket. Nándi randizott meg menekült, a fia egy lány miatt elvadult, majd némi segítséggel egészen más útra lépett. Azért durva, hogy egy részen belül megjárta a skinhead bandát, meg a gimnáziumi felvételit is. A volt Ottó meg szembekerült a helyzetének egy olyan vetületével, ami szerintem korábban eszébe sem jutott. Arra fel volt készülve, hogy kirekesztik és esetleg meg is verik, nem értik meg, de az láthatóan meglepte, most mit akartak tőle.

Itt határozottan áll, hogy miközben komédia is, nem annyira paródia. Itt hihetőbbnek érzem, hogy egyesek így élnek és ilyen szellemi szinten vannak, mint a mindjárt következő sorozatban, ahol mindent kedélyeskednek. Itt az anya komolyan mondja, hogy leszólják majd, amiért a fia nem szakközépbe, hanem gimnáziumba jár.

Nándi különben határozottan fejlődőképes szereplő – részről részre szabadul meg az előítéleteitől és válik jobb emberré. Most a fia mellett is kiállt, pedig az évad elején simán hagyta volna, hogy a volt neje csináljon, amit akar. Ahogy az öccse/húga mellé is odaállt, és a rasszizmusa ellen is tett. Talán gyors 4 rész alatt, de elment.

Akkor, a másik. Ahol minden paródiába csúszik: A mi kis falunk (s07e03). Helyzetkomikum sora, félreértések és szexuális áthallások. Amivel ez a rész ki tudott tűnni, hogy a szokottnál több szálat mozgattak és mozgalmasabb volt. Szinte mindenki, legalább egy jelenetre beköszönt, és nem a szokott 2 fő szál vonalon mentek. A szerencsétlen rendőrök a talán lopott szintetizátor esetén görcsöltek, látogatóba jött a püspök és sokakkal ténykedett valamit, Janó megint a fia és a doktornő kerítésén mesterkedett, Lacit átejtik és akkor még a szexmunkásnak hitt masszőz esetét nem is említettem.

Kedélyes, de akkora butaság. Vagyis, ebéd mellett most hétvégén is pont megnéztem.

A The White Lotus (s02e06) a feszültséget fokozta. Új elemek már nem is voltak, hanem a lehető legjobban kihegyezte a feszültséget a meglevő helyzetekben.

Tulajdonképpen sorra ment a szereplőkön, és mindenkit arra a pontra vitt, hogy még egy kis lökés, és gyilkos legyen belőlük. Volt benne abszurd humor, kapcsolati és családi dráma, meg a csodás környezet.

Már tényleg érdekel, kik fulladnak majd vízbe a következő részben.

Az All American (s05e07) most tudta hozni a focis vonalat. Ugyan nem a pályán bizonyítottak, de az colt a fő téma, hogy megmarad-e a program, kitartanak-e a játékosok, vagy más egyetemet válasszanak maguknak. Sokféle döntés születik, de az gondolom nem meglepő, hogy Spencer megint felveszi a megváltó jelmezt.

Lépegetett a szereplők között, és bírtam, ahogy valaki mindig lopja a rivaldafényt Spencer mártíromsága elől. Ahogy Jordan szembenéz a helyzettel, és felteszi a kérdést, neki mi lenne a legjobb. Ahogy Baker edző színre lép és előáll pont az a helyzet, amiért eleinte nem akarták igazgatónak kinevezni.

Erről jut eszembe – a heti rész meglepetése, hogy ráismertem az egyetem rektorára. The Resident arrogáns sebésze – saját sorozatért azt otthagyta. Az a sorozat befuccsolt, és úgy tűnik, itt lesz állandó mellékszereplő helyette. A színész nevét lusta vagyok megnézni.

Az viszont irritáló, hogy ő is osztálytársa volt Bakernek. Valahol röhej, hogy mennyire lenézett és rossz középiskola volt, aztán mégis szinte mindenki ott végzett.

Az All American: Homecoming (s02e07) készül teljesen leválni?

Egyrészről, megint hoztak egy központi témát, amit sok-sok szereplő életében megmutattak, hogy valósul meg. Az volt a lényege, hogy merjenek őszinték lenni, és eldönteni, mit akarnak, mit tesznek magukért. Vagyis, az volt a lényeg, hogy mindenki szembenézzen magával és másokkal is legyen őszinte, vágja el a már nem hasznos kapcsolatokat.

Az alapsorozat meg kezd ilyen lenni ennek a sorozatnak. Nem véletlen, hogy érkezett Layla, hogy béküljön Simone-nel és maga mondja el, hogy komolyan együtt van Jordannel. Simone pedig kimondja, hogy távolról tud nekik örülni, de nem akarja tartani a közeli kapcsolatot és a barátságot. Ez simán lehet a két sorozat kapcsolatára is érthető. Belegondolva, fájdalmas és erőltetett is volt minden olyan rész, amikor átjártak a két sorozat között. Már túl nagy a szakadék.

Megint igaz, hogy volt sport – meccset is játszottak. Volt magánéleti dráma és fekete téma is. Bár kétlem, hogy az önazonosság tartása annyira faji kérdés lenne, de mindegy.

Hogy a szokott soraim ismételjem, ebben a részben is erős volt a divatfaktor. Nem véletlenül szokták részről részre elemezni a szereplők ruháit, ez is olyan epizód volt. Tudom, hogy már írtam, de még mindig nem értem, honnan lenne egyetemistáknak ilyen gardróbjuk.

Marad annyi, hogy kezdek agyalni, hogy lehetne áthidalni a teljes évad – részenként problémám. Várjak össze pár részt? Majd merengek rajta.