Még merengek azon, a részenkénti ismertetőt hogyan variáljam meg. Ez egy ötlet. tesztelünk a The White Lotus 2. évadzárójával.

Most is igaz, hogy sok újat nem tudok hozzá mondani. A színészi játék, a gyönyörű helyszín és az emberi drámák hozták ugyanazt a szintet, amit az évad eddig is.

Az előző évadhoz is hasonlít annyiban, hogy a legtöbb szereplő történetét nem érzem lezártnak. Most pár konfliktus végére pont került, és az alkalmi gondokat zárták, de nem igazi megoldásokat láttunk a legtöbb karakter esetében. Így kicsit van is hiányérzetem, nincs is. De zárás, csak a sorozathoz mérten az.

Meglett a halottunk is – persze nem mondom el, ki volt, de néztem egyet. Végig remekül építkeztek, növelték a szálakon a feszültséget, és visszatérő elemként hozták a hullámokat, amibe tudtuk, hogy valaki bele fog veszni.

Az évadhoz illő zárlat – ha megemésztem, hogy a szereplők élete életszerűen nyitott maradt, szerettem ezt a sorozatot, ezt az évadot is.

A nyitó témáját meg lehet hallgatni a videón. Én egészen megszerettem az évad végére.