Ahogy visszagondolok a The Good Doctor (s06e08-09) utóbbi két részére, a magánéleti és szerelmi drámák jutnak eszembe, nem az esetek. Vagy a magánéletüket kezelik a betegeken keresztül, mert persze mindenkinek rárímel a gondjára, amin dolgozik, vagy eleve a magánéletükön szenvednek.

Eddig tartott Audrey tolókocsiba kényszerítése – és az orvosi rész az érdekes? Nem. Sokkal inkább az, hogy most boldog a szintén mozgássérült párjával, és attól tart, mi lesz, ha megint járni kezd. Elveszti a férfit? Shaun és Lea terelést keresnek, mert várniuk kell a családalapítással. Danny és Jordan még mindig kerülgetik egymást, és nem tudják eldönteni, ez barátzóna vagy több annál. Alex és Morgan közös esetében sem az a lényeg, hogy mi a nő baja, hanem hogy egy randin esett össze.

A 6. évad, de annyira érzem az ismétlődő köröket…

Vagyis, szappan és magánéleti dráma jutott a héten is. Annyi orvosi körítés volt, hogy lekössön és megnézzem, de sorozatban megjegyeztem, most is, hogy ez orvosi szappan már csak.

A nagy fehér főnök (s01e05) is jól hozza azt, amit eddig: provokál, de azért piszkál komolyabb témákat is. Ebben is van szerelmi dráma, meg jó sok humor. Nyomorult kocsmáros, akinek a kárára lassan már megszakadok. Ahogy most a részeges ex-atya elküldte kálvária túrára… Annál már csak azt bírtam jobban, ahogy vallomást tett Nándinak, aki meg úgy reagált, ahogy.

Ezeken nevettem, de mellette érdekel, mi lesz Boti sorsa. Ez volt az a vonal, ami különben most nem tetszett. Ahogy az anyja visszakozott, és most Nándi sem állt ki vele szemben, hamar feladta. Most akkor mi lesz az iskolákkal? Választ se adtak rá, én meg nagyon nem akarom hetekig azt nézni, hogy ide-oda rángatják.

Szeretem a sorozat gyors tempóját, de azt egyik téren sem akarom, hogy döntsenek, visszakozzanak és megint másfelé lépjenek, majd vissza és így tovább. Pedig félő, ha mindent így építenek, kimerül az ötlettár, de majd kiderül.