Kifejezetten jó filmeket lehet kitalálni, amelyben valamilyen pszichés beteg alkot valamit. Általában bűnügyi témában. A Harcosok klubja a jobbak közül való, de ilyen volt Momoa legutóbbi lányos – bosszút állós filmje is, ami a gyengébbek közé került.

A Fear of Rain is ezzel játszik el – annyi különbséggel, hogy itt nem az oidipuszi nyomozás adja a feszültséget. Rain tisztában van a betegségével, és pontosan tudja, hogy nem bízhat meg abban, amit lát. Az agya be akarja csapni, és sok minden csak hallucináció, amit igaznak hisz. Végig szórakozik is a film azzal, hogy melyik szereplő igaz, ki az, akit csak Rain képzelete keltett életre.

Különben meg a Hátsó ablak, amiből merít. A lány meglát valamit a szomszédban, és meggyőződése lesz, hogy az ott lakó nő elrabolt egy gyereket. De ki hisz neki, pláne most, hogy a gyógyszerei elhagyása miatt újfent bajba került, és már azt fontolgatják az orvosok, hogy nem maradhat a családjával, intézetbe kell zárni?

Némi tini panelt is villantanak, mert különben Rain helyes és tehetséges lány, művészi képességekkel és megtetszik az új fiúnak a suliban. Már, ha a fiú igazi, és nem csak Rain találta ki. Mert természetesen vele kapcsolatban is felmerül a kérdés.

Igyekeznek megjeleníteni, pl. a kameramozgással Rain idegállapotát, növelni a feszültséget. Ez nem feltétlenül tetszett, ha értem is a betételének az okát. Engem inkább kizökkentett, bár különben is igaz, hogy nem nagyon tudtam beleélni magam Rain világába, ahogy az őrület és a valóság kéz a kézben jár egymással.

Látványra ez van benne, különben meg kisvárosi thriller. Látjuk az iskolát, a környékbeli családi házakat és ennyi. Ezt a pszichés betegség és annak ábrázolása igyekszik eladni, és nem külső látványelemek.

A szereposztásra azt mondanám, B lista. Van benne olyan szereplő, aki látott szebb napokat – Katherine Heigl a romantikus komédiák üdvöskéjéből jutott el az anyaszerepekig. Madison Iseman olyan sikerekben volt benne, mint az új Jumanji filmek, és valahol tudom is értékelni, hogy többet igyekszik játszani, mint a helyes szőkét a suliban, de nem igazán győzött meg. Israel Broussard meg kb. ugyanazt hozza, amit a Boldog halálnapot filmekben.

Bár azt nem láttam, mennyi pénzből készült, a bevételei siralmasak. A kritikái közepesek – egyen különben tudtam mosolyogni is, amiben az itteni pszichés beteget Jared Leto Jokeréhez kezdték el méregetni. Joker, mint skizofrén? Ok, nem kezdek bele, mert a DC univerzumból Joker a kedvenc gonoszom, és arról több mondandóm lenne, mint Rain őrületéről ennek a film kapcsán.

Egyszer megnéztem, ennyi ebből különben elég is volt. Se olyan poén, se olyan fordulat nem jutott bele, ami miatt kedvem lenne újrázni. Ha azt nem is találtam el, a szereplők közül ki az, akit csak Rain betegsége kelt életre.