Egy részt már láttam egy sorozatból, és kis naivan azt hittem, van egy kerekebb előző rész. Most megnéztem a nyári részt, és ez alapján is úgy tűnik, hogy van egy még korábbi rész.

De nem is fontos az időrend, mert ez olyan, mint egy Tom és Jerry vagy egy gyalogkakukk mese. Zeus és a betörők összecsapnak, és az teljesen mindegy mikor, hol – minden elem az ismerős és a lényeg ismétlődik. A férfiak szerencsétlenül ügyködnek, az ügyes kutya meg éppen a legjobb helyen van és hiúsítja meg a terveiket. Mondjuk, most legalább nem szórt el édességet, hogy azon essenek hasra.

Nagyon gyerekműsor ez is, felnőtt fejjel egyáltalán nem lehet komolyan venni. Annak csak bosszankodás a vége. A történetre is valami hasonló igaz – kiszámítható és klisés az egész. Zeus kénytelen kutyaiskolába járni, és természetesen mindenben ő a leggyengébb. Mondjuk, elég idióta is a program. Van egy gyakorlat, mondjuk, átmenni egy libikókán. A kiképző kutyája bemutatja, a többiek meg utánacsinálják egyből. Persze. Gyerekkorom óta van kutyám, volt szerencsém pár nagyon okos példányhoz is, de elsőre megtanítani a kutyát szlalomozni? A készítőknek feltételezem még egy kutyát sem kellett ülni tanítani. Csak az nagyobb munka, mint itt a komolyabb műveletek.

De ott tartottam, hogy kutyaiskola. A szomszédban betörést terveznek a visszatérő rablók. Közben meg Zeus titkos esti órákat vesz az ott dolgozó kínaitól. Abban már jobban ott van, hogy mit jelent megtanulni valamit egy kutyának. Sokszori ismétlés, jutalmazás. De különben a Karatekölyöknek a paródiája is lehetne. Mondjuk, amekkora gyerekeknek szánták, azok biztosan nem néznek olyan régi filmeket, mint A karatekölyök. Még a Smith-gyerekes új verziót sem, nemhogy az eredetit.

Lehet sejteni, ki nyeri a kutyabemutatót és ki kapja majd el a szerencsétlen betörőket is.

Közben meg olyan idióta poénok vannak, hogy a fejem tudnám verni az asztalba. Naná, hogy a legrondább betörő álcázza magát nőnek, és még udvarlója is akad. Naná, hogy ehetetlen vacakokból sütnek halas – mustáros tortát, amibe szerszámokat rejtenek – és naná, hogy bele kell ennie a bebörtönzöttnek, hogy megkaphassa a tortát.

Ezek nem viccesek, inkább bosszantóak.

De tévéfilm, látszik ez másban is. A kevés helyszín, az egyszerű felvételek, a harsánysága.

Hogy valamit jót is írjak, a kutyák még mindig szépek és aranyosak. Nem vagyok oda az olyan történetekért, amilyen ez is – amikor egy szinkronszínász alámondja, mit gondolhat az állat, vagy egymással mit beszélnek, de ettől most el tudtam tekinteni. Ha már a kutyákat is elhúznám a listáról, nem maradna semmi, amiért ezt a filmet kibírtam.

Pedig azt gondoltam, a húsvéti résznél a csibékkel csak jobb lehet. Nem tudnám megmondani, melyik fájt jobban.