A Galaxis Őrzői közül az egyik, ha nem a legnagyobb kedvencem Groot. Igaz, két verzióban: a kicsi és a felnőtt énje áll közelebb a szívemhez, a kamasz annyira nem. Az első évadot szerettem is a sorozatából, és örültem, hogy kapunk újabb részeket.

A sorozat szerencsére a kicsi Groot kalandjait folytatja. Az első rész egy meg nem nevezett bolygón játszódik, az összes többi már az Őrzők korszakában, az űrhajóban. Ugyan más szereplőket nem hozott a filmből, de nem is hiányzott. Groot van akkora személyiség, hogy eladja a műsort.

Ugyanis, Groot önző, szükség esetén gonoszkodó figura, de hatalmas szíve van. Rejtegeti, de rendszeresen tanúbizonyságát adja, ha olyan helyzetbe keveredik. Itt már a kezdés is ilyen, a kismadárral. Újdonságként játszik vele, jópofának tartja, de ahogy megunja, már csak szabadulna tőle. De aztán láthatjuk, hogy miként köszön el tőle. Szeretettel. De minden, majdnem minden részre el lehet mondani, hogy mutat némi emberséget.

A másik közös összetevő a humor. Groot aztán minden helyzetből képes valami vicceset kihozni. Nem is tudom, melyik volt a kedvencem. Játszik a zárás a megfigyelővel, és a legendás maggal. De, a véletlenül ráragadt orr és a szagos világ felfedezése is nagyon bejött. Még akkor is, ha a végén Groot sötétebb fele győzedelmeskedik.

A sorozat különben nagyon gyorsan megnézhető. Egy-egy rész alig pár perces, talán fél óra alatt az egész évad megnézhető. Igaz, ha valami nagyon tetszik, azonnal vissza is nézheti és nevetheti az ember, így el lehet nyújtani az élményt.

A külcsín pedig parádés. Cuki, látványos, jól megcsinált. A legutóbbi Galaxis Őrzői filmben nagyon nem tetszett Groot kinézete, de ez a sorozatos verzió megvett kilóra. Simán tudtam volna kifotózni a nekem tetsző képeket belőle.

Vagyis, nálam az a műsor, amit simán be fogok kapcsolni később is, ha bánkódnék – 4-5 perc, hogy mosolyogjak egyet Groottal.