Most úgy érzem, nem is tudom mit érni erről a filmről. De most komolyan: mit meséljek róla, ha kb. ötször és nagyjából ugyanott elaludtam rajta? Annyira nehezen szenvedtem át magam rajta, amire régen volt példa.

Pedig az alapötlet tetszett: a két senyvedő forgatókönyves rájön, hogy a raktárépület gondnoka, ahova becuccoltak, a környék hírhedt sorozatgyilkosa. Mit csináljanak? Arra gondolnak, letesznek valami nagyon újat az asztalra, és megírják a történetét. Csak aztán egy csomó minden nem az, aminek látszik és a film egyre nagyobb szerencsétlenség.

Lesz nő, aki több szereplővel is kavar. Van gyilkos, de nem feltétlenül az, akit annak gondolnak. Ott meg szépen e is vesztettem a fonalat, hogy mit és miből forgatnak, meg mi az egésznek az értelme.

Egyáltalán, mi ez: komédia vagy paródia? Az biztos, hogy nevetni nem tudtam rajta. Egy vicces jelenet vagy helyzet, egy jó egysoros. Annyira kellett volna valami ilyesmi bele, ne nincs benne. Ha hozzáveszem, hogy egy korábbi rendszer filmje és régi, mai szemmel furcsa lehet, még akkor sem látok benne semmi értékelhetőt. Pedig azért ez menni szokott - ott van pl. A sebhelyesarcú. Rosszul tudok lenne attól, hogy a saját kora miatt milyen ruhákban járnak a filmben a szereplők, és milyen a hajuk. De attól még a történet, a színészi munka ott van és meg lehet nézni a filmet értük. A Rémálomgyárat viszont nem érdemes.

Ahhoz képest meglepő, hogy nem ZS listás senkikkel van forgatva. Nem is egy olyan színész akad benne, akit felismerni és aki ennél azért lényegesen többre vitte.97-es a film, szóval, azért volt idejük ennél többet is letenni az asztalra. Ron Perlman pl. az arcberendezése miatt sok rosszfiú szerepet, vagy antihőst játszhat, és itt is ezzel játszottak el. Őt gondolják az írók a sorozatgyilkosnak. Ripacs egy figurát játszik, mert inkább érzem a szereplőt annak, mint magát Perlmant. 

Tovább nem is szeretném ragozni. Nekem altatónak működött és kb. ennyi.