Liam Neeson egy újabb filmben menti meg a világot és a családját. Ok, a családját igen, és ha a világot nem is, de a korrupciót felszámolja az FBI berkein belül. Vagyis, akciópapa megint lecsap.

Viszont, taktikusan már elosztották a szerepköröket. Neeson a rutinos öreg rókát játssza, aki már inkább trükköket és rutint használ. Nem fut a rosszfiúk után, és nem megy bele nagy verekedésekbe. Arra ott van a fiatal ügynök, akivel korábban együtt dolgozott. Dusty Crane, akinek most megingott a hite abban, amit csinálnak, és Travisnek kellene bevinnie a céghez. Csak éppen az események úgy alakulnak, hogy Travis lesz az, akinek el kell gondolkodnia, kinek van igaza.

Travis kapta a robbantásokat és trükköket, Dusty pedig nagyon menekült és nagyon verekedett helyette is. De, ahogy akciópapa filmekben lenni szokott, győz a rutin és a tapasztalat. Mi több, az ellenfél is ezen a szinten mozog. Egy rutinos öreg, akinek megvannak a maga trükkjei. Így lehet, hogy nem a nagy leszámolás a leginkább látványos, azokat már ellőtték a film korábbi szakaszában a fiatalabb színészekkel.

A történet maga sok ismerős klisét tartalmaz. Kezdve azzal, hogy egy összeesküvés köré szerveződik minden. Hogy a végére az ellenfelek korábbi jó barátok, akiknek igencsak nagy közös múltjuk van. Hogy egy illegális szervezetet kell leleplezni. De még az is, hogy merényleteket végeznek belföldön. Ennek ellenére nem volt unalmas film, nem is az volt a cél, hogy meglepő thriller legyen. Akció, ismerős összeesküvés-elmélet elemekkel.

Mellette családi film is, legalábbis olyan szempontból, hogy Travis célja az, hogy a kisunokájának az a nagyapa legyen, amilyen apa nem tudott lenni a lányának. Visszatérő elem a lányával és az unokájával való kapcsolata, sok a közös jelenetük is. Az is üdítőnek hatott, hogy itt a főszereplő nagyapa, és nem apát játszik Neeson. Annyira zavarónak találom, amikor ilyen korú színészek is kispapákat játszanak. Tom Hanks rendszeresen belefut ebbe, de itt tudtam értékelni az unoka – nagyapa dinamikát.

Túl látványosnak nem mondanám, bár egy-egy ponton a fizikát és biológiát ki lehet dobni az ablakon. Nem annyira, mint a Meg 2-ben vagy a Halálos iramban filmekben, de azért messze van attól a vonaltól, ahol mindent reálisan akarnak megjeleníteni.

Gondolom, leginkább Neeson személye adja el. Ennek a zsánernek ő a védjegye, a legnagyobb sikereket ő aratta benne. Jól is áll neki, és tőle valahogy szívesen nézi az ember sokadszorra is a nagyon hasonló filmet. Kapott maga mellé egy Aiden Quinn-t, akinek korábban voltak jelentős szerepei, az utóbbi években leginkább az Elementary rendőrfőnökeként mutatta meg magát. A melléjük tett fiatalok közül senki nem volt ismerős, bár Taylor John Smith egy más filmje a listámon van, ha rá bírom szánni magam.

Vagyis, egyszeri akciófilmnek elment, de nem az a darab, ami kultikus lesz, mint az Elrabolva.