Időnként mesélgetem, mi van életem két fenevadával, a két kutyámmal. Nos, ma munka után tartottunk egy hatalmas lefárasztó sétát, futkározást, aztán estére jött az állatorvos oltani.

Igen, sikeresen túl vagyunk rajta, és a kaukázusi se ette meg a dokit. Most a vizsla se támadta meg - a múltkori kísérlet azért fulladt kudarcba. Még szerencse, hogy fogtam, így nem folyt vért... Ma, max az enyém, de arról már én tehettem. Később, este még össze akartam szedni a kutyák táljait, jól elestem, aztán a vizsla leült mellém, a kaukázusi meg párszor átugrott felettünk. Szürreális egy élmény volt a szétvert lábammal.

Szóval, ma kutyás napom volt és nem filmes. De, hogy valami legyen itt, és ne csak Bijoux és Lego kalandjait meséljem, átgondoltam, jelen pillanatban melyik a kedvenc kutyás filmem. Ami a Hacsi. Gyönyörű a kutyus, Gere szerethető, a történet meg egy kutyásnak szívtörő. Én nem tudom úgy végignézni, hogy ne bőgjek, de nagyon, a végén.

Szóval, aki még nem látta, pótolja!