Egy újabb film, amire nem nagyon tudok mit írni. Még csak azt sem merném rá mondani, hogy természetfilm. Ez dokumentumfilm akar lenni? Még arra hajlok leginkább.
A története nagyon egyszerű. A kaliforniai puma élettere nagyon lecsökkent, és a faj már a kihalás szélére került. Az állam terve, hogy újabb fizetős autópályákat épít, még inkább ellehetetlenítené az állatok helyzetét. Így is, a plusz pálya nélkül nagyon sok és fiatal egyedet vesztenek el azért, mert a területét járja be a nagymacska, elütik és belehal a sérülésekbe. A film készítői azt akarják elérni, hogy megmutassák ezeket az állatokat, szimpátiát keltsenek. Ehhez kamerákat szereltek fel, és egy olyan területet, ahonnan már kiszorult a puma, de visszatérhetne, megfigyelnek. Nézik a környékre tévedő állatokat, és drukkolnak, hogy egy nőstény visszatérjen. Kölykei legyenek. Vagyis, újfent benépesüljön velük a szakasz.
A történet nagyja abban merül ki, hogy kamerákat tesznek ki, és nézegetik a készült képeket. Örülnek, amikor megjelenik a puma és talán kétszer látunk olyat is, amikor sérült állatot igyekeznek megmenteni az állatvédők. Azért annyi érzékük volt, hogy egy sikertörténetet követtek nyomon, amikor a nagyon sérült állat élni akart, a doki adott neki egy esélyt és a puma életben is maradt. A statisztikák is benne vannak a filmben – nem ennek a macskának az esete a tipikus, sajnos.
Nagyon kevés a cselekmény, és bántóan unalmas az éjszaka kamera képeit nézni, aztán örülni egy jól sikerült fotónak. Az üzenet is nagyon szájbarágós. Nem az állatokról tudunk meg többet, vagy a visszatelepülő nagymacskát követjük. Sokkal inkább a fotók elkészültének a története ez, és a szavazásnak, hogy ne épüljön autópálya, hagyjanak legalább egy ösvényt és reményt a pumának.
Még csak szentimentalista és érzelmes sem lett, pedig az állatvédelemmel el lehetett volna menni abba az irányba is. Ez sokkal inkább száraz, és a készítő történetére fókuszáló. Mi másért zárta volna azzal a filmet, hogy a fotói bekerültek a National Geographic egyik számába, és dedikál?
De ettől az üzenete még fontos. Az ember iszonyatos tempóban teszi tönkre a többiek életterét, és halálra ítélnek fajokat szükségtelenül. Nem szabad ezt hagyni, az állatoknak is kell hagyni teret.