Durva, mennyire utálták ezt a filmet. Amiket találok róla, az alapján egy Adam Sandler rosszízű agymenésre számítottam. Ehhez képest én egészen jól megvoltam vele.

A történet az a fajta, amire különben is rákaptam A bűnösnek köszönhetően. A családod elrabolták, veszélyben vannak. Te az irodádban vagy élő rádióműsorban, és csak a beszéddel lehet esélyed megmenteni mindenkit. Zárt hely, telefonon kapcsolatot tartva, legfeljebb az épületben mozogva, amikor a családrabló ad valamilyen feladatot. Mindezt különben éjszaka, hiszen Elvis egy éjfélkor induló beszélgetős műsort vezet.

Az tudja elrontani, amikor már nem elégednek meg a telefonálással és az egy szobába zárt alaphelyzettel. Elvis akcióba lendül, az ellenfél is mozog, és kb. hajszába kezdenek a rádió épületén belül. Ott már sikerül egyre több hihetetlen elemet felhalmozni, és az már nem is igazán feszült, amikor üres termek között bújócskáznak. Valahol értem, miért akartak így valami mozgalmasabb elemet is beletenni, de nem kellett volna. Azt a feszültséget, amit a telefon egyik felén lenni, és a beszéden kívül mást tenni nem nagyon lehet, nem tudja hozni az épületen belüli hajsza.

Arról nem is beszélve, hogy a betett hulláktól a saját paródiája kezd lenni az egész. Túl hihetetlen, hogy valaki erre képes lehet. Az olyan körítéssel együtt is, hogy katona volt és a sereg kiképezte pl. bombák telepítésére. Még akkor is sok, ha a végére tudjuk a csavarokat.

Mert a filmnek van még egy trükkje. Korábban is van rá utalás, de igazából akkor esik le, ha már tudjuk, az egésznek mi volt a veleje. Elvis megosztó személyiség, akinek a száján is, ami a szívén. A történet elején a főnöke figyelmezteti is, hogy a stílusa miatt megütheti még a bokáját. Akkor és ott az van kiemelve, hogy nyíltan és bántóan kimondja a véleményét. Elvis azonban másról is ismert: a durva tréfáiról. De ezt a végén veszik csak újra elő, és értelmezik újra a főnök figyelmeztetését. El van rejtve az infó, ami a későbbiekre nyom tud lenni.

A teljes poént nem akarom lelőni, de a film végére nem is kicsit játszanak el azzal, hogy mi történt igazából, ki nem az, aminek mondja magát. Egy fokkal több is az átverés, mint ami még jól esne. Amikor már a csavar csavarjának is csavarja van, és mindent 5 perc alatt dobnak ránk a végén, az már sok a jóból.

Magamban elmosolyogtam azon is, hogy kinek kellene elvinni a produkciót a hátán. Mondjuk, a poszter egyértelműen lök Mel Gibson felé, aki különben beleesett az idős színészek egyik rákfenéjébe. Tom Hanks kapcsán szoktam még morogni azon, hogy már nagypapa korban van simán, talán van is unokája, de a filmvásznon kisgyerekes apákat játszik, mintha 20-30 évvel fiatalabb lenne. Most ezt adja elő Gibson is. Ok, idősen is alapíthat családot, de miért kell azt nézem, hogy a 70-hez közeli férfinak óvodás korú gyermeke van? Miért fájna annyira, ha az a gyerek szereplő unoka lenne? Különben a keménykedés még mindig nagyon megy a színésznek, azok a részek álltak neki legjobban, amikor nem az aggódó apát, hanem a gonoszkodó arcot hozta.

Mellé betették William Moseley-t, akiről már mindig a Narnia és a The Royals fog eszembe jutni. Nem túl szerencsés, hogy a 40-hez közel is fiatalembereket játszik. Mit is mond a filmben, hány éves? A húszas évek eleje, ha jól rémlik. Moseley több mint egy 10-sel idősebb, és nem annyira kölyökképű, mint pl. Austin Butler.

Nem látványfilm, amikor az akar lenni, nem áll jól neki. Én minden bajával együtt azért elnéztem, még vigyorogni is tudtam rajta, de ez már Gibson leszálló ága. A lényeg, hogy annyira azért nem rossz film, mint amennyire lehúzták.