Minden napra egy film

Minden napra egy film

Papírvékony falak

2024. május 11. - BBerni86

A helyzet az, hogy elsőre nem esett le, miért olyan ismerős nekem ez a film. Nem egyszer azon kaptam magam, hogy előre mondtam, mi lesz. Mint az ágyak fal melletti összetolása, vagy a közös vacsora a fallal elválasztva.

Az első gondolatom az volt, hogy ezt biztos olvastam már. Még szerzőre is tippeltem volna, kihez illik. (Beth O’Leary különben, és nem csak azért, mert Az ágybérlő című, sorozattá is feldolgozott regényével távolról tudom rokonítani.) Nem bírtam, rákerestem és akkor a fejemhez kaptam. Volt egy francia film, a Vakrandi. Ez annak a000papirvekony.jpg spanyol filmes átdolgozása. Lehet sejteni, mennyi eredetiség szorult belé, ha ennyire déjá vu érzetem volt egy-egy jelenettől. Még egy megjegyzés – a francia verzió jobban sikerült.

Van aranyos elem az alapötletben, de ebben a verzióban a végeredmény mégsem aranyos. Gyakran inkább erőltetettnek tűnt, nem igazán működött a humora. Csak egy-egy jelenetben sikerült valamit elkapni, ami működött. Jó kérdés, miért. Leginkább a könnyedség miatt. Nem volt meg az a hangulata, ami a cselekményben benne lehetett volna.

Plusz, az érzelmi szélsőségeket nem sikerült érdemben átadni. David gyásza a halott szerelme miatt tipikusan ilyen. Alig egy jelenetet szentelnek neki, és úgy túllép, hogy igazán fel sem dolgozta a filmben. De lehetne Valentina kapcsolatát is ide hozni, ami hálára és szolgai engedelmességre épült. Valentina menekül belőle, de a férfi vissza-vissza tudja rántani és elbizonytalanítja. Ártalmas kapcsolat, amit a nő nem ismer fel. És nem tudták megragadni, amikor ő is megérti, amikor felismeri, hogy magának kell alakítania az életét, a maga álmát követnie, nem azt tennie minden érzelem nélkül, robotként, amit az exe tanácsol. A történetben vannak érzelmek, amelyeket sokkal erősebben meg lehetett volna ragadni, a filmben nem volt meg az erejük.

A poénok kapcsán felmerült bennem, hogy nekem már azért nem volt vicces, mert egyszer már láttam. (Ha nézéskor azt is hittem, olvastam.) De az egyik barátnőmék megnézték úgy, hogy ők nem látták a Vakrandit. Ők sem találták viccesnek, úgyhogy ott is félrecsúszott valami a dinamikában.

Az egyetlen, ami lényegesen eltér és más itt, hogy Valentina a szíve mélyén énekelni szeret és ebben az irányban szeretett is volna haladni az exe közbelépése előtt. Aitana játssza a nőt, aki különben Spanyolországban popsztár is. Így természetesen volt egy dala, amit írt és amit a végére elő is adott. Vagyis, a szereposztás miatt nem csak zongorázás van, hanem a film betétdala a filmben elhangzó dal lett. Tipikus, csajos lírai popdal, elhallgattam, de nem lett dallamtapadásom és nem kezdtem el Aitana dalait sem hallgatni a neten.

Nem látom értelmét, miért kellett ezt a filmet elkészíteni. Nem fáj, de nem is jó. Az a hangulat, amit meg az eredeti tudott, ebben nem találtam meg.

A bejegyzés trackback címe:

https://mindennapmozi.blog.hu/api/trackback/id/tr1218402385

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása