Ilyet is láttunk már, de ez az olasz komédia nem is akarja megváltani a világot. Simán egy mosolygós romantikus komédia, amit megnéz és el is felejt az ember.

Az alaphelyzet, hogy van egy ikerpár, akik különbözőbbek nem is lehetnének. Az egyik diplomás, komoly munkaerő, táblázatokkal és rideg viselkedéssel. A másik testvér lelkes, nagyszívű, de kb. ingyenélő. Nem is jönnek ki jól egymással, ami a betegeskedő apjuknak nem is esik jól. Egy kis sugalmazásra azt találja ki, hogy az ikrek cseréljenek egy hónapra életet, és akkor majd jobban megértik a testvérüket.

Ahogy meg lenni szokott, ez nem várt bonyodalmak sorát indítja el. Redaelli ármánykodhat a cégben, hogy megkapja azt az elismerést, ami járna neki, de amit sosem kapott meg. Mert ő nem biológiai fia a tulajnak, csak a pártfogoltja. Mindkét fiú szembenéz azzal, hogy miért olyan a testvére, amilyen. Ha meg a céget is mentenék, boldogok is lennének, össze kell fogniuk. Ahogy már írtam, nincs nagy meglepetés, tipikus az egész.

Nem is törekszik meglepetésekre, nyílt vonallal vezet minket át a történeten. Mi kezdettől látjuk, hogy miben és miért mesterkedik Redaelli. Ahogy a fiúk mellé tett nők is egyértelmű, miért vannak ott. Nincs vetélytárs, vagy bármi, ami a szerelmesek útjába állhatna. Agata esetében még rendben is van, neki addig csak felületes kapcsolata volt a szomszédjával. Ott jobban el tudom hinni, mi kezdi őket összehozni és hogyan. Ofelia viszont a másik fiú élettársa volt, már szinte a menyasszonya. Mégis, olyan könnyen váltanak a fiúk és ő is közöttük, hogy az már zavaró. Pedig azt érezteti a film, hogy a lazább iker miért illik hozzá jobban. De komolyan, ilyen könnyen túl tud lépni azon, hogy a párja ikerbátyjával melegszik össze? De a filmben ez fel sem merül konfliktusként. Az egyikkel szakít, akkor már kavarhat is a másikkal, amivel senkinek nincs is semmi baja.

Nagy büdzsé nem kellett hozzá. Minimális helyszínt használnak – a fiuk lakása, a cég és egy kis utcarészlet. Ami látványelem, vagy afféle, hogy a fizikai megjelenésük mennyire átalakítható egymásba. A komoly öltönyös meg a link futár – egy fülbevaló és egy hajvágás, már kész is az átalakulás. A színészek a fő elemek, akik elkomédiáznak a szerepükben.

Különben meglepően pozitív marad a történet végig. Még olyan rosszfiú sincs benne, akinek nagy büntetés járna. A nyomorult Redaelli esetében is belátja a család, hogy miben vétkeztek ellene és elindul majd az a kapcsolat is a gyógyulás felé. Nem lett nagybetűs gonosznak bélyegezve a férfi.

A poénok is eléggé adják magukat. Mindkettőnek bele kell tanulnia a másik életébe, új dolgokkal szembesülnek és ezeket igyekszik szituációs poénokba oltani a film. Hol jobban, hol kevésbé sikerült. Azt mindenképpen tudtam értékelni, hogy nem altesti poénokkal és nagyon olcsó szórakoztatás irányába mentek el.

Mivel meglepően kevés olasz színészt ismerek, az nem lep meg, hogy nem voltak a színészek ismerősek. Olasz filmekben szerepelnek, kevés jutott el hozzánk, ahogy most rápillantottam. Ide különben nem kellett nagy talentum, inkább tipikusan eye candy faktorra épülő film, amit a lányok esetében hoznak is, kicsit a fiúkkal is.

Egy este elment, de újra megnézni nem tervezem. Este, tévé, háttérben és pont.