Elméletben ez egy krimi komédia. Gyakorlatban meg nem tudom, min kellene nevetnem. Sorozat, krimi, podcast és humor – ide azonnal beírnám, hogy Only Murders in the Building. Nem fog a Bodkin ide kerülni mellé, több okból sem.

Egyrészt, azért ennek a sorozatnak elég egyedi és gyakran furcsa a humora. Ahogy már írtam is, nekem járatnom kellett az agyamon, hogy egy-egy jelenetnél mi is a poén. Nem állítom, hogy mindig rájöttem, máskor meg inkább kínosnak éreztem, mint nevetősnek az ábrázoltakat. A szereplőkkel történnek fura dolgok, és a helyi lakosok különösek. Ezzel operálnak és az egész évadot megnézve inkább erőlködés, mint igazi humor.

A történet különben egyszerű – Dove menő riporter, csak éppen a legutolsó cikke informátora öngyilkos lett, és Dove kénytelen kényszer-menekülni, amíg elülnek a hullámok. Mély utálatára egy podcast szakmai segítőjének kell lennie, és a stábbal vissza kell utaznia Írországba. Bodkin a kisváros, ahol kb. 25 éve hárman rejtélyesen eltűntek Samhain ünneplésekor. Gilbert erről készíteni műsort, remélve, hogy nyereséges lesz és a cégét, házasságát is megmentheti. Emmy az asszisztense, aki lelkesen, de annál kevesebb hozzáértéssel szervezi az utazást, fuvarozást, szállást, stb. Dove meg legszívesebben leütne mindenkit. Egészen addig, míg rá nem jön, hogy van itt egy történet. Messze nem Samhain, de a kisvárosiaknak megvannak a maguk titkai, és az egyik helyiben a nő egy hírhedt csempészt ismer fel. Mire észbe kapnak, hol veszekednek, hol összedolgoznak, de egyre régebbi és baljósabb történeteket ásnak elő.

A szereplők szélsőségesek. A helyiek furcsák, és nem csak a titkaik miatt. Nem mondanám mindenkire, hogy kretén, de van köztük az is. Ahogy csendes őrült meg látszólag rendes ember igencsak rovott múlttal. Akinek az ilyen különcök bejönnek, nekik a sorozat is működhet. Én egy ponton már inkább szenvedtem velük, és csak fogtam a fejem, miért nincs itt egy normális ember.

Mert a főszereplőkben is inkább a paródia felé hajlást éreztem. Dove, aki érzéketlenül és bárkit kihasználva nyomoz, utálja az embereket és nincs senkije, semmije. Legfeljebb az utálata az apácák meg Írország iránt. A naiv, gazdag apuci elkényeztetett kislánya, Emmy. Ő már annyira kedves meg jót akar, hogy azzal nevetséges. A végére bele akarták venni, hogy Dove példáját követve keményedik és önellátó, akaratos nő lesz belőle, de arra már eső után köpönyeg. Már idegesített. Gilbert meg simán csak szerencsétlen, sok kínlódással magában, amit mosoly és poénok mögé igyekszik rejteni. Will Forte szépen hozza is a karaktert. Mivel ők nyomoznak, és nem bűnözők, nekik kellene drukkolni, néha még ment is. Az elején bírtam a trió dinamikáját – csak éppen nekem jobban működtek egymásnak beszóló, piszkálódó idegeneknek, mint a végére a barátságukkal.

Az ügy kanyarog, a végére meg is fejtik. Némi szerencsével, de komédiához képest viszonylag normális nyomozás után. Azt a felét a sorozatnak komolyabban vették, és nem nevettetni akartak azzal, hogy mi történt, ki és miért halt meg. Ami persze nem akadályozta őket olyan abszurdnak tűnő mellékszálaknál, mint az angolnacsempészet vagy a beépített ügynökök.

Érdekes, engem menet közben vesztett el a sorozat. A nyitányban még láttam ötletet, és a trió is tetszett. Aztán túl sok lett a fura helyi, vagy a nekem egyáltalán nem tetsző történetszál. Egyszer azért elment, de nagy szerencse, hogy pár részes csak az évad. Ennél több már irritáló lett volna belőle.