Tudna érdekelni, mennyi alapja van a filmnek. Nyilván, Chirac és Sarkozy, Lagerfeld is még jó páran valódi alakok. De Bernadette Chirac is ilyen személy? Akit nem véletlenül állítottak Hilary Clinton mellé – és nem csak azért, mert mindkettejüket megcsalta a férje, akik elég durván buktak le.

A történet hőse egy olyan nő, aki sokkal több mindenre képes, mint az előtérben levő férje. Tulajdonképpen az egész filmben a miniszterelnök hozza a rossz döntéseket, míg a felesége végig előre ráérez, mi fog történni és ő az, aki az embereket is meg tudja nyerni. Nem is kicsit visszatérő elem, hogy Bernadette próbálja a férjét figyelmeztetni, de ő nem hallgat rá, mindenki lekicsinylően néz a nőre, akinek aztán igaza lesz. Innen kb. az derül ki, hogy az egész kapcsolatukra ez volt a jellemző. Chirac élvezte a rivaldafényt és feljebb jutott, míg Bernadette elfeledetten mosolyoghatott a háttérben és nyelhette magába a mondandóját.

A történet azon pontjára lépünk be, amikor a nőnek mindebből elege lesz. Amikor eldönti, hogy nem hagyja magát tovább elnyomni, és elkezd kilépni az árnyékból. Még kicsit komédiára is vették, ahogy a személyi asszisztense felvezeti neki transzparensen, hogyan építse fel úgy magát, mint korábban Lady Di is tette. Mondjuk, azért voltak meredek részek is benne, amikor forgattam a szemem. Mint Lagerfeld megjelenése, aki közölte, hogy Bernadette öltözéke láttán az emberek azt hihetik, hogy ő évtizedek óta semmi újat nem tervezett, így frissíti a nő ruhatárát.

Ezek vannak jobban megfogva, mert az nem derült ki számomra, hogy az egésznek mi a nagyobb célja. Simán kilépni az árnyékból? Mert annál messzebb nem igen megy, és a befolyása majd ezzel együtt megy a süllyesztőbe, ahogy a férje karrierjének is leáldozik. Most komolyan, az a csúcspont, hogy ő legitimizálja Sarkozy hatalomátvételét?

Pedig próbálkoznak komolyabb témát is bedobni. Ott van a lányaival való kapcsolata, az alapítványa. Érdekes is, hogy sokkal jobban ki van hangsúlyozva, hogyan dolgozik az alapítvánnyal, igyekszik nekik pénzt keresni, miközben a tényleges beteg – mert nekem nem tűnt gyógyultnak – lánya afféle családi rejtett szennyes, akivel senki nem foglalkozik érdemben.

Minek kellene eladnia ezt a filmet? Mert a története nem elég hozzá. Még csak azt sem éreztem, hogy ránk kacsintanának, hogy nézzük meg, mi történik a színfalak mögött a politikában vagy a Chirac családban. Nem dráma, nem is komédia.

Maradnak a színészek, és nekem egyértelműen az tűnik a megoldásnak, hogy adnak még egy dobást Catherine Deneuve-nek, aki stílusos és viszi a hátán a filmet. Kár, hogy erősebb történetet nem írtak neki hozzá. Így simán annyi a tanulság, hogy most is a nőt kell keresni a férfi mögött.

Nme látványfilm, és azok a csajos elemek is hiányoznak, amit ilyenkor azért keresek. Látványos helyszínek, szép ruhák. Persze Deneuve kap elegáns szetteket, de azért nem egy guilty plesure mozog itt semmi.

Egyszer megnéztem, és mivel súlytalannak érzem a filmet, ennyi elég is volt belőle.