Különösebben nem különbözik az első évadtól. Ugyanazzal a technikával készítve egy ugyanolyan szerkezetet nézhettünk végig.

Vagyis, látszólag külön történetekkel indulunk. A Figyelővel mindenféle világba benézhetünk, ahol egy ponton másként alakult a számunkra ismerős történet. Van, ahol Hela kapja azt a büntetést, amit Odin később Thornak adott nálunk – vagyis, az erejétől megfosztva a Földre kellett mennie, ahol emberek egy csoportja (itt a Tíz Gyűrű stábja) megtanítja arra, amire az istenek nem tudták. Van, ahol Peter nem űrkalózként nevelkedik, hanem leszállítják az apjának, aki a fiával meg is kezdi az univerzum Ego-verziójának kialakítását. Ez volt az a szakasz, amit még szerettem is. Ötletek, más történetek, de az ismert szereplők. Volt, ahol sokkal pozitívabb világ is született, mint a filmes történetekben.

Csak éppen a Figyelő kedvenc alakja Amerika Kapitány női verziója, vagyis az a Peggy Carter, aki Steve helyett megkapta a szérumot és szuperhős lett. Szerencsétlen most egy Tél Katonája helyzetben találja magát, csak éppen itt nem Bucky, hanem Steve az, akit agymosott a másik oldal. Amiből aztán felépítik azt az átívelő történetet, ami majd összefogja az egész évadot. Mert megint van egy veszedelem, ami a multiverzum létét fenyegeti és Carter az egyik, akinek esélye van megmenteni a világot. Ez már nem tudott megfogni – itt éreztem leginkább azt, hogy ezt már láttam. Mint az első évad, csak kicsit másképp. Még a gonoszt, a szándékait is onnan építették tovább.

A külön részekben sokkal több ötlet van és jót tettek a történeteknek a más világok. Azért azt észrevenni, hogy az univerzum más világba mozdult ki: a filmek is a multiverzum felé kacsingatnak, és itt is az a téma, hogy mentsék meg a multiverzumot. Ugyanaz az üzenet ebben is előkerült, amit a Skarlát Boszorkány is kap majd a filmen: ha neki nem is sikerül megmenteni a gyerekeit, van olyan, ahol összejött. Ahogy Peggy is vigasztalja azzal magát, hogy kell lennie olyan világnak is, ahol Steve és ő megkapták a happy endet.

A történet tehát kettős: a világok és a külön kis történetek tetszettek. Benne a kis utalásokkal – mint amikor az apja nevelte kis Peter elmegy a vidámparkba, és a plüss, amit majd szerez és amit sokáig cipelt, egy az egyben Mordályt idézi. A másik, a Carter Kapitány nevével fémjelzett univerzummentő küldetés viszont nagyon ismerős, és pont ő az egyik olyan szereplő, aki nem különösebben nyert meg az első évadban sem.

A külcsín továbbra is erős. A szereplők visszaidézik a színészeket és az első évadban megismert formájukat. A harci jeleneteken elég nagy súly van. Izgalmasan alkották meg a világokat, hol újabb elemekkel kísérletezve, hol a filmekből ismerős elemeket felhasználva.

Ezt különben az eredeti hangokra is el lehet mondani. Több színész bevállalta, hogy az animációnak is a hangját adja. Többek között Hayley Atwell Carter kapitányként, Michael Douglas az eredeti Hangyaként, Chris Hemsworth Thorja, Mark Ruffalo Hulkként, Jeremy Renner Bartonként, Josh Brolin mint Thanos, Cumberbatch Strangeként, Hiddleston Lokija és Cate Blanchett is visszatért Hela hangjaként. Nem semmi névsor – bár az talán többet mond, kik azok, akik nem tértek vissza. Vasember, Fekete Özvegy, Amerika Kapitány, Gamora, Odin – hát igen, már megvan az a réteg is, akik menekülőre fogták a Marvel elől…

Az is a sorozat pozitív oldala, hogy rövid. Kevés rész, pár perces epizódokkal. Nem adtam össze, de lehet, hogy az összes játékidő alacsonyabb szám lenne, mint egy-egy filmjük volt.