Amióta végignéztem ezt a filmet, jelzőkön gondolkodom. Nem igazán hagyja, hogy elkezdjem skatulyázni. Nem akar beférni egy dobozba sem, ahova a thrillereket pakolnám.

Az első, hogy nehéz felfogni a történetet, miközben nagyon egyszerűnek tűnik. Egy férfi a tárgyalásán várja, hogy eldöntse az esküdtszék, bűnösnek tartják-e három kamaszlány elrablásában, kínzásában, szexuális bántalmazásában és meggyilkolásában. A tárgyalással kezdünk, az a zárás is, és a történet nagyjában azt követjük, hogy ott mi hangzik el. Mit nyújt be a vád, miből áll a védelem.

De ez nem tárgyalótermi krimi! Ugyanis nem a gyilkos, nem az ügyész és nem is a védőügyvéd a főszereplő. Ők olyanok, mint színészek egy színpadon, amit a főszereplő nyomon követ. Mi ugyanis egy fiatal nőt követünk, aki a tárgyalás megszállottja. Kelly-Anne minden tárgyalási napon ott van, nyomon követi az esetet, minden hírt elolvas róla és maga is nyomozgat a történtek után. De annyira megfoghatatlan ez a nő. Miért csinálja? A film semmi fogódzót nem nyújt, én meg elkezdtem elméleteket gyártani, és nagyon utáltam, hogy semmi kapaszkodó nincs.

Volt olyan elméletem, hogy Kelly-Anne az igazi gyilkos, aki tényleg megrendezett mindent és most meggyőződik róla, hogy a palimadara rácsok mögé kerül. Túl jó hacker és rideg ez a nő, hogy ne merüljön fel, hogy a sötét oldalon áll. Aztán, egész más oldalról is megközelítettem. Vártam, mikor derül ki, hogy az egyik áldozat rokona vagy barátja, és az igazság kiderülését várja. Arra is tippeltem, hogy maga is áldozat volt, csak neki sikerült megszökni és új életet kezdeni. Szóval, ötletem bőven volt, és még mindig rühellem, hogy Kelly-Anne végig megmarad ebben a szociopata szerepben, és nem lehet tudni, miért érdekelte ez az ügy, mit és miért csinált a tárgyalás során.

Hogy azért valami interakció is legyen, egy másik tárgyalásra járó lánnyal elkezd összebarátkozni. A vidéki, naiv Clementine hinni akar Ludovic ártatlanságában, fennen hirdeti, hogy csak bűnbak és engedjék szabadon. Ő a tipikus, megszállott rajongó. Miatta nem hittem egy percig sem, hogy Kelly-Anne is bele lenen bolondulva a vádlottba. (Megjegyzem, annyira előnytelen külsejű és szánalmasnak kinéző férfi játssza, hogy már csak azért sem értem, egy kicsit is értelmesebb nő mit látna meg benne. Ha milliomos és nem sorozatgyilkos-jelölt lenne, akkor is simán át kellene rajta nézni.) Clementine és Kelly-Anne egész mások, de azért kellett ez a lány, hogy Kelly-Anne beszélhessen, megmutathasson dolgokat és ha meg nem is értjük, marad a rejtély, azért azt az érzetet kelti, hogy közelebb kerültünk hozzá, jobban ismerjük.

Thriller, amiben az igazi gyilkos kiléte, de Kelly-Anne indítékai is a rejtély részét képezik. Van nyomozás, de nem hagyományos. Van feszültség, de az sem a szokott. A főszereplő meg olyan megfoghatatlan, hogy még mindig megosztónak érzem. Hozzá képest a tetovált lány egyszerű lélek.

A film hangulata, stílusa is egyedi és megosztó. Nagyon éles a kontraszt a szinte világító, fehér környezetbe helyezett, mesterséges tárgyalóterem és Kelly-Anne éjszakai között. Az utóbbi sötét, vörös fényekkel és sejtelmes. Elkülönül a kettő és ahogy váltják egymást, szinte sokkoló.

Emlékezetes, szerintem nekem egyedül ő fog megmaradni a szereplők közül, Juliette Gariépy játéka. Mint egy szfinx, képtelenség bármit leolvasni róla. Pedig nagyon próbáltam. Erős a jelenléte, uralja a filmet és nem véletlenül ragozom már egy oldal óta, hogy nehezen dekódolom a nőt és a cselekményt. Ez a színésznő miatt is így van, fel is írtam magamnak, hogy nézzek utána, van-e olyan filmje még, amit lenne kedvem megnézni.

Különös, érdekes és hasonló jelzőket kellene zárásul aggatnom. Miközben üdvözlöm, hogy annyira egyedi és más a film, hogy nem tudom betenni a kis dobozaim egyikében sem, azért valahol fájlalom is, hogy ennyire rejtélyes maradt számomra még a vége után is.