Mivel nem tetszett és elég sokat morogtam is rajta, ezt most rövidre fogom. Ez kifejezetten olyan film, aminek volt egy célkitűzése, a történet szerint meg is valósítja, de mégsem stimmel.

Lefordítva a cselekményre Renato egy sikeres repülőgépes cég feje Mexikóban. Nősülni készül, de a menyasszonya rendszeresen piszkálja azzal, hogy próbáljon meg jobban kijönni a nő fiával, illetve a saját családjával. Renato ugyanis még gyerek volt, amikor az apja az Államokba ment és nem tért haza. Most haldoklik, látni szeretné a fiát. A nő miatt megy el, hogy ott aztán szembesüljön vele, hogy van egy féltestvére. A lüke Asherrel vágnak neki az apjuk hagyta kincsvadászatnak. A végére megismerik a történetüket, összebarátkoznak és Renato jobb nevelőapa is lesz.

Ez a legutolsó a legnagyobb baja. Mégis, mitől kezdi magát közelebb érezni a szerencsétlen gyerekhez, akinek beírnák az évkönyvébe, hogy valószínűleg sorozatgyilkos lesz? A gyerek olyan ruhákat/maszkokat hord, hogy egyszer én is ledöbbentem. Mint akinek valami nagyon nagy kattanása van. Renato szinte szóba se állt vele, a végére meg legjobb haverok a semmiből? Értem, hogy arra akarnak rámenni, hogy a férfi feldolgozta az apjával kapcsolatos sérelmeit és így jobb ember lesz. De az a gyerek...

De különben is bajom volt azzal a szállal. Semmi háttér sincs, ott a menyasszonya, akinek van egy gyereke. Ki a gyerek apja? Elvált, özvegy, vagy micsoda? Renato jómódú, sikeres, vonzó férfi - miért pont ezt a nőt kapta ki? Se nem olyan szép, se nem fiatal, és ott az a furcsa gyereke is. Annyit nem látjuk, hogy kiderüljön, milyen ember vagy milyen a kettejük dinamikája. Ez alapján meg nehezen hiszem el, hogy elvennék egy ilyen problémás gyerekkel. Akinek különben annyi kell, hogy Renato próbáljon vele foglalkozni és máris megjavul. Persze.

Asher is egy katasztrófa. Olyan, mint a Másnaposokban Doug leendő sógora. A maga módján kedves, jót akar és egy örök gyerek. Azt meg hagyjuk is, hogy ahhoz képest, hogy félig mexikói a történet szerint, semmit nem örökölt onnan. Olyanok egymás mellett a féltestvérével, mintha semmi rokoni kapcsolat nem lenne köztük. 

Az úti kalandok során vannak a humoros elemek beépítve. Legyen az a kecske vagy a testvérek viszonya. Sejtésem szeirnt az elmebeteg-forma gyereket is poénnak szánták. Talán egy-egy olyan akadt benne, amin tudtam mosolyogni. Az pl. tetszett, hogy Renato mennyire gyűlöli az Államokat és mennyire szembemegy a sztereotípiákkal.

A látvány szinten annyit nyomtak bele, amit egy olcsóbb komédiába lehet. A sok helyszín, egyszerűbb kalandok. Semmi igazán emlékezetes.

Ezt különben hagyhatom összegzésnek is: semmi igazán emlékezetes.