Mi a közös bennük?

• Benedict Cumberbatch
• Will Ferrell
• Robert Downey Jr.
• Johnny Lee Miller
• Henry Cavill

Az 5-ből egy kicsit kilóg a sorból. Vajon ki, és miért?

Megoldás: Tovább!

Álomért küzdő, vagyoni különbséges, szerelmes.

Isi és Ossi szinte szomszédok – ugyanabban a városban élnek, csak éppen annak szomszédos kerületeiben. Ossi a gettóban küzd a megélhetésért: próbálja segíteni az anyját, aki egy pusztulásra ítélt benzinkutat üzemeltet, a nagyapja börtönben ül, ő pedig bokszolni szeretne professzionális szinten, de e család mellett még edzésre sem egyszerű eljárni. Isi szülei milliomosok, és a lánytól azt várják, legyen rendes úri lány, aki gazdasági szakon tanul az egyetemen. Isi számára azonban az iskola csak kínzás, séf akar lenni, ki is nézett egy megfelelő tanárt, de erről sznob anyja hallani sem akar. A lány így más módszert választ: kizsarolni, amit akar. Egy szórakozóhelyen fut össze Ossival, és megalkusznak. Ossi eljátssza a tapló barátot, cserébe Isi kifizeti a benzinkút adósságait. Arra azonban egyikük sem számít, hogy a megjátszott viszonyba egyre több igazi érzelem is vegyül.

Ahogy összefoglaltam a cselekményt, belém hasított, mennyire tipikus ennek a filmnek is a cselekménye. Tulajdonképpen két klisét vegyítettek össze: a kamu kapcsolat egyre igazibb lesz és a szegény – gazdag ellentét. Ebből építenek fel egy romantikus komédiát, amit mégsem éreztem annyira tipikusnak, mint a sarkításból leszűrhető lenne.

Ennek egyik oka, hogy nem lesznek alpáriak, de egy átlag amerikai komédiához képest nyersebb és karcosabb. Ebben úgy beszélnek egyes szereplők, hogy rossz hallgatni. Ok, valahol értem, hogy egy külvárosban, a leírt néprétegek között durvább a hangnem, de Isi is nagyon könnyen alkalmazkodik. Mondjuk, azt bírtam, hogy a lány a saját köreiben tökfejnek számít, akinek még az érettségit is a papa ügyvédje intézte, a külvárosban meg annyira kilóg értelmiségiként, hogy szinte villog.

A másik, a mellékszereplők. Nem szoktam meg, hogy egy romantikus komédiában ilyen szerepet kap a trash – egyszerűen nem tudok rájuk jobb szót. Ossi is annak született, de ő legalább dolgozik azért, hogy kikerüljön innen, és nem megy át ügyeskedő, nyelvileg erősen korlátozott, örök szegénységre ítélt lúzerbe. Az anyja viszont ilyen, és kifejezetten irritált is, ahogy a fia próbálja eltartani, ő meg játssza a benzinkút tulajt, amihez semmi érzéke és csak a bajt csinálja. A nagyapa is – a börtöntöltelék, aki 80 éves kora körül találja ki, hogy rap karrierbe kezd. A szövegei, a klipje is az a mély szint, de az egész helyzet komikuma azért elviselhető mellékszereplővé teszik.

Harmadszor, még a központi szerelmi szálban is van valami vadság. Kicsit a héja-nász ugrott be róla az avaron, amikor egymást csókolni is csak a másikat tépve tudják. Elvileg érzelmileg ennél gyengédebb viszonyig jutnak, de vizuálisan a hája verziót láttam.

Ettől más, mint amit megszoktam, ezért nem is éreztem, mennyire sokszor láttunk már ilyen történeteket. A tipikus romantikus cselekményvezetést is utólag ismertem fel benne – ahogy összejönnek, egy félreértés miatt jön a szakítás és a bánkódás, majd a nagy gesztus.

Netflix film, így nem lepett meg túlzottan, hogy a női főszereplő a talán legjobban menő német Netflix sorozatból, a Darkból érkezett. (Azt is ideje lenne végignéznem…) Dennis Mojen pedig a Traumfabrik (Álomgyár) férfi főszereplője volt. Ő annyira más karaktert kapott itt, hogy legalább látszik, hogy nem csak eye candy jelleggel alkalmazzák. Igaz, az a gengszter és szegény-kultúra világ, Mojen karaktere is, olyan fura nekem német filmben. Pláne, a rap kerettel, és még emlegetik is a 8 mérföldet.

Fura a nyitott vége is, bár abban látom a poént. Azért abban bízom, hogy nem folytatási tervek miatt hagytak meg kérdőjeleket.

Egyszer gond nélkül meg lehetett nézni. Ha nem is nevezném felhőtlen szórakozásnak, az jó benne, hogy karcosabb, mint egy amerikai romkom.

Isi & Ossi - 5/3 kicsit nyers, kicsit a sablonok szerint halad, nincs is lezárva, de egyszer elment.

https://www.youtube.com/watch?v=7WUv_c3aSb4

Cím: A discovery of Witches - 2. évad

Készítők: a főszereplők jönnek vissza, ez az alap. Nélkülük nem lenne ugyanaz. Teresa Palmer és Matthew Goode mellett természetesen a mellékszereplők se változnak.

Műfaj: fantasy, romantikus

Cselekmény: Diana és Matthew önnön védelmükben, és hogy a könyvet megkeressék, kénytelenek a lány időutazó képességét használva az angol reneszánsz koráig visszamenni. Miközben Matthew akkori énjét is el kell kerülniük, új veszélyekkel kell szembenézniük, és rájönni, mennyit bír ki a tiltott szerelmük.

Várható megjelenés: el lett tolva 2021 januárra. Jó messze...

Miért várós?

• Az első évadra meglepően rákaptam.
• Bírom a régebbi korokba történő időutazást, és most a reneszánszba megyünk!
• Matthew Goode - a Szökőhév óta én kifejezetten bírom.

Családi, balesetes, hitbe menekülő.

John első pillantásra szerencsés fiúnak látszik. Bár szülőanyja elhagyta, egy kedves, misszión járó amerikai pár örökbe fogadta, és a sajátjukként nevelik fel, nagy szeretetben. Egy összetartó, vallásos közösségben nőhet fel, ahol kitűnik a sport tehetségével. Mégis, folyamatosan kínozza, hogy a vér szerinti anyjának nem kellett. Nem tudja, hol az igazi helye a világban. Amikor egy baleset folytán a fagyos tóba zuhan, hosszú percekig tart, amíg kimentik, már a puszta létezésért kell küzdenie. Az orvosok szerint reménytelen az eset, de a család és a barátok nem adják fel. Hisznek a fiúban, Istenben, akitől egy csodát kérnek. Joyce még az új lelkésszel szembeni ellenérzéseit is kész félretenni, hiszen Jason atya olyan mértékben az anya mellé áll, hogy mit számít akkor egy modernebb frizura?

Vannak fenntartásaim a keresztény filmekkel. Mindig annyira erős bennük a propaganda, hogy olyan érzésem van, meg akarnak téríteni. Emlékszem, gyerekkoromban láttam valami mesét, amiben macik meséltek el bibliai történeteket és terjesztették a kereszténység tanait. Christopher volt a vezetőjük neve, még ez is megmaradt. Ha azt meg lehetett úgy csinálni, hogy ne érezzem hitterjesztő erőszaknak, ez miért nem megy a szórakoztató filmeknek?

Az Áttörés is annyira a hit mellé lök, hogy az már zavaró. Minden szereplőnek állást kell foglalnia a témában, nem egy jelenet a templomban játszódik. Van egyetlen ateista szereplőnk, aki természetesen a végére megtér, és komolyan el tudja hinni, hogy szólt hozzá Isten. Ez egy olyan film, amiben Isten csodát tesz, és még az orvos is kimondja ezt. Éppen csak a kezedbe nem nyomják a Bibliát, hogy imádkozz és higgy te is, mert az az egyetlen igaz ösvény! Ez engem pedig irritál, noha engem is kereszténynek neveltek.

Ha már a vallás témájánál maradunk a filmen, egy része volt, amit érdekesnek találtam. Ahogy Joyce ki van akadva Jason atyára, aki szerinte túl modern és felforgató. Nem tetszik neki a haja, az öltözködése, ahogy a zsoltárok helyett modern zenét is bevisz a templomba, az egész koncepció ellen kifogása van. Nekem pedig pont ez tetszett benne – Jason ebben a filmben egy modern lelki pásztor, aki tényleg ott van a közösségének, lelki támaszt nyújt, és nem ragad bele az elavult dogmákba és külsőségekbe, hanem modern egyházfi. Maivá formálja a tanokat és a külsőségeket. Ez az, ami szerintem valóban kellene a keresztény egyházaknak. Igaz, azért az nekem is sok volt a végén, amikor olyan istentiszteletet tartott, ami egy kibeszélő showra inkább hasonlított. Fotelek a templomban a szószék helyett… az azért nekem is modern volt.

Maga a történet – drámának ok. Ahogy a gyerek felteszi a kérdést, ki vagyok és honnan jöttem, miért nem kellettem, mi bennem a rossz. Ahogy az egész közösség összefog, hogy támaszt és vigaszt próbáljanak nyújtani, amíg az orvosok az életéért küzdenek. Joyce kitartása, aki végig hisz abban, hogy a gyereke felgyógyul és rendben lesz. Csak éppen mindezen rajta van az állandó színezet a hittel és Istennel. Anélkül kevés lenne a cselekmény, ezzel viszont nagyon-nagyon propaganda jellegű. A kevesebb több lett volna.

Látványelem nincs benne, ez személyes és karakterközpontú film. Azt hiszem, azért is hálásak lehetünk, hogy a szereplőknek nincsenek nagy istenes vízióik vagy látomásaik. Inkább maradtak a realista, hétköznapok megmutatásánál.

Ha ezt felhoztam, nem fogom megállni, hogy ne emeljem ki. Igaz történet az alapja, és a végén mutatnak fotókat az eredeti emberekről. Egymás mellé téve az igazi személyeket és az őket játszó színészeket. Nagy kár volt érte – annyira feltűnő, mindenki mennyivel rondább és átlagosabb, mint az őt játszó színész… Zavaróan nagy a különbség.

Egyszer meg lehetett nézni, de nem volt sem szórakoztató, sem elgondolkodtató. Propaganda!

Áttörés - 5/2,5 családi drámának elnéztem volna, Topher Grace is szimpatikus, de ez túl vallásos lett.

https://www.youtube.com/watch?v=6Ui6m_eEEOI

Apát mentő, mágikus kalandos, tündéres.

A Fowl-család különleges hírnévnek örvend, nem csak a családi vagyon nagysága miatt. Titokzatosak, különcök és zseniálisak. A legifjabb Fowl, II. Artemis is ilyen. Még csak 12 éves, de az iskolában már nincs mit tanulnia. Zseni, aki hobbiból kecskét klónoz vagy kiakasztja az iskolai pszichológust. Élete középpontjában az apja áll, akivel van egy közös hobbijuk: az ír mitológia és a tündérek. A műkereskedő idősebb Artemis rengeteg tudást ad át a fiának. Egy üzleti útról azonban az apa nem tér haza, és Artemis zsaroló üzenetet kap. Az apja szavaiból rájön, hol keresse a megoldást – és megtudja, a családi biznisz igazából a tündérek létének titokban tartása. Ám ahhoz, hogy apját megmentse, a tündérekkel kell felvennie a kapcsolatot és segítséget szereznie. Van is egy terve…

Eoin Colfer sikertörténete régen vár meg a megfilmesítésre. Több stúdiónál, rendezőnél voltak már a jogok. Végül a Disney lett az, akik a csatornájukra el is készítették a filmet. Ha megnézem, hol volt korábban, nem tud nem fájni azért a szívem, hogy végül nem Kenneth Branagh álmodta moziképernyőre. A rendező/színész munkásságát látva biztos vagyok benne, hogy egy színvonalasabb és az eredetit jobban idéző alkotás lett volna az övé.

Mert a Disney kibelezte Colfer regényét. Megtartotta az alapokat, és sokkal kommerszebb történetet gyúrt belőle. Az olyan apróságoktól kezdve, hogy a Fowl férfiak valóban bűnözők voltak, akik anyagi haszonért bűnöztek, most az emberek és tündérek közti béke fenntartásáért dolgozó, rendes emberek. Eredetileg antihősök voltak, most csak hősök. De a cselekménybe is erősen belenyúltak – nem szedem ki tételesen a különbségeket, de lehetne. (Arról már nem is beszélve, hogy csak a filmen félárva Artemis, a könyvekben nagyon is él az anyja, még kistestvére is születik!) Az alap maradt, de más a történet. A célok, az ellenség, a végkifejlett, még a karakterek is.

Annyi ötletet vettek el belőle, és ezt nem tudom elnézni!

Van humora, de azt is gyerekes szintre vitték le. Felnőtt fejjel nem is tudtam nevetni rajta, noha a regényen tudtam. Minél inkább belegondolok, annál inkább irritál, mi lett abból a sztoriból, amit szerettem. Most komolyan azon kellene nevetnem, hogy van egy törpe benne, aki tolvajkodik, és az a nagy bánata, hogy a mérete miatt a törpék nem veszik be maguk közé?

Disney, így nem szívesen írom le, hogy az egeres cég jellemezte igényes látványvilág sem valósult meg. Ezen nagyon látni, hogy nem moziba készült, hanem a csatornára. Lényegesen gyengébb a látvány, és sok szinten. Bután néznek ki a tündérek, a ruhájuk borzalmas… a szárnyaikat még nem is említettem. A trükkök is tévések. Ok, láttam messze rosszabbul kinéző fantasy filmet is, a kentaur pl. egész elviselhető küllemet kapott, de egy Disney filmtől ennél sokkal többet várok.

A casting sem éppen fogamra való. Colin Farrell, mint idősebb Artemis, az egyetlen, akiről pozitívan tudok nyilatkozni. Ő a jó fej apa, akiről elhiszi az ember, hogy a fia vissza akarja kapni. Sok szerepe mondjuk nincs. A másik nagy név Judi Dench, és fogalmam sincs, miért vállalta be ezt a szerepet. A Macskákban is borzalmas küllemet kapott, de annak legalább van státusza, benne lenni a Macskákban. De ez…

A gyerekek se jobbak. Ferdia Shaw cuki és ennyi. Lara McDonnell hasonlóan jellegtelen. Nála pedig abba is bele lehet kötni, hogy gyerekszínész játssza Pindurit. Megint valami, ami nem stimmel a regényhez képest.

Mondanivaló nincs, a látvány kevés, a történet nagyon gyerekesre és egyszerűre átírt.

Minél jobban belegondolok, annál inkább arra lyukadok ki, hogy mindenki inkább olvassa Colfer-regényét. Ha sokan olvassuk, talán a záró részek is megjelenhetnek magyarul.

Artemis Fowl - 5/2 butított cselekmény, a látványvilág is kevés, de a színészek sem tudják eladni.

https://www.youtube.com/watch?v=RpQxmIJy6j0

(Mason már magánnyomozóként megfogalmazza az erkölcsi alapelvét.)

• Önnek könnyen megy a szabályszegés, ugye?
• Nos, én úgy tartom, hogy ami helyes, még nem feltétlenül törvényes. (Perry Mason)

(Készül az újabb profil, és a csapat megint furán nézhet Malcolm felé.)

• Ne mondd ki!
• Ne mondd ki!
• Lehet, hogy egy nekrofilt keresünk. A nekrofília nem feltétlenül szexuális. Valójában az utolsó osztályozás szerint tíz típus létezik, és lényegében az ösztön érthető.
• Bright, mennyire kellene aggódnunk érted?
• Tudod, a szokásosnál jobban? (Prodigal Son)

Azon gondolkozom, mi a rosszabb. Egy beteljesületlen álom, vagy ha nincs is álmunk? (Álomgyár)

(A 16 éves zseni gyereket folyton szekálták a szülei, hogy barátkozzon. Annak mégse örülnek, amikor egy csodabogár, 35 körüli baráttal menne velük kirándulni.)

• Talán elvihetnénk. Úgy ihatnánk, és ő vezetne haza.
• Igen. Hazahozna, felvinne a lépcsőn, majd megnyúzna. (Zsenik közt)

(A válás után nehéz az újrakezdés.)

• Ugye tudod, hogy nem kell egyszerre megtenned?
• De azt sem tudom, hol kezdjem. Bakker! Nézz rám, egy roncs vagyok!
• Légy gyengéd önmagaddal! Az újrakezdés senkinek sem könnyű. (Room 104)

(A tábornok szellemének el kell fogadnia, hogy a lányok, akiket el akart üldözni, kellenek, hogy az iskola fennmaradhasson. Nem boldog tőle.)

• Az iskola fennmaradása a kislányoktól függ.
• Ez lehetetlen. Nem hiszem.
• De. Ez az egyetlen módja. Ha a lányok itt maradnak.
• Sherman jól mondta. A háború maga a pokol. (Kísértetek Buxley Hallban)

(A kapitány először tesz baráti gesztust, Nolan meg is lepődik.)

• Most valami olyanra készülök, amit soha nem hittem volna. Meghívom egy sörre.
• Uram. Hűha. Már az is nagy szó, hogy felajánlotta...
• Még furcsábbá akarja tenni? Mert vissza is vonhatom.
• Nem. Most rögtön befogom. Lehetne esetleg valamit harapni is mellé? Mert eléggé... Tudja mit? Csak egy sör. Ez is elég. Én is tele vagyok. (The Rookie)

(A bérgyilkos nem bírja hallgatni sem tanonca és barátnője reggeli csevejét - pedig az élete a tét. Tényleg.)

• Szia szépfiú!
• Más az illatod!
• Új parfümöm van.
• Részegítő.
• Ó, Jézusom, lőjetek le! (Végállomás)

Baráti társaságos, szabadulószobás, életért küzdő.

Cole élete látszólag a buli maga: netes oldalára tölt fel videókat, rengetegen követik, bejárta a világot. A lapja évfordulójára a baráti társaság nagy dobással készülnek. Moszkvába repülnek, ahol az egyikük milliomos barátja be tudja juttatni őket egy olyan szabadulószobába, amit direkt Cole-nak készítettek. Ők az egyetlenek, akik azt a játékot végig játszhatják. Bulinak indul, érdekes kerettörténettel: egy börtönbe zárták őket, és Cole karakterének kell mindenkit megmentenie. Az első kulcsot már kapásból egy hulla gyomrából kell kivágnia. Majd látja, a barátai mind egy kínzóeszközbe lettek zárva, és ha nem oldja elég gyorsan a rejtvényeket, akár komolyan meg is sérülhetnek. Az igazán durva fordulat azonban ezek után következik: valaki átveszi az irányítást a szoba felett, és már valóban menekülni kell.

Már azzal bajban vagyok, mennyit merjek erről a filmről elárulni. Mert tudjátok, ez is az a fajta, aminek a végén kapsz egy információt, egy csavart, ami mindent átértelmez. Ha erre kicsit ráutalok, azzal már elrontom a filmet annak, aki még nem látta.

A gondom csak az, hogy ez az a része a filmnek, amiről érdemes írni. Nem maga a csavar, hogy mi volt az, hanem hogy miért nem működött jól. Ennek két oka volt részemről. Van egy film, régebbi és nem is szabaduló szobás, de nagyon hamar az jutott eszembe, hogy ez pont olyan, mint az volt. Abban a főszereplő születésnapjára kap egy olyan játékot, amit aztán nem köszön meg a bátyjának. Ha elárulom a címet, aki ismeri, annak megvan ennek a filmnek is a poénja. Tudjátok mit? Leírom fehérítve zárójelbe, aki akarja, kiszínezi és látja. Mert nekem az volt az egyik gondom, hogy pillanatok alatt a (Játsz/ma) ugrott be, ráadásul ugyanaz a poén. Arról nem is beszélve, hogy Fincher, aki azt rendezte, mennyivel jobb, mint ennek a készítői.

A másik, hogy elég komolyan ráutalnak arra, hogy mi lesz a végén. Érdemes odafigyelni arra, amit Alexei mond hősünknek. Nekem megmaradt a fejemben, és annak ismeretében néztem a filmet, le is esett minden. Talán csak egyszer gondolkodtam el azon, mi van, ha nem az a csavar, de az volt.

Talán jobban díjaztam volna, ha tényleg más, mert akkor meglepődőm. Így nem.

De akkor nézzük magát a szabadulószobát! Nekem a keret tetszett a szocialista börtönnel, ami részben kínzókamra is. A feladatok nem voltak túl okosak, és a megoldásra is könnyen rájöttek, de azért az elvet díjaztam. A vízöntős feladatot fel is írtam, csapatépítésre be lehet majd vinni, persze a fuldokló csoporttárs nélkül.

Majd jött a kis fordulat, hogy mi történt, amíg ők bent játszottak. Onnantól kezdve egy közepes, bár inkább gyenge akciófilmbe csöppenünk. Itt megint az alapot díjaztam, ahogy Cole életének a rémálom kifordítottját valósítják meg, főleg a vége ismeretében. Egyszer elnéztem, de én már itt is a csalást kerestem. Szerencsére összerakták annyira korrekten, hogy nem nyilvánvaló.

A történet karaktereiről nem tudunk meg sokat, a készítők inkább eye candy színészek alkalmazásával igyekeztek szimpatikussá tenni őket. De komolyan, mit tudunk róluk? Alexei gazdag. Cole videózik, bevállalós srác, de a magánéletében kicsit komolyabb és nagyon szerelmes Erinbe. A többiek meg a barátaik és ennyi. Egy tulajdonságot se tudnék mondani róluk! Legfeljebb a külsejükről.

Visszatérve, a szereplők és alakítóik. Sorozatokból lehetnek ismerősek a leginkább főszereplők. Holland Roden Teen Wolf állandó szereplő volt végig, és Keegan Allen is tini sorozatból próbál mozis karriert építeni: Pretty Little Liars kiemelt mellékszereplő volt a teljes sorozat alatt. Ahogy elnézem a jövőbeli projekteket, Roden áll jobban.

Vannak jobb szabaduló szobás filmek, de egynek elment ez is.

#kövessbe - 5/3,5 az alapötlet lassan klisés, de még elnézem. Csak sajnos, az elején rájöttem a csavarra.

https://www.youtube.com/watch?v=cGvOdBCitFw

5: Pearl Harbor – Danny és Rafe gyerekkori jó barátok, ugyanazzal az álommal. Pilóták akarnak lenni. Az álom megvalósul, és Rafe szerelmes is lesz egy belevaló ápolónőbe. Rafe az angoloknak megy segíteni, amikor kitör a II. VH. A halálhíre jön, és a Pearl Harbor-ban állomásozó gyászoló barátnője és barátja egymás vigaszai lesznek. Pont akkor kellene feldolgozniuk, hogy Rafe mégis él és hazajön, amikor a japánok támadnak.

4: Rendíthetetlen – Louis kezelhetetlen, rosszcsont gyermek volt, míg nem kezdett el futni. Hamar kiderült, mekkora tehetség és az olimpia lett a következő cél. A távfutásban esélyes fiú mégsem lehetett bajnok – kitört a háború, és katona lett. A Csendes-óceánon szolgált egy bombázón, míg le nem zuhantak, és hadi fogságba nem került. Egy japán tiszt nagyon meg akarta törni, de bármit talált ki, Louis túlélte és nem adta fel.

3: Midway – Pearl Harbor után az amerikaiaknak valahogy újra kellett építeni a flottát, és visszavágni egy vesztes helyzetből. A flotta élére Nimitz került, és készültek a visszavágóra. Ebben nagy segítségére voltak a kódfejtők is. A választott helyszín Midway lett, ahol egyéni és katonai hősiességre volt szükség, és a háború fordulatot vett. Dick Best, Wade McClusky és társaik az életük kockáztatásával megmutatták, Amerika nem adja fel, küzd a végsőkig.

2: Levelek Ivo Dzsimáról – a csendes-óceáni front talán legkegyetlenebb csatájának helyszíne. Az amerikai sereg szigetről szigetre haladt Japán meghódításában, a főváros felé. Ivo Dzsima azonban nagy falat volt. Hősies védői a végsőkig kitartottak, és tudták, számukra csak győzelem vagy a halál lehet opció. Eastwood abszolút nem rendhagyó módon a japán szemszögből mutatta be a történetet.

1: A hős alakulat – Az elit alakulat sikere után az HBO a másik nagy frontot történteket is bemutatta. A katonákat, akik Ázsiában kellett, hogy helyt álljanak. A kiemelt karakterek sorsán keresztül láthatjuk, hogyan haladtak szigetről szigetre a győzelem felé, vagy éppen, ahogy Ausztráliában igyekeztek kipihenni a borzalmakat. Nem lettek a színészeiből olyan sztárok, mint a másik sorozatból, de azért pl. fel lehet figyelni olyan szereplőkre, mint Rami Malek, aki legjobban befutott az itteniek közül.