Apát mentő, mágikus kalandos, tündéres.

A Fowl-család különleges hírnévnek örvend, nem csak a családi vagyon nagysága miatt. Titokzatosak, különcök és zseniálisak. A legifjabb Fowl, II. Artemis is ilyen. Még csak 12 éves, de az iskolában már nincs mit tanulnia. Zseni, aki hobbiból kecskét klónoz vagy kiakasztja az iskolai pszichológust. Élete középpontjában az apja áll, akivel van egy közös hobbijuk: az ír mitológia és a tündérek. A műkereskedő idősebb Artemis rengeteg tudást ad át a fiának. Egy üzleti útról azonban az apa nem tér haza, és Artemis zsaroló üzenetet kap. Az apja szavaiból rájön, hol keresse a megoldást – és megtudja, a családi biznisz igazából a tündérek létének titokban tartása. Ám ahhoz, hogy apját megmentse, a tündérekkel kell felvennie a kapcsolatot és segítséget szereznie. Van is egy terve…

Eoin Colfer sikertörténete régen vár meg a megfilmesítésre. Több stúdiónál, rendezőnél voltak már a jogok. Végül a Disney lett az, akik a csatornájukra el is készítették a filmet. Ha megnézem, hol volt korábban, nem tud nem fájni azért a szívem, hogy végül nem Kenneth Branagh álmodta moziképernyőre. A rendező/színész munkásságát látva biztos vagyok benne, hogy egy színvonalasabb és az eredetit jobban idéző alkotás lett volna az övé.

Mert a Disney kibelezte Colfer regényét. Megtartotta az alapokat, és sokkal kommerszebb történetet gyúrt belőle. Az olyan apróságoktól kezdve, hogy a Fowl férfiak valóban bűnözők voltak, akik anyagi haszonért bűnöztek, most az emberek és tündérek közti béke fenntartásáért dolgozó, rendes emberek. Eredetileg antihősök voltak, most csak hősök. De a cselekménybe is erősen belenyúltak – nem szedem ki tételesen a különbségeket, de lehetne. (Arról már nem is beszélve, hogy csak a filmen félárva Artemis, a könyvekben nagyon is él az anyja, még kistestvére is születik!) Az alap maradt, de más a történet. A célok, az ellenség, a végkifejlett, még a karakterek is.

Annyi ötletet vettek el belőle, és ezt nem tudom elnézni!

Van humora, de azt is gyerekes szintre vitték le. Felnőtt fejjel nem is tudtam nevetni rajta, noha a regényen tudtam. Minél inkább belegondolok, annál inkább irritál, mi lett abból a sztoriból, amit szerettem. Most komolyan azon kellene nevetnem, hogy van egy törpe benne, aki tolvajkodik, és az a nagy bánata, hogy a mérete miatt a törpék nem veszik be maguk közé?

Disney, így nem szívesen írom le, hogy az egeres cég jellemezte igényes látványvilág sem valósult meg. Ezen nagyon látni, hogy nem moziba készült, hanem a csatornára. Lényegesen gyengébb a látvány, és sok szinten. Bután néznek ki a tündérek, a ruhájuk borzalmas… a szárnyaikat még nem is említettem. A trükkök is tévések. Ok, láttam messze rosszabbul kinéző fantasy filmet is, a kentaur pl. egész elviselhető küllemet kapott, de egy Disney filmtől ennél sokkal többet várok.

A casting sem éppen fogamra való. Colin Farrell, mint idősebb Artemis, az egyetlen, akiről pozitívan tudok nyilatkozni. Ő a jó fej apa, akiről elhiszi az ember, hogy a fia vissza akarja kapni. Sok szerepe mondjuk nincs. A másik nagy név Judi Dench, és fogalmam sincs, miért vállalta be ezt a szerepet. A Macskákban is borzalmas küllemet kapott, de annak legalább van státusza, benne lenni a Macskákban. De ez…

A gyerekek se jobbak. Ferdia Shaw cuki és ennyi. Lara McDonnell hasonlóan jellegtelen. Nála pedig abba is bele lehet kötni, hogy gyerekszínész játssza Pindurit. Megint valami, ami nem stimmel a regényhez képest.

Mondanivaló nincs, a látvány kevés, a történet nagyon gyerekesre és egyszerűre átírt.

Minél jobban belegondolok, annál inkább arra lyukadok ki, hogy mindenki inkább olvassa Colfer-regényét. Ha sokan olvassuk, talán a záró részek is megjelenhetnek magyarul.

Artemis Fowl - 5/2 butított cselekmény, a látványvilág is kevés, de a színészek sem tudják eladni.

https://www.youtube.com/watch?v=RpQxmIJy6j0

(Mason már magánnyomozóként megfogalmazza az erkölcsi alapelvét.)

• Önnek könnyen megy a szabályszegés, ugye?
• Nos, én úgy tartom, hogy ami helyes, még nem feltétlenül törvényes. (Perry Mason)

(Készül az újabb profil, és a csapat megint furán nézhet Malcolm felé.)

• Ne mondd ki!
• Ne mondd ki!
• Lehet, hogy egy nekrofilt keresünk. A nekrofília nem feltétlenül szexuális. Valójában az utolsó osztályozás szerint tíz típus létezik, és lényegében az ösztön érthető.
• Bright, mennyire kellene aggódnunk érted?
• Tudod, a szokásosnál jobban? (Prodigal Son)

Azon gondolkozom, mi a rosszabb. Egy beteljesületlen álom, vagy ha nincs is álmunk? (Álomgyár)

(A 16 éves zseni gyereket folyton szekálták a szülei, hogy barátkozzon. Annak mégse örülnek, amikor egy csodabogár, 35 körüli baráttal menne velük kirándulni.)

• Talán elvihetnénk. Úgy ihatnánk, és ő vezetne haza.
• Igen. Hazahozna, felvinne a lépcsőn, majd megnyúzna. (Zsenik közt)

(A válás után nehéz az újrakezdés.)

• Ugye tudod, hogy nem kell egyszerre megtenned?
• De azt sem tudom, hol kezdjem. Bakker! Nézz rám, egy roncs vagyok!
• Légy gyengéd önmagaddal! Az újrakezdés senkinek sem könnyű. (Room 104)

(A tábornok szellemének el kell fogadnia, hogy a lányok, akiket el akart üldözni, kellenek, hogy az iskola fennmaradhasson. Nem boldog tőle.)

• Az iskola fennmaradása a kislányoktól függ.
• Ez lehetetlen. Nem hiszem.
• De. Ez az egyetlen módja. Ha a lányok itt maradnak.
• Sherman jól mondta. A háború maga a pokol. (Kísértetek Buxley Hallban)

(A kapitány először tesz baráti gesztust, Nolan meg is lepődik.)

• Most valami olyanra készülök, amit soha nem hittem volna. Meghívom egy sörre.
• Uram. Hűha. Már az is nagy szó, hogy felajánlotta...
• Még furcsábbá akarja tenni? Mert vissza is vonhatom.
• Nem. Most rögtön befogom. Lehetne esetleg valamit harapni is mellé? Mert eléggé... Tudja mit? Csak egy sör. Ez is elég. Én is tele vagyok. (The Rookie)

(A bérgyilkos nem bírja hallgatni sem tanonca és barátnője reggeli csevejét - pedig az élete a tét. Tényleg.)

• Szia szépfiú!
• Más az illatod!
• Új parfümöm van.
• Részegítő.
• Ó, Jézusom, lőjetek le! (Végállomás)

Baráti társaságos, szabadulószobás, életért küzdő.

Cole élete látszólag a buli maga: netes oldalára tölt fel videókat, rengetegen követik, bejárta a világot. A lapja évfordulójára a baráti társaság nagy dobással készülnek. Moszkvába repülnek, ahol az egyikük milliomos barátja be tudja juttatni őket egy olyan szabadulószobába, amit direkt Cole-nak készítettek. Ők az egyetlenek, akik azt a játékot végig játszhatják. Bulinak indul, érdekes kerettörténettel: egy börtönbe zárták őket, és Cole karakterének kell mindenkit megmentenie. Az első kulcsot már kapásból egy hulla gyomrából kell kivágnia. Majd látja, a barátai mind egy kínzóeszközbe lettek zárva, és ha nem oldja elég gyorsan a rejtvényeket, akár komolyan meg is sérülhetnek. Az igazán durva fordulat azonban ezek után következik: valaki átveszi az irányítást a szoba felett, és már valóban menekülni kell.

Már azzal bajban vagyok, mennyit merjek erről a filmről elárulni. Mert tudjátok, ez is az a fajta, aminek a végén kapsz egy információt, egy csavart, ami mindent átértelmez. Ha erre kicsit ráutalok, azzal már elrontom a filmet annak, aki még nem látta.

A gondom csak az, hogy ez az a része a filmnek, amiről érdemes írni. Nem maga a csavar, hogy mi volt az, hanem hogy miért nem működött jól. Ennek két oka volt részemről. Van egy film, régebbi és nem is szabaduló szobás, de nagyon hamar az jutott eszembe, hogy ez pont olyan, mint az volt. Abban a főszereplő születésnapjára kap egy olyan játékot, amit aztán nem köszön meg a bátyjának. Ha elárulom a címet, aki ismeri, annak megvan ennek a filmnek is a poénja. Tudjátok mit? Leírom fehérítve zárójelbe, aki akarja, kiszínezi és látja. Mert nekem az volt az egyik gondom, hogy pillanatok alatt a (Játsz/ma) ugrott be, ráadásul ugyanaz a poén. Arról nem is beszélve, hogy Fincher, aki azt rendezte, mennyivel jobb, mint ennek a készítői.

A másik, hogy elég komolyan ráutalnak arra, hogy mi lesz a végén. Érdemes odafigyelni arra, amit Alexei mond hősünknek. Nekem megmaradt a fejemben, és annak ismeretében néztem a filmet, le is esett minden. Talán csak egyszer gondolkodtam el azon, mi van, ha nem az a csavar, de az volt.

Talán jobban díjaztam volna, ha tényleg más, mert akkor meglepődőm. Így nem.

De akkor nézzük magát a szabadulószobát! Nekem a keret tetszett a szocialista börtönnel, ami részben kínzókamra is. A feladatok nem voltak túl okosak, és a megoldásra is könnyen rájöttek, de azért az elvet díjaztam. A vízöntős feladatot fel is írtam, csapatépítésre be lehet majd vinni, persze a fuldokló csoporttárs nélkül.

Majd jött a kis fordulat, hogy mi történt, amíg ők bent játszottak. Onnantól kezdve egy közepes, bár inkább gyenge akciófilmbe csöppenünk. Itt megint az alapot díjaztam, ahogy Cole életének a rémálom kifordítottját valósítják meg, főleg a vége ismeretében. Egyszer elnéztem, de én már itt is a csalást kerestem. Szerencsére összerakták annyira korrekten, hogy nem nyilvánvaló.

A történet karaktereiről nem tudunk meg sokat, a készítők inkább eye candy színészek alkalmazásával igyekeztek szimpatikussá tenni őket. De komolyan, mit tudunk róluk? Alexei gazdag. Cole videózik, bevállalós srác, de a magánéletében kicsit komolyabb és nagyon szerelmes Erinbe. A többiek meg a barátaik és ennyi. Egy tulajdonságot se tudnék mondani róluk! Legfeljebb a külsejükről.

Visszatérve, a szereplők és alakítóik. Sorozatokból lehetnek ismerősek a leginkább főszereplők. Holland Roden Teen Wolf állandó szereplő volt végig, és Keegan Allen is tini sorozatból próbál mozis karriert építeni: Pretty Little Liars kiemelt mellékszereplő volt a teljes sorozat alatt. Ahogy elnézem a jövőbeli projekteket, Roden áll jobban.

Vannak jobb szabaduló szobás filmek, de egynek elment ez is.

#kövessbe - 5/3,5 az alapötlet lassan klisés, de még elnézem. Csak sajnos, az elején rájöttem a csavarra.

https://www.youtube.com/watch?v=cGvOdBCitFw

5: Pearl Harbor – Danny és Rafe gyerekkori jó barátok, ugyanazzal az álommal. Pilóták akarnak lenni. Az álom megvalósul, és Rafe szerelmes is lesz egy belevaló ápolónőbe. Rafe az angoloknak megy segíteni, amikor kitör a II. VH. A halálhíre jön, és a Pearl Harbor-ban állomásozó gyászoló barátnője és barátja egymás vigaszai lesznek. Pont akkor kellene feldolgozniuk, hogy Rafe mégis él és hazajön, amikor a japánok támadnak.

4: Rendíthetetlen – Louis kezelhetetlen, rosszcsont gyermek volt, míg nem kezdett el futni. Hamar kiderült, mekkora tehetség és az olimpia lett a következő cél. A távfutásban esélyes fiú mégsem lehetett bajnok – kitört a háború, és katona lett. A Csendes-óceánon szolgált egy bombázón, míg le nem zuhantak, és hadi fogságba nem került. Egy japán tiszt nagyon meg akarta törni, de bármit talált ki, Louis túlélte és nem adta fel.

3: Midway – Pearl Harbor után az amerikaiaknak valahogy újra kellett építeni a flottát, és visszavágni egy vesztes helyzetből. A flotta élére Nimitz került, és készültek a visszavágóra. Ebben nagy segítségére voltak a kódfejtők is. A választott helyszín Midway lett, ahol egyéni és katonai hősiességre volt szükség, és a háború fordulatot vett. Dick Best, Wade McClusky és társaik az életük kockáztatásával megmutatták, Amerika nem adja fel, küzd a végsőkig.

2: Levelek Ivo Dzsimáról – a csendes-óceáni front talán legkegyetlenebb csatájának helyszíne. Az amerikai sereg szigetről szigetre haladt Japán meghódításában, a főváros felé. Ivo Dzsima azonban nagy falat volt. Hősies védői a végsőkig kitartottak, és tudták, számukra csak győzelem vagy a halál lehet opció. Eastwood abszolút nem rendhagyó módon a japán szemszögből mutatta be a történetet.

1: A hős alakulat – Az elit alakulat sikere után az HBO a másik nagy frontot történteket is bemutatta. A katonákat, akik Ázsiában kellett, hogy helyt álljanak. A kiemelt karakterek sorsán keresztül láthatjuk, hogyan haladtak szigetről szigetre a győzelem felé, vagy éppen, ahogy Ausztráliában igyekeztek kipihenni a borzalmakat. Nem lettek a színészeiből olyan sztárok, mint a másik sorozatból, de azért pl. fel lehet figyelni olyan szereplőkre, mint Rami Malek, aki legjobban befutott az itteniek közül.

Filmforgatós, ügyeskedő, szerelmért küzdő.

Emil most szerelt le, és nem tudja, mihez kezdjen az életével. Bátyja, aki egy filmgyárban díszletező, szerez náluk állást, mint statiszta. A fiú már az első napján zűrt zűrre halmoz: beállítják egy fénypróbához, mire megcsókolja a táncos lányt. Majd megbotlik, és kiégeti a díszletet. Libapásztorként sem válik be, elcsatangol a madarakkal és beszól a stúdió sztárjának is. Többet be sem tehetné ide a lábát, de Milou, a francia táncos lány miatt marad, és randit szervez. A lány azonban nem tud eljönni: aznap zárul a határ Kelet- és Nyugat-Berlin között. Emil azonban nem adja fel ilyen könnyen. Hamisít egy rendezői állást, ír egy forgatókönyvet és egy kis félreértés és párt lelkesedés, már forog is a Kleopátra a színésznővel, akinek Milou a dublőre. A gond csak az, a vőlegényével érkezik… Emil így sem adja fel, és forgatnak.

Nem vagyok nagy német filmművészet rajongó. Egy francia alkotás elé sokkal könnyebben leülök, mint egy némethez. Most kezdem ezt kicsit átgondolni, mert ez az utóbbi időszakban a második olyan német romantikus komédia, ami kifejezetten tetszett és biztos, hogy nem csak egyszer fogom megnézni.

Kapásból egy olyan alaphelyzete van, ami az egyik kedvenc cselekmény elemem. A kulisszák mögé nézünk, egy stúdióba, ahol nagy költségvetésű film forog. Az, hogy ezt a korábban nem megbecsültek és mellőzöttek, a félreértett tehetségek készítik, csak hab a tortán. (Így rögtön mellette van a komédia is.) Látjuk, hogy készülnek a díszletek, a forgatókönyv, hogyan állnak össze a jelenetek. A szerelem a fő téma, de szépen összerakták mellette a filmes történet is.

Bírtam, ahogy romantika és humor váltakozik a filmben. Ez egy hatalmas, romantikus mese, ahogy Emil küzd Milou viszontlátásáért, majd a szerelméért. Szerintem nő nem tudja ezt úgy nézni, hogy helyenként ne kezdjen olvadozni. Itt dicsérem meg a címet is, mert nagyon pontosan visszaadja, mit látunk. Álomgyár, ahogy a filmstúdiókat szlengesen nevezzük. De ez álomgyár azért is, mert Emil az álmát valósítja meg, hogy megszerezze a szerelmét. Bután hangzik, de nem csak a filmet, az álmát is legyártja. Van benne nem kevés mesei elem, de olyan aranyosan, hogy csak mosolyogni tudtam vele.

Plusz, nekem nagyon bejött a film humora. Jókat tudtam mosolyogni az olyan kis apróságokon, mint a színvak operatőr nem tudja, melyik szűrőt kell berakni, vagy a film tönkretételére tett kísérletek, amiket Emil kreatívan kezel. Az a földrengés…

Még a szocialista hangulatot is bele tudták tenni úgy, hogy lássunk benne komikumot és komoly drámát is. Mert az pl. vicces, ahogy a pártvezetés átnyomja a filmet, és a stúdió főnökének feje majd szétrobban. Az már kevésbé, amikor azzal szembesülünk, hogy milyen könnyen találja az ember börtönben magát, vagy kell egy fegyvercsővel farkasszemet nézni. Omar egy ponton nagyon jól megfogalmazza, milyen lett az a rendszer. Cellába zárták a polgárokat abban a rendszerben, ha nem is mindenki érezte a rácsokat.

Lehetne azon merengeni, hogy néhol milyen olcsó megoldások vannak benne, és mennyire nem mérhető a látvány egy amerikai produkcióhoz. Szoktam is ilyeneket kiemelni, de most abszolút hidegen hagyott. Annyira kedves és mosolygós a sztori, jó szocialista rendszeres meglátásokkal rejtetten, hogy nekem az eladta, nem kellett a nagy látványorgia.

A színészekre is ez áll. Tudnék mondani kapásból egy tucat szőkét, aki sokkal jobb Emil lehetett volna. De itt a karaktert szerettem meg, nem a színész érdekelt, aki játssza. Az eye candy faktort azért a németek is lazán összehozták – szerencsére a szerelmes párt játszó kettős helyes is volt egymás mellett.

Meglepően jó élmény volt ez a film, és ha nem is hiszem, hogy lesz belőle amerikai verzió, álmodozni még szabad…

Álomgyár - 5/4,5 igen, kicsit tévés és klisés, meg a színészek se brillíroznak, de megvolt a mozi varázsa.

https://www.youtube.com/watch?v=mMGb_A9kqYo

MOZI:

• Miután összecsaptunk - amerikai romantikus
• Az új mutánsok - amerikai akció, sci-fi
• Palm Springs - amerikai romantikus komédia
• Inkább lennék özvegy - angol dramedy

Attól meg előre félek, mi lesz megint a szigorítások miatt. Majd kiderül.

DVD:

Újdonság most sincs.

Zenés, álmokért küzdő, albumot összerakó.

Maggie kisgyerekkora arról álmodik, hogy egy napon Grace Davis mellett dolgozhasson. Az egész családja a zeneiparban van: az apja riporter volt, aki most saját kis rádióadóját vezeti. Az édesanyja énekelt korai haláláig. A lány zeneszerzést tanult, majd Grace asszisztense lett. Már 3 éve várja az esélyt, hogy megmutathassa, mire lenne képes, mint producer. Egy próbálkozás után azt tanácsolják neki, keressen saját ügyfelet. Így Maggie David nyomába ered, akit a parkban hallott énekelni, és aki remek lehetne, ha komolyabban venné a zenélést. Ahogy elkezdenek együtt dolgozni, más szálak is szövődni kezdenek köztük, mint üzleteik. De Maggie titkolja, hogy igazából csak asszisztens. Amikor a két élete találkozik, kérdéses, siker vagy bukás vár rá.

Egy film, aminek betett a COVID. Mire elkezdték volna a mozik, már nem mehettünk mozikba. Ugyan szabadtéri mozikban próbálkoztak, de lehet sejteni, hogy ez mennyire nem ugyanaz. Most viszont újra itt van – azért van egy olyan tippem, hogy az online sugárzás, DVD bevételek érdemlegesebbek lehetnek, mint a mozis bevételei.

Nyári mozinak pont elment volna. Kis kellemes, felejthető limonádé, amit az ember egyszer megnéz és megy tovább. Nem egy nagy film, de nem is akar az lenni. Ez egy csajos, karrier építős, romantikus komédia.

Sok mindenből van benne egy kicsi, de karizmatikusan egyik zsánerbe se illeszkedik bele. Lehet komédiaként nézni, amelyben Maggie asszisztensként megy keresztül sok mindenen. Csak éppen ez nem igazán vicces. Neki azért nem olyan főnök jutott, mint Az ördög Pradát visel Mirandája. Van egy-egy érdekesebb feladat, de egyik sem olyan, amin nevetni kellett volna. Ez csak mosolygós.

Lehet romantikus filmként nézni, amelyben David és Maggie egymásra találnak. Ez az a szál, ami leginkább a kliséket követi. Ahogy megismerkednek, és a munkakapcsolat valami mássá mélyül. Még a butaságon összeveszés, nagy béküléssel és a még boldogabban élnek együtt tipikus kanyar is ott volt benne. De nincsenek nagy szenvedélyek, nem egy igazán romantikus film ez. Csak van szerelmi szál is benne.

Végül, karrier film. Még ez a legerősebb a többi között. Maggie igyekszik felépíteni magát, mint producer. Megszállottan dolgozik, Grace mellett is, majd David dalain. Kissé rózsaszín is, ahogy egyetlen döccenővel minden összejön neki. De ez a Hollywood tipikus karrier film. Nem tud nem eszembe jutni, hogy a hősnő igazi anyja is csinált ilyet, az volt A dolgozó lány, ha jól emlékszem a címére.

Vagyis, kellemes kis délutáni limonádét pancsoltak nekünk, amit jól esik meginni, de nem lesz belőle életünk nagy kulináris élménye. (Azt nem is említem, hogy a film meglepőnek szánt csavarját már a felénél kitaláltam. Szintén rossz pont.)

Pedig, azt nem számoltam bele, hogy mennyire nem bírom Dakota Johnsont. Nem csak azért, mert ez a lelkes gyakornok már Ana Steel bőrében sem volt szimpatikus. Egyszerűen nem néz ki lelkes asszisztensnek. Szerintem ez a szelíd, nem sok vizet zavaró, de azért helyes lány nem az ő karaktere. A vadóc hősnők hihetőbbek.

Mivel zenés film, a dalok. Egy van benne, amit akár az MP4 lejátszómra is feltennék. Grace új dala, amit a végén vesznek fel. A többi nagyon tipikus popdal, nem is lett tőlük dallamtapadásom. Azon merengtem, melyik igazi dívára emlékeztetett Grace dallamvilága, ezen még töröm a fejem.

Mondandóra a szokásos, soha ne add fel az álmaidat, amelyek akár valóra is válhatnak, mese. Ahogy már sokadszor írom, limonádéban elmegy.

Amit vártam, megkaptam és egy délutánra elment.

Pont az a dal - 5/3,5 nem bírom Johnsont, és a film csavarja túl nyilvánvaló. De egy délutáni mozinak ok.

https://www.youtube.com/watch?v=OON8x67SFyY

Nyomozós, tárgyalásos, vallási közösséges, útkereső.

Perry Mason élete darabjaira hullott, és a férfi nem is nagyon igyekszik egyben tartani a maradványokat. Ragaszkodik a családi birtokhoz, melynek teljes környékét már megvette egy reptér, és a két megmaradt tehene is repülőgépek között legel. A felesége elhagyta, 9 éves fiát alig látja. A háború okozta traumák még kísértik, és magánnyomozásból próbál valahogy életben maradni, és keresni a kevés megmaradt igazságot. Ügyvéd, idős barátja, E.B. belecsöppen az egyik legnagyobb ügybe. Egy kisbabát raboltak el váltságdíjért, majd öltek meg, varrták fel a szemeit. Elsőként az apát, majd az anyát fogták perbe. E.B. látja el a védelmet, és Perry lesz a nyomozója. Ő nem képes elengedni az ügyet, amelybe egy egyház is belekeveredett, és végig akarja vinni. Akkor is, amikor ügyvéd nélkül maradnak. E.B. társának van ugyanis egy ötlete, Perry hogyan lehet ügyvéd is, és veheti át E.B. praxisát.

Bár bevallottan szeretem a tárgyalótermi krimiket, nézni és olvasni is, rá kellett jönnöm, hogy egy fontos karakter eddig kimaradt az ismerőseim közül. Perry Mason nevét már hallottam, azt is tudtam, hogy regényhős, aki sorozatokat is kapott, de még nem olvastam és nem láttam egyet sem ezek közül.

Az HBO azonban leporolta a történetet, és ezt már megnéztem én is. Most meg foghatom a fejem, hogy ez eddig nekem kimaradt. Pedig nagyon jó, és azt adja, amit ebben a zsánerben keresek. Már készülök is anyám régi könyvei között keresgélni, mert biztos vagyok benne, hogy ráakadok pár Mason-regényre ott…

De egyelőre maradjunk a sorozatnál. HBO, így nem kell meglepődni, hogy milyen koncepciót választottak. Egy nagy ügyet visznek végig, és mutatják meg, hogyan lett az egykori katonából, majd magánnyomozóból ügyvéd. (Azt meg a hírnevéből tudom, hogy Perry Mason legendásan jó védőügyvéd lesz majd. Itt még nem tart az HBO sorozatban, ez a kezdet.) Ha jól tudom, korábban részenként volt más-más ügy, de nekem szimpatikus volt az egy ügy, egy évad felállás idén. Már csak azért is, mert nekem ez volt az első találkozásom Perry Masonnal, és most úgy érzem, jó sokat megtudtam róla.

Mivel HBO, a minőségi látványvilágon és szereposztáson sem kell meglepődni. Remek noir hangulatot teremtettek, és megelevenítettek egy letűnt Amerikát. Mondjuk, amennyire korrupt és sötét nagyon sok karakter, nem fogjuk úgy érzeni, hogy nincs mondanivaló a jelen számára. Perry mottója találó: az igazság és a törvény nem feltétlenül egyezik, és ő azon van, hogy helyesen járjon el és változtasson a körötte levő világon.

A szereposztás tele van remek karakterszínészekkel. A többség ugyan inkább más sorozatból lesz ismerős, de ez nem von le abból, itt mennyire jó munkát végeztek. Matthew Rhys nagyon eltalált Mason lett, aki hiteles a tárgyalóteremben, de megtört és részeges emberként is, aki nem érti, hova lett a világ és a család, amiben felnőtt. De mellette olyan nevek vannak, mint John Lithgow vagy Tatiana Maslany. Jó karaktereket írtak nekik: azt külön élveztem, ahogy egyre inkább megláttuk azt is, kicsoda Alice nővér és honnan jött. (Csak nem bírom megállni, a hasonló korban játszódó Penny Dreadful is hozott egy nagyon hasonló karaktert, érdemes is lenne egymás mellé tenni őket. A végeredmény társadalmilag ugyanaz lenne: ha a nővér szerepére kijelölt nő rendes is, és tényleg jót akar, a szervezet korrupt és a pénz a fő hajtóerejük, nem a vallás és a világ megjavítása.)

Üzenetet nagyon nem akarok kihámozni a sorozatból. Azt lehetne fejtegetni, hogy az igazság és az erkölcs mennyire torzulhat, és mennyire színjáték az igazságszolgaltatás.

Jó hír: már be van rendelve a második évad. Biztosan meg fogom nézni, ahogy az is, hogy regényben is keresni fogok Mason-eseteket.

Perry Mason - 5/4,5 nagyon hangulatos, erős látványvilágú sorozat, jó színészekkel és történettel. Nézős!

https://www.youtube.com/watch?v=_5O3cMmg3JQ

Annie véghez viszi, amit az elején vállalt. Franklyn minden emberét elintézte - pl. kijátszotta egymás ellen Alfredet és Vince-t. Mindkettővel elhitette, hogy a másik végezni akar vele, és a fiatalabb bérgyilkossal össze is jött. Alfred így végzett a mentorával, majd Annie is lelőtte a fiút.

Bill elintézése személyes ügy volt, gyerekkorában sokat ártott neki az a férfi. Bill a vég előtt felismeri a nőt, de már nem tud mit tenni.

A  tetemeket Franklyn mindenesével együtt tüntetik el. Majd a férfi elmegy, és átvedlik Franklynné. Így beszél telefonon a lánnyal, aki elnyerte a munkákat, amiket a bűnvezér a többieknek adott volna. De meglepetésére Annie személyesen is megjelenik, mert tudja, hogy a takarító és Franklyn egy és ugyanaz. Jön a sokk is: Annie igazából egy ikerpár egyik fele, Annie és Bonnie voltak játékban végig.

Elmesélik, bosszúért jöttek. Az anyjuk naiv és szép vidéki lányként jött a városba, ahol összejött Franklynnel. Az egyéjszakás kaland eredménye lett Annie és Bonnie. A nő távol tartotta a bűnkirály apától a gyerekeit, még csak el se mondta, hogy lettek. Balszerencséjére egyszer látta, ahogy Franklyn valakit agyonlő. A férfi pedig a nőre gyújtotta a lakását. Ő a lányokat ki tudta menekíteni, magát már nem. Az árvaházban Bill lett a nevelőjük, aki szexuálisan bántalmazta az ikreket.

Már felnőttként, Londonban keresve a helyük hallották meg, ahogy a takarító fütyül. Felismerték. Az apjuk is ezt fütyülte, amikor rájuk gyújtotta a lakást. Jött a terv, a bosszú, amit most be is végeznek.