Hitért kiálló, családi, áldozatot hozó.

Franz a családját szerető, egyszerű gazdálkodó, aki történetesen pont a II. világháború idején él Ausztriába. Amikor be kell vonulni, megteszi. A franciák kapitulálása után hazatérhet, aratnak. Ám a háború folytatódik és a férfi újabb behívót kap. A saját lelkiismeretével kell szembenéznie: nem hisz az ügyben, éppen ellenkezőleg. Hitler politikáját, az erőszakot, az igazságtalan háborút elutasítja. Nem akar harcolni érte, és még kevésbe akar felesküdni a Führerre. A felesége és a családja szereti, támogatja, bármilyen elhatározásra jut is. A közösség, a püspök azonban hazaárulónak bélyegezné, és a haza iránti kötelességeire figyelmeztetik. Franz elutazik, és megtagadja az esküt. Börtönbe kerül, kínozzák, de ő kitart, kapaszkodva a feleségének írt és tőle kapott levelekbe. Van, aki próbál segíteni neki, ám Franz egy dologban biztos: a hitét és erkölcseit nem adja fel, bármibe is kerüljön.

Az egyik legigazabbnak gondolt idézet, ami az irodalomból hordok magammal, vétkesek közt cinkos, aki néma. Ez a film egy olyan ember története, aki meghozza azt a bátor döntést, hogy ő nem lesz cinkos, semmilyen formában. Ha egy pillanatra eszembe is jutott Mel Gibson fegyvertelen katonája, hamar el is hessegettem a képet. Itt más az alaphelyzet: Franz nem maguk a fegyverek ellen tiltakozik, hanem a háború okai ellen. Ezért neki nem járható az út, ami abban a filmben igen. Ő nem tud egészségügyi szolgálatra jelentkezni, mert ahhoz is fel kellene esküdnie Hitlerre, amit nem tehet meg.

Nem is háborús filmet kapunk, hiszen Franz nem a frontra megy ki, hanem börtönbe zárják, és tárgyalása lesz. A film alapvetően két helyszínen játszódik: látjuk Franz kálváriáját, és a családját, akik vidéken igyekeznek életben maradni. Még az ellentét is megvan a két helyszín között: hiába dúl a háború, a békés völgyben a természet idilli, és nem robbannak bombák sem. A tárgyalótermekben és a börtönökben viszont ott van a rendszer, a maga keménységével, amit vizuálisan is látunk.

Annyira jó lenne, ha rá tudnék jönni, mit lehet szeretni ebben a filmben, mert a mondanivalója nagyon releváns. Hogy az olyan emberek, mint Franz, mennyire ritkák és mennyire hősök. Ő az életét adta azért, amiben hitt. Ő nem lett a vétkesek között cinkos. Persze, kötekedni könnyű. De mi mást tehetett volna? Nem olyan helyen élt, ahol mondjuk partizán lehetett volna belőle. Nem volt ellenállás. Olyan környezetben volt, ahol az volt az egyedüli út, hogy bevonul és megpróbál életben maradni. Becsületesen jár el, igaz emberként, és mártírrá válik.

Mégis, mint film, nem tudok mit kezdeni ezzel az alkotással. Már az is zavart, ahogy le van filmezve. Helyenként olyan kamera állások vannak benne, hogy még a hányinger is rám tört.

A film közel 3 óra hosszú, és nem történik benne semmi. Talán fél órányi, vagy annyi cselekmény sincs benne, különben csak gondolkoznak, levelet írnak, elmélkednek és a lelkükkel viaskodnak. Gyötrelmes volt nézni, az nem kifejezés, hogy untatott. Mindezt úgy, hogy a film üzenetével mélyen egyet értek, és Franz karakterében látom a hőst, és nagyon szimpatikusnak találtam.

Olyan szinten altatott be a film, hogy a kedvenc hobbim is elfelejtődött. Folyton azt nézem, van-e ismerős színész benne, kit játszik. Itt olyan nevek vannak mellékszerepben, mint Matthias Schoenaerts. De még csak nem is emlékszem rá, nemhogy a film közben feltűnt volna! A végén olvastam a stáblistán, és nem hittem a szememnek.

(Még Rex egykori gazdája is benne van, Tobias Moretti. Egy lelkészt játszik, rá legalább emlékszem, de menet közben nem hasított belém, hogy ismerős lenne a színész.)

Fesztiválfilm volt, ami nem is tud meglepni. Komolyabb, nem szórakoztató film, de miért kell ennyire… hosszúnak és altatónak lennie?

A Hidden Life - 5/2 a téma nemességét és súlyát értem, de végignézni a filmet kész kínszenvedés volt.

https://www.youtube.com/watch?v=qJXmdY4lVR0

Sportos, környéken rendet tartó, kamaszos, szerelmes.
Spencer élete nem lesz könnyebb: helyt akar állni a csapatban, bajnoknak lenni, miközben a szülővárosát sem akarja maga mögött hagyni. A visszatérő apja pedig mindent felkavar benne: újra annak a fiúnak érzi magát, aki nem volt elég jó az apjának, ezért elhagyták. Az igazság kiderül, és most az öccsét is meg kell védenie – az anyjuk miatt ment el az apjuk, de helyre lehet-e hozni a kihagyott éveket? Layla körül sem stimmel valami, és Spencer hiába igyekszik segíteni a barátnőjének, Layla egyre messzebb löki magától. A depressziója kezd veszélyes mértéket ölteni. Coop közben igyekszik a zenei karrierjét beindítani, miközben van egy barátnője, akit lassan az anyja is elfogad. A féltékenység és a bandák azonban rossz útra terelhetik az életét. Olivia és Jordan szerelmi életében is akadnak gondok, miközben a szüleik ennyire közel még nem álltak a váláshoz.
Most már az kezd rejtély lenni, minek nézem még ezt a sorozatot. Az első évadot annyira rühelltem, hogy ezt az évadot is csak halogattam. Ott volt a lejátszási listámon, de nagyon nehezen álltam neki tényleg meg is nézni. Aztán azt vettem észre magamon, hogy egyik rész után nézem a másikat.
De miért? Ennyit javult volna tavaly óta?
Azt kell mondanom, nem. Most kevesebb benne a sport, mint tavaly, így azt sem tudom mondani, hogy a Friday Night Lights pótlékaként nézem. Már abszolút követhetetlen, hol tartanak éppen a szezonban és milyen címekért játszanak. Közben egy-egy meccsbe belemutatnak, és a srácok járnak edzésre is, de már alig maradt benne ténylegesen sport. Inkább csak azért fontos, mert a főszereplő srácok az iskola sztár játékosai, és ez ad nekik státuszt, ami meghatározza az iskolai életüket és a továbbtanulási lehetőségeiket.
Még mindig igyekeznek a sorozat mindkét oldalát futtatni: a gazdagok és kiváltságosok elit életét, amiben az a legnagyobb kérdés, hogy Layla melyik klinikára menjen pihenni, Olivia és Asher meddig kerülgetik egymást, míg elcsattan egy csók is. Amiben mindenki szép és gazdag, és mesebeli az egész, még a konfliktusaik is. Egy tipikus guilty pleasure sorozat. A legtöbb fordulaton ráadásul felhúzom magam. Minek jön össze Jordan egy lánnyal, aki mástól terhes és rá akarta sózni az apaságot? Olivia és Asher is, egyik részben együtt vannak és nagy a szerelem, utána szakítanak. Aztán kezdik elölről. Röhejes. Azzal is nehéz együttérezni, hogy Layla abba rokkan bele, hogy a kis álomélete csak kívülről tökéletes – játssza a suli hercegnőjét, miközben az apja viselkedése fáj neki. De nem ám szólna valakinek…
De ez még hagyján. Szép emberek, luxus környezetben és kavarnak. Tipikus guilty pleasure, ezt valahol értem, miért köt le, ha nem is örülök neki. De a gettó? Az a röhej csúcsa. Coop abszolút az agyamra megy, én már díjaznám, ha egy bandaháborúba belehalna. Rühellem a zenéjét, a féltékenykedését, meg ahogy toporog, aztán mások szívnak miatta. Meg az is irritál, ahogy Spencer játssza a környék megmentőjét. Képtelen innen elszakadni, mindenbe beleszól és ügyködik, miközben van egy más élete a gazdagok és szépek világában.
Spencer, ő a főszereplő és talán ő az, akit leginkább rühellek. Nem, ez így nem igaz. Az Coop. De Spencer ott van szorosan mögötte. Daniel Ezra szerintem pocsékul játssza, néha abszolút úgy néz ki, mint akinek szorulása van. De alapvetően irritál a szuperhős komplexusa, és ahogy egy-egy részben nyavalyogni tud.
De most komolyan, miért is néztem ezt az évadot kifejezetten lelkesen? Fogalmam sincs. Azt leszámítva, hogy szép emberek gazdag környezetben oldogatják meg a problémáikat, nem egyszer bulváros szinten, vagyis a guilty pleasure élmény, nem találok benne semmit.
Már törhetem azon a fejem, hogy a 3. évadnak majd nekiálljak-e. Mert folytatják még.

5/3,5 kezd guilty pleasure lenni. Se a történet, se a szereplők nem tetszenek, de nézem.
https://www.youtube.com/watch?v=1gFAyRWDo9Q

Kinek a híres szerepei voltak az alábbiak?

• Dr. Doug Ross
• Seth Gecko
• Bruce Wayne
• Chris Kelvin
• Danny Ocean

Megoldás: Tovább!

Szerelmes, kamaszos, identitást kereső, barátos.

Michael és Matty kisgyerek koruk óta haverok. Már végzősök középiskolában, de még mindig legjobb barátok. Mindketten helyes lánnyal járnak, és tesznek is egymásnak egy fogadalmat: még érettségi előtt elvesztik a szüzességük, és ünneplésként megeszik a drogos sütijüket. Michael már nagyban tervez is, együtt szakítanak, hogy csajozhassanak, amikor Matty ledobja a bombát egy bejelentéssel: ő igazából nem a lányokat, a fiúkat szereti. Michael igyekszik gyorsan megemészteni a hírt, és részt venni barátja önfelfedezésében, miközben egyre több időt tölt Emmel, Matty menő korábbi barátnőjével. Mire észbe kap, már azon veszi észre magát, hogy Em nem csak egy barát a számára. Meg is kavarja a dolgokat, amikor a bizonytalan Matty még egy estére összejön a lánnyal, és Michael megsértődik. Lehet, hogy ez lesz a barátságuk veszte?

Kamaszok, akik alkut kötnek, hogy elvesztik a szüzességüket. Visszatérő komédia téma, de az első nagy siker óta nem igazán volt, aminek sikerült volna kasszát robbantania. Az Amerikai pite jött, látott és győzött, és a sok-sok másodrangú komédia meg próbál elevezni a nyomdokaiban. Már ott tartunk, hogy olyan komédia is született, amelyben a szülőket követhetjük, akik azt igyekeznek elérni, hogy a szalagavató után is szűz legyen a csemetéjük.

Ez a film a meleg témával próbált valamiben más lenni, de nem mondhatnám, hogy összejött volna neki. Az a meleg bár is… Emlékszik még valaki a Rendőrakadémia filmekre és benne a Kék Osztriga Bárra? Hát, az is jobb helynek tűnt, mint ami e film kamaszainak lesz a törzshelye. Értem, hogy Matty alakján keresztül azt is meg akarták mutatni, hogy még maga a srác is bizonytalan az érzéseiben, és keresi magát, de van, amit érteni nem tudok benne. A kapcsolata Emmel. Az, ahogy egyszer sivatagi szinten meleg, utána meg biszex. Aztán megint jöhet a sivatag. Ok, de nem is akarom érteni, maradjunk ennyiben.

Sokkal szívesebben merengek el azon, hogy Em személyében egy laza, menő lányt akartak alkotni, de csak azt sikerült elérniük, hogy nekem az agyamra menjen. Ő mindenkivel toleráns és megértő, ő a humoros támasz, ő a csendes hallgatóság és vigasz, amikor arra van szükség. Aki leleplezi a csalfa barátnőt, és olyan laza, hogy meleg exével is ágyba bújik. De most komolyan: hosszan jártak, láthatóan szexuálisan is laza, és akkor fekszik le vele, amikor bevallotta, hogy meleg és elköszöntek egymástól már? Plusz, nekem az is fura volt tőle, ahogy nagyon könnyen váltott Matty és Michael között. Ok, nem testvérek, de annyira jó barátok, hogy ennek már szinte vérfertőzés hangulata volt. Túlzásba lett esve, hogy Em a laza menő lány. Ez már szabadosan laza volt. Plusz, Dakota Johnson játssza. Van a részemről némi ellenérzés is, tény. De itt nem csak arról van szó, hogy nem bírom a színésznőt. Magát a karaktert érzem félresikerültnek.

Gond ezzel a filmmel az is, hogy komédia, de cseppet sem vicces. A belé erőszakolt poénok nem viccesek, néha szinte szánalmasak. A film cselekménye is gyakran unalmas. A szenvelgés és nyavalygás nálam sosem volt kedvelt nézni- vagy olvasnivaló, és a film egyes szereplői ezt űzik mesteri fokon. Michael is olyan jól tudja sajnálni magát… Igaz, az egyszerűbb, mint tenni valamit, hogy jobban érezze magát.

Nem eléggé dráma, hogy Matty keresi az identitását. Az a legnagyobb félelem, hogy otthon be merje vallani, pedig nem egy hátborzongató családja van. Nem eléggé komédia, ahogy a srácok az elsők nyomába járnak. Még csak haver filmnek sem az igazi. Ahogy EM karaktere, az a szál is túl van dimenzionálva.

Töröm a fejem, találtam-e benne valami szerethetőt, de nem jutok eredményre. Igazából csak azért nem rosszabb a véleményem, mert láttam már ennél bőven rosszabb tini filmet is.

Szex és haverok - 5/2 nem volt vicces, ami komédiának nem előny. Nem volt eléggé drámai sem. Plusz, Dakota.

https://www.youtube.com/watch?v=ggehO3r1hMM

Cím: Tenet

Készítők: ez lesz az új Nolan-film. Írja, rendezi, nagy projekt. Azért a szereposztás miatt vannak félelmeim. Robert Pattinson? Debicki? Azért a klasszikus színészei is visszatérnek a rendezőnek, mint Michael Caine.

Műfaj: kémfilm, sci-fi

Cselekmény: szokás szerint minimális az infó. Egy kém története a III. világháborúban.

Várható megjelenés: nyárra volt tervezve, de meglepődnék, ha nem csúszna pár hónapot.

Miért várós?

• Nolan - nem szokott mellélőni, szeretem a filmjeit.
• Ugyan tartok a színészektől, de bízom benne, hogy Nolan belőlük is kihozta a legjobbat.
• Még nem tudok semmit a sztoriról, de akarok!
• Történet, látvány is rendben szokott lenni benne.

Összefogós, harcos, világuralmi terveket megakadályozó, igazságosztós.

Gotham mélyén valami különös dolog zajlik. Csúcstechnikát lopnak el több cégtől is, és a szemtanúk nem egyszer számoltak be különös, mutáns lényekről. Batman és a rendőrség is arra a következtetésre jut, hogy a Wayne Vállalat is a célpontok között lehet. Batman maga akar lecsapni a nindzsákra, így a rendőri segítséget visszautasítva csapdát állít. A maszkos nindzsát nem sikerül elkapnia, de közösen észreveszik egymást a teknőcökkel, össze is csapnak. Külön-külön mindkét csoport arra a következtetésre jut, hogy egy oldalon állnak. A teknőcök bejutnak a denevér barlangba, és szövetséget ajánlanak. Batman, Robin és Batgirl a Tini Nindzsa Teknőcök oldalán indul Zúzó nyomába, aki az Árnyak Ligájával szövetkezett. A hősök figyelmének eltereléseképpen Joker őrült tervébe is besegítenek, aki állati gyilkossá változtatja az Arkham foglyait. Jegesmedve Mr. Fagy? Kígyó Joker? Rajtuk is át kell jutniuk, hogy megállíthassák Zúzó gyilkos tervét és halhatatlanná válását.

Mielőtt nekiálltam megnézni az egyik legutóbbi DC animációs filmet, komolyan fogtam a fejem. Tini nindzsa teknőcök és Batman? Gyerekkorom egyik élménye volt, ahogy Szecska tanítványai azzal szekálták Zúzót, hogy mit zúz. Ok, tudom. Gyerek voltam. Milyen Zúzó? Kukorica zúzó? Ennek ellenére még emlékszem rá, és tudjátok mit, még mindig mosolygok rajta. A Tini nindzsák viccesek voltak, élettel teltek, és jó értelemben volt őrület az a mese Trutymóval meg állat-ember hibridekkel.

Ehhez adjam hozzá a zseniális, de nagyon komoly Batmant? El nem tudtam képzelni, hogy lehet ebből bármi jó.

Mi lett belőle? Az egyik kedvenc DC animációm! Nagyon jól működik, ahogy a teknőcök humora és vidámsága ellensúlyozza Batman és Gotham komor világát. Egyszerre lett ez az animáció humoros, akciódús és tele van ötletekkel, amiket jól sikerült megvalósítani is. Az olyan apróságoktól kezdve, hogy Robin hogyan reagál a teknőcök autójára, egészen odáig, hogy a Trutymó mivé alakítja Arkham lakóit. Talán csak a gonoszok motivációja nem volt valami épületes: halhatatlanság és több erő. De ez mese, felnőtteknek, és szórakoztató. Abszolút nem zavart, hogy a Liga és Zúzó ennyit akarnak.

Nem tudnám eldönteni, hogy mint akció, vagy mint humoros animáció tetszett jobban. Az összecsapások jól koordináltak, látványosak, és animációhoz képest nagyon korrektek is. A szokásos DC látványvilágot hozza, és azzal ritkán szokott bajom lenni, ahogy a jók és rosszak egymásnak esnek. Gyorsan haladnak az események, egyik hajszából megyünk a következő küzdelembe, nem nagyon akadnak benne csendesebb részek.

De ha mégis, ott dominál a humor. Tele van az animáció jópofa beszólásokkal, és az akciókban is benne van a humor elem.

Kreatív a sztori, amiben talán Arkham és lakóinak átalakulása tetszett legjobban. Nagyon jól ki lett találva, melyik ősellenség milyen állati ént kapjon. Nem akarom lelőni a poénokat, de Batman jellegzetes ellenfelei itt vannak, és magukhoz illő rémmese alakokká válnak. Joker, a kígyó különösen eltalált lett. Rajongok simán, és vissza kell fognom magam, hogy ne azt ismételgessem, hogy imádtam, ahogy pl. Batman alakváltását, Michelangelo elszabadulását a Batmobilban, vagy Méregcsók halálosabb énjének legyőzését.

Mit kellene még kiemelnem? Leginkább azt tudnám ismételni, mi minden működik jól benne. A karakterek tipikus, magukhoz illő viselkedése, beszéde, lénye. A humor. A történet dinamikája és ötletei. A grafika. Az egésznek a hangulata.

Egy ideje írogatom, hogy filmekben a Marvel a jobb, de animációban a DC áll nyerésre. A Harley Quinn sorozat stúdiója most hozott éppen egy remek Batman animációt, nindzsákkal.

Batman vs Teenage Mutant Ninja Turtles - 5/5 korrekt, bár elsőre kissé érdekes a grafika. Egy humoros, pörgős, emlékezetes sztori.

https://www.youtube.com/watch?v=wpZPPrnEd_k

Művészes, betegséggel szembenéző, emlékező.

Salvador Mallo jelentős, kortárs spanyol filmkészítő és író. Egy ideje azonban nem dolgozik és a lakása magányában tölti az idejét. Fájdalmak kínozzák, egyaránt testiek és lelkiek, segítséget azonban nem kér. Amikor egy korábbi filmjét újra játsszák, felkéri egykori főszereplőjét, hogy együtt menjenek el a vetítésre és mondjanak beszédet. Ahogy tisztázni kezdik a múltbeli félreértéseket és sérelmeket, Salvador jelenének fájdalmai is felszínre kerülnek. A fizikai fájdalom, ami miatt képtelen dolgozni, és ami miatt a drogok felé fordulna. A számítógépében rejtett anyagok, melyekből könnyen rendezhetne akár filmet, akár színházban. A múlt darabkái, melyeket még magában sem dolgozott fel. A szegény gyermekkora, a karizmatikus anyja, aki soha nem tudta igazán elfogadni a fia életét és szexuális beállítottságát. A nagy szerelem, akit a drogok miatt hagyott el. Ahogy egyre több mindent tud kimondani, élete egyre több szereplőjével tud megbékélni, úgy kezdhet el harcolni, hogy jobban legyen és újra alkothasson.

Az idei Oscar jelölések közül ezzel a filmmel még adós voltam. Egy ismerősöm, aki eléggé Antonio Banderas rajongó, majdnem össze is veszett velem, annyira másnak drukkoltunk a legjobb főszereplő kapcsán. Ő természetesen azt szerette volna, ha Antonio kapja az Oscart ezen alakításáért, míg én Phoenix mellett érveltem, akinek már évek óta járt az a díj. (Igen, én már a Gladiátorért neki adtam volna a legjobb mellékszereplőt.) De ez már egy lefutott harc, nézzük is inkább a filmet, amit végre megnéztem!

A története és azzal együtt a cselekménye nem olyan, hogy könnyen össze lehetne, vagy érdemes lenne foglalni. A váz Salvador jelene, a fájdalmai és a kapcsolatai. Ezek mind kapcsolódnak a múlthoz, ami folyamatosan meg is elevenedik előttünk. Az időrend az emlékezés rendjét követi, így nincsen sorrendiség benne. Egyes életszakaszokat nem is látunk megelevenedni, csak beszélnek róla, vagy monológként színpadi előadás témája lesz. Mégis, lehet érteni a filmet és frappánsan összeáll.

Konkrétan úgy éreztem, hogy minden jelenettel egyre jobban értem a főszereplőt, és újabb dolgokat tudok meg róla. Egy látszólag egyszerű, bezárkózott művész portréja megtelik színekkel és árnyalatokkal a film alatt. Mintha egy hagyma egyre mélyebb rétegei felé haladnánk, eljutva a végső igazságokig.

Ez érdekes abból a szempontból is, hogy miközben egyre tágabb, nagyobb a halmaz, amiben Salvador életét látjuk, úgy lesz egyre szűkebb az a metszet, ahol a személyisége mozgatórugói feszülnek. Még annak is, hogy nem akar orvoshoz menni a fájdalmaival, milyen mélyre visszavezethető gyökerei vannak…

Nem egy izgalmas, harsány film ez, de valami mély, tartalmas élmény, ami eléggé populáris, hogy szórakoztató legyen, de nem az a célja. A művészetről, az Emberről mond sokat. A megbánt döntésekről, bocsánatról és feldolgozásról.

Vizuálisan is hangulatos, ahogy pl. a férfi szegényként töltött gyerekkora szemben áll a jelen gazdagságával. Díszletekben, színekben, az egész hangulatában.

Ki kell emelni a színészek munkáját. Igen, Antonio Banderas nagyot játszik. Ennyire mély és elegáns figurát még nem láttam tőle. Érzékeny, intelligens alakítás, amiben nyoma sincs annak a képnek, amit a Zorro vagy a Desperado ültetett el a fejembe. Ettől függetlenül jó helyre került az Oscar, de abszolút érthető, miért kapta a jelölést Banderas és drukkoltak neki többen is.

Még Penelope Cruz karaktere fogott meg, jól állt neki a szerep.

Van egy Almodóvar-film, ami tetszett? Úgy tűnik, igen. Ezt a filmet szerettem.

Fájdalom és dicsőség - 5/4,5 Banderas remekül hozza a karakterét, és a történetet is érdekesen rakták össze. Tetszett.

https://www.youtube.com/watch?v=27kkH9Q6agw

A nevetés a legrosszabb időkben is kiváló orvosság. (Hunters)

(Kevin gondban van, az igazság elmondásával tönkre tegye-e egy halott rendőr emlékét. Tanácsot kér, és nem pont azt kapja, amit várt.)

• Ahogy MLK mondta, a tragédia nem a fekete emberek elnyomása és kegyetlen bánásmódja, hanem a jó emberek hallgatása. Igaza van. Így van. A hallgatás, a belenyugvás, és néha ki kell állnod, nem számít milyen kockázatos, hogy lássuk, mi sül ki belőle, igaz? De nem mindegy, milyen ember teszi ezt. Erősnek kell lenned történjen bármi. Az a nagy igazság, hősnek lenni, bátornak lenni nagyon nehéz. Abból nem fizeted ki a számlákat vagy nyersz bármit. Az egyetlen, ami ebből származik, a megnyugvás és a hit, hogy változást eredményeztél. És ez a hit, ez az érzés elég kell legyen, mert ha többre számítasz, ha dicséretet és pacsikat remélsz, azt nem fogsz kapni. És mi a legnehezebb része? Nem számít, milyen erkölcsös vagy, vagy milyen rohadt nagy ügy mellett állsz ki, az esély, hogy valami tényleg változik, közel nullával egyenlő.
• Mire akarsz kilyukadni, Ray?
• Csak a valóságról beszélek. És az a valóság, hogy te nem vagy Martin Luther King. (Chicago PD)

Meghalni könnyű. A halottak békére lelnek, de az igazi hősök azok, akik tovább küzdenek. (Arrow)

(Harry beépülni igyekszik egy gyógyszerekkel üzletelő bandába. A társa nem hagyja megjegyzés nélkül a folyamatot.)

• Mi volt a veteránsegítőnél?
• A doki egyből csoportterápiára küldött.
• Semmi recept?
• Csak extra erős ibuprofénre.
• Te meg a csoportterápia? Még fizetnék is, hogy lássam.
• Kapcsolatba léptem az érzéseimmel, Jerry.
• Abból csak kettő van neked. (Bosch)

Ha te akarsz lenni a dzsungel királya, nem elég, ha csak játszod a királyt. Tényleg királynak kell lenned. Kételynek nincs helye. Mert a kétely káoszhoz vezet, az pedig bukáshoz. (Úriemberek)

A gimiben rengetegszer elmondták, hogy miben nem vagytok jók. Mindenhonnan ezt halljátok. A tanároktól, az osztálytársaktól. De itt nem. Ebben a programban azt fogjátok hallani, miben vagytok jók. Mert most láttam, mire vagytok képesek. Úgyhogy ne hagyjátok szó szerint senkinek, hogy valaha is közétek és a kitűzött céljaitok közé álljanak. (Chicago Fire)

(Egy várhatóan beteg baba várása közben humor és fájdalom váltakozik az ingatlanos házaspár életében.)

• Készítek neked reggelit.
• Te?
• Miért?
• Főzni fogsz?
• Igen, főzni fogok, mert jól főzök.
• Szóval, felgyújtod a kis házunkat, így akarod megoldani a dolgot?
• Igen. Kinyírom magukat finomságokkal. (Az átok háza)