Filmforgatós, ügyeskedő, szerelmért küzdő.
Emil most szerelt le, és nem tudja, mihez kezdjen az életével. Bátyja, aki egy filmgyárban díszletező, szerez náluk állást, mint statiszta. A fiú már az első napján zűrt zűrre halmoz: beállítják egy fénypróbához, mire megcsókolja a táncos lányt. Majd megbotlik, és kiégeti a díszletet. Libapásztorként sem válik be, elcsatangol a madarakkal és beszól a stúdió sztárjának is. Többet be sem tehetné ide a lábát, de Milou, a francia táncos lány miatt marad, és randit szervez. A lány azonban nem tud eljönni: aznap zárul a határ Kelet- és Nyugat-Berlin között. Emil azonban nem adja fel ilyen könnyen. Hamisít egy rendezői állást, ír egy forgatókönyvet és egy kis félreértés és párt lelkesedés, már forog is a Kleopátra a színésznővel, akinek Milou a dublőre. A gond csak az, a vőlegényével érkezik… Emil így sem adja fel, és forgatnak.
Nem vagyok nagy német filmművészet rajongó. Egy francia alkotás elé sokkal könnyebben leülök, mint egy némethez. Most kezdem ezt kicsit átgondolni, mert ez az utóbbi időszakban a második olyan német romantikus komédia, ami kifejezetten tetszett és biztos, hogy nem csak egyszer fogom megnézni.
Kapásból egy olyan alaphelyzete van, ami az egyik kedvenc cselekmény elemem. A kulisszák mögé nézünk, egy stúdióba, ahol nagy költségvetésű film forog. Az, hogy ezt a korábban nem megbecsültek és mellőzöttek, a félreértett tehetségek készítik, csak hab a tortán. (Így rögtön mellette van a komédia is.) Látjuk, hogy készülnek a díszletek, a forgatókönyv, hogyan állnak össze a jelenetek. A szerelem a fő téma, de szépen összerakták mellette a filmes történet is.
Bírtam, ahogy romantika és humor váltakozik a filmben. Ez egy hatalmas, romantikus mese, ahogy Emil küzd Milou viszontlátásáért, majd a szerelméért. Szerintem nő nem tudja ezt úgy nézni, hogy helyenként ne kezdjen olvadozni. Itt dicsérem meg a címet is, mert nagyon pontosan visszaadja, mit látunk. Álomgyár, ahogy a filmstúdiókat szlengesen nevezzük. De ez álomgyár azért is, mert Emil az álmát valósítja meg, hogy megszerezze a szerelmét. Bután hangzik, de nem csak a filmet, az álmát is legyártja. Van benne nem kevés mesei elem, de olyan aranyosan, hogy csak mosolyogni tudtam vele.
Plusz, nekem nagyon bejött a film humora. Jókat tudtam mosolyogni az olyan kis apróságokon, mint a színvak operatőr nem tudja, melyik szűrőt kell berakni, vagy a film tönkretételére tett kísérletek, amiket Emil kreatívan kezel. Az a földrengés…
Még a szocialista hangulatot is bele tudták tenni úgy, hogy lássunk benne komikumot és komoly drámát is. Mert az pl. vicces, ahogy a pártvezetés átnyomja a filmet, és a stúdió főnökének feje majd szétrobban. Az már kevésbé, amikor azzal szembesülünk, hogy milyen könnyen találja az ember börtönben magát, vagy kell egy fegyvercsővel farkasszemet nézni. Omar egy ponton nagyon jól megfogalmazza, milyen lett az a rendszer. Cellába zárták a polgárokat abban a rendszerben, ha nem is mindenki érezte a rácsokat.
Lehetne azon merengeni, hogy néhol milyen olcsó megoldások vannak benne, és mennyire nem mérhető a látvány egy amerikai produkcióhoz. Szoktam is ilyeneket kiemelni, de most abszolút hidegen hagyott. Annyira kedves és mosolygós a sztori, jó szocialista rendszeres meglátásokkal rejtetten, hogy nekem az eladta, nem kellett a nagy látványorgia.
A színészekre is ez áll. Tudnék mondani kapásból egy tucat szőkét, aki sokkal jobb Emil lehetett volna. De itt a karaktert szerettem meg, nem a színész érdekelt, aki játssza. Az eye candy faktort azért a németek is lazán összehozták – szerencsére a szerelmes párt játszó kettős helyes is volt egymás mellett.
Meglepően jó élmény volt ez a film, és ha nem is hiszem, hogy lesz belőle amerikai verzió, álmodozni még szabad…
Álomgyár - 5/4,5 igen, kicsit tévés és klisés, meg a színészek se brillíroznak, de megvolt a mozi varázsa.
