Cím: Vadászat

Készítők: a színészek közt akad olyan, aki ismerős innen-onnan. Justin Hartley egykor Zöld Íjász volt, most a This is us Kevinjeként ismerős többeknek. Hilary Swank, Emma Robert, Betty Gilpin neve csenghet még ismerősen.

Műfaj: akció, horror

Cselekmény: 12 idegen, egy ismeretlen helyen tér magához. Hogy kerültek ide? Nem tudják. Ki hozta ide őket? Nem tudják. Miért vannak itt? Nem tudják, de hamar kiderül. Valaki rájuk akar vadászni.

Várható megjelenés: ősszel, várhatóan 2019 szeptemberének végén.

Miért várós?

• This is us kedvenc – már csak drukkolni kell, hogy Hartley ne vadász és ne meggyilkolt menekülő legyen.
• Talán ciki, de én még Emma Roberts filmjeit is elnézem, Pizza románc ide vagy oda.
• A cselekményben benne van az esély egy jó kis akcióra horror betétekkel. Persze, nagy csalódás is lehet. Érdekel, melyik lesz.
• Blumhouse film, a legtöbb munkájuk bírom.
• Ötletes lett a trailer. Egy kis fordított pszichológia?

Baráti társaságos, bandás, koncertre tartós.

Egy finn vidéki városka különcének számít Turo a barátaival. A közösség tagjai már azt sem bírják megemészteni, hogy férfi létükre derékig ér a hajuk, hát még a metál zenét, amiért rajonganak, és amit játszanak… Állandó céltáblák mindenkinek, csak egy-egy ember akad, aki tolerálja a négy fiút. Ám egy napon híres producer érkezik az egyikük apjának rénszarvas farmjára, aki egy norvég fesztivál szervezője. A fiúk odaadják neki a demójukat, és pillanatok alatt terjed a pletyka: játszani fognak a fesztiválon! Hirtelen büszkék lesznek rájuk, és a szekálódás helyett figyelmet kapnak. Turo is összekapja magát, lop egy rozsomáktól és randevúra hívja a lányt, aki rég tetszik neki. Még, ha nehézség is jön, ők már megállíthatatlanok, vadásszon rájuk akár a terrorelhárító norvég határőrség!

Nem is tagadom, az első gondolatom az volt, hogy ezeket a szereplőket, és főleg a neveiket képtelen leszek megszokni. Turo még csak hagyján, nagyon olyan, mint a jó magyar túró, ha ő nem is tejtermék. De Jynkky vagy Lotvonen, esetleg Xytrax? Kicsiben újraéltem a Battle Royale olvasási élményem, amikor egy papíron jegyzeteltem, melyik gyerek melyik, mert a japán nevekkel képtelen voltam dűlőre jutni. (Aztán rákaptam az anime sorozatokra, és ez a gondom megoldódott.)

Ám most nagyon hamar ráhangolódtam a filmre, és már abszolút nem tudott érdekelni, hogy nem John vagy Dan van benne, hanem Jouni meg Oula. Minek köszönhető ez? Alapvetően két okot tudnék mondani.

1: ez egy ötletes, korrekt történetű film! A mindig lenézett, lúzernek tartott karakterek sikerének története nem új a filmek világában, sok sztori épül erre. De amiben ezek a karakterek mások, hogy ők nem csúnyából megszépülő emberek, vagy kockák, akikről kiderül, hogy menők is tudnak lenni. Ők metalrajongók és zenészek! Tudtok mást, amiben a metálosokról derül ki, milyen jó arcok? Eléggé musical és klasszikus zene fan vagyok, szóval a Nyomorultak és Amadeus rajongásommal nekem teljesen új volt ez a zenei stílus és életérzés. De tudjátok mit? Átjött és élveztem! A végére komolyan kedvem lett nekem is hörögni a srácokkal, csak nekem nem bírja a torkom. Mindig van ebben a filmben valami plusz, ami a nagyon ismerős zsánert feldobja. Kalandos, folyamatosan történik benne valami, miközben a karaktereket is megismerteti. Jól meg van írva, röviden.

2: bejött a humora. Elmondani nem tudom, mennyit nevettem ezen a filmen. Annyira ráhangolódtam, hogy az olyan poénokon, amit különben nagyon fárasztónak találnék – a norvég határőrnő tipikusan ilyen – most jókat vigyorogtam. Mernek merészebb poénokat is bevetni – pl. a koporsó kalandjai – de egyszer nem éreztem úgy, hogy átlépnék az ízlés határát. Ez egy szórakoztató film, szituációs poénokkal, jó beszólásokkal.

A színészek is finnek, így ismerőst esélytelen volt benne találnom. Most kerestem róluk képeket, és döbbenet, mennyire máshogy festenek civilként, mint metal zenészként… de jók voltak, nem cserélnék le senkit. Jók a karakterek, és érezni, mennyire jól érezték benne magukat a színészek is.

Egy más, de humoros film, amit nem csak metalrajongók szerethetnek!

Heavy túra - 5/4 ötletes! Bemutat egy életérzést/zenei világot, miközben bárkinek fogyasztható és vicces.

https://www.youtube.com/watch?v=UF50nziIzcw

Játékvilágot megmentős, igaz értékekre ráébredés, testvéres.

A világuk szép volt és boldog. Amíg új lények nem érkeztek. Látszólag cukik, lányosak, nagyon rózsaszínek. De igazi gyilkosok, akik eltűntetik a világ lakóit. Már a világ is megváltozik, apokaliptikussá válik, ahol csak Emmet őrzi az egykori szeretetet és reményt. Most minden eddiginél nagyobb csapást mérnek rájuk, és sokakat el is ragadnak az idegenek. Miközben Lucy agyát ki akarják mosni, Batman pedig vőlegény szerepkörre kényszerül, Emmet a többiek megmentésén dolgozik. Váratlan segítséget kap a menő Rex személyében. Ám végül szembe kell néznie azzal, hogy az igazi ellenség talán nem is az, akit eddig annak hittek és milyen erősség lehet Emmet szerető szíve.

Emlékszem, mennyire nem vártam a mese első részét. Mekkora meglepetés volt, hogy milyen ötletes és kreatívan legós lett. A mellékszereplők köré épített egyéb történetek, új Lego világok már nem sikerültek annyira. Szomorú, de tény, hogy az alapmese folytatása sem volt képes megismételni az eredetit.

A történet több vonalon is gyengébb. Egyrészt, már semmi meglepetés nincs abban, ahogy a figurák és a valóság világa között megvan az átjátszás. Már eleve le van leplezve a nézőnek, hogy a gondok abból adódnak, hogy a húg is bebocsátást nyer a pincébe és a játékokhoz. Így, ami Emmet és Lucy számára nagy rejtély, a nézőnek eleve megadott ismeret. Így abban sincs semmi meglepő, hogy odakint melyik gyerek mit és miért tesz.

Nincs meg az építés azon humora és nagyszerűsége, ami az egynek a szívét adta. Itt is készül ez meg az, de már nem éreztem azt, hogy mennyire nagyszerű játék a legó. A testvéres szál, az együtt-játék öröme meg nem tudta kipótolni ezt az űrt.

Nekem az sem tetszett, ahogy a világ felhígult ezekkel a lányos, nagyon gyerekes darabokkal. Ettől a sok rózsaszíntől káprázni kezdett a szemem, majdnem, mint az első Barbie mese esetén, amit balszerencsémre láttam. Az elvileg poén lenne, hogy ezek a cukinak tűnő, nagyon kislányos holmik vérszomjasak és robbannak, de nem találták el a humorom.

A poénokat is gyengébbnek találtam. Lényegesen kevesebb volt az utalás nagy sikerekre, ha azért pár akadt is. A Mátrixot és a Vissza a jövőbe filmek idézését, meg Bruce Willist tudtam értékelni, de hiányzott nekem az a színes kavalkád, amit korábban kaptunk. Batman figuráján is éreztem, hogy erőlködnek azzal, hogy megint cinikusan humoros legyen. Csak éppen az erőlködés túlzottan feltűnő.

A látványvilágban nem tűnt fel, hogy a CGI bármit is fejlődött volna az előző filmekhez képest. Ok, a Mad Max világát megidéző világ tetszett, de nagyon hamar magunk mögött hagytuk, mielőtt kiélvezhettem volna.

A dalok… újabban ez fájó pontom mindenben. Az Aladdin, Az oroszlánkirály, most ez a mese is feliratkozik a listámra. Minek kellett? A minden szipi szuper több verzióban is felcsendül, és dallamtapadás helyett komoly fejfájás elindítója lett a fejemben. Nem mintha a többi nóta jobb lenne. Sokat énekelnek ebben a mesében, túl sokat…

Az biztos, hogy ennél lényegesen többet vártam. Történetben, szívben, mondanivalóban és humorban. Egyszer nézhető, de ez már nem lesz klasszikus.

A Lego – kaland 2. - 5/3 korrekt, de az első rész szíve nincs benne. Se nem olyan vicces, kreatív vagy megható.

https://www.youtube.com/watch?v=GURZKeeUQgo

Tudósnak lenni annyi, mint naivnak lenni. Annyira az igazság keresésére koncentrálunk, hogy elfelejtjük felmérni, mennyire kevesen szeretnék, hogy rátaláljunk, de attól az igazság még ott van, akár látjuk, akár nem, akár akarjuk látni, akár nem. Az igazságot nem érdekli, mire van szükségünk, vagy mit akarunk. Nem érdekli sem a kormányunk, sem az ideológiánk, sem a vallásunk. Ott várakozik örök időkön át. Végeredményben ez Csernobil ajándéka. Ahol valaha féltem az igazság árától, most csak azt kérdezem: Mi az ára a hazugságoknak? (Chernobyl)

(A barátnő hiába vár megnyugtató szavakat, a barátjának csak rémképei vannak. Látni kellene a taxis arcát is, aki ezt végighallgatja.)

• Kérlek, Antoine, mondj valami megnyugtatót!
• Minden éjjel arról álmodom, hogy tényleg kirabolom azt a boltot. Bemegyek, mindenkit elintézek. Géppuskával baltával, lángszóróval.
• Amit mondasz, az nem túl megnyugtató. (Csak a baj van veled)

A kemény munka úgy éri meg, ha másokat is boldoggá tesz. (Bor, örökség, szerelem)

(Timon és Pumba rátalálnak a kis Simbára, gondolkodnak, mit tegyenek vele.)

• Hé, Timon, várj, hiszen ez még kisoroszlán.
• De majd megnő!
• Megtarthatjuk? Légyszi, tartsuk meg! Ígérem, majd sétáltatom. Ha potyogtat, majd felszedem!
• Te leszel a potyadéka. Felzabál, és velem piszkálja ki a fogát.
• De egy nap, ha már nagy és erős, a spanunk marad! (Az oroszlánkirály)

Nos, tudod, mit mondanak: minden álom valaki más rémálma. (Agents of SHIELD)

Egy négyszög soha nem fog beleilleni egy körbe. Soha. (Szabadúszók)

(A csapat egy arénában keresi a nyomot, mindenkit másként érint meg a hely szelleme.)

• Minden nagy játszott itt. Neymar, Ronaldo, Messi.
• McCartney, Madonna, Bieber. (MacGyver)

Sorssal szembenézős, trónviszályos, állatos.

A Trón-szirt idilli otthona a szavanna állatainak. Az oroszlánok őrködnek, hogy az élet körforgása zavartalanul forogjon. Mufasa a jelenlegi király, aki a rég várt örökös születésének örül. Egy van, aki gyásznapként éli meg a kisoroszlán érkezését: Zordon, Mufasa gonosz öccse, aki a trónra pályázik, de erővel nem ért célt, a bátyja erősebb nála. Így a kíváncsi, élénk örököst, Simbát használja fel, hogy csapdába csalja a királyt. A hatalmat a hiénákkal veszi át, és az idilli világ hamar válik rémálommá. Simbát halottnak hiszik, de ő új otthonra talál a sivatagon túl. Míg el nem jön a nap, amikor szembe kell néznie a múltjával és a sorsával. Rajta áll, van-e még esélye az otthonának, vagy örökre pokollá válik.

Idén a Disney nagyon belelendült a régi sikerek visszahozásába. Nem is olyan régen azt néztük, milyen Dzsinn lett Will Smith. Most pedig megérkezett az oroszlánok királya.

Az első kérdés az, milyen a mese kinézete. Röviden: szemkápráztató. Nem teljesen lehet a valósággal összekeverni, de helyenként megtévesztően élethű. Nagyon magas a cuki faktor is. nekem a kisoroszlánok tetszettek legjobban, de Timon is nagyon édes lett. Meg a kicsi elefántok. A zsiráfok, kicsik és nagyok is. Még Rafiki is. Ahogy most belegondolok, egyet tudok kiemelni, ami bántotta a szemem. A felnőtt oroszlánok nem tetszettek – csak szerintem lett fura a felnőtt Simba feje? De összességében nagyon ott van a film látványvilága.

Második: jó a történet? Rám egyszerre hatott a cselekmény és a nosztalgia faktor is. Van benne valami Shakespeare faktor is, kis Macbeth és kis Hamlet, de ennek nem tragédia a vége, szerencsére. Kalandos, megható és humora is van. Nem véletlenül lett klasszikus már gyerekkoromban is. Megsiratja és megnevetteti az embert – van olyan, aki nem morzsolt egy könnycseppet, amikor a kis Simba keltegeti a halott apját? Ahhoz kőszív kell!

Nem tudom, az jó vagy rossz, hogy ennyire ismertem a cselekményt. Az egyik kedvenc mesém, és nem változtattak, ugyanazt néztem, amit gyerekként is, csak más kivitelben. Végig kellemes nosztalgiám volt, és érdeklődve néztem, melyik szereplő milyen lett a CGI alakban. Gondolom, a mai gyerekek ugyanúgy el tudnak veszni a cselekményben, mint mi is annak idején. Kicsit irigylem is tőlük, hogy most fedezhetik fel ezt a mesét.

De ez, hogy ugyanazt néztem, mint gyerekként, negatívum is. Nincs benne semmilyen új elem. Akkor miért kellett ennek elkészülnie, mivel több? Semmi nem jut eszembe. Éppen csak annyi, hogy ez most nem rajzolt, hanem CGI. Ugyanezt az élményt kapom, ha beteszem DVD-n az egykori mesét.

Szinkronnal néztem, ezért még valamit ki tudok emelni, ami nagyon az agyamra ment. De lehet, hogy annyira a régi van a fülemben, hogy ezért zavart annyira. A hangok. Van egy-egy nagyon rossz választás. Simba felnőtt hangjától szabályosan rosszul tudtam volna lenni. Vagy Nala énekhangja – hidegrázós, nem jó értelemben. Az egyetlen pozitívum, Zordon. Ugyanaz a színész, aki Michael Fassbender is szokott lenni magyarul – még valami felidézte bennem a Macbeth történetét. (Fassbender játszotta, ugyanő volt ott is a magyar hangja.)

Végül, bocs, de a dalok. Ilyen életszerű állatoktól fura. Nekem több lett volna dalok nélkül.

Elnéztem, szeretem a történetét, de nem hiszem, hogy volt értelme megcsinálni.

Az oroszlánkirály - 5/4 csodásan néz ki, a történet még mindig csodálatos, de a létjogosultsága kérdőjeles.

https://www.youtube.com/watch?v=nR5yMtGPhik

5: A csaj nem jár egyedül - a 90-es évek nagy sikere, Freddie Prinze Jr. tündöklésének csúcsa. Hamupipőke, mai környezetben. A menő srác fogad, hogy bárkiből bálkirálynőt farag. Ki is választják neki az iskola reménytelen kockáját, akiről kiderül, hogy a szemüveg és nagyis pulóver alatt jó nő. Lesz is szerelem...

4: Lelkes testcsere - Nell és Woody kamaszok, és szomszédok. Akik rühellik egymást. A lány írónak készül, a srácnak a sport lehet a kiút. Annyit gyűlölködnek, hogy egy kis varázslat után egymás testében találják maguk. Járnak kicsit a másik cipőjében, és lassan rádöbbennek, hogy nem is gyűlölik egymást. Lehet, hogy a nagy Ő végig a szomszédban lakott? Már csak a varázst kellene megtörni.

3: The DUFF - Bianca jó barátnő, jó humorú csaj, akit eléggé fejbe vág, amikor elmagyarázza neki az iskola legjobb pasija, hogy ő egy DUFF. A dagi legjobb barát, akivel azért kedvesek a srácok, hogy a csini barátnőjét megfűzzék. Bianca alkut köt: Wesley tippeket ad, hogy ne legyen DUFF, ő meg segít kémiában.

2: Amerikai Hófehérke - Sidney nagyon izgatott, hogy az anyja egykori kollégiumából járhat egyetemre. Csak éppen a szövetség gonosz, élen az elnökkel. Sidney így a lúzerekhez igazol át, ahonnan elkezdi forradalmasítani az egyetemi életet. A kolesz harcba száll ellene, pláne, amikor a méhkirálynő kiszemeltje is inkább Sidney társaságát keresi az övé helyett.

1: A bambanő - Josie gyűlölte a középiskolát. De ahhoz, hogy az újság lehozza a cikkét, diáknak kell álcáznia magát és iskolai botrányok nyomába erednie. A nő visszasüllyedne a kocka létbe, a szerkesztője dühöng, de szerencsére az öccse hajlandó besegíteni. Josie hirtelen a menők között találja magát, csak arra nem számít, hogy nem ez az, amire igazán vágyott. Megtanulja, kik az igazi barátok, és mivel igazából felnőtt nő, a helyes angol tanár sem minősül tiltott prédának - csak amíg diáknak hiszi a nőt...

Emlékezet kiesős, megszállott rajongós, nyomozós.

Jennifer vadul menekül az éjszaka. Már majdnem sikerül egérutat nyernie, amikor egy semmiből feltűnő autó elüti a nőt. Túléli az esetet, de súlyosak a sérülései. Többek között amnéziája is lesz, nem emlékszik az utóbbi időszakban történtekre. A férje, Russell jön be érte, és áll mellette a felépülés minden szakaszában. Az ügyön dolgozó rendőrnyomozónak azonban valami gyanús lesz. Mit keresett a nő egyedül akkor éjjel az úton? Üldözte valaki, ki és miért? A férj is gyanús neki. Míg Jennifer hazamegy a férfival, és próbálja az emlékeit beindítani, a nyomozó beszél mindenkivel, aki bármit láthatott. Hamarosan mindketten rádöbbennek, hogy Russell nem az, akinek mondja magát, és ő az, aki a legnagyobb veszélyt jelenti a nőre.

Újabb példa az olyan Netflix filmre, amit egyszer gyorsan megnézel, aztán még gyorsabban el is felejtesz. Valahogy sikerül úgy válogatnom a kínálatukból, hogy sorozatok között megtalálom a jókat, a filmek nagyja azonban csak középszer.

A Titkos megszállottság legnagyobb baja is az, hogy semmi újat nem tud mutatni. Mindent láttam már másban, van, amiben sokkal jobban is. A cselekmény is olyan, ha kicsit is logikusan belegondolunk, már az elején nagy hibák vannak benne.

Az csak egy dolog, hogy mi tudjuk, hogy Jennifer menekült a film elején. Utána meg mindenki azt hiszi, hogy csak egy balesete volt. De most komolyan elengedik úgy a kórházból, hogy le sem ellenőrzik, hogy ki ő és kivel távozik? Senkinek nem gyanús, hogy az aggódó férj csak menni akar innen el a nővel, és mindent megtagad, amiből kiderülhetne, mi történt a feleségével? Jellemző, hogy egy rendőr akad, akinek gyanús a dolog – őt meg mindenki leoltja, hogy már megint csak túlbuzgó.

Majd Jennifer és a férfi távoznak – és a nőnek felettébb sokára esik le, hogy valami nagyon nem stimmel. Senki nem keresi, se barátok, se a családja. Látta a férfit telefonálni, de amikor ő is mobilt kér, neki nincs térereje. Mégis, mit gondolt, a férfinak milyen telefonja van, hogy az csodás módon kap térerőt, míg az övé nem? Műholdas, amit sima mobilnak álcázott valaki? De hosszan lehetne sorolni, egyszerűen nem stimmelnek a dolgok.

Annyira gyanús volt minden, Russell is, hogy szerintem senkit nem lep meg, amikor kiderül, ki kicsoda igazán és mi történt.

Látványra sincs benne semmi különös. Nem is kell, ennek pszicho thrillernek kellene lennie, csak éppen nem sikerül azt a feszültséget beletenni, ami a zsáner sajátja lenne.

A Netflix filmek a jó szereposztásukkal ki szoktak tűnni. Ez nem az a kategória. Már eleve az, hogy nincsenek benne olyan karakterek, akiket jól el lehetne játszani. Jennifer eleve amnéziás, Russell pedig megjátssza magát. Brenda Song itt leginkább biodíszlet, akinek annyi a dolga, hogy szép legyen – nem is tudunk meg róla különösebben semmit. Mike Vogel a jó fiút váltogatja a pszichopatával. Mivel nekem szimpatikus a színész, vele elnézőbb voltam, mint Songgal, de tény, hogy neki se kellett nagyon megerőltetnie magát ezzel a szereppel.

Tipikusan az a film, ami mellett jól lehet ezt-azt csinálni. Nem köt le különösebben, de háttérzajnak megfelel.

Titkos megszállottság - 5/3 az alapötlet jó, de túl kiszámítható lesz, ahogy megy előre a történet. Álmos este elmegy.

https://www.youtube.com/watch?v=Nc6loZU3kjQ