A hétvégén nem nagyon értem rá tévézni, de azért a heti sorozataim részeit esténként megnéztem. Ahogy közeledik a nyár, úgy csökken a számuk. Mielőtt darabonként nézem, megjegyezném, hogy idén se húsvéti, se anyák napi rész nem volt.

A végére értem a My Happy Marriage (s02e12-13) évadának. Nem tudom, innen lesz-e tovább, mert nagyon lezártnak tűnik a befejezés. A gonoszt elintézték, mindenki elrendezi a sorait a jövőre - vagyis, lesz, aki felmond és a magánéletére koncentrál, míg mások kinevezést kapnak - és már a főszereplő páros esküvője is ki van tűzve, volt menyasszonyi ruha próbálása és hasonlók is. Tulajdonképpen az utolsó előtti részben volt az akció, az összecsapás, míg a végén csak megnéztük, kinek hogyan folytatódik majd az élete. Nagyon prezentálja az egész, milyen volt a sorozat. Nagyon lelkizős, érzelmekre koncentráló és amikor mágikus képességekkel csatába mentek, akkor is azt beszélték, ki mit érez, gondol, meg hasonlók. Pedig a külcsín szép, a mágiát is egész jól megfogták. Az új szereplőket is szépen beillesztették, már család van az egykor elhanyagolt, kihasznált lány körül. Nem lenne ez rossz, csak a hangsúlyok. Ha csökkentették volna az érzelmi szintet, de az magasan volt végig.

Az akciódús rész után most sebnyalogatás jött a The Last of Us (s02e03) epizódban. Épül újra a város,  másokterveket szőnek, hogy megfizetnek Joelért. A rész végére indulnak el, addig érzelmi elhelyezés volt és mindenféle gyászfolyamat. Nem mintha sok idejük lenne érzelmi életet élni vagy háborogni. Továbbra is életveszélyben élnek és meg kell erősíteni az otthonuk, ha újabb támadás jönne. Így ez egy átvezetés a következő részbe, amikor majd meglátjuk, milyen ebben a környezetben egy katonai alapú társadalmi forma. Tudom, ismétlem magam, de továbbra is a főszereplő a problémám a sorozattal. Nagyon bírnám, ha valaki végre felvilágosítaná, hogy Joel mit tett érte és miért is volt a bosszú. Annyira szeretném látni, ahogy koppan egy nagyot. Fura is úgy nézni ezt, hogy ennyire ellendrukker tudok lenni. A lényeg, ez egy csendesebb rész, látványnak meg a rész végén megkaptuk a várost. Seattle, ha jól emlékszem.

Furcsa, de egyre inkább elnézem a Tracker (s02e17-18) részeit is, noha ugyanazt látom mindegyikben hibaként. Vagyis, sokkal összetettebb, több időt igénylő esetek vannak, mint amennyit 40 percben el lehetne beszélni. Reálisan nagyon nem hihető, hogy mindent ennyi idő alatt és ilyen gyorsan megoldanak és megszereznek. Elég csak arra gondolni, hogy Colter telefonál egyet, aztán szinte azonnal feltörnek neki zárt kamerarendszereket vagy a bíróságról jönnek a zárolt dokumentumok. Mindkét részben volt ilyen is. Az első legalább azzal kicsit más volt, hogy most egy barátnak kellett segítség. Az új hacker segítő exének legjobb barátnője tűnt el buli közben és kicsit a Másnaposok mintájára nyomozták vissza, hogy mi is történt az éjjel. A másik pedig egy hagyományos rész, amelyben az eltűnt személyt keresték meg rekordidő alatt. Abban még a csavar is olyan ismerős volt - még moziban is láttam olyat, hogy valaki ilyen módon akart anya lenni. De a csapatlégkör már megvan, belsős poénjaik vannak és szerintem Hartley szereti ezt a szerepet. Kár, hogy olyan sokszor kell ki nem mondott világfájdalommal bámulnia a kamerába.

A végére nagyon beleerősít az All American (s07e11) is. A sportos részre is azt írtam, hogy az egyik legerősebb az évadban és most drámában is megkapjuk az emlékezetes epizódot. A Baker családi titokra most derül fény, vagyis megtudjuk, hogy ki Billy féltestvére és milyen manipulációk folytak egész eddig a háttérben. A végére meg Jordan kerül olyan helyzetbe, hogy lehessen izgulni érte. Igazából nem hiszem, hogy komoly baja lesz. Ez egyszerűen nem az a sorozat, ami ölné a szereplőit. Elköltöznek vagy hasonló, de meg nem szoktak halni. Igazából a cselekményt tudnám ragozni benne - plusz, jött egy családi pillanat is. Mivel a különélő felesége is megérkezett az edzőnek, kiderült minden titok, el lehetett kezdeni megbeszélni, hogyan legyen tovább. Az még tetszett is, ahogy definiálják maguk és kommunikálnak, mi legyen.

Egy teljesen szokott rész a Georgie and Mandy's First Marriage (s1e19) részében. Mandy apja fogadási pénzzel lógott Connie-nak és a család erre reagált különféleképpen. Audrey és Connie lopta a műsort, a címszereplők akár benne se kellett volna, hogy legyenek. Kár, hogy annyira nem tudják viccesre írni ezt a sorozatot, hogy az már kínos. Sőt, még csak meglepetés se nagyon van benne. Annyira kitalálható, mi jön.

Változás jön az Elsbeth (s2e19) háztáján, legalábbis nagyon úgy alakulnak a szálak. Elsbeth nyomozó barátnője elmegy, és a nőt börtönbe is küldik. Valószínűleg az új börtönben majd segíthet a nőnek, aki a bírót agyonlőtte. Csak nem fog jogászkodni is még a végre? Nem bánnám, bár egészen megszerettem a krimis formátumot is. A heti rész különben valahol parodisztikusnak tűnt. A Billy Magnussen alakította milliárdos örökös unatkozott, és kitalálta, hogy egy random gyilkossággal dobja fel magát. Csak éppen a kinézett proliról kiderült, hogy európai herceg volt, aki névtelenül igyekezett elvegyülni New Yorkban. A poén meg az, hogy simán megúszta volna, ha nem megy oda nézelődni és nem teszi magát gyanússá. Ha Elsbethnek igaza lesz, így sem kap majd sokat. A pénz diktál és neki sok van. Érdeklődve várom, hogy az évad végére visszaadják-e a főszereplő pozitív életszemléletét, mert a bíró megölése óta depresszív. Majd kiderül - itt tehát marad emlékezetesnek az ismert mellékszereplő és hogy mennyire buktatja le magát egy hobbigyilkos.

A történelmi ismeretterjesztés egyik, szerintem eladható formájára találtam most példát a Netflixen. A szinkronban különben szerintem szimplább címet kapott: szimplán Vér és szex. Noha, a tartalmat a másik kettő meghagyása jobban tükrözte volna: Szex és arisztokrácia.

Mielőtt valaki azt hinné, hogy rá akarom beszélni egy szexuális szokásokat vagy segédeszközöket bemutató ismeretterjesztő dokumentumfilmre, elárulom a témát is. A sorozat 3 epizódban dolgozza fel Boleyn Anna királynévá válását és bukását. Ami esetében a bakót jelenti. A vér a címben talán a halálra utal, a többit nem kell magyaráznom. Van a történetben minden a fentiekből.

Ami a formátum eladható volta, hogy ez egyszerre ismeretterjesztő és film is. Mintha pl. A másik Boleyn-lány elé ültünk volna le. Jönnek a Boleyn-lányok, az élet a francia udvarban, majd az angol királyné udvarhölgyekért és Henrik közelébe kerülnek hevülnek az események. Jelenetek, történetmesélés, éppen mint akármelyik másik filmben. A plusz az, hogy a történet mellett kapunk narrációt is. Időnként a filmet meg is szakítják, és bevágnak egy szakértőt, általában történészeket. Ők elmondják az ismeretanyagot, tényeket és adják a film ismeretterjesztő voltát.

A kettő meglepően jól működött ebben a műsorban. Szépen kiegészítették egymást és példázták azt, amit elmondtak a szakértők. Van abban is más szemlélet, amit ki akarnak emelni és ahogy ábrázolják a szereplőket. Abban is érzem a modernségre való törekvést.

Amit látunk is: szexi. Szép emberek, szép ruhák, szép helyszínek. May Parker személyében megkaptuk az eddig talán leginkább szemrevaló angol királyt. Magas, daliás, kockahassal és még jóképű is. Köze nincs a királyról élő képhez, amit pl. a portréján is látunk. Ok, nyilván nem Henrik idős korát játssza. Ha a történelemnél maradunk, a negyvenes évei elejét töltötte Annával és Anna bűvöletében. De még így is, ő inkább azt a királyt jeleníti meg, aki hercegként lehetett - mert a korban valóban jóképű, fess hercegnek számított, de akkor nem Anna körül legyeskedett, akkor a bátyja özvegyének csapta a szelet, akit itt nagyon elhagyni próbál már. De a nőkről is írhatnék hasonlóan: mai szemmel dögös, szép nők játsszák a szerepeket. Annából sem az intellektusa van kiemelve.

A másik, pont ez az intellektus. Ez a műsor azt akarja elmesélni, hogy Boleyn Anna meghaladta a korát. Olvasott és művelt volt, felvágott nyelvvel. Egy pimasz, eleven, okos nő, aki olyan helyet ért el, ami akkoriban nem volt szokás. Egyenesen addig elmegyünk, hogy nélküle nem született volna meg az anglikán egyház. Nem csak a pápa válást megtagadó kérése miatt kellett másik út a királynak - ott volt Anna, aki olvasmányokat adott neki, másfelé irányította a figyelmét és sok mindenben segített. Pl. a szerzetesrendek sem véletlenül lettek célpontok. Anna újra akarta osztani a javakat, ha az másképpen is sült el. Gazdagodjon a kincstár... El is van túlozva ez a vonal, még talán az is, amire rá fognak mutatni a végén: Erzsébetre, a leendő királynőre, akit egyenesen úgy jellemeznek, hogy ő az anyja egyenes folytatása és örököse. Ahhoz nem kellett volna többet nevelnie? Szegény gyerek korán elvesztette az anyját...

Van tehát koncepciója, ötlete, eladható formája és szappanoperás kialakítása. Szórakoztató, szinte guilty pleasure történelem oktatás. Látom benne a lehetőséget, hogy így újra eladható legyen az ismeretterjesztés.

A Mickey 7-et faltam. A folytatását már nem annyira, de még azzal is megvolt a szórakozásom. Most ki kellene találnom, mit szólok Mickey 17-hez. Lenne tippem, milyen irányba igyekeztek bővíteni, de hogy mennyire tetszik ez a verzió? Én jobban, sokkal jobban szerettem a könyvet.

Bár nem összehasonlítani akarom a kettőt, jelezném, hogy elég nagy eltérések vannak. A filmben Mickey eldobható selejtként van kezelve, akit mondhatni heccből is halálra mérgeznek meg tesztelik rajta az új életeket vagy vegyi fegyvereket. A regényben az élet érték, az övé is. Csak akkor kell halálos küldetésre mennie, amikor nincs más út és nem heccből. Pl. az atomreaktor megszerelése ilyen volt. Itt meg? Ha unatkoznak, már keserítik is meg Mickey életét, akit ezért még le is néznek.

Aztán, mi minden más még? A regényben minden Mickey egyforma, nem különféle verzió jönnek vissza. A filmben látunk egy túl jóságos, 'bocs, hogy élek' és egy agresszív, lázadó Mickey-t. Utalnak rá, hogy minden verziója más volt. Nem is értem, ha mindig visszatöltik az agyát, hogyan lehet más a személyisége? A filmnek jól áll, de különben értelmetlen egy ötlet és nem passzol a könyvvel sem.

Más az őslakó lényekkel is a kapcsolat, egészen másképp kötik majd meg a szövetséget. Messze nincs ilyen elrabolt gyerek szál, mint a filmen. Egy sokkal összetettebb, bonyolultabb társadalmuk van, amiben vannak eldobható, közkatona egyedek és egyediek. Kicsit talán hangyásabb a szervezetük, mint a film lényei.

Timo, a barát, aki rendszeresen bajba keveri a főszereplőt. A regényben tényleg a barátja, a filmen meg egy olyan hátráltató tényező, aki mindig bajt okoz. Abszolút más lett a figura és az előélete is. Itt Nasha megkapta azt a sportolói múltat, ami eredetileg a haveré volt. 

De ott van a legnagyobb másság is, pedig ezek se semmik. A Marshall vezetőség. Itt kb. mint egy agymosott szekta, aminek ők a harsány és idegesítő, narcisztikus és idióta vezetői. Sztárszínészekkel, és ebben van a lényeg is. Ebben fogalmazza meg a kritikát, ez az üzenet. Ennek van társadalmi súlya. Ugyanakkor annyira zavaró, rikító és erőltetett az a szál, hogy az már sokkal jobban zavart, mint hogy semmi ilyesmi nincs a könyvben. Ott jó emberek igyekeznek a legjobbat kihozni a helyzetből, itt meg őrültek akarnak élvezkedni. Hát, nem volt jó nézni sem. A mélypont? Nem tudnám megmondani. A vacsora. Ylfa és az öntetei, még az űrlényből is pörköltet aprítana. Ruffalo megy szónokolni, meg az arckifejezése közben. Félúton a szorulás felé.

Más a történet, tényleg csak az alapok lettek átvéve az eredeti regényből. Könnyen el is tudom képzelni, hogy aki a 7-et szerette, a 17-et nem fogja. Ahhoz túlzottan belenyúltak.

A problémás pontok közé írnám fel a szimpatikusnak bemutatott Mickey-t is. Az eredeti találékony, élelmes, ez meg egy akkora szerencsétlenség, hogy egy-egy ponton már a haláláért drukkoltam, csak ne kínlódjon már ennyit. Sokat elmond, hogy a bunkó és harsány énje kb. minden szempontból jobban működött. Kevésbé olyan ember, akivel más barátkozni akarna, de benne volt spiritusz. A 17-es meg a nagybetűs áldozat.

 Látványra határeset. Sok minden jól meg van benne csinálva. Amit a végén a lények előadnak, kifejezetten jól nézett ki. Abban is volt vizualitás, amikor Mickey korábbi halálait mutatták zanzásítva. A más bolygó, az űrhajó - ilyesmikkel semmi bajom nem volt. Elnéztem.

A tartam és a színészek, ami még nem tetszett. Pedig telepakolták nevekkel. Csak az a helyzet, hogy a többséget annyira számomra negatív irányba vitték el, hogy nem is érdekelt, hogy vannak játszva. Pl. Toni Collette szerintem zseniális, és Ruffalo is hozza a barom önimádó politikust. Mégis, annyira a karakterük utálata kötött le, hogy nem foglalkoztat, mi munka van a megjelenítésben.

Nem akartam, de ez lett. Összefoglaltam, miért szeretem jobban a regényt. A film nekem nem jött be - inkább olvastam volna újra a könyvet. De ezt talán nem folytatják, mint a regényt tették.

Volt egy előzetes kép a fejemben, mit is fogok látni. Bevallom, egy sport komédiára számítottam. Amiben a gyors, de a játékot nem ismerő menekült focisztár lesz. Ehhez képest kaptam egy filmet, amin semmi kedvem nem volt nevetni. Mi több, még csak nem is sportfilm.

Ez egy mai dráma. Komolyan foglalkozik a menekült kérdéssel, és egy olyan ország szemszögében megmutatva, amit nem mondanám, hogy emlegetni szoktunk ennek kapcsán. Izraeli film - talán az lehet ismerős, hova akar Omari és a barátja eljutni, ha megjött a férfi öccse. Amit persze nem lehet biztosra venni, de nagyon reménykednek benne. A céljuk Németország, Izrael csak a tranzit.

Meg lehet nézni, mi az ő válságkezelésük. Egy kifejezetten alattomos megoldást választottak: nem küldik őket haza, de egy olyan országnak adják ki a menekülteket, ahol a hazatoloncolás a politika. Így aztán rejtőznek, próbálnak továbbmenni, és akad is pár ember, akik készek segíteni nekik.

Omari a rendőrök kezére kerül, már a kitoloncolásra szállítják el. A reptéren azonban összekeverik a frissen szerződtetett focistával, ő meg kihasználja a lehetőséget. Az erőnléti edzésen nincs is gond: a férfi kifejezetten gyors, a többiek lassúak mellette. Ráadásul figyelmes, kedves ember is, gyorsan beilleszkedik és talál barátokat a családban. A gond csak az, hogy focizni nem tud. Szerencséjére lesérül és a tulaj lánya rájön mindenre, mielőtt mindenki előtt tiszta lenne a helyzet. A nő pedig hajlandó segíteni neki.

Így aztán sportot minimálisan kapunk. Egyetlen meccs, abban is Omari éppen pályára lép és már mehet is orvoshoz, mert olyan ütközésbe állt bele. Helyette megy annak a drámája, hogy menni kell, de a testvérét nem akarja hátrahagyni. Meddig lehet hazudni, mit szólnának a többiek, ha ismernék a helyzetét. A barátjával is lesznek gondok: ő nagyon menni akar és olyan irányba terelné a másikat, ami annak nem tetszik. Egy ideig lebegteti is a történet, hogy ez mennyire valódi barátság, mennyire csak egymás kihasználása.

Ami még van benne: a csapattagoknak is megvan a maguk problémája, amiben Omari tud nekik segíteni. Akár morálban, akár szerencsetalizmánként, de a csapatkapitány házassági problémáit is ő oldja meg egy kis konyhapszichológiával. Semmi nagyra nem kell gondolni, emberséggel és odafigyeléssel lehet kezelni mindent. Az a szál még tetszett is, szívesebben néztem, mint annak drámáját, hogy menjenek-e a konténerbe vagy sem.

Ami nem kellett volna: a szerelmi szál. A férfi és a csapat kapitányának lánya között elindul valami, de realisták maradnak annyiban, hogy nem lesz Hamupipőke történet, nem lesz szerelem, ami mindent megold. Csak szimpátia, amiből akár más is lehetne, más helyzetben.

Ismert színész nincs benne, de más érdekessége van. Minden menekültet valódi menekült játszik a filmben. Ott van olyan, aki jól hozza a szétesett életet. Az, aki egyedül élte túl a mészárlást, amikor szinte PTSD tüneteket produkál? Talán az a leglátványosabb alakítás, a többiek a kedves és rendes kategóriába esnek. Még a tulaj is ebbe az irányba mozdul, és a csapat is ilyenné válik.

Nem látványfilm, dráma. Elég egyoldalú ábrázolással, de a helyszín miatt érdekes tudott lenni. Egyszer elment, de még egyszer már nem nézném meg.

A helyzet az, hogy olvastam a dokumentumregényt, amiből készült. Azt kifejezetten szerettem is, pedig az evezés nem az a sport, amit bármelyik olimpián követtem volna. Legfeljebb egy-egy filmben láttam, ahol felbukkant az itt is emlegetett Yale - Harvard vetélkedés.

Akkor mi volt a titok nyitja? Az esélytelenek Hamupipőke küzdelme. Ahogy meg tudta ismertetni és szerettetni a fiúkat, akik maguk se nagyon hihették, hogy ezt végig fogják csinálni. Ma már nehéz is elképzelni, ahogy akkor ment az olimpia. Nem sztárcsapatok és hírességek mentek, hanem az egyetemről fiatalok. Van ilyen film hokiban is, többek között. Most is a csapatevezés is.

Az olimpia sem akármelyik, amelyikre kijutottak. A berlini, a náci párt égisze alatt. Nem véletlenül tűnik fel a sportolók között Jesse Owens, akitől mindenki csodát várt. Nem véletlen az sem, hogy Hitler is ott lesz a döntőn és bizony mesterkedik mindenki, hogy a saját csapatát hozza előnybe. Mondjuk, nem feltétlenül a németek voltak ebben a legrosszabbak, hanem az angolok, ha jól értettem.

De az is, hogy van egy kiemelt szereplő, aki szimbolizálja mindazt, amit a csapat megtestesített. Mélyről jött, felépítette magát és ez a kiút.

A film szerencsére mindezt át tudta venni. Csapaépítés, személyiségfejlesztés, a nagy egyéni és a csapat küzdelme a korban, amikor a kisembert nagyon elnyomták és a gazdagok megvettek, amit csak akartak. A filmnek ez a vonala különösen fel lett erősítve: minden egyes színtéren hátrányból indul a film Washington csapata. Országos bajnokok lesznek, ami egyet jelent az olimpiai kijutással. Erre közlik velük, hogy maguknak kell állni az utat. Ha nem megy, majd megy a Yale vagy a Harvard csapata. Nekik telik rá. Szóval, végig húzza őket az ág is. Már az valami elképesztő, hogy ezek a fiúk egy szezon alatt így összeálltak és akár az állami bajnokság összejött nekik. Egy ponton fejtegetik is, hogy olyan fiúk ellen versenyeznek, akik gyerekkoruktól készülnek erre, akik rá vannak nevelve a versenysportra. Nekik meg volt egy évük az iskola mellett. De talán itt van a titok nyitja is: ezeknek a fiúknak ez élet-halál harc volt. Ha nem jutnak be a csapatba, nincs ösztöndíj, nem lesz egyetem sem. A gazdasági világválság kora van, munka sehol éheznek és szenvednek. Jól evezni nekik a jövőt, a megélhetést jelentette. Ezt is sikerült beletenni, meg azt is, hogy ez mennyire nem tetszett a kivételezett helyzetben levőknek. Azért, akadt üdítő kivétel is: ahogy a rivális csapat vezetője azt tudta mondani, ti vagytok a jobbak és segít.

Ezek fogtak meg a filmben is.

Mellette itt is volt kiemelt figura, de az már kevésbé tudott érdekelni. Nem a karakter vagy a történet hibája. Szépen fel volt építve, Joe honnan jön, milyen traumái vannak és milyen harcos alkat. A legnagyobb diadal? Kb. az éhhalálból beevezni magát az egyetemi csapatba, az nem semmi. Csak éppen, Callum Turner játssza? Kiszőkítve? Nem bírom megemészteni. Ez szimplán egyéni szimpátia, pontosabban annak nem létének kérdése. Már a Legendás állatok kapcsán se bírtam, pedig az még a jobb szerepei között van. Annyi tehetséges fiatal van, miért pont Turner? Nagyon kellett koncentrálnom, hogy lássak túl a színészen.

Szerencsére, vannak mellette mások. Edgerton, mint az edző. Luke Slattery a hajó vezetőjeként. A neveiket nem tudom megjegyezni, kit minek hívtak a hajóban. Az mindenképpen érdekes volt, ahogy itt egy csőszerű izé volt a fejükön, hogy hangosabban tudják a csapatot uszítani.

Korrekten is néz ki a film, de drágának különben nem látszik. Egyetemi környezet, sok evezés, a végén meg Berlin, de ott is a folyó és a csónak a lényeg. Nem is készült sok pénzből - azt viszont sajnálom, hogy ezzel együtt is veszteséges lett. Pedig vannak benne sztárok. Jó az alapanyag. Azt már említettem, hogy Clooney rendezte? Mégis, nem lett sikeres. A kritika se volt oda érte, alapvetően túl konzervatívnak tartották Clooney rendezését.

A helyzet viszont az, én szeretem a hagyományos sportfilmeket. Ez az. Szerettem is. Még csak nem is kell az értékeléséhez szeretni ezt a sportot, én se tartozom a nézői közé. De a filmen jó volt.

Véget ért a Bosch: Legacy (s3e7-10). Elvben az egész sorozat, de maga a világ megmarad. Amit legfrissebben hallottam, hogy az utolsó részben bemutatott FBI nyomozó, Ballard Maggie Q alakításában saját sorozatot kap. Nem véletlenül került az a rész a végére. De továbbra is el tudom mondani, ami eddig is jellemezte ezt az évadot. Több ügy volt, így sokkal mozgalmasabbak lettek a részek. Harry magánnyomozása az eltűnt család után, a lelőtt kolléga, a Honey elleni áskálódás, a meggyilkolt melegek és a rablássorozat is mind ebben az évadban volt. Érdemben szerepelt Maddie és Honey is. Nagyon kinőtte magát ez a sorozat és bár nem részenkénti nyomozós, annyiféle esetük volt, hogy akár annak is elment volna. Titus Welliver sem véletlenül szerette meg ennyire ezt a figurát. Minden évadban megvannak az alapok, mégis kicsit többet tud beletenni a jellemébe. Mindig is jellemezte, hogy mennyire messze képes elmenni az igazságért. Ami gyakran nem egyenlő a törvénnyel. Ballard mondja ki neki, hogy a munkájuk veszélyes, mert aki ennyire a gonosszal szemközt dolgozik, maga is megfertőződhet. Harryben már látja ezt. Nehéz vitatkozni vele. Látványos, izgalmas, szépen összerakott volt. El pedig még nem temetem, hiszen jönnek az alsorozatok.

Erre aztán nem számítottam. Az eredeti játékot nem ismerem, így fogalmam sincs, ez abban mennyire volt benne. De The Last of Us (s2e2) odacsapott. Az egy dolog, hogy jöttek a bosszúállók és a Tűzbogarakért meg akartak fizetni. Abby nagyon elszánt, nagyon tervez és nagyon kegyetlen. Fel tudom benne fedezni, hogy lesznek egymás tükörképei Ellie-vel. Csak ezt a fiatalabb lány nem tudja, mivel vele Joel szerintem nem osztotta meg, mibe került neki és a Tűzbogaraknak, hogy Ellie éljen. Most majd Ellie akar bosszút és ugyanaz jár körbe. A lényeg, ez is eladta volna magában, főleg a végével. De megkaptuk a zombik áradatát, az inváziót is, aminek szintén brutális képsorai voltak. Nem fogadtam volna arra, hogy a város fennmarad. Elég nagy veszteségeik lettek, az is biztos. És még nem ért haza Ellie, hogy azt is elmondja, mi/ki veszett még oda. Azt már most komolyan sajnálom, hogy így több teret kap Ellie. Nagyon nem bírom Bella Ramsey-t és a játékát, vagy a karakterét. Még azt is szívesebben nézném, a város hogyan kezd újjáépülni. De attól tartok, nem az fog következni. Majd kiderül.

Szoktam nyavalyogni, hogy a Tracker (s2e16) minden része egyforma. Itt van, ami erre rácáfol. Egy annyira más epizód volt, hogy csak kapkodtam a fejem. Egy rövid epizódban megint egy egész filmnyi történetet mondtak el, de ez végre más, mint a szokott eltűnés. Itt az elveszett lányok és Colter egy olyan családba botlanak bele, ami minden, csak nem barátságos. Mozgalmas volt, erős fordulattal. Pedig sok mindenre fel voltam készülve, de amikor megláttam, mi van a melléképületben... Aztán persze séma szerint hősünk mindent szépen elrendez, és mégis, ez az a rész, ami azért emlékezetes, mert el mertek térni a szokott vonaltól. Nem maga az eltűntek megtalálása volt a sztori, hanem ami utána jött.

Ilyet érni... A Matlock (s1e19) zárása dupla volt és erre hét közben jöttem rá. Azért annyira nyitott és furcsa volt a vége, mert az csak a rész fele. Most végignéztem. Jön pár válasz, Mattie megint sok mindenre visszaemlékezhet és érkezik Olympia nagy próbatétele. Végre kiderül, nekünk legalábbis, mi történt az eltűnt jelentéssel. Azt nem árulja el a sorozat, Olympia mit tesz most. Ahhoz kell a 2. évad. De sokkal kerekebb így, mint múlt héten gondoltam. Mattie kimondja, hogy tovább akar dolgozni. Adtak teret az asszisztenseknek. Mindenki megmutathatta kicsit magát, bíróságon is voltak és sokat lelkiztek. Mint egy felvillanás, mit tud kínálni ez a sorozat, egy részben összenyomva.

Végre, volt egy sportrész az All American (s7e10) évadban. Az volt a középpontban, hogy lesz-e rekorddöntés. A rájátszás már megvolt, így igazából nem volt tétje a meccsnek, de a srácok játszani akartak. A végére meg elszabadulnak az indulatok, beharangoznak egy titkot is. Mennyi esély van rá, hogy az új edző a Baker-rokon? Egyre valószínűbbnek tűnik, de majd kiderül. Ezt sokkal érdekesebb volt nézni, mint megint Coop gyötrődését. Mire szakosodjon, mi lesz vele és a tanárával? Ha valamit nem szeretek ebben a sorozatban, hogy Spencer visszavonulásával Coop került elő. Annyira nem bírom megszokni vagy megkedvelni azt a karaktert... Még Amina tini drámáit is szívesebben nézem, pedig nagyon unom már a tini szerelmi drámáját. De, ezt a részt a meccs eladta. Mutatták, követték, erre készültek és tényleg egy focis részt kaptunk.

Hogy mit szánnak ezeknek a sorozatoknak a végére? A Chicago Fire & Med (s13/10e19) mindkét esetben olyan szálakat kezd alapozni, amelyekből még nagy dráma lehet. Hannah a nővére béranyjának vállalkozik, míg John kénytelen szembenézni vele, hogy molesztált kamasz volt. Az ápolónők és a vezetőség között pedig kezd olyan szinten elmérgesedni a helyzet, hogy még akár sztrájk is jöhet. De gyanús az is, hogy a szívsebész miben sántikál. Nagyon remélem, hogy nem zaklatja a gyakornokot, mert sajnálnám, ha mire Cait felenged, kiderül, hogy rossz emberben bízott meg. Közben persze voltak esetek is, de szokás szerint nem ez volt a lényeg. A Fire-ben pedig megint téma, hogy Hermann lehetne Boden helyén. Még mindig nem látom, hogy lelkesedne. Valami lesz a kislánnyal is, aki feltűnt és Kelly egyre több lyukat talál a történetében. De ott van még Damon is, aki fel fog gyógyulni, hála égnek. Nem örültem volna, ha már megint szereplőt cserélgetnek. Itt különben krimis irány volt: Kelly is nyomozott, meg Murakami is egy magát mentősnek kiadó, de pancser alak után. Elment mint a két sorozatrész, és már érdekel, mire vezetnek ezek fel. Hamarosan kiderül.

Feladom, hogy Georgie and Mandy's First Marriage (s1e18) ezen, vagy az egész sorozatra újat vagy érdekeset tudjak írni. Ugyanaz mindig, ugyanazzal a kedveske, de nem vicces formában. Most éppen az apa volt kissé kiakadva azon, hogy Mandy a plusz pénzét magára költené. A báty meg dugdosta a barétnőjét. Annyira kis semmilyen volt az egész, hogy nem is írok róla többet.

Hát ez... Voltak elképzeléseim, milyen lesz, amikor Elsbeth (s2e18) és a gyilkos bíró összecsapnak. Volt itt bőven csavar is, és egy olyan ellenfél, aki tényleg túl tudott járni az eszükön. Pedig nagyon ravaszkodtak, de a bíró mindig gyorsabban kapcsolt. Nagyon egy elvetemült figura volt, nagyon jól is játszva. Határozottan élveztem, hogy p tényleg kemény dió és úgy is tűnt, hogy nem tudják feltörni. De ami lett a rész végére... Értem, hogy innen lehet építeni akár az évad- és sorozatzárást is, jöhet egy nagy lelki dilemma, de olyan méltatlan volt ez így. Már esély sincs igazi igazságra, a rendszer ezzel sérül. Erre még aludnom is kell egyet, annyira kár a végéért. Pedig különben ötletes volt, érdekes és kerekedett az átívelés. Megjöttek a válaszok, miért tette a bíró, amit. De így kiírni ezt a színészt... sajnálom, ez a lényeg.

Évadzáró, itt is. Miss Scarlet (s5e6) újfent elköszön egy időre. Magánéletben Ivy házasodása volt a kiemelt téma, de Eliza is rá kellett ébredjen ár dologra. Nagyon nem is szeretem, amilyen irányba elmennek. Nagyon ismétlődik az, ahogy Wellingtonnal ábrázolták a kapcsolatát. Már itt is ott tartanak, hogy kölcsönösen tisztelik egymást, szeretnek együtt dolgozni és egyre több az olyan megjegyzés, hogy a felügyelőt nőként is lenyűgözi Eliza. A vége is a résznek... Tudom, miért kell így alakítani, de én még egy darabig siratni fogom Wellingtont, noha erre a részre már mindenki elfogadta, hogy elment és új felügyelő van. A nyomozás pedig a szokott formában, csavarral a végén érkezett. Most kissé túlzottan nagynak is éreztem a kémekkel, de cserébe volt családi szál és sok mellékszereplőt megmozgattak hozzá. Nem volt ez rossz rész, csak a magánéletük alakulása nincs a fogamra.

Marad egyáltalán olyan figura a Marvel-filmekben, amely nem női szuperhős lesz? Mindenkinek lánya születik, vagy a lánytestvére lép a helyére, vagy eleve női figura. Ok, nyilván túlzok kicsit, de már feltűnő, mennyire feminim kezd lenni ezeknek a filmeknek a világa.

A Hangya is azok közé tartozik, akiknek lánya van. Társ főszereplő lett Hangya mellett a Darázs, aki szintén női figura. Hank mellé visszatért a felesége, aki szintén harcias amazon. Erre a részre pedig Cassie is felölti a szuperhőst jelmezt és részt vesz a családi világmentésben. Ha elkezdik nyugdíjazni az idősebb hősöket, akkor a lány marad a következő generációnak. Ez azzal együtt tud zavarni, hogy Cassie még a szimpatikus szereplők között van. Kathryn Newton szimpatikus volt ebben a kamasz szerepben és jól is állt neki a felnövő tinilány, aki egyre inkább a saját történetét írja.

Ha elveszem a jövőtől való félelmem, akkor ez egy mókás darabja a filmeknek. Eleve a Hangya a könnyedebb szereplők közé tartozik és itt elég sok mindent megtettek, hogy családi poénokkal töltsék meg a filmet. Ki akarták emelni, hogy ez egy családi vállalkozás, amelyben a tagok bármit megtennének egymásért. Nem véletlen az sem, hogy Scott majd bemutatja, hogy a családért a lehetetlenre is képes és egy elmerohasztó pokolból is kimászik, mert az minden mást dominál, hogy megmentse a szeretteit.

Akár önálló kalandként is működik. A család rendbeteszi a quantumverzumban, amit Janet félkészen hagyott ott. Vagyis, a népeknek vissza kell  kapnia a szabadságát. Janet segített hatalomra jutni Kangnak, amíg nem tudta, melyek az igazi szándékai. Utána szabotálta, de egyedül nem tudta legyőzni. Most azonban többen vannak, összefognak és mindenki csatasorba áll. A család is, a népek is, amelyek vissza akarják kapni az életüket. Amikor a végén megjelennek a csatára? Kb. a Ready Player One nagy közös kivonulása, de már több műsorban is elsütötték ezt a poént. A hős segítséget hív, és mindenki eljön. Vagy legalábbis a nagy többség.

Vannak benne egészen elképesztő ötletek. Némelyik már annyira beteg, hogy az szinte szürreális. Amit nagyon nehezen emésztettem meg, hogy miképpen tartották Corey Stoll alakját a történetben. Ennyire egy beteg ötletet... Vetélkedik az agyműtéttel Emma Stone második Oscar-díjas filmjében.

Látványra az a színes, giccses túlnyomott világ, ami már kicsit inkább Waititi Thor világát idézi meg. Ugyanakkor nem lehet azt mondani, hogy nem néz ki jól. Iszonyat pénzeket ölhettek bele, de látszik is az eredményen. A Marvel különben is mindig erős volt látványban és ez maradt így most is. A kedvenc trükköm? Hank hangyái. Sajnáltam is, hogy őket nem viszik magukkal, bár talán jó otthonuk lesz az új helyen. Az a vonulás...

A sztárfaktor is a szokott módon magas. Mellékszerepekre is világsztárokat kérnek fel és simán beugrik 2-3 jelenetre Bill Murray is. A fő szereplők mind visszatértek. Akit ki kellene emelni, mert olyan szerepet kapott, amely az egész univerzumra hatással lehet, Jonathan Majors és a Kangok. Már csak az érdekelne, hogy a szereplőnek mi a motivációja. Dominálni a multiverzumot? Az egész közösség antihős, vagy rosszfiú lesz? Vagy belőle is tudnak valami olyasmit kihozni, mint Thanos esetében, hogy meg is lehessen érteni?

Majd az új filmekkel kiderül, akarnak-e ezzel még valamit kezdeni, vagy másfelé fogunk haladni. Addig is, még jó pár film van, amikkel be kell hoznom magam. A sorozatokról nem is beszélve...

Eredetileg egy érdekes képeskönyv/regény volt ez a történet. Nem képregény, de hatalmas, oldalt kitöltő rajzok kísérték a szöveget. Volt egy annyira különleges hangulata, hogy nem meglepő, hogy film is készült belőle. Mondhatni, a szerző jól adoptálható szélesvászonra. A hurkos történetéből meg sorozat készült.

Mielőtt magára a filmre rátérnék, le kell írnom, hogy elég merészen elmozdultak az alapanyagtól. Tulajdonképpen csak a világot vették át és azt a motívumot, hogy Michelle meg akarja menteni az öccsét. De egy sokkal inkább populáris, szimplább és akcióelemekkel feldobott blockbustert készítettek. A legnagyobb különbség nem is tudom, mi lenne. Már az is, hogy ez kapott egy kis terminátor alapérzetet a fellázadt robotokkal. Az okozta a gondokat, míg az eredetiben a virtuális valóságra való függőség és nem kellettek hozzá robotok sem. Az eredeti sokkal inkább Black Mirror-szint és a technika veszélyét hirdeti, míg itt az ember volt a gonosz.

A második, ami pályázna a legnagyobb ferdítés címre, Chris története. Itt ő a zseni, akinek az agya mindent mozgásban tart. Köré épül minden és Michelle miatta válik harcias amazonná. Az eredetiben meg csak egy átlagos kölyök, aki annyira ráfüggött a virtuális valóságra, hogy nem is lehet kirángatni belőle.

De mondhatnám Chris Pratt karakterét, vagy nagyon sok szereplőt, akik az eredetiben bent sincsenek. Ismétlem magam: igazából csak a világ alapjai, a fejekre tett monitorok és virtuális valóság, amit áthoztak. A történetet különben nagyon megvariálták.

Amit variáltak, azzal klisésebb és ismerősebb lett az egész. A csempész, aki melléjük áll a robotjával. A gonosz mogul, aki talán az egyik legbetegebb elme a történetben. Észre sem veszi, hogy zárta börtönbe és tette függővé az emberiséget - kb. modern rabszolgaságot valósított meg és még könyörtelen gyilkos is volt. Miközben meg szánalmas anyakomplexus idősödő férfi, akinek még mindig az a baja, hogy az anyja nem szerette eléggé. Neki azért menekülés a kitalált dimenzió: ott egy jó anyja van, míg az eredeti nagyon nem volt az. Ahogy a robotokkal majd szövetkeznek, ottani figurák és Michelle szerepe a lázadásban. Az eredetiség helyett ismerős, tipikus fordulatok sora. A cselekmény mozgalmasabb, talán izgalmasabb is, de olcsóbb és gagyibb is.

A látványt képtelen vagyok eldönteni, milyen. Mivel ismerem az eredeti lepusztult, kitalált tönkretett világot, ez ahhoz képest színes és élő, nyoma sincs benne az eredeti depresszív képnek. Még akkor sem, ha nyomorult robotok kvázi egy szemétdombon igyekeznek valamit létrehozni maguknak. Erősen meg van támogatva CGI-jal, sok a robot alak, többet harcolnak, robbangatnak is. Csak éppen mégsem az a szint, amit ámulva nézne az ember a moziban. Annál gyengébb a kivitelezés. De Netflix szinten korrekt akciófilm, ha a robotok lerobbantsága azért bántotta is a szemem. Pláne, amikor mellé teszem Tucci kompániájának csillogó-villogó felszereléseit.

A szereposztás döbbenetes. Megpakolták sztárokkal. Aki angolul nézi, még a robotoknak is olyan színészek adják a hangját, mint Woody Harrelson. A kedvencem különben Giancarlo Esposito volt. A színésznek nagyon jól állnak az ilyen pusztító figurák, nem először látok tőle disztópiában hasonló figurát és most is ugyanolyan erővel hozza. Pratt szokás szerint bohóckodik, Brown meg játssza a világmentőt. Az ő esetében inkább azon merengtem, mennyire emlékeztet külsőleg a fiatal Natalie Portmanre.

Egyszer meg lehetett nézni, de nem lesz egy újranézős alkotás. Az egyik szemem sír, a másik nevet, mert valahol hiányolom belőle az eredeti mélyen depresszív, a Black Mirrorba is nyomasztó lenne voltát, ugyanakkor annyira mégsem bánom, hogy a végére nem az 'eret vágok magamon' hangulat uralkodott el.

Az biztos, hogy komolyan venni nem lehet. Nem ez az első olyan sorozat, amelyben a pokolból szökött démonokat kell levadászni. Az ördögi alkuk sem újak. De a körítés, az valami egészen egyedülálló ebben a sorozatban.

A hősünk, Hub ugyanis egy óvadékügynök. Megölik, pokolra kerül, de visszaküldik démonokra vadászni. Amíg teljesít, életben maradhat. utána várja a kárhozat. Komolyan lehet ezt venni? Miután a szeme előtt összeforr a saját felvágott torka, meg látja a helyi papi izzó szemekkel emberáldozatot bemutatni, félreteszi a kétkedést. Így aztán minden részben érkezik egy démon, akit a férfinak el kell kapni. Közben próbálja túlélni, hogy a volt neje új pasija, aki első körben is megölette, ne tegyen több kárt benne. A gyerekét és a feleségét se ártana visszaszerezni. Meg életben tartani az anyját, aki nagyon is be akar szállni a démonok írtásába.

A részek azonos dinamikát kaptak: egy kis magánéleti zűr, ami rendszeresen eljut arra a pontra, hogy valaki más is értesül arról, milyen küldetést végez a férfi. Eljön az is, amikor az egész családja démonvadászatba fog. Hiszen, Hub nem buta férfi, hamar rájön arra, hogy a démonok céllal jönnek és áldozatnak. Miután a pokoli kapcsolattartója hajlandó nyomozni kicsit, azt is megfejtik, mi a céljuk. Azt pedig nagyon meg kellene akadályozni.

Mi az egyedi ebben? Az a bizonyos körítés. Amilyen vérfürdőt rendeznek részről részre. Mégsem lesz horror vagy annak paródiája. Leginkább véres fekete komédiának mondanám, mert elég álnok a műsor humora. Akár a démonok kivégzésében, akár a szereplők beszédében vagy az egyes szituációkkal, amibe keverik magukat. Azt talán mondanom se kell, hogy a démonok sem a helyi csöveseket szállják meg, akiket úgy el lehetne tüntetni, hogy másnak ne tűnjön fel. Sokkal inkább népszerű tinilányt, papot vagy éppen a seriffet veszik célba. Kegyelem meg nincs - a démonok már eljutottak oda, hogy holtakat szállnak meg, mert akkor nem működik a démonűzés. Lehetne is szavazni, ki hozza össze a leginkább extrém gyilkosságot. Hub, de a démonok se kíméltek senkit és semmit.

A látvány viszont olyan, mintha komédiát néznék. Valakinek nagyon elgurult a gyógyszere, olyan megoldások vannak benne végig. Nagyon dől a vér, sok minden el is ég. A szereplőknek is van némi karikatúra jellege. Maryanne western lady kinézete, amit a fiuk is megkapott. Borzalmas egy hajzata lett szerencsétlennek. Lucky, aki szintén közhely cowboynak öltözött egy feltűnő kalappal, amit végig kinevetnek a többiek.

Érdekes az is a sorozatban, hogy nem mondanám azt, hogy van hőse. Legfeljebb antihős kerül elő benne. Mert igazán sötét alak a jelenben nincsen, még Lucky is szívélyes gengszter. De azért a nője volt férjének megöletése nem teszi a jók listájára. Hub is megkapta a maga titkát. Maryanne végzetesen naiv, ami már veszélyessé teszi, magára is. Ártalmatlanabbak vannak benne, de jók? Az nem jellemző. Rosszabbak és jobbak, az passzosabb.

Volt törekvés a szereposztásból is több mindent kihozni. Szinte mindenki háta mögött van már sikeres sorozat, Nettles pedig country sztárként is jegyzett. A sztár azonban egyértelműen Bacon, aki most megengedte magának és a sorozatnak, hogy még elgurultabb legyen minden és mindenki, mint a Tremors idején volt.

Nagyon  nyitott a vége, úgyhogy akár még folytatást is kaphat. Még nem döntöttem el, annak örülnék vagy sem. Mert mindennel együtt ez azért nagyon elmebeteg egy show.