Anna be van szorulva a házába. Nem bír kimenni, agora fóbiája van. A kapcsolatát a külvilággal az orvosa jelenti és a bérlője, aki a pincében lakik. Anna hallja, hogy rendszeresen nők fordulnak meg ott, de nem sokat tud a férfiról.

A szomszédokat figyeli az ablakain át, sokat tud róluk. A szemközti házba új lakók jönnek. Apa, anya, kamasz fiú. Pár nappal később a fiú, Ethan hoz át egy tálca sütit. Kedves a nővel, beszélgetnek, Anna még a filmjeiből is ad kölcsön neki. Érzi, hogy valami baj van otthon, és látja a jeleket, hogy az apa az erőszakos. Fél tőle a fiú.

Amikor erőszakot lát kintről, rohanna át segíteni, de ahogy kilép, el is ájul. Jane, Ethan anyja jön át segíteni. Megerősíti, hogy a férjének vannak kitörései, de tudják kezelni. Nevetnek együtt, Jane még rajzol is neki.

A férje másnap átjön kíváncsiskodni, itt-e a nő, de Anna letagadja.

Majd az ablakból látja, ahogy a férfi megöli a feleségét. Hívja a rendőrséget, kijönnek, de Anna lesz bolondnak nézve. Jane ott van, semmi baja. Ethan is megerősíti, hogy az a nő Jane, az anyja. Anna hiába mondja, hogy ez nem az a nő, aki átjött hozzá, rajzolt neki. Senki nem hiszi el, hogy ez a nő valaki más.

Anna így kukkolni kezd, le akarja buktatni őket és Ethant próbálja rávenni, hogy mondja el az igazat. Majd a bérlőjére száll rá, akiről kiderül, hogy elítélt bűnöző. Egy ponton Alistair kikészül, és a nő fejére olvassa, hogy senki nem hisz neki, és ő az, akivel komoly baj van. Gyógyszereket szed, alkoholizál, és tévhitben él. A fejére olvassa, hogy nem elvált, hanem megözvegyült és a családja halott. Annára rá is tör az emlék: ahogy veszekedtek, mert a férje rájött, hogy Anna csalja. A karácsonyi vakációra tartva is ezen ment a feszültség, és autóbalesetük volt. Anna volt az egyedüli túlélő.

A nő megroppan. Búcsúlevelet ír, öngyilkos akar lenni. De akkor egy felvételen meglátja Jane arcát. Nem ő hallucinált. A bérlő bevallja, hogy összefeküdt a nővel, és tőle tudja a sztorit. Nem Jane volt, ahogy Anna hitte, hanem Katie, Alistair első párja, Ethan biológiai anyja. Ethan is felbukkan, aki sok mindent bevall. Szereti nézni a gyengék vesztét. Ő végzett a biológiai anyjával, és most Anna halálát akarta végignézni. De ha nem lesz öngyilkos, majd megöli ő. Anna visszatámad, és el tud menekülni. A fiú leesik a lépcsőn, belehal.

Anna pedig készen áll gyógyulni. Összeszedi magát, kiköltözik és megy új életet kezdeni a múlt árnyai nélkül.

Körzetet védőt, testvérért bosszút álló, felnövő.

George Kuffs fiatalon lett árva, és a bátyja nevelte fel. 21 évesen sem nőtt még be a feje lágya, és megint menekülni készül. Maya, a barátnője teherbe esett, de George még nem akar családot és felelősséget, bár a lányt szereti. Hagy egy üzenetet, hogy jobb lesz neki nélküle, majd a bátyjához megy pénzért, hogy Brazíliába mehessen aranyat mosni. Brad a körzetébe indul járőrözni – mivel az államnak nincs pénze a rendőrséget fenntartani, a város körzetekre van osztva, amit egy-egy rendőr vett meg, tart rendet és az ott élőktől kapja a fizetését. A szolgálat előtt egy templomba megy be, George már csak a lövéseket hallja. Berohan, látja a tettest és hívja a mentőket. Brad nem éli túl, a körzetet George örököli meg. Igazságot akar a testvérének, így megtartja, elkezdi a rendőrakadémiát és a gyilkos nyomába ered. Közben szerez egy új barátot, kicsit komolyodik, és átértékeli, hogy mit jelent neki Maya és a baba.

Ez sem egy mai darab, de még nem láttam. Sejtettem, hogy valami ökörség lesz, de egy esélyt adtam neki. Igazság szerint nem is bántam meg.

Pedig a történet furcsa. Már eleve az, hogy egy alternatív világban játszódik, ahol a rendőrség kb. úgy néz ki, mint amikor a maffia védelmi pénzeket szed a boltosoktól, és a bandáknak megvannak a maguk területei. Csak itt nem a maffia tesz így, hanem a rendőrök. A körzetek adhatók, vehetők, örökölhetők. Még az is megengedett, hogy valaki megveszi, aztán rendőrt bérel, aki ellátja a rendőri feladatokat ott. Már csak azt nem értem, akkor miért van még pl. rendőrakadémia? Kitől kapnak majd nyugdíjat – vagy itt rendőrnek lenni örök munka?

Az sem szokványos, hogy a főszereplő áttöri a negyedik falat, és velünk, nézőkkel kommunikál. George Kuffs így tesz, és folyamatosan narrálja az eseményeket. Ok, azért akció közben nem a nézőkkel beszélget, de rendszeresek az olyan részek, ahol kilép a film kereteiből, és nekünk mondja a monológot. Működött, a szereplő stílusába belefér, és a filmébe is. Lazább, kötetlenebb, nem egy valós történet.

Ami magyaráz olyasmiket, hogy George született lövész. Ami annyit tesz, hogy először van fegyver a kezében, de azonnal maximum találatot ér el a lövészeten. Nem szabad ezekbe belegondolni – ahogy sokadszorra írom, ez egy lökött film. Nem reális, csak szórakoztató. Mert az valóban megvan, van a filmnek humora és működik is.

Kuffs maga is egy komikus karakter. Az örök gyerek, akinek fel kell nőnie, és meglepően jól megy majd neki. Amiben más, majd abból lesz az előnye. Közben meg annyi bajba keveredik, hogy azon lehet mosolyogni, miközben akció komédia is. Lesz itt felrobbanó mosoda, a kábszerosztálytól kölcsönzött lusta kutya, egy kényszerből társul szegődő rendőr, akit azért függesztettek fel, mert összejött a rendőrfőnök feleségével.

Mai szemmel azon is lehet mosolyogni, mennyire mások, fiatalok voltak itt még a színészek. Christian Slater, Milla Jovovich is nagyon frissek, és én jót mosolyogtam azon is, amikor rájöttem, ki a főnök feleségét elcsábító rendőr. Tony Goldwyn – a Scandal elnöke. Nagyon más a két karakter, alig lehet ráismerni a színészre.

Abba bele lehetne kötni, hogy ma már hitelesebbek az akciójelenetek. Kuffs és a társa verekedésén látni, hogy igazából nem egymást ütik. Azon is morgolódtam, hogy míg az egyik szereplőnek számolni kell a golyókat, mert a tárat kell cserélni, más lő agyatlanul, mégse fogy ki a tár. Arról már nem is beszélve, mennyire nem találják el a jófiúkat a fölény ellenére sem.

Azon is látszik, hogy ez mennyire nem mai film, hogy kétlem, ma rá lehetne venni egy színésznőt, hogy olyan bugyiban ugráljon a teljes első jelenetben, mint itt Jovovich.

Összességében én mókásnak találtam, és estére pont jó volt – akkor már nem akartam agyalni semmin. Könnyed szórakoztatásra vágytam, ez azt hozta is.

Kuffs, a zűrös zsaru – 5/4 tulajdonképpen egy nagy ökörség, simlis főszereplővel, de jól áll neki és a filmnek is.

 Kuffs (1992) - Official Trailer - YouTube

Családos, kapcsolatokat építő, zenés, egymást segítő.

Zoey elvesztette az apját, és az egész család próbálja kiheverni és feldolgozni a veszteséget. A lány hazaköltözött, párként van együtt Maxszel, de valami így is fojtogatja. Más utat kell keresnie, és nem segít az sem, hogy Max egy ponton sérelmezni kezdi, hogy Zoey minden titkos érzelmét ismeri, nem lehet semmilyen titka. Szünetet tartanak, és két korábbi barát lehetséges szerelemként tér vissza az életükbe: Simon, aki a cégben új pozíciót kap és egyenjogúságért dolgozik a rasszok között. Rose, aki Max gyerekkori barátja. Közben Zoey igyekszik helytállni az osztály vezetőjeként. Max éttermet készül nyitni Móval, aki megismerkedik egy szexi tűzoltóval. David és Emily szülők lesznek, míg Maggie próbálja átvészelni, hogy túlélte a férjét.

Nem tudom eldönteni, haragudjak a sorozatra vagy szeressem továbbra is. Bár ez így nem igaz. Zoey az, aki fel tudott bosszantani helyenként annyira, hogy szinte el is ment a kedvem a sorozattól. Pedig ez most hiánypótló nekem: zenés, humoros, nagyon szerethető.

De a lényeg. Zoey. Az ok, hogy az apja halála nagyon megviselte, és gyászban van. Ez felszínre hoz dolgokat és sok mindent helyre kell tennie magában a nőnek. Az már nem tetszik, amikor sajnálja is magát mellette. De nem azért, aminek értelme van. Ha nehéz lenne helytállni az új munkakörében, ha fájna az apja hiánya, azt megérteném. De mi Zoey baja? Hogy hallja a szívdalokat és ez tönkreteszi az életét? Komolyan? A szívdalok nélkül NEM tartana sehol sem! Az összes kapcsolata azért működik, mert a dalok súgnak neki.

Simon azért figyel fel rá, mert Zoey a szívdal miatt átlátott a kifelé mutatott erős énjét. Max szerelmére azért jön rá, mert hallja a szívdalban. Mo a dalok nélkül nem lenne a barátja, csak egy szomszéd, akivel kerülik egymást. A családján se tudna segíteni, mert fogalma sem lenne, mi történik velük igazán, mit éreznek. Van is egy rész, amelyben az orvosa döbbenten rá is kérdez, hogy a szívdalok nélkül nem észleli, ki mit érez? És Zoey nem tudja! Szívdalok nélkül majdnem olyan, mint egy szociopata. Minden baráti, szerelmi kapcsolatának az adott alapot és azért számítanak a lányra, mert hallja a dalokat.

Vagyis, az évadban nagyon nem bírtam azonosulni a hősnővel. A nagy dráma, Mitch betegsége nélkül nincs egy központi konfliktus, ami fájna. Mert Zoey válsága inkább bosszant. Az egész évad a felépülése a gyászból, aminek a része Simon, a távolodás Maxtől. A többiek történetei sokkal inkább lekötöttek, mint Zoey ügyei.

Ez nem változtat azon, mennyi szív van még mindig a sorozatban. Ugyanaz a sírós-nevetős, családi dramedy vonal van benne munkahellyel és barátokkal bővítve, mint amit a This is us családi körben mutat generációkon át. Párkapcsolat, karrier – a szívdalokat leszámítva nagyon emberi és hétköznapi, de mindig annyi humorral és csillámporral, hogy szórakoztató, színes, komédia is. Nálam ez a titok kulcsa. Egyszerre tud elszomorítani és felvidítani is.

A musical vonal is ad neki egy pluszt. Nagy táncos, éneklős betétek vannak, egyre több a csoportos jelenet is. Nyomorult Jane Levy se nem táncoslábú, se nem egy énekes, fájt is, amikor az utolsó részben dalra kellett fakadnia. Viszont, a többiek úgy vannak válogatva, hogy a zenés közeg otthonos nekik. Astin, Newell, Stewart és több mellékszereplő is nagyon korrekten hozza a show-t és megtöltik élettel a dalokat. Ahhoz képest, hogy pop, itt sokkal jobban passzolnak a dalok a helyzetekhez, mint pl. a Mamma mia Abba válogatása. A változatosságra sem lehet panasz – mai pop és klasszikusok, nagy a szórás.

Szerethető, mert pozitív értékek sorát közvetíti. Jó emberek életét követjük, családias.

Még nem láttam, hogy berendelték volna a 3. évadot. Drukkolok neki, simán nézném tovább a sorozatot, és érdekelne, mit hoznak ki a végére betett jelenetből.

Zoey’s Extraordinary Playlist – 5/4 a konfliktus gyengébb, de az alapötlet és az egész cuki, de néhol drámai faktora eladja.

Zoey's Extraordinary Playlist Season 2 Trailer (HD) Jane Levy series - YouTube

Mi köti össze a színésznőket?

Megoldás: Tovább!

Nyomozós, sorozatgyilkosos, igazságosztós.

Jodie elkötelezett nyomozó Dél-Afrikában. Az emberkereskedők nyomában jár, egy olyan hálózatot igyekszik felszámolni, mely kislányokat rabol el, kényszerít prostitúcióra és öl meg. Az eredmény kevés, a csoportot a felszámolás fenyegeti, amikor megtorló gyilkosságok kezdődnek. Az áldozatok mind a gyerekkereskedelemhez köthetők, és a mellkasukba egy-egy betűpárt véstek. Jodie hamar rájön, hogy ezek monogramok. Olyan lányok nevének betűi, akiket elraboltak, de a politikai változások miatt nem lehetett a felelősöket felelősségre vonni, és a bizonyítékokat is titkosították. Jodie a tettes nyomába ered, miközben a léptein haladva olyan anyagokhoz fér hozzá, melyekkel a jelenben mentheti a gyerekeket. Így mire rájön, ki a tettes és miért, más másként látja a dolgokat.

Bár szeretnénk azt hinni, hogy az emberiség fejlődik, mégis ismételi magát a történelem újra és újra. A rabszolgaság intézménye vajon fel lett számolva? Ha azt mondom, emberkereskedelem? Ilyen szempontból ez a film is valós alapokból építkezik. A térségben komoly probléma az emberrablás és –kereskedelem.

A film abban jó, hogy érezteti az egész rendszer borzalmát és embertelenségét, hogy nem mutat részleteket belőle. Amiért hálás is voltam. Érdekes a tűrőképesség is, nem? A filmekben simán megnézem a gyilkosságokat, még a kaszabolós horrorokat is. A nemi erőszakot viszont semennyire nem tolerálom, ha egy filmben van, azt a jelenetet kihagyom. Itt ráadásul gyerekek a szenvedő alanyok. Van egy kiemelt szereplő is, akit elrabolnak, megerőszakolnak, eladnak egy bordélyba. Követjük őt végig, de amikor olyan jelenet jönne, vagy becsukódik egy ajtó, vagy csak egy férfit látunk a lány mellé lépni és a kamera vált. Ettől nem lesz gyengébb, ez a sejtetés úgy húzza az ember idegeit, hogy nem borzaszt a látvánnyal. Amikor pedig a tömegességével szembesítenek…

Nem véletlen, hogy a főszereplő érzelmei is a gyilkos mellé húznak. Tudtam ezzel azonosulni. Törvényesen nem tudnak mit tenni ellenük, mindig találnak valami kibúvót a felelősök, vagy politikailag érinthetetlenek. Van azonban, amiért fizetni kell. Ez is olyan. Bár jogilag bűnt követ el, gyilkol, érzelmileg az igazságosztó oldalára állítanak minket.

A filmmel az a baj, hogy a téma fájdalmas voltán túl nem működik. Látjuk, Jodie mennyire a munkája megszállottja, és mennyire megviseli, amit minden nap lát. Látjuk, ahogy az egyik technikus, Ntombi a támasza, jó barátnője és vannak utalások, hogy más kémia is működik köztük. De nem kötött le maga a nyomozás. Jodie fájdalmas arccal megy előre.

Talán azért is nem lett izgalmasabb, mert nincs hajsza. Az igazságosztó – direkt nem írom le, ki az, mert a rendőrségen dolgozik és a film elejétől jelen van – tetteit is párhuzamosan látjuk a nyomozással, időrendben. Ebben vannak a beékelések, amiből a múltat látjuk: amikor ő volt gyerek, eladták és kihasználták.

Van is hiányérzetem, mert egy köztes szakasz nagyon kimaradt. Hogy jutott el addig az a kislány, hogy az legyen, akinek most látjuk? Miért pont most pattant el valami, és kezdett megtorlásba? Amikor Jodie húz egy merészet, az érzelmileg meg van támogatva. Az igazságosztó történetében azonban sok a balladai homály.

Nem annyira színtelen a film, hogy noirnak nevezhessem, de ez sem egy színpompás alkotás. A történet sivársága megjelenik a látványban is. Látvány, nem is igazán jó ez a szó. Egy harmadik világbeli történet, nagy a nyomor és nézni is rossz a helyszíneket is. A dráma a súlyozott, az emberi szenvedés – ez nem akciófilmes krimi.

Egy-egy hatásos jelenet volt benne – maga a téma annyira szörnyű, hogy annak hatása van. De mint film, nem lett emlékezetes.

Minden lány nevében – 5/3 az alapötlet drámai, a borzalma vizualizáció nélkül is átjött. De maga a film unalmas lett.

I Am All Girls | Official Trailer | Netflix - YouTube

Cím: Canterbury Glass

Készítők: David O. Russell olyan színészeket rendez benne, mint Christian Bale, Margot Robbie, Rami Malek és Robert de Niro. Ez pedig messze nem a teljes stáblista.

Műfaj: dráma

Cselekmény: Egy orvos és egy ügyvéd kényszerül együttműködni.

Várható megjelenés: már leforgatták, de még nincs premierdátum.

Miért várós?

• Christian Bale film – azokat válogatás nélkül nézem.
• Különben is nagyon erős a szereposztás. Reméljük, jó karaktereket is kaptak.
• Semmit nem tudok még róla, ami fokozza a kíváncsiságom. Az az egy röpke mondatnyi cselekményleírás csak kérdéseket szül.
• David O. Russell filmjei nem a szívem csücskei, de a kritikusok szeretni szokták őket. Majd meglátjuk, ez milyen lett.

Leskelődő, házba zárt, gyászoló, igazságot kereső.

Dr. Anna Fox képtelen kilépni a házából. Amint kinyílik a bejárati ajtó, rosszullét tör rá és elveszti az eszméletét. Feladta már a praxisát is, a férjével csak telefonon beszél, akivel együtt a lányuk is elment. A társaságát két ember adja: az orvosa és a bérlője. Van viszont egy hobbija, ami a pszichiáterét aggodalommal tölti el: Anna imádja megfigyelni a szomszédokat. Most éppen az új család érdekli a szemközti házban. A fiú, Ethan egyből szimpatikus lesz a nőnek, amikor beköszön hozzá. Ahogy később az anyja is, aki segít neki egy ájulás után. Vannak jelek, hogy az apa erőszakos és abban a családban gondok vannak. Egy este Anna sikolyt hall, és az ablakból látja, ahogy Jane-t megöli a férje. Hiába hív segítséget. Még Jane is előkerül – és senki nem hiszi el Annának, hogy ő nem az igazi Jane, hanem egy imposztor.

Regényadaptáció sikeres thrillerből és erős szereposztással készült. Elvileg minden adott lenne, hogy egy jó filmet kapjunk. Ehhez képest azon kaptam magam, hogy a film élvezhetősége érdekében ki kell kapcsolni az agyam. Már pedig ez egy thrillernél nem jó…

Nem az volt a gond, hogy olvastam a regényt, amiből a film készült. Így tudtam, mi lesz a vége és a csavarokat is ismertem. De ettől még lehetett volna jó, pl. a Holtodiglant kétszer is olvastam, és mégis működik a film is. Itt alapvetőbb gondok voltak.

Mivel thriller, várjuk a csavarokat. Némileg közhely is már, amit Anna múltjáról megtudunk. Gyakori a hasonló elem az ilyen történetekben. Nagyobb baj, hogy a készítők nagyon hanyag módon kezelték Anna traumáját, pedig a végén ezen meg kellene lepődni. Itt most kiteszem a SPOILER jelet: kinek nem lett gyanús, hogy amikor Anna a férjével beszél, azt mindig magában teszi? Nincs nála telefon, vagy előtte Skype, de a szája sem mozog. Konkrétan látjuk, hogy az egész beszélgetés csak a fejében létezik. Az sem gyanús, hogy az imádott kislányával egy szót sem beszél soha? Annyira süt az egészről, hogy a családja halott, hogy a csavar tulajdonképpen nem létezik. De akkor miért építenek rá, ha meg sem próbáltak megtéveszteni? Ezzel SPOILER VÉGE.

Ennél is jobban zavart, ahogy a semmiből rántanak elő szálakat, és már dobják is tovább. Se előzmény, se következmény, egy katyvasz az egész, amiben az új információkon kellene hüledezni. David egész karaktere ilyen, ahogy a dolgai is. De a film megoldása, a bűnügy mögötti igazság is csak elénk lesz dobva.

Nem volt semmi értelmes nyomozás. Anna is kimerül annyiban, hogy kamerával kukkolja a szomszédot és a neten keresgél. Egyből megvan, amit tudni vél. A thriller egy fokkal jobban működik, ahogy még jobban összezavarodik, veszélyben érzi magát. Fenyegetettség érzetet sikerült összehozni, izgalmat és valami logikát nem. Azt kifejezetten utáltam, ahogy a film bűnözője a végén felbukkan és mindent el kell magyaráznia, szájbarágósan, mert a filmből semmi nem derült ki, még csak sejtetve sem volt. Rühellem, amikor egy krimiben/thrillerben nincs logika, és a semmiből elővarázsolt indítékok, csavarok is ritkán tetszenek. Itt sem.

Még csak az sem gond, hogy az alapötlet nagyon emlékeztet a Hátsó ablakéra. A Disturbia is abból dolgozott, azt a filmet szerettem. Ezt viszont csak néztem, és nem értettem, hogy ment ennyire félre az egész. Pedig hangulata lenne, de amit a történettel műveltek…

Valahol szomorúnak érzem azt is, hogy milyen casting van mögötte. Gary Oldman kellett egy pármondatos szerephez és idióta frizurához? Kétlem. De Moore, Mackie se járt jobban. Amy Adams show ez, de tőle ezt a karaktert már láttam jobban is. Mintha kevernék az Érkezés nyelvészét az Éles tárgyak újságírójával.

Nem is annyira nézés közben rossz a film, akkor elmegy, de ahogy elkezdünk gondolkodni, az megöli. Kifejezetten buta egy thriller lett ez.

Nő az ablakban – 5/3 az alapötlet nagyon Hitchcock, de a kivitelezés és a történet nem. Kár a színészekért.

Nő az ablakban | Hivatalos előzetes | Netflix - YouTube

Jövőbeli, harcos, disztópikus, érzelmes.

A jövőben robotok segítik az embereket minden tevékenységükben. Egy takarító azonban meghibásodik, és a tulajdonosát is kártevőnek vélve kiirtaná az asszonyt, aki felveszi a harcot a robottal. (Automated Customer Service) Az utas nem bír aludni a vonaton, és amikor egy különös mezőn megállnak, leszáll cigizni. Figyelmezteti a kalauz, de vonzza az a különös, nagy fű. Nem sejti, mi rejtőzik benne, a vonat pedig indul. (The Tall Grass) Egy testvérpár ki akarja lesni a Mikulást. Sikerül nekik, de nagyon nem azt kapják, amit várnak. (All Through the House) Egy űrcsatában egy pilóta gépe súlyosan megsérül, kénytelen a mellettük levő bolygóra leszállni. Oxigént keresve egy menedékbe megy, de ott szembe kell szállnia a meghibásodott roboteszközzel, ha élni akar. (Life Hutch)

A Netflix idén nem egy sorozatévadot szed ketté, hogy pár hónap eltéréssel mutassák be a két felet. A Lupin is így járt – azt lehet, hogy összevárom, állítólag eléggé zavaró, ahogy nyitva maradt a sztori – és a Love, Death & Robots második évada is két részletben jön majd.

Az első 8 került fel, és mivel ez külön kis történetek gyűjteménye, ezt hamar meg is néztem. Az első évad kifejezetten tetszett, így érdekelt, milyen lesz a folytatás.

Az alap maradt ugyanaz 13-18 perces részekből áll össze az évad, amelyek között nincsen tartalmi összefüggés. A cím megragadja a fő motívumokat. Szerelem, halál, robotok. Vagyis sci-fi, akció és disztópia az alap zsánerei, de most pl. sikerült egy korrekt kis horror szösszenetet is beletenni, amiről szinte azonnal beugrott King kukoricája annak gyermekeivel. Vigyorogtam is volna, ha az Joe Hill tollából származna, de Joe Lonsdale története.

Mert megmaradtak az irodalmi gyökerek is. Szinte minden rész egy-egy neves szerző novellájából kelt életre. Lonsdale mellett John Scalzi, Bacigalupi, Ballard a legismertebbek, magyarul is olvasható szerzők.

Összességében ezekben a történetekben a technika negatív. Egy motívum duplán is előfordul: amikor a takarítórobot meghibásodik és az ember életére tör. Csak az egyik humorral, a másik hagyományos akcióval meséli az eseményeket. 8 résznél különben kár volt kettő ennyire hasonló történetet beletenni. Ha már hasonlóságok: csak nekem ugrott be a Gattaca a testvérpárról, akik közül az egyik génmódosított, a másik még normál kamasz?

A szerelmet most sem érezném fő témának, két történetben van valamennyire jelen. A halál viszont közös téma. Ha nem is halnak meg, közel kerülnek hozzá, és veszélyhelyzetet kell megoldani. Inkább akció és félelmek vannak benne, mint gyengédebb érzelmek.

A humor is az összetevők közé került. Volt egy kedvencem ilyen szempontból, a karácsonyi epizód. SPOILER jön: A szörny Mikulás, aki kb. úgy néz ki, mintha egy Alien egy pókból kelt volna ki, fekete humora szinte fájdalmas. Ahogy megállapította a gyerekekről, hogy jók és kihányt (!) nekik egy-egy becsomagolt ajándékot… ahogy felteszik magukban a kérdést, mi lett volna, ha rossz gyerekek… kész. SPOILER VÉGE.

Egy történet volt benne, amivel meg nem tudok mit kezdeni. Ballard története, melyben egy meztelen óriás holttestét találják a tengerparton. Ha az ember helyett bálna tetem lenne, teljesen normális történet lenne ugyanígy. Emberrel… morbid? Ezen még töröm a fejem, mit akarhattak mondani. Ugyanolyan állat az ember is? Még átgondolom.

Az első évadban elképesztő volt a grafika is. Most is odatették magukat, de sok megoldás nem tetszik. Az első történetben az emberek feje… a hideg ráz tőle. De különben is igaz, hogy elképesztő a környezet ábrázolása, de az emberek jobban működnek, ha rajzoltabbak.

Ami biztos, hogy szórakoztatás és gondolkodtatás is akadt benne. Látszik, hogy mennyi munka van benne, ha az első évad ütősebb is volt. De a 2. felét is biztosan megnézem majd.

Love, Death & Robots – 5/4 az első évad szintjét nem éri el. De a látvány rendben, vannak jó sztorik meg furák is.

LOVE DEATH + ROBOTS VOLUME 2 | Official Trailer | Netflix - YouTube