Nyomozós, sorozatgyilkosos, igazságosztós.

Jodie elkötelezett nyomozó Dél-Afrikában. Az emberkereskedők nyomában jár, egy olyan hálózatot igyekszik felszámolni, mely kislányokat rabol el, kényszerít prostitúcióra és öl meg. Az eredmény kevés, a csoportot a felszámolás fenyegeti, amikor megtorló gyilkosságok kezdődnek. Az áldozatok mind a gyerekkereskedelemhez köthetők, és a mellkasukba egy-egy betűpárt véstek. Jodie hamar rájön, hogy ezek monogramok. Olyan lányok nevének betűi, akiket elraboltak, de a politikai változások miatt nem lehetett a felelősöket felelősségre vonni, és a bizonyítékokat is titkosították. Jodie a tettes nyomába ered, miközben a léptein haladva olyan anyagokhoz fér hozzá, melyekkel a jelenben mentheti a gyerekeket. Így mire rájön, ki a tettes és miért, más másként látja a dolgokat.

Bár szeretnénk azt hinni, hogy az emberiség fejlődik, mégis ismételi magát a történelem újra és újra. A rabszolgaság intézménye vajon fel lett számolva? Ha azt mondom, emberkereskedelem? Ilyen szempontból ez a film is valós alapokból építkezik. A térségben komoly probléma az emberrablás és –kereskedelem.

A film abban jó, hogy érezteti az egész rendszer borzalmát és embertelenségét, hogy nem mutat részleteket belőle. Amiért hálás is voltam. Érdekes a tűrőképesség is, nem? A filmekben simán megnézem a gyilkosságokat, még a kaszabolós horrorokat is. A nemi erőszakot viszont semennyire nem tolerálom, ha egy filmben van, azt a jelenetet kihagyom. Itt ráadásul gyerekek a szenvedő alanyok. Van egy kiemelt szereplő is, akit elrabolnak, megerőszakolnak, eladnak egy bordélyba. Követjük őt végig, de amikor olyan jelenet jönne, vagy becsukódik egy ajtó, vagy csak egy férfit látunk a lány mellé lépni és a kamera vált. Ettől nem lesz gyengébb, ez a sejtetés úgy húzza az ember idegeit, hogy nem borzaszt a látvánnyal. Amikor pedig a tömegességével szembesítenek…

Nem véletlen, hogy a főszereplő érzelmei is a gyilkos mellé húznak. Tudtam ezzel azonosulni. Törvényesen nem tudnak mit tenni ellenük, mindig találnak valami kibúvót a felelősök, vagy politikailag érinthetetlenek. Van azonban, amiért fizetni kell. Ez is olyan. Bár jogilag bűnt követ el, gyilkol, érzelmileg az igazságosztó oldalára állítanak minket.

A filmmel az a baj, hogy a téma fájdalmas voltán túl nem működik. Látjuk, Jodie mennyire a munkája megszállottja, és mennyire megviseli, amit minden nap lát. Látjuk, ahogy az egyik technikus, Ntombi a támasza, jó barátnője és vannak utalások, hogy más kémia is működik köztük. De nem kötött le maga a nyomozás. Jodie fájdalmas arccal megy előre.

Talán azért is nem lett izgalmasabb, mert nincs hajsza. Az igazságosztó – direkt nem írom le, ki az, mert a rendőrségen dolgozik és a film elejétől jelen van – tetteit is párhuzamosan látjuk a nyomozással, időrendben. Ebben vannak a beékelések, amiből a múltat látjuk: amikor ő volt gyerek, eladták és kihasználták.

Van is hiányérzetem, mert egy köztes szakasz nagyon kimaradt. Hogy jutott el addig az a kislány, hogy az legyen, akinek most látjuk? Miért pont most pattant el valami, és kezdett megtorlásba? Amikor Jodie húz egy merészet, az érzelmileg meg van támogatva. Az igazságosztó történetében azonban sok a balladai homály.

Nem annyira színtelen a film, hogy noirnak nevezhessem, de ez sem egy színpompás alkotás. A történet sivársága megjelenik a látványban is. Látvány, nem is igazán jó ez a szó. Egy harmadik világbeli történet, nagy a nyomor és nézni is rossz a helyszíneket is. A dráma a súlyozott, az emberi szenvedés – ez nem akciófilmes krimi.

Egy-egy hatásos jelenet volt benne – maga a téma annyira szörnyű, hogy annak hatása van. De mint film, nem lett emlékezetes.

Minden lány nevében – 5/3 az alapötlet drámai, a borzalma vizualizáció nélkül is átjött. De maga a film unalmas lett.

I Am All Girls | Official Trailer | Netflix - YouTube