Azért megvannak egyes eseményekről a tipikus példák. Tudjuk, mit várjunk, ha egy Jo Nesbo könyvet veszünk kézbe. Az angol komédiáknak is megvan a maguk zsánere. Világmentős nagy látványfilmek - amerikaiak. A legjobb lélekemelők - francia dramedy. Egyedi horror? Japán. És ha azt mondom, egyházi rémtörténetek?

Mert az Egy eltitkolt élet ez a típus. És nagyon ír film. Innen ismerem a legtöbb olyan történetet, amikor szülőotthonba kényszerítik a megesett lányokat, a gyerekeket kiárusítják és még a lányokat is dolgoztatják. Vagy pedofil botrányok. Az egyházi személyek válogatott módokon keserítik meg az emberek életét. Van ilyen regénye Patricia Gibney-nek és Emma Donoghue-nak is. Most meg itt ez a film.

Lehetne máshonnan is közelíteni. Van benne szerelmi szál és világháború is. Nézhetnénk a két idősíkot is. De előbb-utóbb mindenképpen oda lyukadok ki, hogy micsoda fertőt lepleznek a papi gallérok és keresztek. Minek is válasszak mást kezdetnek? A főszereplő, Roseanne az Angliába menekült szülei gyerekeként nőtt fel, de a háború idején balszerencséjére visszatért a szülővárosába, Íroroszágba. A nagynénje meg mást se csinál, csak parancsolgat, lenézi és már látatlanban paráznának bélyegzi. Vallási okból: a lány előbb megfogant, mint ahogy a szülei összeházasodtak. Így az már a szemében bún volt, a gyerek is bűnös, az anyja meg szégyentelen. És ő az, aki a legközelebbi rokon. Bántalmazó, a vallás nevében.

Aztán, ott van a helyi pap. Jóképű, helyi fiatalember, aki felfigyel a fiatal nőre. Roseanne egy ponton meg is mondja neki, hogy nem tud azzal mit kezdeni, hogy papként milyen vágyai vannak. Az Gaunt keresztje, hogy pap, de nem akar az lenni. Ő nem így fogalmaz, de az a lényeg, hogy olyasmiket akar, amiket papnak nem szabad. Konkrétan a lányt, aki különben másba lesz szerelmes. És a pap majd úgy alakítja az eseményeket, hogy ezért megfizessen a nő.

Aztán, ott van a rendszer is. Roseanne és Michael összeházasodnak. A fiút szinte azonnal utána megölik, de attól még az érvényes házasság volt. Roseanne nem szerető volt, hanem feleség, majd özvegy. Mégis, paráznaságért őrültek közé kerül és nincs senki, aki szót emelne mellette. Noha, pap adta össze a szerelmével, minden megvolt és mégis. Csak néma csend és szenvedés a nőnek.

Hosszan lehetne írni arról is, hogyan bántak vele az egyházi intézményben. Borzalmasan, ha rövid akarok lenni. Gaunt még később is alkot, amit elkövet a nő ellen... Nem elég, hogy özvegy, gyászol, kínozzák gyógyászatnak mondva az embertelen módszereket, a papnak hála még gyerekgyilkosnak is megbélyegzik.

Amikor meg bezárnák hosszú évekkel később az intézetet, Roseanne simán ki lenne dobva. Aztán hova kellene mennie és mit kezdene magával?

Vagyis, én simán néztem úgy ezt a filmet, hogy milyen bűnei vannak az ír katolikus egyháznak. Az egész film egy lejtmenet, mindig jön valami még borzalmasabb, amikor már azt hittem volna, hogy szerencsétlen Roseanne ennél jobban nem szenvedhet. Pedig az írók mindig találtak valamit, hogy még nyomorúságosabb legyen szerencsétlennek.

Pedig, megvannak a maga szép pillanatai is. Roseanne és Michael kevés időt kapnak együtt, de az egészen idilli a körülmények ellenére is. Egyikük sem volt egy elveszett ember és sokkal jobbat, többet érdemeltek volna, mint amit kaptak. Az egy viszonylag kerek, értelmes szerelmi történet, ami akár mesebéli is lehetett volna. A lehetőség benne volt, így aztán még tragikusabb, hogy mi történt velük és a gyerekükkel.

Próbálták a két idősíkot és a kapcsolatukat is érdekessé tenni. Egy köztiszteletben álló orvos jön ide és kezd el foglalkozni a nővel, mielőtt mindent lebontanak. Dr. Grene még nem is sejti, hogy ő miképpen kapcsolódik a nő történetéhez. Nézőként előbb ki lehet találni, a nővér gyorsan ráérez. Egy szerencsés véletlen, ha már annyi minden balul alakult Roseanne életében. De ez a sík lényegesen kevesebbet van színen, kevesebb minden is történik. Az ad egy kis cukrot a különben szomorú, keserű történetbe.

Nem látványfilm, de azért minimális próbálkozás akad benne. Repülés, hajsza, de leginkább a klinika és egy-egy ház, esetleg az erdő a helyszín. Ahhoz elég, hogy változatosabbnak tűnjön, ha már a háborút meg sem próbálták a falak közé vinni vagy valami nagyobbat mutassanak.

A szereposztás lehet a kárpótlás. Kb. minden nagyobb szerepben ismert színész látható és vannak, akiknek még jól is állt a szerep. Theo James-t pl. jó színésznek nem tartom, ő inkább eye candy kategória. Viszont, itt eltalálta azt a sértődött beállást, amivel a pap megkeserítette Roseanne életét. Rooney Mara simán viszi a jeleneteit és lopja a műsort. A gyenge láncszem talán Michael, vagyis Jack Reynor. Semmit nem hittem el neki - se a háborús hőst, sem a hősszerelmest. Inkább pont azon merengtem, hogy mennyire nem illik rá egy szerep sem. Katonának tejbetök és szerelmesnek is olyan... semmilyen.

Talán azt írnám, hogy én kibosszankodtam magam a filmen. Volt nem egy olyan pillanatom, hogy csak néztem a monitort és nem akartam elhinni, mi történt. Ne már - pillanatok sora. Azok miatt emlékezni is fogok erre.

Ezt nagyon röviden össze lehet foglalni - esti tévés és nagyon laza thriller, ami az ötleteit is nyúlja. Azt is írhatnám, hogy háttérfilmnek elmegy, de nem igényli a néző teljes figyelmét.

Az egy dolog, hogy nagyon tévés a külcsín. Attól még lehetne jó film, hogy kevesebb pénzből készült és nincs benne ismert színész sem. A történet lenne a lényeg, csak éppen itt azzal vannak bajok. Az nem zavart, hogy nem sok helyszínnel dolgoztak. Elsősorban az iskola, a lányok otthonai. Különösebben nem kellett megerőltetnie magát a kosztümösnek sem - kortárs fiatalok, mai ruhák és sminkek, semmi extra. Talán csak egy bál volt benne, amire mindenki kicsípte magát és ott lehetett báli ruhát is nézni. De ez egy átlagos, kertvárosi közeg, ez nem olyan, mint amikor a Gossip Girl tinijei mentek buliba. Vagyis, itt nem fogok arról regélni, hogy milyen ruhakölteményeket fedeztem fel.

De, akkor a történet. Egy túl hamar leleplezett csavar az egésznek az alapja. Adott egy kamasz, Casey. Jelenleg ő a gúnyok céltáblája, egy tűzesetben megsérült és furcsának is tartják a kortársai. Az iskola ügyeletes jó nője azonban jó szívű is, megsajnálja, barátkozik vele. A Spinédzserek Cherének mintájára alakítani kezdi, barátkozni a kitaszított lánnyal. A film csavarja meg annyi, hogy Casey nem jó kislány. Van nem egy film, amiben egy kis személyiséglopás, egy kis manipuláció, hogy a korábbi rossz csaj a jó helyére lépjen. Ez jön itt is.

A film második fele arról szól, hogy Casey hajszolja a népszerűséget és bármit is ér el, nem elég neki. Mindig több kellene és bármire képes ezért. Lesznek, akik észbe kapnak. De tudnak még tenni valamit? Az meg a film vége, hogy minden hova vezet. Vagyis, kapásból beugrott a Kétségbeesve keresem Susant és a Nagy franc a kis francia, de könnyen lehetne még találni ilyesmit. Amikor a kedvesség álcája mögött gátlástalan szenvedélyek lappanganak.

Meg lehetett volna jól csinálni, de mint a kivitel, a történet is olcsó. Kis hatásvadászat, semmi több nem jutott bele. Sok felé ki lehetett volna lendíteni - akár a horror, akár fekete komédia irányába, de ez a tinifilm - thriller kombinációból próbált valamit kikerekíteni, felemás eredménnyel.

Azt már írtam, hogy ismert színészt nem tartalmaz. A szereplők is egysíkúak, alig jellemzettek és inkább csak sémák. Mint a menő sportoló, csinos lány, meg hasonlók. Nem is nagyon jegyeztem meg senkit. A főszereplő kapott egy átalakulást, ahogy a menő lányok kezelésbe vették, de az olyan nagyon régi tinifilmes klisé.

Nem fájdalmas élmény, de nem is az a film, amit megjegyez az ember. Hogy az első gondolatomhoz visszatérjek, késő esti thriller, amire nem kell figyelni sem a tévében, de azért felfogod.

Nem meglepő módon az egyik kedvenc Marvel karakterem a filmes univerzumból Strange. Ha belegondolok, akkor a kedvenceim hasonló figurák: Vasember, Strange, Loki. Szóval, ezt a filmet még vártam is. Aztán nagyot zuhantam, hogy ez most mégis mi?

Egész egyszerűen ugyanabból a receptből akartak főzni megint. Adtak a dokinak egy olyan ellenfelet, aki ugyanabban vagy hasonló dilemmában szenved, mint saját maga is. Wanda tudja, hogy vannak más dimenziók. Vannak olyanok, amelyben nem vesztette el a gyermekeit. Egy ilyenbe menne át a gyerekekért, de ehhez el kell kapnia a személyt, aki képes a dimenziók között utazni. Gyászol, a jelen élete boldogtalan. Tudja is, hogy ki és miért hiányzik neki.

Vele szemben ott van Strange, aki megmenthette a világot, lehet szuperhős, a nőt akkor sem kaphatja meg. A nyitásában éppen végignézi, ahogy Christine másnak lesz a felesége, noha egyértelmű, hogy közöttük mindig is voltak tisztázatlan dolgok. Az ő élete se stimmel, és ha nem mondaná úgy sebzettnek és magányosnak magát, mint Wanda, nagyon könnyű megtalálni a hasonlóságot.

Az összekapcsolás meg America, a lány a dimenziók közti lépegetés képességével. Wanda levadászná, Strange megmentené. Így kapunk egy hajszát, világok között, ha nem is halmozzák ezeket. A fő másik világban nem a Bosszúállók jöttek létre, Strange belehalt a világ megmentésébe. Itt Carter kapitány a fej, és nem tudok szabadulni attól, hogy már a What if kapcsán mennyire nem szerettem Peggy ezen verzióját. Most se lopta be jobban magát a szívemben. Egyéb tagokon viszont tudtam mosolyogni - visszatért Black Bolt, aki az egyik sorozatból ismerős. Megjelenik Mr. Fantastic, ha más szereposztással is, mint a hamarosan érkező új filmben lesz.

Aztán persze lesz nagy összecsapás és mivel Wanda nem rossz ember, hős volt ő is, egy olyan megoldás születik, amelyben belátja mit készült tenni, mi lenne a helyes döntés. A sorsa különben még így is meglepett - nekem új volt, hogy Olsen is kiszáll az univerzumból. Lassan már nem marad eredeti tagja a sorozatnak. 

A lényeg, a cselekmény nem éppen izmos. Helyenként összecsapottnak hat, ugyanezen séma mentén rakták össze a többi filmet is. Maga a sztori gyenge.

Ezt nem tudja megmenteni az sem, hogy néhol sikerült viccesnek lenniük. Zombi Strange kifejezetten jópofa ötlet volt és a köpenyt is mindig öröm trükközni látni. Tetszett az is, hogy Strange sok mindent meg tudott beszélni a másik világ Christine-jével, ha már a sajátjával ez nem jött össze. Ez a verzió jobban is ment volna hozzá, mint aki éppen mással házasodik a saját világában. De ok, vannak animációból olyan halvány emlékképeim, hogy nem is Palmer doktornő volt Strange szerelmi érdekeltsége egyébként. Az a nő gyanúsabb, aki a végén esik be és hívja el a dokit univerzummentésre.

A látvány is korrekt. Sok pénz, nagy akció. Látni, hogy csak úgy öntötték bele a pénzt. Visszaköszönnek klasszikusnak számító Strange-trükkök, de vannak újak is. Ha valamit kritizálni fogok, azok a nagyon mű ruhák. Wanda jelmeze... az röviden botrányosan rossz.

A casting itt még a szokott. Vagyis, nagy sztárfaktor, és az előző részből jött vissza mindenki, aki még élt. De a párhuzamos világok miatt meglepetés szereplő is fért bele.

Voltak jó pillanatai, de összességében csalódás. Attól sem lesz jobb kedvem, hogy Hangyával vagy Wakandával kellene folytatnom. Egyikhez sincs sok kedvem.

Nem tudom, de a látottak alapján el tudom képzelni, hogy ennél hosszabbra tervezhették ezt a sorozatot. Annyi minden össze lett nyomva ebbe a pár részbe, hogy azon gondolkodtam, hány felé lehetett volna még kényelmesen elosztani. Még egy évadot simán ki lehetett volna belőle hozni.

De ennyi az Arcane-élmény. Összesen 2 évad és a második nagyon tömény. Pillanatok alatt kapunk hatalmi átrendeződést, polgárháborús állapotokat, a rendszerre ráülő despotát, varázslós árnyék összecsapásokat. Erre aztán ráteszik a párhuzamos világokat és olyan árnyékszervezeteket, hogy csak kapkodtam a fejem, most mi is van ebben az univerzumban.

A korábbi főszereplőit, már aki még él, mind hozták vissza. Senkinek nincsenek jó napjai. Vi Cait mellett próbál rendet tenni, akiből egyfajta hadászati vezető lett. Csak éppen Jinx más körökben népi hős lett és még a véletlen is segíti. Az egyre erőszakosabb módszerek, a gyász miatt pedig Cait is változik. Mel próbál békét tartani, vagy legalább visszafogni az anyját, de Ambessa mindenkin átgázolna, és mire észbe kap, már olyan hadjáratot indított el, ami miatt Melt is elrabolják és szembesítik az anyja dolgaival. Ott vannak különben azok a szálak, amikkel nem nagyon tudtam mit kezdeni. Milyen szervezet? Miért harcolnak? Még csak azt sem tudnám megmondani azon a vonalon, ki a jó és a rossz. Mel kivételével, ő jó. De hogy a Rózsa vagy Ambessa? Igazából egyik sem, mindkettőnek elég mocskos és durva dolgai voltak. Meg miért is harcoltak? Hatalomért? Jayce azzal szembesül, mit tesz a találmánya, a legjobb barátja hogyan lesz a technológia miatt valami egészen más. Jóságos szektavezér? Vagy valami olyasmi. Közben a világgal is baj van, fertőzés terjed és páran majd más dimenzióba kerülnek.

Egy ponton már meg sem próbáltam összekötni a pontokat és az egészet értelmezni. Leegyszerűsítettem annyiban, hogy Mel a mágikusakkal és az anyjával kell hadakozzon, Cait békét kellene fenntartson, Jayce és köre meg a jövőbéli kirándulást követően a katasztrófát igyekszik elhárítani. Aztán, mi ezen felül hogyan ér össze, inkább feladtam. Így, egyszerűsítve és kapcsok nélkül még élvezni is tudtam.

Mert a személyes történetek, a harcok érthetők, követhetők, szórakoztatók. Csak a kis szinten, éppen kivel kell leszámolni, miért szenvednek, kit szeretnek.

Egy-egy szereplő útja önmagában nagyon le tudott kötni. Jinx, aki kapott egy kis pártfogoltat és minden őrületen túl csak elkezdett Powder személyisége is felvillanni benne. Ahogy kénytelen a hős szerepet is magára venni és harcolni azokért, akiket szeret. Elég nagy áldozatokat hoz meg, hogy jóvátegye, amit az első évadban művelt. Nem mellesleg egy meg nem értett zseni is - amiket épít...

Fura, de a másik kiemelkedő szereplő Mel lett. Aki szembesül a családi szennyessel, aki megleli az erejét és már nem csak egy ravasz, okos vezető, de harcossá és valami többé is érik. Ha az életben maradók közül egy valakit lehetne választani, merre megy tovább és azt nézhessem, az Mel lenne.

Pedig, korábban, egész mások voltak a kedvenceim. Jayce és Viktor, akikkel nem is értettem, mi történt. Az ő befejezésük... fura. Vagy Occam borotvája és fogadjam el annak, aminek látszott? Odavesztek? Fogalmam sincs, igazából.

A látvány még mindig nagyon erős. Iszonyat jól ki van találva és el lett készítve ez az évad is. A színek, a formák, az alakok. Játszanak a színpárokkal, vannak döbbenetesen jó beállások vagy megkomponált jelenetek. Talán azért is engedtem el olyan könnyen, hogy a történet nem áll olyan szépen össze, mert nézni meg annyira jó volt.

A zenéje is fülbemászó, ha talán nem is annyira erős az album, mint az első évad esetében volt. De ebben is megvannak a jól eltalált, nagyon passzos dalok.

Még emésztgetem kicsit, de azt mindenképpen sajnálom, hogy ez ennyi volt. Ebben a világban, a szereplőkben még annyi lehetőség van, hogy sajnálom, nem jövünk ebbe a világba többet a Netflixszel.

Sok tekintetben tipikus De Funes-film. Ráadásul eddig még nem láttam, így érdekelt is, mire fognak kilyukadni a végére. Nem is voltam rá felkészülve, de láttam már hasonlót a színész filmjében.

De miről is szól? Funes játssza Bosquier igazgatót, aki már a nyári szünetet is megszervezte. Hozzájuk angol cserediák jön, nagyobb fia meg Angliába megy, hogy tanulja a nyelvet. Sikerült ugyanis megbuknia. Csak éppen Gerard a barátaival akar hajózni menni, az angol cserediák bulizni és vásárolgatni akar, az eredmény meg a teljes káosz. Mire Bosquier rájön, ki és hogyan verte át, már el kapnia a hajózó fiatalokat és a Szajna mentén nem győzi üldözni őket. Utána meg a szerelembe eső Gerard és Shirley után kell futnia, akik a fejükbe vették, hogy összeházasodnak. Szóval, egy nagy hajsza az egész.

Bosquier az a kis ember, aki nem igazán jó, nem hős, de nem is negatív figura. A paródia alanya, az átlagember, akit lehet sarkítani, akiben az ember magára ismerhet, akinek lehet drukkolni is. Megvannak a nagyon ismerős mozzanatok vele kapcsolatban. Ahogy itt mindenen átküzdi magát, hogy a vitorlás nyomában maradhasson. Ahogy mindig ugyanazt az embert sikerül kiakasztania menet közben. A kiakadások, ahogy De Funes valakit leüvölt. Ahogy magyaráz. Nem ugyanazt a karaktert játszotta folyamatosan, de azért itt több ismerős elemet láttam a repertoárjából.

Ő jó is volt a filmben. Amivel küzdöttem, az sokkal inkább a nagyfiát játszó Gerald, aki különben az ifjabb De Funes. Olivier is próbálkozott színészettel, de nem lett olyan sikeres, mint az apja. Ahogy elnéztem, nem is nagyon tűnt fel másban, csak az apja mellett kisebb-nagyobb szerepben. Itt különben a majdnem 18, bulizós kamaszt jól hozza. Talán ezért is nem tetszett a film vége - nekem nem veszi be a gyomrom, hogy ilyen körülmények között, ilyen párral boldog esküvőt lehet tartani. Hiszen még annyira kamaszok, mi jövője van ennek? Nem sok. De olyan happy endként van eladva, hogy az lehúzta nekem a filmet is, noha addig elég jókat tudtam mosolyogni rajta.

A filmben van különben az egyik ikonikus De Funes kosztüm is, a matróz egyenruha. Képen már láttam, de eddig nem tudtam filmhez kapcsolni. Most már megvan ez is.

A látvány teljesen rendben van: sok helyszín, sok jármű, nagy mozgás. Szinte road movie, klasszikus iskolai helyszínekkel keresztezve. Humornak meg ott van az igazgató mindenféle szerencsétlen esése és kelése, ami kitart a film végéig. A tájat is lehet nézni, mindenféle helyszínen keresztülvágnak és hagyományőrző közösségbe is eljutnak lovaskocsival és sok kosztümmel. Ez nem De Funes olcsóbb filmjei közé sorolható ezek alapján.

A legtöbb mellékszereplő is jól sikerült. A diákok között vannak jellegzetesek, mint az a nagyétkű fiú, aki Gerard helyett köt ki Angliában. Azt a poént különben nem értettem, amikor ennie kellett. Pedig visszatérő elem, annak valamiért viccesnek kell lennie, de nem volt meg a kontextus, az ott és akkor miért vicces, többször is.

De elkalandoztam. Nme kétszereplős a film, sokan vannak a főszereplők körül és egyikük-másikuk emlékezetes is tudott maradni. Mint Bosquier kisebb fia, aki a papának volt a besúgója, röviden. Csoda, hogy szerencsétlen az osztálytársan nem verték meg párszor, mert kb. az apja szeme-füleként funkcionált.

Mókás, nézhető, bírtam. Csak a végét nem, de azt nagyon nem. Kár, hogy azzal elrontották az élményem.

Láttam már norvég világháborús filmet. Amelyikben a király angliai meneküléséről volt szó, de az egyik kedvencem, a háború után a partszakasz aknátlanítása is az övék. Most pedig itt egy újabb nézőpont.

A 24-es egy fedőnév. Adott egy mondhatni zseniális fiatalember, aki a nácik ellen akar dolgozni. Az ellenállás felé húz, majd maga veszi fel a kapcsolatot a londoniakkal és a sejtjével hajtja végre sorra a terveket. Minden idegszálával erre koncentrál és egyszerűen nem enged fogást találni magán. Pedig a nácik nagyon el akarják kapni, egyre nagyobb vérdíjat tűznek ki a fejére.

Ez a film egyik síkja. Egy jól sikerült, partizánakciós háborús film a németek ellenében. Érdekes volt, milyen trükkökkel mennyi mindent el lehetett érni. Csak az, ahogy a lakhatását szervezte. Fejben tartott rengeteg kiadó lakást, vándorolt köztük, de szükség esetén Gunnar az erdőt sem vetette meg. Van is benne egy rész, amikor arról beszél, hogy a munkájuk nem lehetetlen, csak teljes figyelemmel és erőbedobással kell végezni. És ez tette őket olyan veszélyessé, ezért találtak annyira nehezen fogást rajtuk a nácik.

A filmnek van azonban egy másik síkja is. A jelen az nagyjából napjaink. Az idős Gunnar beszédeket tart, mesél az élményeiről. Az egyik előadáson ott van egy lány, akinek a soha nem ismert rokonát az ellenállók végezték ki. Róla akar többet megtudni és feszegeti a kényes kérdéseket, ahogy kérdezni lehet. Vagyis, az ellenállók nem csak németekkel, de norvégokkal is végeztek? Megölték a saját honfitársaikat is? Nem lehetett volna békésen rendezni a problémát? Az is egy jó jelenet volt, amikor az öregúr felhorkant arra a gondolatra, hogy a nácikkal békés megoldásról tárgyaljanak. Nem kicsit volt az is benne a helyzetben, hogy utólag mennyire könnyű ítélkezni.

De, a lényeg. A norvégok, akik a nácik mellé álltak. Akik elárulták a saját bajtársaikat. Gunnar a közönség előtt nem is nyílik meg, de magában nagyon is emlékszik arra a fiatalemberre, akiről a lány tudni akar. Jó barátok voltak, míg a másikból áruló nem lett. De hogy mondod meg valakinek, hogy a rokona pénzért eladta a németek ellen dolgozó hazafiakat? Illetve, arra készült, mert még korábban sikerült elkapni.

Okosan játszanak azzal, mit lehetett tenni, mi az erkölcsös megoldás. Hogy mibe került az ellenállóknak mindaz, amit végigvittek. Mert kapták el őket is, a családjukat és nem volt kegyelem. Együtt kellett élniük azzal, mit kellett a nagyobb jóért elkövetniük. Sokkal több tudott lenni ebben a filmben, mint háborús kalandok és egy találékony fiatalember trükkjei. Volt mögötte súly is.

Nem volt túl sok helyszín, de ami igen, azt igyekeztek kihasználni. Ez igaz a látványelemekre is, mint a robbantások vagy a hajszák. Látszik, hogy nem olyan pénzekből forgott, mint egy amerikai hasonló film készült volna, de szépen össze tudták rakni így is.

A színészek nekem ismeretlenek voltak, de ilyenkor nem is szoktam bánni. Könnyebben azonosítom őket a mostani szerepükkel. Brean vitte a vezető szerepet és korrekten össze is rakta a 24-est, aki iszonyatos erőfeszítéssel nyom el magában mindent, hogy el tudja végezni, amit más nem tud. Így mindig súlya volt, ha valahol a páncél megtört, ha érzelmileg már nem tudta elengedni, ami történik köröttük és velük.

Nekem tetszett ez a film, volt olyan része, amit legalább kétszer is megnéztem. Háborús is, izgalmas is, de van benne egy kis gondolkoztatás is, egy kis háborús etika. Azért a német fiúk aknás filmjénél nem jobb, de a királyosnál sokkal-sokkal jobb. Ha már eszembe jutottak.

Már belőtte magát a sorozat. Az All American (s07e04-05) ezen részeiben is volt egy kis sport, a kamaszok szerelmi és családi drámája, míg Jordan arra próbál rájönni, ki a soha nem ismert nagybátyja. Talán, mert sok az új szereplő, vagy ennyire nem hiányzik Spencer, nekem simán lecsúszik a heti egy rész. Igen, maradtak idegesítő elemek - Coop szerepét megnövelték, most éppen drámázik a tanárával -, de kicsit kamaszos, kicsit sportos és nagyon visszavettek abból, hogy szegény feketéknek milyen nehéz. Ami nehezen volt hihető, amikor luxuslakásokban laktak, legújabb divat szerint öltözködtek és hasonlók. Ez lecsökkent annyira, hogy az egyik szereplő apja gengszter és próbálja a fiát visszarángatni abba az életbe. A Friday Night Lights-ot meg se közelíti, annál limonádésabb, de javult az előző évadhoz képest.

Nincs újdonság a Chicago Fire & Med (s13/10e14-15) háza táján. Ugyanúgy magánéletre koncentrálnak, kezdődik Kellyék örökbefogadása és megy a dráma egy verekedés következményein, de most legalább mindkettőben van egy-egy emlékezetesebb vonulat. A Fire-ben megint rendezkedés lesz, mert autóbalesetben meghal a parancsnok neje. Azért remélem, nem Chris kerül a pozícióba, nem tudom főnöknek elképzelni. A másikban meg volt egy érdekesebb mentés - egy földalatti csőbe esett bele anya és kislánya, még amputálni is kellett a föld alatt. Már nem morgom végig a részeket, de megújulni nagyon nem tudnak.

Vége a Prime Target (s01e08) évadának és ugyan hagynak is egy kis menekülőutat, folytatási lehetőséget, kétlem, hogy az elkészülne. Vannak halálesetek, vannak lebukó emberek, de minden még nem derült ki és a kódtörővel/prímszám keresővel a főszereplő lehetne az igazság lovagja. Addig meg összekötötték a pontokat, Taylah kitalálta, hogy lehet mindent elvarrni.  Vagy majdnem mindent, de a szereplők 90% így kerek befejezést kapott. Menekültek, átvertek és gyorsan le lett rendezve minden. Kicsit összecsapott, erőltetett - mondanám, amilyen a sorozat is volt. 

Egyre haladunk a nagy dráma felé a The White Lotus (s03e04) kapcsán. Ezt a részt azért kell kiemelni, mert megjelent a pisztoly. Valaki jól el is rabolta és innen már csak egy lépés, hogy elkezdődjön a lövöldözés és jöjjön a tragédia. Már minden karakter történetében oda érünk, hogy felépítették a személyes poklukat. Az apjáért bosszút állni akaró, a csőddel és szégyennel szembenéző, az öregedés réme előtt. Ebben a sorozatban a szatírát találták el úgy, hogy fájhat is, de még szórakoztató is. Ahogy az üzletember begyógyszerezve végignyomta a részt, a felesége meg kereste a tablettáit... El se tudom dönteni, sírni vagy nevetni kellene. Ki van ez találva és lassan elérjük a robbanáspontot is, profin visznek oda minket.

Tipikus heti részt kapott a Tracker (s02e11). Eltűnt fiú, kiderül a családi titok és a főszereplő mindent megold. A sütöde, mint a maffiatevékenység álcája, az egyetlen érdekesebb ötlet benne, különben tizenkettő egy tucat. Viszont, azt hiszem az informatikás srácot lecserélhették végleg, mert megint a 'rokona' segített adatokkal a csapatnak. Egynek elmegy, de ez egyszerűen rövid és összecsapottnak hat 40 percben.

Süllyed a teljes érdektelenségbe a Watson (s01e05). A heti részben az volt a dilemma, hogy a beteg gyógyítható lenne egy kezeléssel, de az nem engedélyezett. Gyors, könnyű, csak éppen szabadalmaztatott és vagyonokba kerül. Watson nem is dilemmázik, mit csináljon, inkánbb a környezete reakcióit mutatták. Azt hiszem, ezzel kaszálom is a sorozatot. Orvosi esetekben nem érdekes, nem nyomozós és a Sherlock - Watson vonal is nagyon béna benne. Legfeljebb a karakterek és a főszereplő érdemelne többet, de ez nem az a keret.

Végre! Ráerősítettek a My Happy Marriage (s02e09-10) történetére a vége előtt. Megismertük a múltat, a szereplők éles helyzetekbe kerültek és Miyo megszerezte a képességét. Elő van készítve minden az összecsapásra meg a főszereplők nagy egymásra borulására. A grafika a szokott szép, a történet halad és ezek végre nem érződtek töltelék résznek. A mellékszereplőket is érdemben használta. Várom, mire fut majd ki az évad. Mert 1-2 résznél többet nem gondolnék, majd kiderül.

A Spade nyomozó (s01e04) évadában is egyre több pont összekötésre került. Spade már egész jól átlátja, kik és milyen szereppel vannak jelen a történetben és volt egy bekeményítős jelenete is - egész egyedi vallatási technikája van, mit ne mondjak. De az is elszórakoztatott, ahogy mindenki alakoskodott körötte, rajta meg lehetett látni, hogy egy szavukat sem hiszi. Mint a brit festőcske, aki sokkal inkább SAS vagy MI6 embere lehet. Csak a kamaszlány idegesít, de azt már megszoktam. Kezdettől nem értettem, Spade miért istápolja ennyire. Pláne, hogy 14 éves létére már eléggé elvetemült egy teremtés. De jók az egyéb elemek, amelyek szintén egyre több értelmet kapnak: az énekesnő és PTSD-s férje múltja, a kisváros háborús története. Itt is érezni, hogy mindjárt a végére érünk. Gyorsabb, több minden történik, jobban érthetők a szereplők.

Szintén elő van készítve a Harley Quinn (s05e08-09) végjátéka is. Lena átvette az uralmat és látjuk, a többiek mivel próbálkoznak. A főszereplők erőegyesítése és együtt Lena ellen hadművelete annyira nem tudott lekötni, de azon jókat vigyorogtam, a Louis - Bruce - Joker trió mit össze nem szerencsétlenkedett együtt. Végre Wayne is villantott valamit, nem csak szerelmes idióta vagy szakítástól kiakadt piásnak láttuk. Az aláírásos rész is... Joker hogy kiakadt, milyen Bruce aláírása... Vajon Superman beesik a végére? Majd kiderül, de akció, fordulat, gyors haladás most megvoltak. 

Viszont, a Matlock (s01e14-15) libikókázása már nagyon az idegeimre megy. Mattie megint azt kénytelen hinni, hogy Olympia volt, aki elsüllyesztette a gyógyszergyártó jelentését. Vagyis, egészen olyan, mintha 15 rész után megint csak az elején járnánk a történetnek. Volt persze jogi eset is, de egészen elsikkadt azon dilemma mögött, hogy lekövessék az iratlopás történetét. Fordulatnak meg behozták, hogy valaki szivárogtatott és lehetséges segítő lesz. Megvan az ő személye is, az meg jövő hétre marad, mit kezdenek ezzel. Családi fronton érkezett Mattie húga és annyira nem tudott érdekelni a nővérek adok-kapokja, ha a színésznők ezzel nagyobb palettát is kaptak játszani.

El se hiszem, de eljutottam oda, hogy az Elsbeth (s02e13-15), amit krimiként várok a héten. A Columbót idéző felépítése, a heti sztárszínészek és az egésznek a humora továbbra is eladja. Jött Jordana Brewster a milliárdosok szórakoztatójaként, Alyssa Milano egy maffiatörténetben. Az nem tetszett egyedül, ahogy a társa várható kinevezése miatt kell keresni valakit Elsbeth mellé és már elkezdtek ezen agyalni a főnökék. Az sokkal inkább működik, ahogy egy-egy nyomozó mellett dolgoznak - a milliárdos rejtélyes halála kapcsán különösen jól sikerült a fejes rokona nyomozó, akivel több baj volt, mint haszon. Lebegtetve van a bíró esete is: bár el nem tudom képzelni, hogyan akarják majd elcsípni, de az évad végére lesz az hagyva, attól tartok. A lényeg, ez a sorozat nagyon kinőtte magát, én megszerettem.

Újdonság továbbra sincs a Georgie and Mandy's First Marriage (s01e12-14) háztartásában. Ezekben a részekben annyi volt a plusz, hogy az egyikben Connie, a másikban George volt mellékszereplő. Mielőtt valaki felhozná, hogy utóbbi már halott, Georgie betegen az apjával álmodott. Amit érzékelek és előre mutat, hogy egyre inkább összetartó és szerető ez a család. Már mindenki ki tud jönni a másikkal és az eleinte meglevő ellenségeskedés már eltűnt. Audrey néha még beszól, de már őt is elvitték egy sokkal pozitívabb irányba. Kiemelkedő jelenet nincs, jól egysíkú az egész. Mandy szüleit, bátyját megkedveltem, nekem már jobban eladják ők a sorozatot, mint ezek az első házasok.

A The Pitt (s01e09-11) kapcsán se tudok újat mondani. Itt viszont azért, mert annyira egy minőség, egy folyam az egész, hogy nehéz részenként nézni. Az egynapos formátum működik, sűrítettek a drámák és a szereplők nem győznek ide-oda rohanni. Azt már észrevettem magamon, hogy már annyi beteget elláttak, hogy egy-egynek a történetére nem igazán emlékszem. Így, ha visszajön valaki, aki reggel volt bent, már nem tudom, mi is volt a története. Szerencsére a keret súg. Végre az is tisztázva lett, az a kamaszfiú hogyan rokona Robbie-nak. (A volt neje fia, mostohagyerek különben.) Az különben  nem tetszett, ami a gyógyszerlopások kapcsán kijött, de ha jól hallom, lesz második évad, ezt majd biztosan viszik tovább. Tetszik benne az is, ahogy kortárs problémákat be tudnak hozni. Most kiemelten megjött az ápolók biztonsága, az anyagi megszorítások kérdése. Másban is láttam, mennyien otthagyják az egészségügyet, kiégnek és miért. Itt is jön ez a téma és talán az egyik legdrámaibb módon, amihez kórházas sorozatban mostanában szerencsém volt. Itt nem is várok megújulást, ez a forma működik így, és különben itt is évadzárás előtt vagyunk.

Ide se tudok mit mondani. Teljesen séma A mi kis falunk (s09e13-14) is. Legfeljebb annyi, hogy megint vendégszerepelt Mészáros Béla. Amúgy meg a szokásos, heti több kis ügyből összeálló történetek voltak. Valamit kiemelni? Károly bujkálása a szekrényben, amint Kati feltűnt. Ez a sorozat annyira megy még mindig ugyanolyan formában, jogos is, minek frissítsék. Azért örülnék, ha közbe-közbe valamivel meg akarnának lepni.

Újra megbizonyosodhattam róla, hogy nagy valószínűséggel eddig nem láttam az eredetit igazán lekövető A három testőrt. Nem olvastam az eredetit, de tudom, hogy Dumas több regényt is megírt. Az elsőben D'Artagnan érkezik, a végére már ő az 'öreg' testőr. És eddig mindig olyan happy endeket néztem, hogy néha nem is értettem a folytatást.

Vegyük csak azt, hogy azt szokták filmezni, hogy D'Artagnan testőr lesz és elnyeri Constance kegyeit. Akkor honnan jönne, hogy később ő XIV. Lajos biológiai apja? Ha akkora nagy volt a szerelem, nősül és testőr lesz, minek lett volna titkos viszonya a királynéval? Vagy, Athos. Eddig mindig valóságos szerzetesként ábrázolták, aki lemondott családról, vagyonról, nemesi címről. Akkor hogyan lett megint gróf és egy szem fia? Pláne, hogy Milady volt a nagy szerelme és egyben felesége. Ő pedig meghal. Most erre is kaptam pár választ.

Itt hamar meg is jegyzem, hogy ez egy nem kicsit komorabb verzió. Constance megsajnálja a halálba készülő Milady-t, aki elmeséli neki, hogy kellett erőssé és harcossá válnia, mert a férfiak mindig csak kihasználták. Az egy erős jelenet is a filmben - ahogy leírja, hogy használták, de meg sosem ölték. A lány ruhát cserél vele, csak arra nem számít, hogy Buckingham parancsba adta, hogy húzzanak csuklyát a fejére és az őrök úgy kezeljék, hogy minden szava hazugság. Így ebben a verzióban Milady meg tud szökni, míg Constance meghal helyette. D'Artagnan annyira gyászol is, hogy csoda, nem halt utána. (Azért remélem, itt nem keverik Anna közelébe. Egy jóval idősebb nő játssza a királynét, nem lenne nyerő páros. Még Buckingham mellett is öregnek hat a nő, nem is értettem, miféle vonzalom lenne a férfi részéről, ami nem az asszony címének szól. Itt Athos pedig továbbra is gróf, és otthon bizony várja a kisfia. Akinek Milady az anyja...

Szóval, ez nagyon nem a szokott romantikus kalandfilm sok happy enddel. Ebben bőven van fájdalom és nem pozitív hatású csavar. Jobban is illik a romantikába, mint korstílusba. A happy end kényszere később jött, eredetileg az a stílus minél nagyobb fájdalmakat és tragédiákat halmozott.

De azon túl, hogy a regényre tippelek belőle, itt viszonylag kerekebb a történet is, mint az előző filmben. Röviden van egy királyellenes összeesküvés. Valaki, azt azért nem árulom el, ki, Lajos helyéra akar ülni. Ehhez mesterkedik és ennek megakadályozásában lesz szerepe a testőröknek. Sokan személyesen is érintetté válnak: Constance meglátja az árulót, el kell rejteni. Athos mentené a fivérét és már tudja, hogy él a felesége. Vele is beszélne.

Tetszett az is, hogy a püspök is árnyaltabb alakká válik. Korábban mindig ő volt a nagybetűs gonosz, de most tényleg elmennek abban az irányba, hogy Franciaországnak akar jót és nem egy hataloméhes diktátor mindössze. Azért szövetségesnek így sem mondanám, de a változatosság kedvéért most van nála is rosszabb.

Rohannak keresztül a filmen és sokféle eset történik közben. Megismerjük annak a történetét, Aramis és Porthos hogyan lesznek sógorok. Viselnek háborút, lesz titkos küldetés és kb. mindig akad egy titkos ügy is, aminek a végére kell járni.

Minden szereplőt hoztak vissza és nincs is különösebben eltérés ilyen szinten. Még mindig furcsa sok helyen a casting, öregítve vannak a korábbiakhoz képest. DE már megszoktam, nagyjából és tudtam élvezni egy-egy villanást, ami a különféle szereplőknek jutott.

Elég látványos, akadnak benne nagyobb nevek is és valóban regényszerű a cselekmény. Egyre érik, hogy a Monte Cristo után ezt a történetet is elolvassam. Ha minden igaz, anyámnak meg is van...

Utolsó gondolatnak annyit, hogy egy rész szerintem még biztosan visszavan. Eléggé nyitott a történet vége, ha sok minden lezárásra is került.

Ilyen film is van, nem is egy vagy kettő, de tucatnyi. Az egykori sztársportoló hazatér és edzősködés mellett elkezdi összeszedni magát. Kár, hogy se nem izgalmas, se nem drámai. Valami simán csak hiányzik belőle.

Pedig, a történet adná a drámai alapot. John a legnagyobbak között volt a sportjában: mindenféle bajnoki címet elnyert már középiskolásként, majd olimpikon lett és aranyérmes bajnok. Majd, jött a lejtmenet: dopping miatt elvették az érmet. Szégyenfolttá lett, aki meg sem próbált hazatérni vagy a sportba bizonyítani. Egy elveszett ember, aki a szülővárosába is csak azért megy, hogy a meghalt szülő házát átvegye. Ha eladja, lesz egy kis alapja, amivel újrakezdheti, rendezheti az életét.

Csak éppen felújítás kellene, pénze meg nincs. Adósság annál inkább. Mivel John ideje óta a helyi középiskolások nem lettek bajnokok, és a bankár fia az iskola sportcsillaga, megszületik az alku. John edzi a csapatot és megmentheti a házat. A film trükkje annyi lesz, hogy igazából nem a gazdag gyerek a tehetség. Ő csak az erőszakos bunkó, akinek megveszik, amit saját erőből nem érne el. Van viszont egy olyan fiú is, akinek az anyja drogos és hasznavehetetlen, aki a nővérével próbálja életben tartani magukat és a kisebb testvért. Ő az a tehetség, akivel van értelme dolgozni.

Ahogy lenni szokott, megvannak a szokásos összetűzések. John egykori barátnője (nem feltétlenül romantikus értelemben, de akár lehetett is köztük valami kamaszként) is feltűnik és talán egyedüliként ő viselkedik normálisan a férfival. Mindenki elkezd jobban lenni attól, hogy John dolgozik a srácokkal, csapatot kovácsol és a problémás családot is felkarolja. Kell is a segítség: egy napon azzal szembesülnek, hogy az anyjuk otthagyta őket magukra. Boldoguljanak, ahogy tudnak.

Jó, talán csak egy ember nem kezd felengedni, jobban lenni és örülni. Aki a saját fiából akart állami bajnokot faragni, nem a környék halmozottan hátrányos helyzetű fiataljából. Át is viszi a fiát egy másik iskolába, másik csapatba. Lehet tippelni, a végén, az állami bajnokságon kiknek kell majd egymással megküzdeni...

Szóval, igen, sok benne a nagyon tipikus elem. Csak nem izgalmasan lett összerakva. Inkább egy vontatott dráma dinamikája van benne és még azt sem engedi hangulatban kiélvezni, ami jól alakul. Vannak happy endek, de nem úgy lett elkészítve, hogy tényleg annak is érezzem.

A film végére is tudnék ilyesmiket írni. Nem kicsit befejezetlen. Ok, a bajnokság lemegy, de utána jönnének az izgalmas kérdések. Amiket fel sem tesznek, nemhogy választ adjanak rájuk. Ki lett ragadva az időből a bajnokság ideje, és az nem téma, a szereplőkkel mi lesz később. Pedig igaz történet az alap, akár kiírhatták volna, hogy lesz-e sportösztöndíj, John marad-e, esetleg az a régi barátnő romantikus értelemben is a barátnője lett? Ha nem is jelenetekkel és leforgatva mutatják, nehéz lett volna egy kis képaláírás?

Ki hogy van vele, a birkózást én nem tudom látványsportként értékelni. Kevés az edzés, a meccsek nem sokat mondtak nekem. A sportfilm hangulat megvolt, de mivel ettől ennyire távol vagyok, a versenyek izgalma nekem nem tudott átjönni. Nem is tartom a filmet látványosnak.

De érzelmi dráma, beletett színészi munka és sok fájdalmas, zord tekintet, az akad benne bőven.

Nem tudom, másodszorra több átjönne-e, így elsőre inkább csak csalódás.

A helyzet az, hogy ez a sorozat regényadaptáció. Viveca Stein könyvein alapul - magyarul is ki lett adva jó pár éve kettő, még olvastam is, de nem tudnám megmondani, ugyanazok voltak-e, amit most filmesítve is meg lehet nézni. Így azt most nem is nézem, mennyire könyves vagy sem a feldolgozás.

Ami ettől független, de kiugró, hogy egészen érdekes formátumot választottak a sorozatnak. Nem heti nyomozás van, hanem egy bűnügynek kell a végére járni, ami közben elég sok szenny elő is kerül a kisváros lakóiról. Ami az új ebben, hogy nem egy nyomozás lett az évad. Két regényt dolgoztak fel és két nyomozás zajlik majd egymás után. Az első az eltűnt, majd meggyilkoltan előkerült kamaszlány esete. A második az egykori olimpikoné, akit brutálisan agyonverve találtak meg az erdőben. Kicsit olyan is volt, mintha 2 évad lenne egyben, vagy két film egymás után vetítve.

Egyszerűségében lett frappáns a végeredmény. Nincsen túlcsavarva, mennek sorra a gyanúsítottakon, ahogy értelmezik a kiderülő titkokat. A végeredmény meg, hogy mindenki mocskát előássák, csak az nem feltétlenül a gyilkosság. Azt is mondhatnám, hogy mindenki bűnös, csak nem feltétlenül abban, amit éppen nyomoznak a rendőrök.

Az olyan skandináv krimis is, ahogy tényleg ennyire tobzódnak a szereplők a titkokban és a bűnökben. Hogy egy kisvárosban legyen nőverő szektavezér, pedofil hajlamú tanár, és takarítócégnek álcázott tolvajbanda is... Egy ponton már el is vesztettem a fonalat, hogy mit is nyomoznak, olyan gyakorisággal bukkantak fel az ugyancsak sötét esetek. Ettől elég mozgalmas is lett, mindig volt valami meglepetés is. De hogy mennyire lehetne ezt elhinni... Sokat romlott a világ, de tényleg már ott tartunk, hogy mindenki bűnöző vagy áldozat? Ebben a sorozatban igen.

A magánéleti - a rendőröké - vonal még nem olyan erőteljes ebben az évadban. Az alapfelállás, hogy a stockholmi nyomozó a nővére itteni házában pihenne meg, de miután az eltűnt lányt közösségileg is keresik, az ügybe keveredik. Nagyon durva, ahogy egymaga, csak a keresés alatt több mindent megtud, mint a rendőrök az adatbázisaikkal. Hanna felajánlja a segítségét és aztán majd jól az Are vidéken is ragad.

Kevés mindent tudunk meg róla, mint emberről. Szinte nincsenek kapcsolatai sem, ő a nagybetűs rendőr. A barátjának is egyedül szerencsétlen Daniel tűnik, aki mellé beosztották az első esetnél. Itt sikerült egy kis feszültséget beletenni: Daniel kisbabás családapa, fix a háttere, de nem egyszer tűnt úgy nekem, hogy Hanna nem csak a rendőrségen, egyébként is elfogadná maga mellé. Még szerencse, hogy ilyen téren nem lépnek a sorozatban. Szerintem Daniel észre sem vette még, hogy Hanna milyen gesztusokat, nézéseket ereszt meg felé.

Daniel - érdekes a színészválasztás. Sok mindennek tűnik, de svédnek nagyon nem. Végig vártam a történetet, hogyan házasodott Svédországba az anyja vagy valami ilyesmit. De nem, csak érdekes a casting. Emberileg ő van jobban felépítve - ahogy a család és a munka között keresi az egyensúlyt és igyekszik Hannától is tanulni a kezdeti ellenszenve után. Majd kiderül, lesz-e folytatás és akkor mi lesz vele, de nekem már most veszélyt jelez, mennyire a munkát választja a család helyett. Ahogy a 2. nyomozás alatt végig lepasszolta a gyerekét, semmi jót nem jelez.

Szépen összerakták, gyorsan lehet is nézni egymás után a részeket. Vannak jobb skandináv krimik is, pláne, ha a regényeket is számolom, de itt egyféle guilty pleasure bűn-élményt valósítottak meg. Bűnös vagy - kérdés: miben is? Regény különben még van, akár folytatása is lehet még a sorozatnak.