Láttam már norvég világháborús filmet. Amelyikben a király angliai meneküléséről volt szó, de az egyik kedvencem, a háború után a partszakasz aknátlanítása is az övék. Most pedig itt egy újabb nézőpont.

A 24-es egy fedőnév. Adott egy mondhatni zseniális fiatalember, aki a nácik ellen akar dolgozni. Az ellenállás felé húz, majd maga veszi fel a kapcsolatot a londoniakkal és a sejtjével hajtja végre sorra a terveket. Minden idegszálával erre koncentrál és egyszerűen nem enged fogást találni magán. Pedig a nácik nagyon el akarják kapni, egyre nagyobb vérdíjat tűznek ki a fejére.

Ez a film egyik síkja. Egy jól sikerült, partizánakciós háborús film a németek ellenében. Érdekes volt, milyen trükkökkel mennyi mindent el lehetett érni. Csak az, ahogy a lakhatását szervezte. Fejben tartott rengeteg kiadó lakást, vándorolt köztük, de szükség esetén Gunnar az erdőt sem vetette meg. Van is benne egy rész, amikor arról beszél, hogy a munkájuk nem lehetetlen, csak teljes figyelemmel és erőbedobással kell végezni. És ez tette őket olyan veszélyessé, ezért találtak annyira nehezen fogást rajtuk a nácik.

A filmnek van azonban egy másik síkja is. A jelen az nagyjából napjaink. Az idős Gunnar beszédeket tart, mesél az élményeiről. Az egyik előadáson ott van egy lány, akinek a soha nem ismert rokonát az ellenállók végezték ki. Róla akar többet megtudni és feszegeti a kényes kérdéseket, ahogy kérdezni lehet. Vagyis, az ellenállók nem csak németekkel, de norvégokkal is végeztek? Megölték a saját honfitársaikat is? Nem lehetett volna békésen rendezni a problémát? Az is egy jó jelenet volt, amikor az öregúr felhorkant arra a gondolatra, hogy a nácikkal békés megoldásról tárgyaljanak. Nem kicsit volt az is benne a helyzetben, hogy utólag mennyire könnyű ítélkezni.

De, a lényeg. A norvégok, akik a nácik mellé álltak. Akik elárulták a saját bajtársaikat. Gunnar a közönség előtt nem is nyílik meg, de magában nagyon is emlékszik arra a fiatalemberre, akiről a lány tudni akar. Jó barátok voltak, míg a másikból áruló nem lett. De hogy mondod meg valakinek, hogy a rokona pénzért eladta a németek ellen dolgozó hazafiakat? Illetve, arra készült, mert még korábban sikerült elkapni.

Okosan játszanak azzal, mit lehetett tenni, mi az erkölcsös megoldás. Hogy mibe került az ellenállóknak mindaz, amit végigvittek. Mert kapták el őket is, a családjukat és nem volt kegyelem. Együtt kellett élniük azzal, mit kellett a nagyobb jóért elkövetniük. Sokkal több tudott lenni ebben a filmben, mint háborús kalandok és egy találékony fiatalember trükkjei. Volt mögötte súly is.

Nem volt túl sok helyszín, de ami igen, azt igyekeztek kihasználni. Ez igaz a látványelemekre is, mint a robbantások vagy a hajszák. Látszik, hogy nem olyan pénzekből forgott, mint egy amerikai hasonló film készült volna, de szépen össze tudták rakni így is.

A színészek nekem ismeretlenek voltak, de ilyenkor nem is szoktam bánni. Könnyebben azonosítom őket a mostani szerepükkel. Brean vitte a vezető szerepet és korrekten össze is rakta a 24-est, aki iszonyatos erőfeszítéssel nyom el magában mindent, hogy el tudja végezni, amit más nem tud. Így mindig súlya volt, ha valahol a páncél megtört, ha érzelmileg már nem tudta elengedni, ami történik köröttük és velük.

Nekem tetszett ez a film, volt olyan része, amit legalább kétszer is megnéztem. Háborús is, izgalmas is, de van benne egy kis gondolkoztatás is, egy kis háborús etika. Azért a német fiúk aknás filmjénél nem jobb, de a királyosnál sokkal-sokkal jobb. Ha már eszembe jutottak.