Amennyire jól indult a film, annyira lett nagyon gagyi belőle - és túl hamar is. És nem csak azért, mert annyira fájt a fejem, hogy csak gyötrődtem. Ez a film is alkalmas lett volna önmagában a rossz közérzet kiváltására.

A kezdet - ahogy írtam is - pedig jónak tűnt. Fiatalos, szép anya az egyetemre készülő lányával hajóútra indul az asszony új párjával. Valami baljós azonban van az egész útban és Rose nem nagyon tud megbízni Derekben. Még akkor sem, amikor térdre borul és megkéri Alma kezét, aki boldogan igent mond a férfinak. Az egyik első estén rájuk is törnek, valamit keresnek és csak a véletlenen múlik, hogy a kalózok nem találják meg a hajón Rose-t. Dereket viszont megkínozzák, Almát megölik. A hajót használhatatlanná teszik. Rose kénytelen küzdeni az életben maradásért, miközben lassan összerakja a történetet is, amit Derek nem mondott el.

Innen nem mesélem tovább, beérem annyival, hogy csak rosszabb lesz a helyzet. A túlélődráma gyorsan vált üres akcióba lánykereskedő kalózok, meg álnok szépfiú ellen. Már, amennyire Derek még annak mondható. Eric Dane szépen öregedett, de azért az már nagyon nem lenne hihető, hogy a korban jobban hozzá illő Alma után Rose-t is felszedné. Nem mintha erre bármi esély lenne, hiszen éppen Rose volt az, aki már akkor sem szavazott neki bizalmat, amikor az anyja álompasijának hitte.

Azon túl, hogy nagyon gagyi lesz a történet, a másik probléma az, hogy mennyire olcsó és gagyi az akció is benne. Rose aztán küzdeni kényszerül nagyon sokakkal, mire a film végére elérünk. Nem csak Derek, de egy egész hajónyi lánykereskedő is az útjába akad. És egy vékony, szinte gyerekesen kinéző lány hogyan tudja felvenni velük a versenyt? A film erre is ad egy fájdalmas választ. Rose, egy katona lányaként, hiába féltette az anyja, vett verekedésből órákat, és lőfegyver is volt már a kezében.

Előzetesen a szereposztás még tetszett is, de a film aztán elvette a kedvem. kb. senki nem tetszett abban a szerepben, amit kapott. Saffron Burrows volt a legszerethetőbb az anya szerepében, aki remélte, hogy végre egy megfelelő férfi mellett rendben lesz az élete. Szegényem, nagyon nem jöttek be a számításai...

Marad annyi, hogy ezt gyorsan elfelejtsem. Menni is fog. Semmi emlékezetes, gagyi thriller béna akcióba átcsapó véggel. Az eleje miatt azonban kissé kár érte, lehetett volna ez jobb is.

Lett folytatása a Hellboundnak, ha nem is érzem úgy, hogy a megtekintése után több mindent értek, mint az első után. más a sorozat jellege is. Kb. mintha nem is ugyanazoknak készült volna, akik az 1. évadot is végignézték.

Bevallom, a nevekkel még mindig hadilábon állok. Meg sem próbálom reprodukálni, ahogy a sorozatban hívták a szereplőket. Arcról felismerem őket, de nem a nevüket jegyeztem meg, hanem a címkéjüket. Pl. van a rendőr, a vallásalapító vagy éppen az ügyvédnő. Azt is feladtam, hogy rájöjjek, mi a kereszt- és a vezetéknevük. Sokkal jobban működött ez számomra a címkékkel.

A történet pár évvel az első után veszi fel a fonalat. Mire az évad végére érünk, minden fontos szereplőt mozgásba hoz az előző évadból. Vagyis, meg lehet nézni, kivel mi történet és hogyan változott közben a világ. A rendőr haldokló lányát gondozza és mindenből ki akar maradni. Az ügyvédnő az egyik titkos, a rend ellen lázadó szervezet arca. Az igazságot akarja közvetíteni, hogy nincs eleve elrendelés és a lények véletlenszerűen ragadnak el, nem a bűnökért. A megmentett babát ők nevelik a szervezettel - de az ügyvédnő egyre nehezebben viseli, ahogy a gyereket tartják, jobban szeretné, ha igazi gyerekkora és szerető szülője lenne. A vallásalapító pedig ebben az évadban visszatér, ha úgy tetszik, feltámad, és meg akarja érteni, mi történt vele. Értelmezni akarja, amit tapasztalt, és ehhez beszélnie kell az egyetlen olyan személlyel, aki szintén visszajött a pokolból.

A játszma azzal válik izgalmassá, hogy a politikai rendszer összeomlóban van. A Nyilak annyira megerősödtek, hogy lassan már az anarchia korát élik. Egy politikusnő kitalálja, hogy a feltámadott nő szájába szavakat adnak, egy új világrendet teremtve ezzel. Az első szekta és az ügyvédnő szervezete lenne a két vezető hatalom, ami között a kormány egyensúlyt tud tartani és megmarad valamiféle rend. Az igazság egyáltalán nem szempont és semmilyen erkölcsi gátjaik nincsenek. Okos nő, de annyira manipulatív és embertelen, hogy szimpatikus nem tudott lenni. Még akkor sem, ha az tetszett, ahogy a szektavezért utasítgatja vagy lemond róla.

Ezt a kialakuló rendet rúgja fel a visszatérő alapító és lesz méltó párja a machinálásban a politikusnak. A kedvenc részeim voltak, ahogy szembesülnek egymással és főleg a nő rádöbben arra, hogy színre lépett egy olyan szereplő, aki átlát rajta, akit nem tud úgy megvezetni, mint mindenki mást. A gond itt is az, hogy a pokol megtapasztalása megváltoztatta az alapítót. Ő korábban az emberiségnek akart jót és az életét tette fel arra, hogy egy olyan hazugságot adjon az embereknek, amely megőrzi a békét. Most azonban semmi nemes célja nincs már, csak a saját tapasztalatait akarja megérteni. Csak beszélni akar a másik visszatérővel. Sok olyasmit meg is tesz ezért, ami köszönőviszonyban sincs a korábbi, erkölcsös énjével.

Tulajdonképpen az ügyvédnő az egyetlen pozitív személy, aki jót akar és nem egoista a hozzáállása. Azt lehetne fokozni, hogy egymáshoz képest ki mennyire romlott, de nincs értelme. Ez nem az a helyzet, ahol a jó szereplőnek drukkolunk a rosszak ellenében.

A játszma, a machinálások lekötöttek. Ezzel párhuzamosan viszont a sorozat nagyon visszavett a horrorból. A lények és az elragadások szinte jelen sincsenek, és válaszokat sem kapunk, mi és miért történik. Marad a rejtély, amivel már nem is foglalkozik senki. Az ügyvédnő szervezete keresett még leginkább válaszokat, de a történet idejére már ők is inkább politikai tényezők akarnak lenni és nem válaszadók.

Mondjuk, olyan téren nem hiányoznak a démonok/angyalok/lények, hogy most sem néz ki jobban a sorozat. A pokolra küldések, a lények is kidolgozatlanok, rondán néznek.

A főbb színészek visszatértek különben, ez is teremt kohéziót az évadok között.

Összességében lekötött, csak mindig találok pár elemet, ami miatt sajnálkozom. Az alapítót jobban kedvelném, ha nem viszik el ennyire egomán irányba. Nem haladtunk a jelenség megértésében. Plusz, kevés a horror. 

Majd kiderül, lesz-e 3. évad. Ha nem is, akkor is viszonylag kerek a vége, ha válaszok nincsenek is a történtek értelmével kapcsolatban.

Arról már letettem, hogy találok egy olyan A nyomorultak vagy Monte Cristo feldolgozást, amely pontosan vissza tudja és akarja adni az eredeti regényt. Már csak a terjedelmük miatt is variálnak rajtuk, és legfeljebb azt listázhatjuk és vethetjük össze, hogy melyik miben más.

A 2024-es Monte Cristo különben sok mindent átörökít az eredetiből, olyasmit is, amit nem annyira szoktak a filmekbe beletenni. Az megjelenik, hogy Edmond Albert-en keresztül férkőzik közel a szüleihez. Az ritkán, hogy volt egy nevelt lánya, Haydee, akit Albert apja tett tönkre még a katonai szolgálata alatt. Itt van Haydee is, Albert is, csak éppen összevonják és módosítják a szálakat. Az eredetiben Haydee lesz az, aki Edmond oldalán elhajózik. Albert feladja az apjától örökölt címet, és az anyjával becsületben, mindent újrakezdve akarják folytatni az életüket. Itt viszont egybemosták őket két másik fiatal szereplővel - az egyik pl. Edmond egykori hajóskapitányának fia -, akik majd menet közben egymásba szeretnek és akik majd megkapják a happy endet.

Ami ennél sokkal jobban szemet szúrt most: az abbé a templomos lovagokkal lett összemosva, pedig időben jócskán később járunk, hogy igaz lehessen, hogy a templomosok kincsének utolsó tudója lenne, akinek még igazi templomos volt a mestere. A 14. század elején lettek felszámolva, ez meg Napóleon kora és a 19. század eleje. Ez van, ha eltérnek Dumas ötletétől és beleerőszakolnak valamit, ami nagyon nem áll meg a maga lábán. De más a film abban is, hogy itt nincs személyesen Napóleon a történetben, Edmond nem hozza el a levelét, hanem egy Napóleon-hívő hölgy szállításában segédkezik. Még annyi köze sincs az eseményekhez, mint a másik verzióban.

Látványosabb, botrányosabb bosszútörténeteket is vártam. Amennyi időt rászánt arra, hogy mindent előkészítsen, évekig tervezett, ez nem volt sok minden. Bár elég hosszú a film, a bosszú ízét nem sikerült megragadni benne. Fontosabb volt, hogy a fiatalok és Edmond - Mercedes között húzogassák az érzelmi szálakat. Mit ne mondjak, egyiktől se vagyok oda. Haydee és Albert túl tinirománcos szerelmet kap, míg Mercedes és Edmond között túl nagy a seb, az árulás, hogy annak reális esélye lenne. 

Egy olyan szereplő és lelki út volt, ami azért meghaladja ezeket. Andrea is Monte Cristo neveltje volt, akit a nagynénje mentett meg, amikor csecsemőként az apja élve elásta fattyú gyermekét. A nő megmentette és majd Edmond neveli fel, egy céllal. Bosszút kell állnia az apján. Edmond legnagyobb tragédiája a filmben, a legnagyobb és nyerhetetlen csatája, amikor Haydee a fejére olvassa, hogy miatta kellett a fiúnak meghalnia. Igaza van.

A lényeg, hogy eltérnek az eredeti történettől, de nyomvonalakban sok minden felismerhető. Érdekes is a film, ha nem is körömrágóan izgalmas. Egyes romantikus fogásokat akkor is beemeltek, ha azok klisésebbek nem is lehettek volna.

A látvány se rossz, a franciák elég pénzt toltak bele, hogy meglegyen a látvány. Helyszínek, ruhák, a hangulat és külcsín.

A szereposztás már kevéssé tetszett. Az egy dolog, hogy Schneider annyira jellegzetes vonásokkal bír, hogy nagyon furcsán néz ki az eredetileg szőke fiatalember sötétebb hajjal. De Niney, mint a címszereplő? A naiv, jólelkű és gondtalan Dantes igen, de a grófot már nem láttam benne.

Volt benne jó ötlet is, nem bánom, hogy megnéztem, de nem ez lesz az a feldolgozás, amit előveszek, ha Edmond történetét akarom újra megtekinteni.

Alex Cross neve több helyszínről is ismerős lehet. Az eredeti, hogy olvastunk nyomozásairól. Ugyan a magyar kiadás elég szegényes - 32 kötetből 4 jelent meg csak meg, az is kiragadottan a sorozatból -, azért lehet vele találkozni. Valószínűbb, hogy valamelyik filmet láttuk már. Talán a legismertebb eddig a Morgan Freeman nevével fémjelzett változat.

Most azonban itt a sorozat is, ami ráadásul olyan esetet dolgoz fel, amellyel nem találkozhattunk írásban. Legfeljebb az lesz ismerős, hogy Cross özvegy, mert azt érintik és magyarázzák a nálunk megjelent regényben is. De az eset, az új és kellően popcorn véres is.

A történet 3 szálon halad: az első, hogy Cross akaratlanul is felfigyel egy előtte is tárgyalt esetre, és nem csak azt állapítja meg, hogy gyilkosság történt, de hamarosan összefüggéseket is meglát és már sorozatgyilkos nyomában jár. Lehet sejteni, mennyire boldog ettől a főnöke, aki öngyilkosságnak akarta minősíteni az ügyet és gyorsan elfelejteni. Ehhez kapcsolódik a másik szál, mert felváltva nézhetjük Cross és Ramsey sakklépéseit egymás ellen. Az egyik be akarja fejezni gyilkos művét, a másik meg akarja ebben akadályozni Szépen be is vetnek mindent a másik ellen, mert egy ponton már tisztában vannak azzal, hogy egymásra vadásznak.

A harmadik eset, hogy kb. 1 éve Cross neje, Maria gyilkosság áldozata lett. A tettes nincs meg, és Cross üzeneteket, jeleket kezd el kapni. Így mellékszálon a családját fenyegetik, és rá kell jönnie arra is, hogy ki és miért van az ő és a családja nyomában, miért kellett Mariának meghalnia. Az személyes ügyként még borzalmasabb, mint Ramsey esete. Ez a drámaibb szál, mint a sorozatgyilkos fotós a szórakoztatóbb vonalat viszi.

Nyomok vannak, korrekten összerakott nyomozás. Ramsey gyilkosságai kellően bulvárosak is, hogy hozzák a szórakoztató faktort. Talán csak azt lehetne felróni neki, hogy Cross meglátásai túl jók. Sok mindenre és nagyon kevés elemből jön rá. De aki ismeri a figurát, ezen nem lepődik meg. Alex Cross ilyen, ő is a szakma egyik legjobbja, aki talán Robert Hunterre hasonlít abban, hogy mindketten pszichológiából is pengék és a sima nyomozati munka mellett a profilozás is a kisujjukban van. Itt ráadásul annyira még nem is domborodik ki, hogy Cross magánélete mennyire szerencsétlenül bír alakulni. A regények miatt tudom, hogy mire továbblépne, megint megállapodna és gyereke lenne, a párja elmenekül a veszélyes életmódjuk, a bűnözők miatt. Aztán Cross nevelheti egyedül a 2 félárva gyerekét, meg a születő harmadikat, akit otthagyott vele együtt az anyja. De ez még nem téma itt, csak a legutóbbi magyarul kijött regény miatt jutott eszembe.

Még egy, ha már a lyukak. Cross kapott a sorozatban egy FBI-os barátot, aki rendszeresen besegít neki és az FBI adatbázist használva informálja. A keret szerint, mert oda akarják csalni dolgozni, de Kayla enélkül is ontaná neki a bizalmas adatok sorát. Ez azért jó nagy segítség, a semmiből...

Látványsorozatnak nem mondanám, de krimiként nem is várom. A történet jó és a szereposztás is szimpatikus. Aldis Hodge szépen kapaszkodik felfelé, és nem is először látom rendőrként. Ryan Eggold meg az egyik kedvenc sorozatszínészem, a gyilkosok jól is állnak neki - de könyörgöm, ki találta ki ezt az albínó kinézetet neki? Az ijesztőbb, mint maga a karaktere.

A 2. évad már be van rendelve, úgyhogy elkönyvelem magamnak, ha Hodge megint nyomoz Cross bőrébe bújva, kövök sorozatot nézni. Talán, ha elég sikeres lesz, még a regényekből is jelenhet meg magyarul...

Még egy film, ami rá van kötve a Pókember legutóbbi részére. A Doktor Strange 2-őt felvezette, de a vége plusz jelenetekkel alapozza ezt a Venom--filmet is. Hiszen ott látjuk Eddie-t iszogatni és azon merengeni, nem-e kellene felkeresnie Pókembert, mire nyílik az átjáró és visszakerül a saját világába.

Konkrétan innen indul ez a film. Ez a jelenet lesz kicsit bővebben, hogy aztán haladjunk is tovább. Eddie veszélyes alakként van számontartva, körözik és Mexikóban bujkál. Csak éppen a szimbióták teremtője ébredezik és nem éppen boldog, hogy a teremtményei bebörtönözték. Ki akar szabadulni, a börtön kulcsa azonban a szimbiótáknál van. Pontosabban, ha a szimbióta és a gazda életereje összeadódik, mert az egyik meghalt, a másik megmentette, az lesz a szabadulás kulcsa. És hány ilyen szimbióta van a világon? Naná, hogy csak Venom. Így aztán minden szörnyű szimbiótavadász a nyomukba ered. Eddie csak kiheverné a másnaposságot, New Yorkba menni zsarolni kicsit a szabadságáért, helyette szörnyekkel harcol és megtudja, mit is rejt az 51-es körzet.

A történet tehát, ahogy a Marvel már egy ideje tolja, nem túl izmos. Most sem kell az agyunk. A recept: sok akció, némi humor és látvány. Le is van ezzel építve Venom, de nem is ő, sokkal inkább Eddie. Én valahol szánalmasnak érzem, hogy az egykor sikeres, törekvő újságíró ide jutott. Konkrétan az a legnagyobb baja az egész filmben, hogy másnapos.

A humora már valamivel jobban feküdt. Venom és Eddie párbeszédei, az Ifans által játszott családapa, aki az 51-es körzetben meglesné, mi van itt igazán. Többet kap, mint amire számított, avagy nem egy szimbiótával és vadásszal közelebbi ismertségbe keveredhet. Fekete humor felé leng ki, hiszen Venom mégiscsak egy olyan lény, akinek az életben maradáshoz emberi agyat kell fogyasztania, és úgy harapja le emberek fejét, mint éhes óvódás a csoki Mikulásét. De ez nem Deadpool, itt marad a korhatársáv, itt nincs sokkolás és igazi erőszak fejleharapás ide vagy oda. Kicsit a kecske meg a káposzta esete, amikor mindent meg akarunk hagyni, aztán senki nem lakik igazán jól.

Az akció és a CGI viszont jó lett. A többi szimbióta kifejezetten látványosra sikerült és el tudták őket különíteni, nem csak a színükben lettek mások. A vadászok ellen a végső küzdelem, az kellően zúzós és látványos lett. De végig szórakoznak azzal is, hogy Eddie és Venom milyen formációkat alkot. Jópofa pl. az ejtőernyőzésük.

Üdvözöltem azt is, hogy Eddie volt neje nem tért vissza. Ugyan az új szereplők eléggé beleerőszakoltak a történetbe, Dr. Paine alig van jelen és feleslegesen látjuk ennyit is, de ezért cserébe lenyeltem. Bőven elég volt már az érzelmi drámákból korábban.

Sztárokkal pakolták meg a filmet, de különösebben színészi tehetség nem kellett. Egyszerű történet, látvány és humor - írtam, ez a recept. Vagyis a színészek inkább látványelemek és jól mutat a nevük a plakáton. Mondjuk, ott leginkább Hardy van jelen, kiírásban is - messze ő a húzónév. De ő ennél sokkal komolyabban tud játszani, kihasználatlanul van hagyva. Volt az a gagyi akció komédia, amiben Chris Pine-nal versengteg egy nőért, ez kb. az a szint volt, de lehet, hogy abba többet bele kellett tennie, mint ebbe. Még mindig másnapos vagyok...

Igazából nézni nem fájt, szórakoztató és egyszerű. Ugyan a végéért nem vagyok oda, jól elvágták ezt a történetet, de a Marvel rendezi sorait, mint tudjuk. Venomtól most elköszönünk és pont.

Sejtettem, hogy ez is valami agymenés lesz. Ha már meglátom Lacheau nevét, feltételezem, hogy egy nagyon laza komédiát fogok nézni. Így volt most is.

Különben, ez még mindig ugyanannak a baráti körnek a filmje, csak most kicsit más felállásban. A női főszereplő, Monica, vagyis Reem Kherici jegyzi a filmet rendezőként is, de a szkriptben is kapott kreditet. Ahogy már ennek a baráti körnek a kapcsán nem egyszer írtam, felváltva írják, rendezik és osztják maguk között a főszerepet. Igaz, a színésznőtől talán ez az első rendezés, de annyira egybefolynak köztük a filmkészítő szerepek, hogy azért esküdni nem mernék rá.

A történet különben két szálon fut. Az egyik, hogy a híres tolvaj, a Macska lenyúlt egy értékes ékkövet. Csak éppen egy másik tolvaj is a nyomában van, a rendőrség mellett, így álcáznia kell magát. A követ meg véletlenül lenyeli egy kóbor kutya, így tolvajunk már állattal menekülne. Csak éppen a reptéren a kutya elveszik egy influenszer macskával, így Jack a cica gazdijával - Monica - ered az állatok nyomába, míg őket Brandt üldözi. A másik szálon pedig az állatok kalandjait látjuk, akik kutya és macska létükre összebarátkoznak és nagyon igyekeznek hazajutni.

Van abban valami furcsa, ahogy emberek és állatok között váltunk. Talán jobban viseltem volna, ha kicsit több pénz van az állatok elkészítésére. Mert ezek nem élő állatkák, az a képen is látszik. CGI. Azért nem lóg ki fájdalmasan a lóláb, főleg a kutyánál nem. Kiki még elmegy, talán a pelenka kivételével. Értem, miért került rá, de humor helyett inkább csak vizuális idegesítő volt. Díva cica viszont nem sikerült túl jól. A feje még csak elmenne, de borzalmas testet animáltak neki. Mintha nem is sikeres, szeretett netes cica lenne, hanem valami keverék kóbor, annyira gondozatlannak tűnt a mellkasi, hasi részen. Olyan... aránytalan.

Amin viszont jól szórakoztam, az Brandt sorozatos húzásai. Rendben, vele kapcsolatban is akad erőltetett poén: pl. mindig a hajából vág le valamennyit, ahogy hozzávágnak valamit vagy elhajol, helyzettől függően. De meglepően karakán módon megoldott mindent és képregényes, ahogy mindig megy előre. Elszalad a két háziállat, akiket nem tud futva beérni? Sebaj. Kitöri a kressz-táblát és máris hódeszkázik utánuk, meg hasonlók.

Jack és Monica között kicsit játszanak az érzelmekkel is, de díjaztam, hogy nyálas romantikába nem csúsztak át. Kis flört, vonzalom, szópárbajok és az átverés. Mert Jack elég sokáig el tudja hitetni a nővel, hogy vak. Dubosc kifejezetten felszabadult ebben a szerepben, nem is éreztem zavarónak, hogy bár kb. 20 évvel idősebb, ő lett a pozitív szereplő Kherici mellett - nem pedig a nő korábbi élettársa, a korban inkább passzoló Lacheau. Egy rész volt, ahol azért csóváltam a fejem: amikor akcióban látjuk a Macskát és nagyon is akrobatikus. Tudom, kaszkadőr és nem Dubosc, de azért még így sem néznék ki ilyen mozgáskultúrát Jackből.

Láttam már rosszabbat is, egy könnyed délutáni filmezésre pont megteszi. Kétszer megnézni különben nem kell, de azt nem is várja el senki.

Az eddigi kedvenc részemet sikerült összehozni a sorozatból - vagyis a Tracker (s02e07) tetszett. Colter éppen úton volt, amikor egy benzinkúton sérült kutyát látott, akit a kutas el akart kergetni. A kocsijába tette, haza akarta vinni, de mire fizetett, a kutyát ellopták. Ahogy kiszállt a családhoz, őket megkötözve és megfélemlítve találta. Ellopták a kutyájukat. Szépen hozta a sorozat az összes elemét, amit megszokhattunk. A visszatérő mellékszereplőket, akik mindig telefonközelben vannak. A csipkelődést és a barátságukat. Ugyanakkor Colter gyorsan mindent átlát, és 40 per alatt most kb. 2 esetet is megold. Az elrabolt kutyát és feleségét is. Ami tetszett, hogy megint kapott külsős segítőt, ezúttal egy egykori katona személyében. A történet a rész rövidsége miatt kissé talán összecsapott, de tetszett a kutyás történet és az, hogy ez most más rész volt. Vagyis, nem eltűnt embert, hanem kutyát kerestek és jutottak ebből nagyon messzire. Emlékezetes pillanat? A kutya minden jelenete. Amin meg töröm még a fejem, hogy szerintem a bajba jutott ex-katona a Castle Ryan nyomozója.

Nem volt karácsonyi epizód Georgie and Mandy's First Marriage (s01e07) heti részében. Pedig azt hittem, családi ünnepet nem hagynak ki. Vagy lehet, idén letudták a hálaadással? Helyette családi program volt, de keresztbe. Mandy az anyjával, az öccse az apjukkal és Georgie-val ment autós kirándulásra. De különben nem tudok mit hozzátenni az eddigiekhez. Ki van emelve, hogy Georgie jóravaló fiú és a magához való esze megvan, amit lassan az anyósa is el kell ismerjen. De nem vicces, semmilyen a történet. Legfeljebb annyi pozitívum, hogy lassan megszokom a konzervnevetést.

Nem tudok újat a Matlock (s01e07-08) kapcsán sem. Ugyanaz a technika - van ügy, de nem lényeg, csak Mattie nyomozhasson mellette a maga esetében. Talán kicsit merengtem most, hogy meddig megy el a célért. Azért, hogy megmaradjon a helye, esélye legyen begyűjteni a bizonyítékot, képes szembemenni az elveivel. Vagyis, a 7. epizódban hiába érzett együtt a fiatal nővel, aki ellen harcoltak, mégis lebuktatta és tönkretette az ügyét, a magáé védelmében. De aztán a 8-ban, amiben a dadus kamera miatt pereltek, már a szokott formáját hozta. Ami viszont roppantul zavart: visszaléptek a kezdőpontra. Vagyis, megint nincs semmi a kezében a lánya tönkretevői ellen. Sejtem az okát - elég sikeres a sorozat, hogy nyújtsák még kicsit. Csak ne ilyen gagyi fordulatai lennének! Összejön-e újra Olympia és a volt férje, meg hasonlók.

A mi kis falunk (s09e01) is visszatért, de nem sokat tudok itt sem mondani. Nem volt semmi évadnyitó jellege, ugyanolyan random rész, mint az eddigiek mind. Vagyis, a felállás változatlan: több kis történetből áll össze a rész. Károly egy szakítást akarna lebonyolítani, míg Kati és a doki az összeköltözésen merengenek. Az idősebb Répa és neje egy egészségtábort igyekeznek túlélni - a feleségnek jól megy, a férje már kevésbé sikeres és szenved is rendesen a sok zöldségtől jógától, stb. Vagyis, a kis epizódokkal sok szereplőt tudnak átmozgatni, ahogy eddig is. A humora most sem az enyém, de továbbra is egy ebéd mellé elmegy.

Új sorozatba is kezdtem: The Day of the Jackal (s01e01-04). Egyszer régen olvastam a regényt is, amiből készült, de bevallom, hogy az nem nagyon fogott meg. Jelenleg a sorozattal sokkal jobban kijövök. A történet két síkon játszódik: az egyik a Sakálé. Vagyis a bérgyilkos, akire felfigyelnek egy nagyon is látványos lövés miatt. Világrekord távolságból és tökéletes fejlövés. Ezzel egy új megbízást is kiérdemel, miközben a felesége is kezd rádöbbenni, hogy a férje nem egy átlagos ember. A másik szál a nyomozóé, aki igyekszik elfogni, mielőtt egy újabb gyilkos lövést le tudna adni. Mindkettő érdekes és elég kemény döntéseket kell meghozniuk. Jól játszik azzal a sorozat, hogy milyen eszközöket vet be mindkét oldal. Nem lehet a jó - rossz felállást egyértelműen kijelenteni. Az ügynök is küld ártatlant halálba és nagyon erős a gyilkos ösztöne. Csak éppen az egyik pénzért öl, a másik elvekért, a törvényért. De ugyanaz a profizmus, könyörtelenség van bennük. Talán a szembenállások nekem kissé soknak tűnnek: fekete nő a fehér férfi ellen. Természetesen mindkettő angol, mi más lenne a legjobb lövész, ha nem angol? Gúnyos nevetés. A lényeg viszont az, hogy a történet működik. Ahogy közelednek egymás felé, ahogy terveznek és alakulnak a stratégiák. Látványos, sok helyszínnel. Nem csak az akció, de az egésznek a ritmusa, a felépítése is tetszik. Ezt fokozza, hogy erős a stáb is. Filmsztár főszereplő - Eddie Redmayne. Remekül áll neki a szerep. A feleségét Ursula Corberó játssza, egészen más alkat, mint Tokio volt a Money Heistben. Lashana Lynch elsőre nem esett le, mondjuk, nem voltam sose túl nagy James Bond rajongó. Nekem a Kingsman, ha titkos ügynök kell... De a lényeg, ez a sorozat eddig bejön, nézem is lelkesen tovább.

Elena Ferrante olasz sikerszerző. Azt még nem döntöttem el, hogy elsősorban női olvasóknak ír, vagy egyetemesen is van több mondanivalója. Amibe eddig belefutottam tőle, az szépirodalmi igényű, de nagyon női történet. Női sorsok, élethelyzetek, döntések, szereplők.

Regényként ilyen Az elveszett lány is. Azt kell mondanom, a film is. Engem lekötött, kifejezetten érdekesnek találtam, hogyan kell életre a regény. De tény, hogy el nem tudom képzelni, hogy az öcsémmel, apámmal vagy a baráti kör férfi tagjainak 95%-a közül valakivel megnézzem. Szerintem ez férfi szemmel több, mint unalmas. Annyira más az anyák és apák, az ő szülői kötelességeiknek megítélése, hogy kétlem, a karrier és anyaság összeegyeztetése nekik nagy élmény lenne.

De, akkor kicsit a történetről is. A film kettőt ad egy áráért: a középkorú Leda egy görög nyaraláson vesz részt. Nincs kimondva, de kicsit olyan, mintha az öngyilkosság előtt tartana még egy megállót. Itt megismerkedik több nővel is, más-más alkatok és más-más élethelyzetben. Ninában kicsit saját magát látja fiatalon: egy anya, akit nem tesz boldoggá a házassága és a gyereke. Aki fuldoklik. Aki egy másik férfinál keres vigaszt és el kell döntenie, hogy mit választ. Az eddigi életét, vagy vállalva a társadalmi stigmát, a váltást. A másik történet pedig Leda sajátja, a maga döntéshelyzete és fájdalma fiatalon.

A kettő szépen rímel egymásra és beenged minket elsősorban Leda világába, lelkébe. Milyen döntéseket hozott, minek mi volt az ára, mit bánt meg. Mindig a Norát emlegetjük, mint az első feminista döntést és regényt Ibsentől. Nora felismeri, hogy a házassága fullasztja és otthagyja. Magát választja a feleség és az anya béklyója helyett. Mai napig ezt elítéli a társadalom. Leda annak idején hasonlóan járt, csak éppen Ferrante nem a mások ítéletét, hanem a sajátját tette előtérbe. Az valami zseniális, amikor arról beszél, hogy mennyire boldog volt, amikor kiszabadult a házasságából, amikor elhagyta a két gyerekét is, akik kimondatlanul is az agyára mentek. Mégis, idővel visszament értük. Egy anya nem tudja elvágni a szálat, hiába húzza le. Ennek a kettőssége, ahogy boldogabb volt nélkülük, de mégiscsak a gyerekei, ez remek a regényben és megvan a filmben is.

Nina története ugyanezt nem tudja ilyen mértékben bemutatni. Jóképű férj, szép kislány, vagyon. Mégis, ez egy csapda Ninának. A férje folyton dolgozik, és elvárja, hogyan viselkedjen vele és nélküle is a felesége. A kislány szép, de nagy hisztérika, aki nem hallgat az anyjára. Ninát nem a karrier csábítja hattyúénekével, mint Ledát, inkább a szabadság. Így vele nehezebb is együttérezni, én nem is akartam. De azért érzem, miért lehet ez jó katalizátor arra, hogy Leda átgondolja a maga egykori életét és döntéseit.

A történet a nőket teszi középpontba, róluk szól a film. Ugyan a férfi szerepekben is vannak sztárok: Ed Harris udvarolgat Leda felnőtt énjének, a fiatal pedig Peter Skarsgaard (a rendezőnő férje, jegyzem  meg) miatt esik kísértésbe. De a színésznőké a főszerep. Olivia Colman és Jessie Buckley Leda két kora és mindketten remekelnek. Pedig Buckley nekem nem különösebben szimpatikus, de itt remek a kémia és nagyon hozza a szerepet a fiatalabb színésznő. Dakota Johnson éppen az a felelőtlen, szép és üres figura, aminek a színésznőt is elkönyveltem már magamban.

Jól össze van ez rakva és Maggie Gyllenhaal jó munkát végzett vele. Sokkal feszültebb, tempósabb és így fogyaszthatóbb a filmje, mint volt a regény. Miközben megmarad az üzenet is. Ő jegyzi a szkriptet is, szóval ez egy több oldalról komoly munka, ami nem véletlenül kapott 3 Oscar-jelölést is.

Elő szokott fordulni velem, hogy egy filmben inkább drukkolok a rosszfiúknak, mint az őket üldöző rendőröknek. Itt is volt egy olyan érzetem, hogy én annyira nem érzem elvetemültnek és sötétnek a bűnelkövetőket, mint amilyen szemlélettel viszonyulnak hozzájuk a rendőrök végig.

De a keret: adott egy egykori nyomozó, Tadeusz. A kommunista érában igazi keményvonalas nyomozó volt, aki erőszakkal is, a rendszer minden eszközét bevetve dolgozott. Akkor ez elvárás volt - eredmény: rendszerváltás után szégyenfolttá lett. Kitaszítva, mindentől megfosztva él magányosan. Addig, míg ismeretlen tettesek ki nem rabolnak egy bankot, ahol végeztek a biztonsági őrrel és a pletykálkodni véletlenül betévedt három pénztárossal. A rendőrség tehetetlen, és Tadeusznak felajánlják a reputációja visszaállítását, ha elfogja a tetteseket. Kap maga mellé egy társat - egy fiatalabb és még viszonylag idealista rendőrnőt és nyomozni kezdenek.

A film trükkje az, amiért különben a rablókkal szimpatizálok, hogy két szálon haladunk. Tadeusz nyomozása és az elkövetők ellenlépései párhuzamosan futnak. És hiába Tadeusz éleslátása, ahogy elintéz mindent, nekem valahogy imponálóbb volt, ahogy Kacper, a rablás kitervelője összerakta a dolgokat. A szegény fiú, aki annyira kiemelkedő volt már kamaszként, hogy egyedül neki sikerülhetett volna kitörni, jó iskolába vették fel. Csak éppen megárvult, a húgát intézetbe tették és a szép élet reménye szétesett. Többre volt képes, okosabb volt, mint ami jutott neki. Amikor a húgáért nevelőszülők jelentkeztek, akkor találta ki a rablást, hogy magához vehesse a testvérét. Vagyis, én együttéreztem vele. Pedig, tudom, hogy igazából a rendőrrel kellett volna. Kacper nagyon is tudott hidegvérű és gyilkos lenni - nem csak a pénztáros hölgyek kapcsán. Amikor szorul a hurok, a két legjobb és egyben gyerekkori barátjával is képes végezni, hogy menthesse az irháját. Tényleg nem sokon múlik, hogy megússza. Igazából annyin, és mindig abból lett a baj, hogy a két barát közül az egyik mindig szerencsétlen volt, gyerekkoruk óta a két másik védte, és ő szépen elrontott nekik mindent. Ha nem hívja a társait keresztnevén a hölgyek előtt a rabláskor, akkor nem kellett volna gyilkolniuk. Ő volt a gyenge láncszem, akit Tadeusz meg tudott fogni. Kb. ő volt az, aki irritált a filmen. Tadeusz és Kacper okos volt, a másik barát profi a maga területén és megvolt a magához való esze, csak ez a szerencsétlen...

Nem az a körömrágóan izgalmas volt, de érdekes volt. Akár a nyomozás, a kevésbé megengedett és kemény kommunista irányvonalas eszközökkel, akár a 3 tettes pokoljárása.

Az meg ad neki egy plusz színt, hogy a rendszerváltás, a történelem újraírása egy más vezetés alatt mivel jár gyakorlatban. Történelmi filmnek nem mondanám tőle, de egy történelmi hangulatot, korhangulatot nagyon jól elkapott.

Nem látványfilm, de ezt talán egy igaz történet alapján készült, krimis történetben nem is vár senki. Pláne, egy lengyel filmben. Talán a Tűzzel-vassal óta nem is láttam lengyel filmet... Nem éppen blockbuster gyárosok.

A színészek kapcsán nem sokat tudok mesélni. Lengyel színészek, még a nevüket is Ctr+C-vel másoltam lent, mert jobbnak láttam meg sem próbálni begépelni. A szerepre jónak tűnnek, nincs túltolva és nem is volt hiányérzetem egy ismert arcra. Még jól is esett, hogy itt tényleg nem ismertem fel senkit és a szereppel azonosítottam őket.

Újra szerintem nem nézném, de egyszer érdekesnek találtam. A hangulatgyilkos megközelítéssel együtt, mert azt talán mondanom se kell, hogy ez egy komor sztori. Kisiklott életek, rossz döntések, szürkeség...