Azt se gondoltam volna, hogy egyszer eljutok ide. Megszeretem a koreai sorozatokat? Az Élősködők Oscart kapott, azért nem voltam oda. De arra jó volt, hogy meg merjek nézni onnan filmet, sorozatot. Először csak horror és zombik, most meg már ott tartok, hogy krimiket és thrillereket is szívesen nézek Koreából.
A Karma is egy ilyen projekt.
Hamar meg is jegyzem, hogy nem pont olyan, mint amit elsőre gondoltam. Sokkal kirakósabb, részecskékből áll össze az egész kép. Több szereplőnk van, akik látszólag lazán vagy sehogy sem kapcsolódnak egymáshoz. De a csavar az, hogy mindegyikük egy történet részese. Csak nekünk idő kell, hogy ez nyilvánvaló legyen.
Bírtam, ahogy építkeznek. Egy szereplővel elindulunk, aztán ő kapcsolatba lép valakivel, akire fókuszál a következő rész. Mindig kicsit lépünk előre, más szemszögből látjuk az eseményeket. Vagy jön egy olyan új szereplő, aki miatt mindenki más nézőpontba kerül. Nem pont az a típus, amit okosnak szoktam nevezni. De közel áll hozzá. A maga típusában pedig okos is.
Az biztos, hogy egyedi és más, mint amit megszoktam. Akár a társadalom, a környezet, akár a történetvezetés. Közben meg emberileg olyan általános igazságok vannak, hogy nem tud zavarni vagy érdekelni, hogy Ázsiában játszódik. Az emberi természet azonossága miatt befogadható és teljesen jól értelmezhető európai szemmel és aggyal is.
Viszont, egy olyan elem, amivel már jobban lehet küzdeni: kivel szimpatizáljunk ebben a sorozatban? A végére már tudtam, de különben rosszabbnál rosszabb alakokat látunk sorra. Mit szóljak egy olyan szereplőhöz, aki azzal akarja megoldani a szerencsejáték-adósságait, hogy megöleti az apját a biztosítási pénzért? De kapunk itt bérgyilkostól és maffiatagon át mindent. Még az a szereplő is, aki a jóság szobrának tűnik, tud olyan helyzetbe keveredni, hogy az lesz a kérdés, mennyit kell feladnia az erkölcséből a végére.
Bírtam a címet is, jól visszaadta, hogy mit kapunk ebben a sorozatban. Aki ahogy viselkedett, azért visszaütött rá az élet. Még egy kis fekete humort is sikerült belevinni abba, hogy kinek milyen rendezés jutott a sorstól. Igaz, nem árt, ha az embernek kissé morbid a humorérzéke. Én pl. itt egy fájdalomcsillapítás nélküli szervkivételen tudtam jót vigyorogni, ami azért valljuk be, nem éppen szokványos humorelem.
Amit viszont még mindig nem tudok koreai sorozatban úgy nézni, mint az európai és amerikai alkotásokban: a színészek. Eleve a nevek megnehezítik, hogy megjegyezzem őket. A másik, hogy a színészek is nehezebben ragadnak be, nehezebben értem a gesztusaikat. Vannak egyetemesek és minél többet látok az ilyen műsorokból, annál jobban megismerem a típusokat is. De még nem mernék skálát tenni, hogy ki mennyire játszott jól ebben a sorozatban. Ami biztos, hogy a szélhámos páros jól sikerült, hogy a doktornő elfojtott traumája és szenvedése is szépen látszott.
A történet erősebb, mint a látvány, de azért utóbbira sem kell rosszat mondanom. Jutott bele olyan jelenet is, amin volt mit nézni és nem csak a szereplőkre figyeltem.
A kritikái se rosszak és a Kék Sárkány Sorozat Díjon is több mindenre jelölve volt. (Igen, most szembesültem, hogy van ilyen, de van. Koreai sorozatok díja.) Nekem tetszett is, és már ki is néztem, mi lesz a következő koreai sorozat, amit megnézek. Majd mesélek!