Lehetett sejteni, hogy meg fogom nézni 2026. Oscarján a legjobb film díjat begyűjtött alkotást. Pláne, hogy miket nyert még mellette. A szereposztás is simán bevonzana különben.

Papíron még a történetet is érdekesnek tudnám találni - militáris forradalmi csoport ténykedése, évekkel később ki hol van. Ahogy a hatalom igazi birtokosai hogyan működnek és a finom, sötét kis játszmák a felszín mögött. Kb. mintha két filmet néztem volna, amelyeket a szereplők összekötnek.

De ezen túl nem tudok mit kezdeni vele. Onnantól, hogy előre ugrunk, elvesztett a történet. Nekem addig volt értelme, hogy Perfidia a katonák fogságába került, alkut kötött és mindent elárult, amiben és akikben addig hitt. Nem véletlenül hívták évekkel később patkánynak. Amilyen nagy mellénnyel volt addig, olyan gyorsan lett áruló és köpte szembe a saját elveit. Mondjuk, már kezdettől visszás volt a nagy szabadságvágya és ahogy élt. Azért rásózni szerencsétlen Patre Lockjaw fattyát, és miért is kellett a nőnek a katonával viszonyba bonyolódni? Én a filmekben bírom, amikor valaki nagyra van, aztán szembesítik azzal, hogy mennyire nincs rá alapja. Perfidia anyja pl. nekiment azzal Patnek, hogy mennyivel kevesebbet ér, mint nagy harcos lánya. Aztán Pat tartott ki végig, a gyerek és az ügy mellett is, míg a lánya patkány is lett, meg a lányát is úgy elhagyta, mintha nem is lett volna.

A címnek is a film első felére van értelme. Ahogy a csoport soha nem adja fel, egyik akciót szervezik a másik után. Ez is lehet a csata, de az is, ahogy a katonasággal és a kormánnyal is csatároznak.

De onnantól, hogy már Pat és Willa történetét látjuk? Mi értelme volt annak a résznek? Még leginkább azt tudnám belőle kihámozni, hogy egyik oldal se jobb a másiknál. A terroristák erőszakkal hirdetik a nézeteik, amiket sokan aztán szembe is köpnek. Az elvben hatalomban levők, jónak tűnő emberek meg elmennének neonácinak és ugyanúgy ölnek, csak nem nyíltan. Willa és Pat az útjukba kerülnek és lesz még egy csatájuk az életükért.

De annyira szerettem volna egy nagyobb tanulságot, vagy valamit. Nem tudom, a film után minek kellett volna leesnie, vagy mit kellene érezni. Menjünk tüntetni? Passz. Nem érzem úgy, hogy nekem átjött volna, mi ennek a filmnek a lényege.

Csak kriminek - akciónak meg untam. Hosszú is, közel 3 óra. Az még nem is zavarna, ha lekötnének végig. De itt ez nem történt meg. Nem is tudom, hányszor néztem az órára, mikor lesz már vége.

A karaktere is, nem volt egy szimpatikus sem. Pedig durva a casting és a jelölések sem véletlenek. Erős jelenlétek vannak, nagy színészi jelenetek. Amit Sean Penn is lenyom... Talán csak Regina King karaktere - esetleg még Benicio, de a többiekben mind találtam valamit, ami taszított. Az egyik terrorista létére naiv és szerencsétlen, a másik önhitt, a harmadik simán szociopata és még lehetne sorolni.

Közben éreztem azt is, hogy nem hagyományos módon humort látok. A gazdag amerikai fehérek verziója a holocaustra tipikusan ilyen, de azon is röhöghetnékem volt, amikor Penn előadta, hogy megerőszakolták, Goldwyn meg lesett, hogy mi van?

De nem tudom. Ebből a filmből az maradt meg legjobban, hogy azt érzem, nem értem.

A történelem egyik legnagyobb angol bűnténye Brink's_Mat rablás volt. Bár gondolom, ahhoz angolnak kell lenni, hogy ismerjük a történetet. Nekem mi van meg angol bűntényként? Hasfelmetsző Jack. Nos, ez egy egészen más történet.

Van egy pitinek mondható bűnbanda, akik véletlenül éppen akkor véletlenül akkor törnek be a pénzváltóba, amikor ott nagy mennyiségű arany van. (Pénz és ékkövek is jutnak nekik, különben.) El is tudják vinni a rudakat. Iszonyat vagyont szereznek - csak éppen az annyira tiszta arany, hogy csak úgy nem lehet elpasszolni.

A sorozat egy kettős játszmát mutat be - az egyik a tolvajoké. Akik között több kifejezetten okos alak is van, akik ki tudják találni, hogy kiktől kell segítséget kérni, hogyan lehet az aranyat visszaforgatni a rendszerbe, tisztára mosni a bevételt és megúszni a dolgokat. Másik oldalról meg a sorozat szerint a legokosabb brit rendőrt látjuk, akit nem lehet lefizetni és aki akciócsoportot hoz létre, hogy még azelőtt elkapja a bandát és a pénzt, hogy azt visszaforgatnák és elérhetetlenek lennének.

A sorozatot pörgetik, így alig érzékelni, hogy ez egy hosszas játszma volt. Kb. 2 évet ölel fel a cselekmény, de sokkal kevesebbnek tűnik. Jó a drámai sűrítés, kevés az üresebb menet benne és végig érdekes tud maradni, hogy melyik oldal mivel igyekszik a másik elé kerülni.

Nekem az is szimpatikus volt benne, hogy minkét oldalt megengedte, hogy kedveljük. Abszolút szerethető és intelligens Boyce kapitány, akinek kapcsán azt is láthatjuk, mennyire akadályozza a történet idejéig a származás, hova juthat el egy angol. Boyce a seregben kellett volna, hogy nagy karriert csináljon, csak éppen a származása nem volt meg hozzá. Egy ponton fejtegetik is, hogy máig átkos a múlt öröksége a seregben. Máshonnan tudom különben, hogy a tiszti rangot megvenni kellett és nem érdem szerint adták.

A másik oldalon vannak szerencsétlenebb alakok is, de olyanok is, akik nagyon ügyesen szervezték a dolgaikat. Noye, aki évekig megfoghatatlan tudott maradni, noha jó páran utaztak rá. Olyan is volt, aki még a felelősségre vonást is megúszta, amikor sikerült Boyce-nak bűnszervezetként elítéltetni őket. Az egyik kedvencem különben Edwyn Cooper volt, egy másik - Dominic - Cooper megformálásában. Ő remek ellenpontja Boyce-nak. Ő is a származása ellenére tört magasra és őt is folyton azzal akarták szembesíteni, hogy olyan térfélre tévedt, amihez alacsonyra született. Az pl. nagyon kész, amikor a válás előtt számonkéri a feleségét, amiért megcsalta a nyaraláson. Mi a nő válasza: Mit gondoltál, ő egy herceg volt!

Van egy kis retro hangulat benne, de a gazdagok világát is szépen tudja hozni. Már csak azért is érdemes megnézni, hogy a különbözőn szinteken élő embereknek milyen holmijaik vannak, a ruháktól kezdve a lakásokon át. Még hogy a pénz nem számít...

A történet és a külcsín is el tudja adni, de nem semmi az sem, milyen szereplőgárdával fogadták. Általában 1-2 ismeretlen arc szokott lenni, meg 1-1 húzónév. Itt viszont olyan színészt nehéz találni, aki ne lenne akár filmből vagy sorozatból ismerős.

Azt különben most fedeztem fel, hogy létezik belőle 2. évad is, neki is kell állnom beszerezni. Így már értem azt is, miért lett ennek ilyen nyitott vége. Mert folytatták :)

Ha olyan filmet akarok nézni, ami után eret lenne kedvem vágni magamon, kezdem azt gondolni, ír filmet kell választanom. Rövidebb időszakon belül ez a második és ennyire nyomasztó, fájdalmas filmet már rég láttam.

Pedig, nem véletlenül cipelték fesztiválokra. Több szinten drámával van tele és családi balsorsok, személyes tragédiák, a véletlenek és sorsdrámák fájdalmas összetalálkozásaival van tele. Emberileg ok, fel van építve pszichésen és még egy kis csavar is van az elbeszélésben.

Michael gondozza az apját, próbálja összetartani a farmot, aztán megindul a lejtő. Rájön, hogy a szomszéd két kost ellopott, dögnek hazudott és el akarta őket adni. Ebből aztán sem lehet mondani, mik el nem indulnak. Egy nagy lejtmenet az egész, ahol a szereplők sorra hozzák a rossz döntéseket, és állatkínzáson át lefejezésig lesz itt minden.

A szerkezet nagy ötlete, hogy egy ponton nézőpontot váltunk és visszaugrunk az időben. Így Michael után Jack szemszögéből is végig tudjuk követni, mi történt. Mi indította el a tragikus eseményeket, és egy olyan kis eset, mint hogy az öreg Ray nem engedte át a földjén a hegyekbe a szomszédöt, hogy vezetett el odáig, hogy lemészárolták a nyájat és kb. ketten is haldokolnak a film végére. Megérteti, ki mit és miért csinált, de ettől nem lett jobb. Nyomasztó ás fájdalmas maradt az egész.

Mindkét fő karakter története egy tragédia. Michael csak össze akarna tartani mindent, és akkora áldozat lesz belőle, hogy őt még az ág is húzza. Senkitől egy jó szót nem kap, mindig csak nyel és senki nem segít neki. A tragédiák meg csak jönnek. Nem is tudom, melyik volt a legrosszabb. Ahogy az apja beszélt vele. Ahogy Gary nekiesett, pedig ők voltak a bűnösök. Ahogy a megcsonkított, szenvedő és haldokló birkáit neki kellett leölni, hogy ne szenvedjenek tovább. Még a kutyáját is ledöfték. Vagy az, hogy általában őt bántják, ő szenved és még csak észre sem veszik. Annyiszor mondhatta volna, hogy igazából mi zajlik, de mindig csak nyelte, hogy őt szidalmazzák. Hogy bírta megállni, hogy Caroline-t ne világosítsa fel, hogy miket művelt a férje, majd a fia? Ennél már csak az lett volna drámaibb vég, ha a végén Caroline elhajt, ő meg összeesik a szúrt sebtől, amit jól elrejtett, csak átadta a fiút, aki leszúrta. Annyira önsors-rontó ez a szerencsétlen, hogy komolyan fájt nézni.

Jack meg belekerül egy spirálba, és nem tudja megtörni. Ő nem lett volna rossz gyerek, de az otthoni dráma és hogy segíteni akar, ahogy az apja Michael családjára vetíti minden baját, tönkreteszi. A film nem tér ki erre, de szerintem már belőle sem lesz rendes ember. Amit a birkákkal tett, és Michaelt is megkéselte. PTSD a minimum, de a film ezt már nem mutatja.

Rossz nézni, annyira elkeseríti, szomorú az egész.  Az állatok bántalmazása meg amúgy is kiakaszt, itt meg aztán különösen sötétre sikerült ez a vonal is.

Abbott és Keoghan jó választások voltak a szerepre, de most ezt sem tudom értékelni. Annyira nyomasztóak, hogy ettől is csak kikészültem. Ennyire eltalálni az áldozat/összeomlás/megőrülés mezsgyéjét.

Lehetne még azt is nézni, hogy a tájat és a helyszíneket, a látványt milyen jól összerakták. Atmoszférája van a filmnek, mintha maga a táj is hordozná a benne élők tragédiáinak magvát. Benne van, hogy itt érdemben élni nem lehet, aki elég erős hozzá, elmenne. Azok meg általában a nők, a férfiak úgy ragaszkodnak büszkeséghez, földhöz, az otthonhoz, hogy egyik tragédia csak jön a másik után.

Most annyira le vagyok sokkolódva, hogy mindent erre fogok csak visszavezetni. Nyomasztó és fájdalmas az egész. Jó dráma, ötletesen van leforgatva, de hogy mennyire ölte a lelkem, ki se tudom fejezni.

Legalább egy kis játékosság belefért a Zorro (s01e07) ezen részébe. Gabriella végre rájött, ki a férje és nagyon igyekszik kiugrasztani a nyulat a bokorból. Pláne, hogy Diego kezd átcsúszni olyan gazdagba, akik ellen korábban harcolt. Így is gagyi, és komolyan, senkinek nem tűnik fel, hogy most nő vette fel Zorro jelmezét? De mit is várok, ez a sorozat még mindig olyan, mint egy paródia.

Ez a második esély volt, három jár. Azt is írhatnám, az R.J. Decker (s01e02) most sem győzött meg. Az ügyfelek nem tolonganak, így Decker most a barátjának segít. Az egykori jótevőjének fia került bajba, gyilkossággal vádolták. Decker meg tisztázza. Az alapötlet ült, ahogy a hullát a húsevő virággal akarták eltüntetni. De a nyomozás, az nem igazán tetszett. Az sem, hogy Jaina Lee Ortiz hogyan lesz állandó. Decker majd a múltra hivatkozva tőle kér infókat, amiket az apja révén meg tud szerezni. Könnyű úgy nyomozni, hogy kész válaszokat lehet így kapni... Talán a jövő heti jobb lesz.

Egyre jobban tudok morogni a Memory of a Killer (s01e08) részeken. Miközben az átverésekkel haladunk és most már mi nézők nagyjából érthetjük is, mi folyik, ki és hogyan áll bosszút, az egyes mellékszálak borzalmasak. Maria szerelmi háromszöge a nyomozóval elérte a mélypontot. Viszont, most nagyon szépen összerakták a háttértörténetet, ki van Angelo nyomában és miért. Megvolt a sorozat 'what the fuck' pillanata, innen szerintem már rátérünk az elvarrásra és az összecsapásra. Vagy még tartogatnak meglepetést? Nem nagyon hiszem, de elértük, hogy elmerengjek, kinek is kellene drukkolni. Mert értem, miért állnak bosszút.

Hát, így kell érdemben összerakni egy szétszedett hőst. Mark lelki válsága olyan megoldást kapott az Invincible (s04e04) heti részében, hogy az sírva-nevetős. Iszonyat kikészülés, senki nem tud lelket verni belé, erre megidézik a Pokolba. Ahol a Sátánnak kellene segíteni visszaszerezni a trónját. Mark ki is akad elsőre, de kapunk egy olyan háttértörténetet és hentelést hozzá, hogy csak néztem. Ez a sorozat mindig is formabontó, erőszakos és határfeszegető volt, de ilyen megvilágításba beletenni, hogy a kegyetlenség, kínzás és gyilkosság is lehet szükséges, vagy egyenesen hősies? Nem is tudom eldönteni, hogy ez zseniális vagy más jelzőt kellene keresnem. Eve terhességi drámája emellett semmi. Erőszakos, verekedős, a szokott véres rész nagy kegyetlenséggel, és mégis, ez a reményt visszaadó rész. Valami nagyon egyedi ebben a sorozatban, akinek van rá agya, ez ebben a zsánerben egészen kiváló.

Dráma és halál jutott most - Grey's Anatomy (s22e14) kapcsán Teddy kapcsolata megint inog. Hát, nem tett jót az exférjnek, hogy rájött, nem újrakezdik, hanem csak barátok extrákkal. De Katie története kapta a fájdalmas véget, ami sokakat padlóra küld. Bailey is kikészül, de Lucas leginkább. Richard és a prosztata-szűrés lehetett a humor benne, de nem ült. Ebbe a részbe nem is illett volna több, annyira lenyomta az egészet Katie haldoklása. Azt meg hagyjuk is, hogy már megint jön egy szakorvos - gyakornok kavarás. Ennek a sorozatnak komolyan az a baja, hogy már annyi mindenki kavart másokkal, hogy egy-egy újabb kombináció nagyon tud irritálni.

Minőség, dráma, jó karakterek. The Pitt (s02e12) szokás szerint heti kedvenc, csak mesélni nem tudom. Hiszen ugyanúgy épülnek fel a részek, ugyanolyan pörgés és esetek dömpingje. Az emberségét is sokat emlegettem már. Ha most valamit ki akarnék emelni, az az lenne, hogy kezdek összeomlásokat várni. Robbie is nagyon táncol a szakadék szélén, a helyettese is, és Langdon miatt is várok még valami nagy beszélgetést vagy feloldozást, vagy valamit. Már közeledik a vége, hát érdekel, mi lesz az. Legemlékezetesebb rész? Talán azt emelném ki, amikor az egyik orvos ment haza, és közölte a többiekkel, hogy azért van annyi bajuk, mert nem tudnak határokat húzni. Ha vége a munkának, haza kell menni és pihenni, nem tovább dolgozni...

Újabb sokszereplős agymenés A mi kis falunk (s10e04). 3 történetből lett összegyúrva: a legbénább Saci és Laci kalandja, akik a villanyórát akarták leolvasni. A legtöbb szereplőt a doki és Janó bokszmeccse mozgatta - a lányok verekedtek a táblahordásért, Bazsó fogadást szervezett és hasonlók. A legjobban meg azon szórakoztam, ahogy ivó verseny lett abból, melyik bor az alkoholmentes. A szokottnál szerintem több szereplőt mozgattak, voltak vendégszereplők is. Mozgalmas, ez az előnye, de a humora még mindig olcsó.

A végére ért a Love Story (s01e09). Tudtam, mi lesz John és Caroline történetének a vége, de ahogy leforgatták... Nem kevés hiányérzet maradt bennem, de még rosszabb, hogy a sorozat üzenete sem jött át. Mi lett volna ennek a lényege? Azt még bele tudom látni, hogy John és Caroline elkezdtek visszatalálni egymáshoz és a katasztrófa egy lehetséges happy endet törölt el. Már nem lehet tudni. De egyáltalán, mennyire volt ez szerelmi történet? Mert a házasság, a kapcsolatuk hosszabb része szenvedéssel és azzal volt tele, hogy a nő nem tudott mit kezdeni azzal, hogy Kennedy feleség lett és a sajtót annyira érdekelte. A zárásban egy olyan elem volt, amit fontosnak érzek és súlya volt. Hogy hárman haltak meg - Caroline testvére is velük repült és meghalt. Ő meg mintha nem is létezett volna, mert nem volt híresség. A történet zárult, körbeértünk. A színészek rendben voltak, de különben jó sok hiányérzet, amit magammal viszek. Külcsín ok, tartamban hiány.

A főzőműsorok és versenyek még mindig eléggé mennek, hogy egy ilyen film érdekes lehessen. Mondjuk, jobban meg lehetett volna írni, de a tipikus elemek mindegyikét szépen hozza.

A középpontjában két barátnő áll, akik egy litván menzán főznek. A tulaj mindenen spórolna, minimalista és csak megélni akar. Ona és Saulé még többről álmodik, bár eléggé rájuk jár a rúd. Az egyiknek az egyetemet kellett otthagynia, amikor a barátja teherbe ejtette, de felelősséget már nem akart vállalni és elmenekült. Ona most egyedülálló anya és a kislánya miatt ismerkednie sem sikerül - amint megemlíti, hogy van egy lánya, már menekülnek is előle. Saulé meg rokonoknál lakik és simán csak szerencsétlen. Ő az a típus, aki mindig nagyot álmodik, de semmi nem sikerül. Csúnyácska, nagyszájú.

A tévében látnak egy reklámot, egy szakácsversenybe keresnek versenyzőket. Jelentkeznek és Saulé össze is hazudik annyit, hogy fel is vegyék őket. A menza hirtelen egy La Cantin nevű étterem, ők meg Franciaországban tanult szakácsok. A verseny aztán kikezdi majd őket is - az egyik versenyző uszítja őket egymás ellen, Ona kezd összejönni a zsűri egyik tagjával, míg Saulé megint csak azt tapasztalja, hogy a barátnőjét keresik, szeretik, foglalkoztatják, ő meg háttérbe kerül.

Mint egy románcban, itt is megvan a nagy gesztus, békülés, happy end. Ona és a zsűritag kapcsolata zökkenő nélkül tud előre menni - a férfit jól kijön a kislánnyal is, és az ő életében is megvan a hazugság. Neki szó szerint franciának kell kiadnia magát, még a beszédjét is hamisítják. 

Nincs meglepetés a filmben. Kiszámítható, akár azt is írhatom, unalmas. A kötelezőket beletették, de így meg nincs is benne semmi, amiért meg lehetne jegyezni.

A külcsín is unalmas, olcsó, nagyon tévés. A szereplők kinézetétől kezdve a show-n át minden. Legalább a menza és a show között nagyobb különbséget lehetett volna tenni. Olcsónak néz ki és a jelmezek... Amiben a versenyen részt kell venniük, nálunk a menzán tudom elképzelni, nem a tévében.

Az egyetlen, amit értékeltem benne, ahogy szépen kiemelték, hogy az ilyen műsorokban minden milyen kamu. Szórakoztató műsort csinálnak és amikor ezt a lányok is megtanulják, akkor tudják a maguk nyereményét összehozni, aminek semmi köze ahhoz, a versenyben hol végeznek. Az ugyanis mű és megrendezett.

Azt is fájlaltam, hogy a főzés is hiányos benne. Az ételek is - semmi gusztusos, semmi olyasmi, amit kedvem lett volna megkóstolni. Meg, gombócot főzni versenyen? Nem is mondok semmit.

Háttérfilmnek elment, de semmi több. Figyelni nem volt érdemes.

Véletlenül bukkantam rá a sorozatra, de a téma és a színészek okán nem sokat gondolkodtam, hogy nekiüljek-e. Azt nem tudom állítani, hogy minden tetszett benne, de összességében kerek thriller volt, szépen elvarrt szálakkal.

A történet két terhelt ember találkozásából indul ki. Nile Jarvis a második feleségével új házba költözött és a milliomos egy futópályát akar az erdőbe. A szomszédot, Aggie-t kellene meggyőzni, hogy írja alá a papírt. A kettejük találkozása sorsdöntő: Aggie egykor sztárszerző és újságíró volt, mindenféle díjjal és elismeréssel. A kisfia halála és a válása azonban megtörte, most csak elzárkózva él és szenved. Nile pedig mai napig nem tudja lemosni magáról a vádat, hogy az első feleségét megölte. A férfiban merül fel az ötlet, hogy Aggie megírhatná az ő történetét.

A cselekmény pedig beindul - a könyv készülni kezd, interjúznak és Aggie nyomozni kezd. Nagyon meg van győződve arról, hogy Nile velejéig gonosz és megúszott egy gyilkosságot. Az ügyet annak idején vezető nyomozó egyet is ért vele, szóval, messze nem csak egy könyv készül.

Főleg, hogy eltűnik a fiatalember, aki elütötte és így megölte Aggie gyerekét. Véletlen, vagy Nile így segítene a nőnek? Ez a történetszál is benne van, bonyolítja az eseményeket és egy jelen idejű nyomozást, feszültséget visza  cselekménybe.

De ki mond igazat? Nile ugyanis megnyerő, karizmatikus és akár igazat is mondhat. Két olyan színész párharcol az interjúkon, akiknek megy is ez a játszma. Sajnos, végig nem sikerül megtartani annak a feszültségét, hogy mi is történt igazából. Kapunk nyomokat és a vége előtt már lehet tudni, hogy hol az igazság, ha azt még majd tisztázzák is, hogy részleteiben mi történt korábban.

Ami nem tetszett benne, a lelkizős áthallás Aggie személyes drámájában. Abszolút nem tudott érdekelni, hogyan szenved és gyűlölködik a gázoló felé. Pláne, hogy a végére eljutnak oda, hogy miképpen igyekezett mást kinevezni bűnbaknak, csak fel se merüljön benne, hogy maga miképpen járult hozzá a gyerek halálához. Elég komoly dolgoknak kell történnie, hogy képes legyen szembenézni azzal, hogy azért gyűlölte annyira a srácot, hogy magát ne kelljen.

Talán érezni is, hogy igazából mi a bajom a sorozattal. Az elkényeztetett, minden nehéz helyzetből az apja/nagybátyja által kihúzott Nile minden hajlamával együtt is érthetőbb és elfogadhatóbb volt számomra, mint Aggie. A pozitívnak nyomott szereplő irritált.

Nyomozós thriller, nem akció. De a helyszínekkel, nyomozásokkal és a színészekkel jól eladható így is. Mondanám azt, hogy tényleg a színészei a látványelemei. Daines nagyon tudja hozni a szétesett nőket, elég a Homeland felé mutogatni. Rhys meg talán jobb gonosznak, mint hősnek, bár azokban a szerepeiben is kedvelem. (Megjegyzem, a Netflix jó béna egy promóképet hozott ki. Daines kapott benne olyan jeleneteket, amikor direkt rosszul kell kinézni, de ennyire nyomasztó és fura fejű egyikük sem a sorozatban.)

Egynek elment, de azért nem újranézős. Elsőre ülnek a csavarok és a megoldások, utána már nagyon benne van, hogy ismerjüka  felfedezni valókat és azok nélkül unalmasabb lenne.

Nem titok, ennek a mesének soha nem voltam a rajongója. Sőt. Egyetlen jelenetet tudok mondani, ami 4 részben tetszett. Amikor az Alkonyatot cikizték. Különben...

Újfent egy béna történetet nézhettem meg. Dracula készül visszavonulni, de amikor szembesül azzal, hogy Johnny is a hotel vezetője lenne Mavis mellett, inkább visszakozik és hazudik egy nagyot. Johnny meg persze mindent helyre akar hozni - nem vezetheti a hotelt, mert ember? Van Helsing majd szörnyet csinál belőle! Az eredmény meg nagy kutyulás. Egyesek, mint Johnny, szörnyek lesznek. Ő éppen egy fura sárkány-hibrid, amire szavaim sincsenek. Mások meg emberek lesznek, mint a vérfarkas papa vagy Drakula.

A maradék játékidőben meg az após - vej páros egy kristályért indul, hogy mindent vissza lehessen csinálni. Bár azt írhatnám, hogy ott aztán jó kis kalandokba keverednek, de még az sem. Buta poénok vannak végig és annak az erőltetése, hogy valahogy minél több mellékszereplőt bevonjanak. Még, ha csak azért is, hogy sikítozzanak, amikor szembesülnek az alakváltásokkal.

Ami korrekt benne, vagy inkább úgy írom, hogy a szokott szintet hozza, az a külcsín. Ezek a mesék így néznek ki és a 4. rész sem különbözik. Több szereplő kapott vonásokat az eredeti hangjától - Draki jól hozza Adam Sandler egyes vonásait, Mavis is kapott némi külső vonást Selena Gomeztől. Ez nekem még pozitív is lenne, ha...

Ha nem lenne olyasmi, mint a Johnny szörny. Ami kb. olyan, mint egy sárkány és egy farkasember szerelemgyereke. Megjegyzem, még rosszabbul néz ki a vörös hajával, mint ahogy leírva kinéz. Ronda. Vajon poénnak szánták? Nem tudom, nekem nem volt az.

De simán benne lehet az is, hogy csak nagyon nem az én korosztályomnak készült. Kicsiknek. Azt el tudom képzelni, hogy nekik ez vicces és a szereplőket is tudják kedvelni.

A tanulság is nagyon gyerekre szabott - a másik elfogadása és megtalálni a jót mindenkiben, szeretni egymást. Bár szörnyek a szereplők, amit közvetítenek, az még Disney mércével is nagyon szeretet - család - összetartás túltolás.

Nem tudom, ez-e a vége, vagy még folytatni akarják. Nem szavazhatok, de nekem már 4 rész is sok volt, ne legyen 5. Kérem...

A fesztiválfilmekkel ritkán vagyok jóban. A legtöbbször nekem van benne valami olyan elvont vagy taszító elem, ami miatt szenvedek velük. A Zúzógép is elég sok fesztiválon ott volt, nyert is díjakat. Ha az Aranyat nem is, de az Ezüst Oroszlánt begyűjtötte, ami ránézésre a legrangosabb díja. És azt most dicséretnek szánom, hogy elnéztem. Nem kötett le igazán végig és a végét is furának találtam, de ezen most nem szenvedtem.

A főszereplője egy MMA harcos, akinek az alapjait a birkózás jelenti. Volt már a csúcson, de a legutóbbi címmérkőzése nem sül el jól. Veszít, életében először és nem is tud mit kezdeni vele. A viadalt ugyan semmissé fogják tenni, mert orosz ellenfele nem megengedett rúgásokat vitt be a fejére, de attól még valami megtörik. Marknak megint össze kell szednie magát, szembenézni a függőségeivel - gyógyszer - és valahogy folytatni. Ezzel párhuzamosan látjuk a párkapcsolatának alakulását és ahogy legjobb barátja új életet lehel a saját karrierjébe.

Igaz történet az alap és a végén meg is mutatják az igazi Mark Kerr-t. Ki van emelve, hogy a filmben szereplő barátaival mennyit tettek ezért a sportért és mennyivel kevesebb megbecsülésért, pénzért, mint amit a mostani harcosok kapnak.

Talán az vele a bajom, hogy mennyire beszürkült a végére. Nem volt dicsőséges visszatérés, nem volt nagy csata. Vártam egy tanulságot vagy valami többet, de ez csak egy kiragadott korszak Kerr életéből. A végére még az is megfordult a fejemben, hogy Coleman - a bajnokságot megnyerő visszatérő jó barát - jobb téma  lett volna.

Aztán, a szereposztás. Én a Bridertonnak se tudom elnézni a rasszok keverését, de ennek a filmnek? Itt még inkább kirívónak éltem meg. Én szívesen keresek rá az eredeti emberekre, az igazi történetekre, ha már nem fikciós a film. Itt meg azzal szembesültem, hogy fordítva kellett volna szerepet osztani. Kép alapján Kerr fehér, Coleman sötétebb  bőrű. A színészek meg fordítva játsszák őket - Johnsonra annyi maszkot és színt is tettek, hogy alig ismerni fel alatta a színészt. Nagyon kevés olyan jelenet volt, amikor tényleg Dwayne Johnsont láttam és nem a maszkot, amit rátettek. Különben jó munka, iszonyat átváltoztatja a színészt, de akkor is.

De nem ez az egyetlen döbbenetes átalakulás benne. Emily Blunt szerint soha életében nem volt még annyira Barbie, mint ebben a filmben. Pedig Az ördög Pradát viselben olyan karaktere volt, akinek a főnöknője elvárta a modell kinézetet. De az semmi volt ehhez képest. Ő mondjuk jobban felismerhető, csak... nem is tudom, mi erre a jó szó. Mintha a Barbie-film egyik szereplője lenne - sokkal inkább illene abba a filmbe a babák közé, mint páran, akik tényleg Barbie-t játszottak benne.

Sajnos még azt sem tudom írni, hogy volt benne látvány. Igen, az MMA küzdelmek és mérkőzések benne vannak. Csak a személyes ízlésemmel nagyon nem találkozik, amit láttam. Írtam is, Kerr birkózó volt annak idején. Az meg az egyik legunalmasabb küzdősport számomra, itt sem tudott megfogni. Elhiszem, hogy korrekt és jól megcsinálták, de nekem unalmas volt.

Kicsit az egész filmre rá tudom ezt húzni. Jól összerakták, van története és a színészek is komolyan vették, sok energiát beletettek. De annyira nem tudott tetszeni, és fura volt az összkép. Nálam csak 'egynek elment'.

A Witcher is egész szép kis holdudvart gyűjt maga köré. Vannak animációk külön történetekkel. Ott vannak a játékok, képregények, könyvek, meg persze a sorozat is. Aminek előzmény-sorozata is létezik, amit vesztemre megnéztem.

Gyanúsnak kellett volna lennie, hogy mi az alaptéma. Az első Vaják megszületése. Valamiért azt hittem, Geralt valamelyik nevelője vagy őse lesz kiemelve, de teljesen külön történetet kaptunk. Ettől még lehetett volna jó is, csak... Annyira összecsapott egy semmi lett a vége, hogy leginkább csak fogtam a fejem, hogy ezt bárki is komolyan gondolta.

Ha röviden össze akarom foglalni, akkor egy tünde mágus reményt akar adni Geralt korának és a tündéreknek, ezért elmeséli az első vaják születését Kökörcsinnek. Hú, angolul néztem, így ez a név nehezemre esik. Lehet inkább Jaskier? Az pedig egy háborús - lázadós mese. Merwyn hercegnő nem akart a bátyja politikájának sakkfigurája lenni, szerelem helyett érdekből házasodni. Különben sem hitt az így kötött tartós békében. Így részt vett a puccsban, trónra lépett és mindenkit, köztük a saját testvérét is lemészároltak egy másvilági szörny segedelmével. Volt viszont pár harcos, akiknek rokonai vagy akár egész klánjuk odaveszett a mészárlásban. Ők bosszút esküsznek és elindulnak megállítani a nőt. A vajákot majd azért kell létrehozni, hogy a szörnnyel megküzdjön.

Lehetet volna jó, ahogy összeszedik a csapatot és mindenféle nehézséget leküzdenek. De mivel csak 4 rész az egész, éppen hosszabb, mint egy film lenne, össze kellett csapni. Kis közös út, aztán már le is van zavarva a döntő csata. Annyira nagy, epikus küldetésnek van elmondva, aztán meg ezt kaptam. Egy szinte semmi, odamegyünk és mindenki fejét beverjük akció. Azt meg hagyjuk is, hogy az ősellenségek - Eile és Fjall - ezen rövid idő alatt egymásba szeretnek és képesek azzal zárni, hogy Eile terhesen énekel. Most komolyan? Fantasy ez, vagy hiteltelen romantasy? Pláne, hogy nem sokkal korábban a férfit azért száműzték, mert Merwyn szeretője volt. Gyorsan váltott...

Azt már fel sem hozom, hogy a baba vérvonaláról milyen jóslat hangzik el és mennyire nem lehet vele mit kezdeni az alapsorozat ismeretében. Így nem pluszt kaptam a világhoz, inkább csak bosszankodtam. Az első rész elment, hogy aztán végig csalódjak az összecsapottsága, egyszerűsége miatt.

Próbáltak látványt is tenni bele, de nem lett szép. Még a sima harcok elmentek, ott egy kis humor is elfért, de amikor mágia és szörnyek kerültek terítékre, elvérzett a sorozat. A legrosszabb? Fjall vaják alakja. De a rém sem éppen a szép számítógépes trükk példája.

A főszerepekre kevésbé ismert színészeket hoztak, igazából egy nagyobb név van benne. A kardozás mesternőjét Michelle Yeoh alakítja és meg is csapott, hány hasonló szerepet adtak már neki. Meg is értem, hogy ebben még az eredeti Vajákból se sokan akartak benne lenni, csak Joey Batey lett megfőzve a keretre, hogy jegyzetelje ezt a sztorit, hogy dalt írhasson belőle.

Egyszer megnéztem, de mást vártam. Ez nekem csalódás volt, de akár nagyobb betűkkel is írhatnám. Egy-egy poén tetszett, meg az, hogy miképpen kerültek emberek a tündérek világába. Az tényleg új elem. De különben...

Nem egy szokványos holocaust-film lett a Nürnberg. De még csak azt sem mondanám, hogy igazából a perről szólt ez a történet. Persze, érintik és a végére kell Douglas a szövetségesek győzelméhez, de az a film nem ezt tette a középpontjába. Személyesebb.

Vannak azok a filmek, amikor két erős karakter szembekerül egymással és mondhatni, megmérkőznek egymással. Ami beugrott kapásból, az a Frost/Nixon. Itt két fokkal speciálisabb a helyzet, de valami ilyesmit inkább éreztem benne. A tehetséges amerikai pszichológus és a Reichsmarsall ütközete, megosztó kérdésekkel. Mert bizony a határvonalak nem kicsit mosódnak össze a végére. Douglas Kelley azért lett Nürnbergbe helyezve, hogy a náci vezetőket életben tartsa, tárgyalásra vihetők legyenek és számonkérhetők. Göring a vezér és ő Kelley kiemelt projektje is. Ami időt együtt töltenek, miközben mindkettő kihasználná a másikat, egyfajta barátság is kialakul közöttük.

Érdekes ötlet a filmben, hogy nem szörnyetegeket akar bemutatni. Ok, a nácik közül Göring van kiemelve, de Russel Crowe nem szörnyeteget formált belőle. Kelley is kimondja róla a filmben, hogy egy nagyon okos emberről van szó, aki mindent kitervelt. Nem véletlenül adta fel magát és meg akarja védeni a Birodalom reputációját. Ehhez a tárgyalás az eszköze. A filmet meg úgy írták meg, hogy Kelley besegítése nélkül célt is ért volna. De Kelley segített a taktikában ellene, és nem egy lépést megsúgta az ügyészeknek, így azt is ki tudták előre védeni.

De nem is a tárgyalás a lényeg. Az csak a végjáték. Sokkal inkább az, ahogy Kelley és Göring barátkozva játszmáznak. A film még azt is megengedi magának, hogy hihetőnek tünteti fel, hogy Göring semmit nem tudott a munkatáborok haláltábor voltáról és a legszörnyűbb tettekben ártatlannak vallja magát. Ugyanakkor a film szembesít azzal, hogy mit tettek a nácik és miért olyan hihetetlen, hogy erről a vezetők ne tudtak volna. Egyértelműen arra van kihegyezve a film, hogy ezekért a tettekért felelni kell. Túl sok fájdalom és bűn esett meg, amit nem lehet vagy szabad elnézni. Személyes példákkal is aláhúzzák - bár tény, hogy a zsebkendőt akkor nyomják az ember kezébe, amikor a tárgyaláson levetítik a haláltáborokban készült videókat.

Itt jegyezném meg, hogy szépen illeszkedett a filmbe Howie története, aki Kelley fordítója lett a börtönben. Az amerikai tiszt a végére mesélte el, hogy ő németnek született, de a szülei még időben ki tudták menteni az Államokba. Ők odavesztek egy táborban, a fiúk pedig amerikai katonaként tért vissza a nácik ellen harcolni. Ez már csak azért is lekötött, mert egy könyvet is olvastam azokról az amerikaivá lett német zsidó fiatalokról, akik amerikai katonák lettek és elsősorban tolmácsként segítettek a háborúban. Az ő történetük magában is drámai, itt pedig van körötte egy ilyen körítés.

Benne van annak is a története, hogy Robert H. Jackson hogyan harcolta ki, hogy meglegyen ez a per. Hogyan vitte végig és hozott érte személyes áldozatokat. Pedig, sokan csak agyonlőtték volna a nácikat, de Jackson egész más szintre emelte a történetet. Ez volt az a vonal, ahol némi humort is megengedtek maguknak. Az egyik kedvenc részem volt, amikor az amerikaiak elutasították, kellett egy nagyobb hatalom. De ki? Repültek a Vatikánba. Ott is, ami volt... Amikor a segédje rákérdezett Jacksontól, hogy tényleg megzsarolta-e a pápát, azon roppant jót derültem.

De igazából ez nem kedélyes film. Sőt. A végére egészen beborul annak ellenére, hogy Jackson eléri a célját. Az egy dolog, hogy Göring milyen trükköt mutat be a végére - az meg A tökéletes trükköt juttatta eszembe, nem véletlenül volt az Abrakadabra a kulcsszó. De az, ami Kelley-vel történt. Azt Rami Malek nagyon hozta, ahogy a kedélyes, mindenki kedvence Kelley szinte paranoiás és a rosszat meglátó, arra Kasszandraként figyelmeztető figura lesz. Mintha nem is ugyanaz lenne, aki megérkezett Nürnbergbe és aki távozik majd onnan.

Nem látványfilm, dráma. A színészek és a párbeszédek adják el és el is adják. Döbbenetes szereplőgárdával forgott és sokan több mindent bele is tettek. Talán nem véletlen, hogy mindenféle díjakra jelölték és nyer is ezt-azt.

Lekötött végig, érdekes volt, ha tényleg más is, mint amit előzetesen vártam. A vége nyomasztott le igazából - az a győzelem nem nagyon érződik, olyan súlytalan. Kelley beborulása meg megkérdőjelezi, hogy van-e egyáltalán győzelem vagy arra van kárhoztatva az emberiség, hogy újra és újra ugyanazokat kövesse és szenvedje el.