Összejött úgy, hogy az egyik rész előbb lement, így nagyobb léptékkel haladt most A Knight of the Seven Kingdoms (s01e03-04). Múltkor már írtam, mennyire nem díjazom, hogy milyen szintre levitték ezt a sorozatot. Majdnem minden szereplő megy üríteni vagy hasonlót alkot, most egy lovat nézhettünk a kezdéskor kakálni. Miért kell ez egy GoT sorozatban? De legalább itt megindult a fejlődés és megjött a jó sztori, amit érdemes megnézni és megbeszélni. Onnan, hogy a 3. végén Egg felfedte a kilétét, az igazsághozástól és a párbaj szervezésén át már ez jó volt. Lovagokkal, erényekkel, és azzal a vonallal, hogy milyen betegség van a Targaryen-házban. Martin már írásban jól elszórta az utalásokat, amit a sorozat is jól átvett. Pl. a jósnő, akit nem vettek komolyan, bár Egg megijedt a szavaitól - és mennyire igaza volt, mi a jövő ismeretében tudjuk. Vagy, a bátyja jóslatai. Írtam is már, hogy neki nem olyanok az álmai, mint másoknak. Most el is magyarázza, ő is. Már most sajnálom is, mert tudom, hogy Duncan és a sárkány eleste hogyan teljesül be abból, amit a héten elmesélt. Annyira másként alakulhatott volna minden, ha csak pár esemény alakul másképp... De ez felesleges kör is, itt már tudjuk, miből mi lesz. Mindegy, a lényeg, hogy kezd megérkezni a sorozat. Egy középkori lovagmesét kezd tudni hozni, és hála égnek a 4. részben már a kaka - pisi poén is elmaradt, ami úgyis csak borzolta az idegrendszerem.

Még mindig nem tudom, jó lesz-e Memory of a Killer (s01e03). Hősünk bárgyilkos munkáit még csak elnézném- Most éppen a célpont inzulinjával szórakoztak, meg egy rendőr megzsarolásával. Az is érdekes, ahogy és amikbe belefut. Nagyon csodálom is, hogy még nem  merült fel, hogy neki is memóriagondjai vannak. Ahogy közbe kihagy, vagy pl. a lányának mondja azt, amit Angelo bárgyilkosként a főnökének szánt. Majd kiderül - a beteg vonal jó lehet, ha tényleg elkezdik felépíteni.

Ugyanaz, mint múlt héten. A Hijack (s02e04) kicsit utal arra, ki és mivel zsarolja a főszereplőt. Az MI6 és a német rendőrség kicsit ügyködik. Kb. ennyi. Az első évad végére is volt séma és kezdtem unni, de ebben meg ötlet sincs. Bírom Elbát, szívesen nézem, ahogy irányít és próbálja a legtöbbet kihozni a karaktere a csapdából, de akkor is unalmas.

Siralom. Rejtélyeskednek a Fallout (s02e08) évadzárójában. Megint ragozzák, de igazából nem mondják el, ki a minden mögött álló lángelme és mit akar. Max harcol, Lucy szembeszáll az apjával, de igazi haladás... A második fázis, amiről még mindig nem tudjuk mi az, beindítása. A legió császárválasztása, majd a megindulása Vegas ellen. El akarják foglalni, hogy megépülhessen a Császár palotája - igen, ilyen poénokon kellene nevetni. A Ceasar's Palace utaláson. Goggins továbbra is lopja a show-t, de ez már meg sem lep. Most indulhat a kutyával új cél felé, a köztársaság meg háborúzhat a légióval... Ha lesz 3. évad. Mert ez bizony teljesen nyitott vég.

Szappan a köbön: Chicago Fire & Med (s14/11e12). Ott tartunk, hogy az a legnagyobb bajom vagy élményem vagy nem is tudom mim, hogy nagyon nem tetszik a sorrend. Időrendben most a Med van előbb, egyértelműen látszik Johnék viszonyából. De nem akarom a Medet nézni előbb... A Fire csak olyan helyzetet tud hozni, hogy pl. Hermann lánya a tűz óta rémálmodik, PTSD tünetei vannak, az apja meg aggódik érte. A Medben legalább van műtét, orvosi esetek, meg abban vannak a szimpatikusabb szereplők. Mostanában kiakadok azon is, hogy pl. téma a nyugdíj. Mióta írom, hogy szerintem a tűzoltók egy jó részéről nem is hinném el, hogy még aktív tűzoltók. És azt nézzem, ahogy a nyugdíj ellen kapálóznak? És még mindig megvan, ki kivel szerepel leggyakrabban, illetve egyes szereplőknek hogyan találnak ki kamu utakat, most pl. Kelly ment gyereklátogatóba, hogy pár részbe ne legyen benne.

Annyira nincs már sólya a Grey's Anatomy (s22e10) részeknek, hogy még visszaidézni is nehezemre esik, mi volt a héten. Folytatták a vendégszereplőket. Múlt héten Meredith, most Addison jött látogatóba, hogy visszacsalja a műtőbe volt sógornőjét. Különben meg többen szembesültek a maguk kis öncsalásaikkal. Pl. akik csak barátok extrákkal, de valójában többet akarnak. Vagy Lincoln, aki fájdalmasan szembesülhet vele, hogy hiába akar meg van engedélye műteni, ha még nincs erő a vállában. Csendes, felejthető rész, amiben az volt a legemlékezetesebb, amikor Amelia kidobta Addie-t a műtőből.

A hét másik zárása a Spartacus: House of Ashur (s01e10) - de azt is mondhatnám, hogy ez a hét legnagyobb WTF sorozata. A végére csak néztem és rendszeresen mondogattam, hogy ezt nem merik meglépni. De megtették. Annyira más univerzumban járunk, hogy Ashur agyonverte - tényleg, elég alaposan legyilkolta - Julius Caesart. Most erre mit mondjak? Nem is találok szavakat. A halotti játékok rendben voltak, ha még mindig is bántja a szemem, mit neveznek arénának. Az új családfő is lehetőségekkel teli a meggyilkolt szenátor helyén. Aztán, a személyes vonalon jöttek a kiakadások. Egyszerűen nincs értelme, ahogy egyes szereplőket pakolgatnak. Achillia és a halott szeretőjének fia ki nem állhatta egymást végig - most meg viszonyba kezdenek? De a csúcs, ahogy már írtam, a zárás. Soha nem volt ez egy komolyan vehető történelmi sorozat, de mégis, mi lenne a történelemmel Caesar nélkül? Jó is, hogy ez az évadzéró, mert megfeküdte a gyomrom.

Továbbra is a heti kedvenc: The Pitt (s02e05). Csak éppen most sincs, amit hozzá lehetne tenni. Ugyanaz a felépítés, ugyanaz a minőség. Sűrűsödik a betegellátás és jönnek a tragédiák is. Ez nem az a sorozat, amiben mindenkit meg lehet menteni. De ez így a jobb is, így hitelesebb. Közben meg lehet szemezgetni, ami általánosságban érdekes lehet az egészségügyi ellátással. Most azon akadt meg a fülem, hogy az MI jegyzettömb előnyei/hátrányai. Az új doki mellette, Robbie ellene, és mindkettőnek megvannak a maga érvei. Ami meg most még feltűnő volt, hogy itt az egészségügy csúnya részeit sem akarják titkolni. Mert nem minden eset olyan nagy vagy műtétorientált, mint a Grey'sban. Avagy - van olyan is, hogy csak ki kell kanalazni a szorulásos néni beleiből a kakát...

Ha azt mondom, filmek és gonosz nagyvállalat, ki mit vág rá? Nagy eséllyel nekem a Weyland-Yutani fel fog jönni. Minél több filmben vagy sorozatban szerepelnek, annál rosszabb róluk a véleményem. Az Alien-sorozat után a legutóbbi Predator-film is őket tette meg a gonosznak.

Elég meredeknek is érzem, hogy a Halálbolygó (eredetiben Badlands, ami sokkal kifejezőbb, de ez a fordítás azért még nem a katasztrófa szint) változtat az egész eddigi alapfelálláson. A Predator, vagy ha már használom a terminológiát, a Yautja negatív karakter szokott lenni. Erős, képzett és technikailag magas szinten álló harcos, akinek a préda elejtése a minden. Nem szoktunk velük együttérezni vagy nekik drukkolni, általában egy embernek kell felvenni velük a harcot. Talán csak az Alien Vs Predator filmek ugranak be, ahol inkább a Predator, mint az Alien.

Itt viszont egy olyan fiatal Yautja harcost kapunk, akit a saját szülei - elsősorban az apja - halálra szán. Nem érdekli, mire képes harcosként, csak azt látja, hogy kicsi és szerinte ettől már reménytelen is. Dek bizonyítani akar, így a beavatási vadászaton olyan prédát választ, amit a legnehezebbként tartanak számon. A bolygón azonban nem várt események jönnek: egy robotikus segítő, a fajok megismerése és annak felismerése, hogy mennyivel többet jelent nagy harcosnak lenni, mint a puszta fizikai erőt. Dek nem csak eszközhasználatban fejlődik, de elkezdi felismerni, milyen erőt jelent egy csapat.

A film cselekménye meg az, ahogy a vadászat célt vált. Dek nagyon nem boldogul a Kalisk vadászattal, miközben Thiának sikerül jelezni a nővérének. Jöhet is a nagy koppanás, mert Tessa majd vázolja, hogy mi a Weyland. Yutani prioritása. Innentől kezdve Dek meg más célpontra indulhat majd vadászni.

Azt is mondhatnám, az egész film egy nagy vadászat. Közben Dek képes lesz félretenni, amire nevelték. Szerintem ő azért lehet erre képes, mert ott volt a bátyja, aki támogatta és még meg is hal érte. Ő látott arra példát, hogy milyen ereje van a szeretetnek, a másikért való kiállásnak. Egyetlen másik Yautja sem kötött volna szövetséget vagy lett volna képes csapatban dolgozni. A film még példát is fogalmaz meg - Thia a farkasokról és az alfákról mesél Deknek, aki magáévá is teszi a csapatot vezető harcos elméletét.

Sikerült egy kis, némileg Disney mesés tartalmat beletenni. A család mindenek előtt - azé a családé, amit magadnak választottál és amiért hajlandó vagy mindent megtenni. Annak ellenére, hogy a film főszereplői vadászok, még abban is látok fejlődést, ahogy Dek túllép azon, hogy azzal lesz minél nagyobb, minél pusztítóbb lényt ejt el.

Akció - korrekt annak is. A kedvencem különben az volt, ahogy Dek létrehozza magának a saját fegyverarzenálját. A helyi, rendelkezésre álló eszközökből újraalkotja a Yautja harci eszközöket. A kígyóféle a vállán, ami a lézert váltotta ki, a kedvenc, sajnáltam is, ami lett vele. De jól példázza, mivel több a csapat az egyénnél. Amit a kígyó megtett, egy sima lézer szóló harcosnak nem tudná megtenni. Látszik, hogy költöttek a filmre és korrekt is a végeredmény.

Elle Fanning a robotlánynak érdekes választás. A szelíd félnek el is ment, a keményebbnek már furcsának találtam a színésznőt, de a két én jól elkülöníthető lett. Dek kapcsán meg nem sok mindent tudok mondani - jó a maszk?

A kritika szerette, a kasszarobbantástól viszont messze van. Most kíváncsi is vagyok, hogy lesz-e folytatása. A vége különben olyan, hogy simán lehetne.

Valaki egyszer elmagyarázhatná nekem, mi ez a hype a Tron körül. Sorra buknak a filmek, akadnak olyan gyengék is köztük, hogy még a történetüket se tudnám elmesélni. Mégis, időről időre előszedik, valamiképpen tovább szövik és próbálkoznak. Pedig talán csak a legelső, ami ma már nagyon elavultnak néz ki, szerzett valamiféle státuszt magának, a  többi nem.

Az aktuális rész története meg olyan, mintha innen-onnan lenne összeollózva. Azon megy a hajsza, hogy megtalálják a  képletet, amivel a játéktérben teremtett embereket, eszközöket állandóan a valóságban lehetne tartani. Mert ki már ki tudják hozni, de rövid időn belül lebomlik és a személyek visszakerülnek a játéktérbe. Az eszközök meg elbomlanak. Van az erőszakos oldalt alakító anya - fia páros és egy testvérét gyászoló programozó lány, akik ezen dolgoznak. Julian ötlete kimerül annyiban, hogy lopja Eve munkáját és rájuk küldi az embereit, csak éppen a legfőbb programja, Ares elkezd gondolkozni és önálló döntéseket hozni.

Ez a program ki akar jutni a gépből nagyon eszembe juttatja Dashner hasonló, játékos trilógiáját. De, ha nagyon erőltetni akarom, még Mátrix párhuzamokat is tudok sorolni. A lényeg, túlzott eredetiséggel nem vádolnám a filmet.

Attól még lehetne jó, ha okos sci-fi lenne vagy kifejezetten látványos akció. Nos, igazából egyik sem lett.

A történet gagyi közeli. Nem segített semmit az sem, hogy a korábbi filmekkel is rokonságba igyekeztek hozni. De írtam is, egyszerűen nem értem, miért kell ennyire kötni őket és erőltetni a folytatásokat. Valaki rajongó a Disney elnökségében? Passz, már nincs jobb ötletem, Mert szerintem mondanom se kell, hogy az Ares is jókora bukta lett - veszteséges is, meg a kritikái se jók.

Akció. Hát, ez már nehezebb dió. Alapból nem szívlelem a formát, ami ennek a szériának a védjegye. Megvan a vonalban motorozás? Az Tron. Előkerül most is. Bőven mutatják, ahogy életre nyomtatnak embereket, felszerelést, sok mindent. Vannak nagy hajszák. Mondjuk, eléggé elveszi az élét, hogy a szereplők felének nincs igazi tét. Eleve programok és a test megsemmisülése se jelent semmit. Mai akciófilm, nem is olcsó, Disney. Nem azt kell rá mondani, hogy igénytelen vagy ronda, de nem is olyan akció, amit aztán mások másolnának vagy kultikussá válna. Egyszer nézhető.

Azon is látszik különben az ázsiója a filmnek, hogy milyen a casting. El nem tudom képzelni, miért vannak ebben a filmben ilyen nevek. A végeredményt látva inkább olyan színészekkel tudnám elképzelni, akik mondjuk egy sikerese sorozat után próbálnak bejutni a moziba. Jó, azért nem A-listás a casting, de elég közel van hozzá, hogy ne értsem. Leto is - egy Oscar-díjas, akinek nagyon megy a dráma, erre egy programot játszik, akit a tulaj mások levadászására használ?

Nem fogom ezt megfejteni, és marad az, hogy nem értem, miért nem engedik el. Még egy újraindítás se tűnne nekem ésszerű ötletnek, de az erőszakolt folytatások még rosszabbak. Ez egy felesleges folytatás.

Volt idő, amikor Tim Burton filmjeit néztem úgy, mint az utóbbi években Nolanét. Az Álmosvölgy legendája mai napig megunhatatlan számomra, de Wonkától kezdve a gyilkos borbélyon át rengeteg olyan filmet köszönhetünk neki, amelyeknél a filmvilág kevesebb és szürkébb lenne.

Viszont tény, hogy az újabb alkotásai már nem találnak be annyira. De aztán jött a Wednesday és az első évad felét Burton rendezte. Iszonyat menő lett, amikor friss sorozat volt, a csapból is ez folyt. Engem sikeresen el is ijesztett a hype, de aztán lett könyv is, második évad is és gyerekkori nagy kedvencem az Addams Family Christina Ricci Wednesdayével. Szóval, vettem egy nagy levegőt és nekiültem.

Eredmény?

Rajongói sorok, amelyek most fognak következni. Azért abból már kinőttem, hogy nekiálljak a Wednesday babákat is megvenni, de ezt a sorozatot nem töröltem a felhőből, miután megnéztem. Sőt, simán el tudom képzelni, hogy vissza-visszanézem a részeit, ahogy pl. az anime kedvenceim szoktam.

De mi működik benne ennyire? Jöhet a beígért rajongói rész.

Iszonyat jó a világa. Wednesday büntetésből egy természetfeletti lényeket oktató suliba kell, hogy járjon. A szobatársa egy színes egyéniségű vérfarkas lány, egy a rajzait életre keltő srác udvarolgat neki, miközben valamilyen szörnyeteg gyilkolászik az erdőben és van egy jóslat, ami szerint Wednesday hozza el az iskola végét. Mindez szórakoztatóan komoran. Kamaszos is, nyomozós, fantasy is, megvan benne minden és pörgetik is a cselekményt.

A karakterek színesek, jópofák és még játszadoznak is azzal, ki a jó vagy a rossz. Ok, azért érezni, hogy kamaszos sorozat is, és ezt ki lehetett előre találni. Nekem már a szereposztás gyanús volt - de most komolyan, mégis, milyen szerepet adnátok Riccinek? Egy jelentéktelen mellékszereplőt? Naná, hogy nem. Főleg, hogy tudjuk milyen előzményei vannak a színésznőnek a sorozattal. De különben is bőven lesznek jelek, a szörny kilétére vagy a családi titkokra is. De okosan írják kiszámíthatóra, nem szájbarágós és aki nem olyan csavaros thriller imádattal nézi, vagy pl. kamasz és még nem látott millió meg egy sorozatot, azért ők még talán meglepődni is tudnak.

Nekem nagyon bejön a humora. Kb. végig vigyorogtam és nevetgéltem az egészet. Fekete humora van és ennek a világnak ez nagyon jól is áll. Wednesday beszólásaitól kezdve a szituációs poénokon át helyén van az egész. Miközben meg az érzelmek is működnek benne, pl. nagyon szerettem benne Wednesday és Enid barátságát a kezdeti egymás sokkolásából kinőve.

Jól is néz ki a sorozat. Nem akarták túl CGI-ra venni, de nagyon jól hozza ezt a hangulatot és világot. Divattól kezdve lényeken át ezt szépen összerakták.

A casting is majdnem tökéletes. Wednesday szülei még borzolják az idegeim, de a diákok, a tanárok, Jenna Ortega mind remekek. Még csak meg se tudnám mondani, ki a kedvenc. Csak azt, ki irritált, ha nem is szerepelt sokat, de ezt inkább feledem is hamar.

Rövidre zárva, én találtam egy új kedvenc néznivalót a Netflixen. Reméljük, nem rontják el később sem - szereposztást már nézegettem és pl. Eva Greent nagyon el tudom képzelni benne, mint Wednesday nagynénjét.

Említettem  már, mennyi Stephen King projekt futott mostanában. Itt van egy újabb példa. A Chuck élete egy Stephen King novella alapján készült. Ám, meg kell jegyezni, nem éppen az a stílus, amit azonnal a szerző nevéhez kötnénk. Ebben nincs az a horror, még nyomokban sem, amit én is a szerző neve mellé tennék.

Azért, megvannak benne a Kingre jellemző elemek, ha azt ki is kell várni, hogy megértsük, miképpen jelennek ezek meg. Mert itt bizony számolni kell azzal, hogy hátulról indulunk el. A film 3 nagy egységre van bontva és az időrend fordított. Mindig éveket ugrunk vissza, hogy így megértsünk mindent, amit korábban megmutatott a film.

A nyitány egy különös világvége. A jelek már megvannak és az emberek készülnek is arra, hogy hamarosan minden összeomlik és nekik is végük. Ám érdekes mód üzenetek tűnnek fel, mit senki nem ért meg. Köszönjük, Chuck - hirdetek ezek. Csak éppen, ki ez a Chuck? Mit kell neki megköszönni! Egy tanár, a volt felesége és köröttük a világ csendes haldoklása ez több mellékszereplővel benne.

Majd a középkorú Chuck következik, aki egy konferencia után sétálgatva egy utcai zenésznél megáll. Táncolni kezd, egy nő csatlakozik hozzá és táncolnak.

Végül, visszamegyünk Chuck gyerekkorába. Amikor megárvult és a nagyszüleihez kellett költöznie. A toronyszobába soha nem mehetett, de a nagymama megtanította táncolni, ez volt a közös szenvedélyük. A nagyapa meg a matek felé terelgette, vázolva neki, hogy egy könyvelő miképpen ment életeket és mennyire hasznos. A tánccal meg mire lehet menni az életbe? Ebbe bele van szőve az a szoba és a válaszok, ami ezt a három epizódot összeköti.

Ezt meg direkt nem mesélem el. Nme lesz horror, de misztikus igen és akkor működik a film, ha ezt mindenki maga fedezi fel a szereplőkkel. Azt nem állítom, hogy nem lehet rájönni. Már az elsőnél voltak sejtéseim, és a második résznél már kitaláltam, mi az összekötő. A harmadikban meg el is van magyarázva, kicsit mással kapcsolatban, de ha odafigyelünk, akkor a tanárnő szépen elmondta, hogy mi is ez a film.

A halálról szól. A világvégéről. Ennek ellenére mélyen életigenlő és pozitív is hozzá. Ez az, ami kiemeli King múvei közül. Előbb ugranak be tőle tragédiák és a győzelmeknek is mindig ára szokott lenni. De ez arról mesél, hogy mennyire megéri élni. Mit jelent igazán élni. Hogy mindenki fontos. Az meg kifejezetten szép gondolat és ahogy megmutatják, hogy mit jelent, hogy sokaság van bennünk.

Kényelmes, lassabb film, de ez is hozzájárul a hatásához. Kell neki hely, hogy a végére összeálljon, mit kaptunk, minek mi a jelentősége. Finomabb és aprólékosabb egy horrornál. 

Látványelem minimális van benne, de nem is kellett több. Valahogy illett ez a csendesebb témához és a lényeghez. A színészekre kell belőle emlékezni, és érdekelni is, kinek mi maradt meg belőle. Gondolom, a dobolásra a tánc a központi részben és látványával az egyik legerősebb elem. Azzal együtt, amit később elmondanak - hogy valahol ez az élet lényege. A könyvelő és a táncos szembesítésében - álom és valóság ellenében nyernek az álmok, ha nem is azokat választjuk.

De, színészek. Stáb. A csendesebb volta ellenére bőven találunk benne ismert arcokat és sztárokat. A plakát mutatja, ki a legnagyobb név. Hiába van benne még pl. Mark Hamill vagy Karen Gillan, ez a film Tom Hiddleston nevével lett eladva. Jól is játssza, ha talán Hamill nagyapája vagy Mia Sara életvidám, nagyon pozitív nagymamája nekem jobban szívhez is szólt. Amin meglepődtem, Jacob Tremblay. A gyerekszerepei közül sok lelki szemeim előtt van: A szoba, henry könyve, Csodácska - nos, felnőtt. Nem ismerném meg. Még nem annyira más, mint Haley Joel Osment, de azért el kellett gondolkodnom, hogy mégis, ki volt ebben a filmben ő.

De a lényeg, hogy egy rutinos King adaptáló rendező hozott egy másféle King művet. Messze nem kasszarobbantó, de sokan szeretjük és nyereget díjakat is. Különben már csak azért is érdemes megnézni, mert tényleg Kinges, még horror nélkül is.

Nem fogom megérteni, hogy A Knight of the Seven Kingdoms (s01e02) miért akarja a nézőt sokkolni ürülékekkel. Az elsőben Dunc ürítette a beleit, most meg a volt mestere vizel premier plánban? Egy Trónok harca előzménysorozatban? Nincs rá válasz, most se értem. Különben meg továbbra is fogom a fejem, hogy Duncan milyen kis egyszerű lélek. Nagyon magas labdát adott, amikor Eggnek elmesélte, hogy eddig őt mindig mindenki butának mondta. És tényleg annak is tűnik, pedig szerintem csak iszonyatosan naiv és nem ismeri a világot. Egg sokkal jobban eligazodik és érdemes úgy nézni a sorozatot, hogy tudjuk ki ő. Az utalásoknak úgy van értelme és akkor lehet megérteni a viselkedését, a tudását, ha tudjuk, mi a teljes neve. Várom is, amikor majd Duncan is szembesül vele, ki szegődött mellé. Claffey annyira eltaláltan hozza ezt a nagy, erős, de olyan kis mamlasz lovagot... A maga módján még a látvány is rendben lenne. A koszos város, a viadal és a mérkőzések. Most volt harc is, és jött több Targaryen is. Az eddigi legismertebb színésszel - Bertie Carvel játssza a felettébb szimpatikus Baelort, aki a család nemesebbjei közé illik. Elnézem, de még mindig tartom, hogy ez egy nagyon más világ, mint amit eddig ez az univerzum adott nekünk. Ez szinte családi filmes, csak ne lenne a mindenféle ürítmény...

Egy belga soroozat amerikai változata a Memory of a Killer (s01e01-02). Egyelőre nem vagyok tőle elájulva, noha az alapötletben látom a lehetőséget. Adott egy bérgyilkos, aki nagyon különválasztotta a civil és szakmai életét. A családja, ami jelenleg a terhes lányát és vejét jelenti, egyszerű vállalkozónak gondolja. A maffiának meg fogalma sincs róla, hogy családja van és civil élete. De minden megzavarodik, amikor a civil életében is rátámadnak. A családban az Alzheimer jelen van, és már látjuk a nyomokat, hogy nála is megkezdte a pusztítást. Még csak elemek, pl. egy a lányánál felejtett kabát, de minden kis apróság elég, hogy veszélybe kerüljön a kettős élete. Meg egyáltalán, ha nem bízhat a saját agyában, hogyan jöjjön rá, mi folyik körötte, ki pályázik a fejére? Miért? Az első két rész viszont még alig indult be. Az, ahogy valamit elfelejt és szembesül ezzel, azok a jó részek benne. De különben olyan kis semmilyen, pedig még bérgyilkos munkákat is követhetünk benne. Még nem írtam le, de nagyon kellene, hogy felpörögjön a sorozat. Nézni tesznek bele, amit tudnak. A casting kapcsán tagadhatatlan az eye candy faktor. Az akciók is szépen össze vannak rakva, és vannak is. Üldözés, merénylet, harc. Még csak a szereposztás sem olcsó, több sikeres sorozat egykori sztárja van benne. Dempsey a legnagyobb név, de pl. sokunknak ismerős lesz a The 100 színész Richard Harmon, vagy Odeya Rush, akit több filmben lehetett már látni. Vagyis, még 2-3 részt kap, mire eldöntöm, milyen.

Annyira semmilyen részt hozott a Fallout (s02e07), hogy arra nehezen találok szavakat. Tovább mentünk abban, hogy Cooperrel mi történt, mielőtt jött a világuk vége. Már nagyon úgy érzem, ő az igazi főszereplő. Most is, az ő sorsával hozták a jelen és a most párhuzamát. Vagyis, most Maximus az, aki jó embernek akar döntést, lehetőséget adni, hogy minden jobb legyen. Látjuk, hogy tette ugyanezt a maga idején Cooper, de a világukból látjuk, mennyire jött be neki. Tény, Goggins a legjobb színészük és övé a legjobb karakter. Látványelem meg a szörnyekkel a bunyó volt a végén. Ahogy belegondolok, azért bunkerekben is volt egy-egy konfliktus kirobbanás, de az inkább alapozás, hogy a következő részben meglássuk, mit tudnak belőle kihozni. Annyira kellene ebbe a sorozatba még valami, csak meg kellene tudnom fogalmaznom is, mi. Mert hiányérzetem van tőle, már hetek óta. Most is.

Apró morzsákban jön az új információ a Hijack (s02e03) kapcsán. Írtam, hogy fura, hogy évforduló van és nem mutatják a fiút. Megvan a válasz - 1 éve halálos gázolás áldozata lesz. Akit hősünk elő akar keríteni, a gázoló. De ennél összetettebb a játszma, van zsaroló és van még rejtély is. Kezdtem is fogni a fejem, mert ez simán rossz taktikának tűnik. Ha annyira zsarolni akarják, nem lett volna jobb a volt feleséggel kezdeni és most a gyerekkel zsarolni? Azt gondolnám, a gyereke mégis többet ér, mint a volt felesége, aki rég mással van. De különben mennek a metróban, páran már gyanakodnak, hogy baj van. Leginkább ez volt a rész értelme - valami nagyon nem stimmel, több szinten sem. Kis rendőrségi bevetéssel fűszerezve volt, de különben ez a beetetés, hogy milyen mély az összeesküvés. De most annyira erőltetettnek érzem...

Nagyon írni sincs kedvem a Chicago Fire & Med (s14/11e11) heti részeiről. Röviden mondhatnám, hogy megy szépen tovább a szerelmi szappanoperett. Sam visszajött látogatóba, a végére meg Violet felmérte, most ki kell neki a korábbi szívfájdalmon túl. A másikban meg Hannah bátorította Deant, hogy randizzon és ők csak barátok. Aztán amikor szembesült vele, hogy a férfi így is tesz, mégiscsak rosszul esett neki. Aztán ott volt Caitlin és Mitch viszonya, amit a férfi komolyabbra venne. Csupa ilyesmi, semmi konkrét eset. Most komolyan, az volt a heti nagy mentés, hogy az árammal megcsapott férfit fentről rögzítették, amíg létrát emeltek fel hozzá? Jaj.

Kaptunk egy Grey's Anatomy (s22e09) epizódot, amiben volt Meredith. Igaz, éppen csak nem orvosként. Nick húga jött látogatóba, jól meglepve őket azzal, hogy van egy kisfia. Aztán mire feleszméltek, a nő már sehol, a baba meg náluk, Nick be is pánikolt, hogy ismétli magát a múlt. Szóval, itt is ment a szappanopera. Már előtt poén, amikor Richard a műtétje során, altatásban egy halott szerettével tudott beszélgetni. Hozzá az apja jött el. Miért nem tudnak eredetibbek lenni? Már ellőtték ezt, az egyik legfájóbb nekem az volt, amikor Meredith Derekkel beszélt hasonló helyzetben. Orvosos sorozat, és az volt benne a kedvenc részem, ahogy Katherine meg akarta magának szerezni Richard temetői parcellájának a szomszédját. Ez valahol gyászos. Ez a rész nagyon kis mértékeben sikerült kórházasra.

Megvan a válasz, mi lesz Ashur harcosai között - béke nem. A gyászban is egymás ellen fordulnak a Spartacus: House of Ashur (s01e09) esetében. De ez a rész inkább ravaszkodásról és politikai machinációról szólt. Visszatért Caesar és meg kellett akadályozni Viridia közelgő esküvőjét, vagy végezni az apjával. Ashur most aztán foghatta a fejét, mert most először nagyon másként sültek el a dolgok, mint tervezte. Mire felismerte, hogy az egyetlen ember ellen szervezkedik, aki tényleg embernek tekinti és nem úgy bánik vele, mint Caesar és a bandája, már olyan dolgokat indított el, ahonnan nem volt visszaút. Különben ebben a részben nem harc, nem vérengzés volt a látványelem, inkább a ruhákat volt érdemes nézni. Viridia ünnepi szettje kifejezetten előnyös volt, de azon kb. felhorkantam, amikor a sorozat vázolta, szerintük milyen a nemes római asszonyok alsóneműje. Ókori Victoria's Secret ékkövekből? Nagyon el tud szaladni itt a készítők agya.

Még mindig a The Pitt (s02e04) a heti kedvenc, de még mindig nem tudok róla hosszan írni. A szerkezete, a szereplők drámái mind a szokott szintet és formát hozzák. Megint vannak új esetek, ahogy a korábban megkezdettek is megkapták a folytatásukat. Ez tényleg orvosos sorozat. Kaptunk itt gyulladt fog és fertőzés kezelést, derült ki bulémia, de szívinfarktust is kezeltek. Még nem özönlenek a mentők, de a kezdethez képest már kicsit nagyobb a tempó. Az orvosi eseteket lehetne ragozni, de jobb ezeket megnézni. Jól hozza a saját szintjét, mozgalmas és izgalmas. Tényleg kórházas - minőségekkel jobb, mint a fentebbi kórházi szappanopera.

Franciaország és Marokkó kapcsolata szoros. Most kezdtem csak megérteni, hogy az egykori gyarmatok és az anyaország milyen gazdasági - történelmi összefonódásokkal kapcsolódhat össze. Ez a két ország erre különben jó példa erre.

De a történet különben nem ilyesmit jár körbe. Egyszerű, szórakoztató komédia, aminek köze nincs történelemhez. Egyszerűen van egy férfi, aki unja, hogy soha nem jut el sehova. Szíve szerint sokat utazna. Ez akkor kezd valósággá lenni, amikor beajánlják egy híres úti könyves céghez. A próbaútja Marokkó - Marrakes lesz. Kap prigramot, amit teljesítenie kell. Csak éppen megismer egy csinos idegenvezetőt, belekeveredik egy műkincs visszaszerzésébe és egészen más kalandokba keveredik, mint eredetileg tervezték.

Könnyed félreértések adnák a humort. Pl. Yann meglehetősen naiv fiatalember, akit könnyű megvezetni. A kényszerből idegenvezető lány is simán hitegeti randival, hogy bejuttassa az étterembe, amelynek hotel részéből az egyik lakó lopott műkincsét szeretné megszerezni. A másik humorforrás a cég igazgatójának kalandjai lennének, aki minden bejelentkezéskor más helyszínen van és mindig történik vele valami. Lezuhant a légballonja, meg hasonlók. De mindig megoldja és ő kb. az a kalandor világjáró, ami a főszereplő is lenni akar.

A gond mindezzel az, hogy nem igazán vicces. Legalább nem olcsó a humora vagy nagyon alpári. Annál ez az inkább mosolygós, mint vicces verzió is sokkal jobb. Csak... mégsem az igazi. A francia komédiák egy jó részében szokott lenni valami szívhez szóló, magasztosabb is. Ebben nincs és ezt is hiányoltam.

Van viszont egyszerű, könnyen követhető, mozgalmas cselekménye. Agymunka nélkül, könnyen nézhető. Azt hiszem, álmos hétvégi délutánra pompásan megfelel.

Én azt is tudtam benne értékelni, hogy Marrakes adottságait igyekeztek minél jobban megmutatni. Azért nem turista-film, de nagyon közel áll hozzá. Sok helyszínt látunk és benne van pl. az is, hogy itt közel a sivatag, milyen lovas, beöltözős műsorok mennek arra, vagy éppen a gasztronómia is megvillan. Azt nem tudja, amit egy valódi marokkói nyaralás meg tud mutatni, de ha már jártunk arra, akkor sok mindenről eszünkbe juttathatja, hogy igen, ez valóban ilyesmi ott.

A szereposztás is kisfilmes. Clavier az egyetlen nagy név benne, de ő meg elég ellenszenves szerepet kapott. Bár ez így nem pontos. Pozitív szereplőt játszik, egy segítőkész és nagy kalandort. Csak annyira el van túlozva, mire képes, hogy nekem az volt már ellenszenves.

Egyszer elnéztem, ilyen időben pláne, de messze van azoktól a francia filmektől, amik a szívembe tudták lopni magam. Könnyed, nyaralós komédia egy kis kincskeresős beütéssel.

Nekikezdtem a pótlásnak, de nem fűt túl nagy lelkesedés. Amíg nézem nincs bajom vele, de aztán komolyan zavar, hogy mennyire nagy történet akar lenni, és mégis milyen kicsik az egyes történetszálak. Arról nem is beszélve, hogy mennyire irritáló, ahogy az egész arra van kihegyezve, hogy Ciri kell mindenkinek.

Egyenes folytatás különben, mindenki Ciri nyomában. Keresi Emhyr, a tündék, a mágusok, a népe. Nincs benne egy csoport sem, aki ne akarna valamit a lánytól. Geralt és Yennefer meg bújtatni igyekeznek, tanítani, de rá kell jönniük, hogy így nem jutnak sehova. Más ötlettel próbálkoznak - összefogni a mágusokat, leleplezni az árulót. Csak éppen... nem a tervek szerint fognak haladni a történések.

Annyira kis haladás van, olyan aprónak tűnik a cselekmény, ha ahhoz mérem, hogy a világ sorsát próbálják irányba állítani. Van egy Birodalom, ami mindent bekebelezne. Minden hatalmi tényező játszmázik és átvernék egymást. Akkor miért nem történik valami jelentős is?

Darálva annyira nem probléma, az aktuális feszültség és kihívás eladja. Az, hogy a varázstudók és a különféle emberke mit ügyködnek, hogyan tesznek keresztbe egymásnak. Ha a  nagy egész alig halad is, egy-egy részt meg tudnak tölteni így konfliktusokkal és harcokkal. Én pl. érdeklődve figyelem, ahogy Cahir éppen gondolkozik és mikor melyik oldalon harcol. Kökörcsin is a gyengéim között van, ha a mostani szála a magát butának mutató, de különben értelmes és elég ravasz herceggel nem is tetszik. Értem én, hogy a bárd az életet faló és kiélvező karakternek van feltűntetve, de nem kicsit volt olyan érzésem, hogy azért kellett neki egy férfi szeretőt/szerelmet is betenni, hogy a Netflix LMBTQ íratlan szabálya is meglegyen.

Fanyalgok, de azért voltak még ötletes vagy humoros elemek az évadban. Jól sikerült a varázsbál, amikor egy egész részt annak szántak, hogy sok-sok szemszögből, más-más szereplőkkel megmutassák ugyanazt az estét és mindig kicsit másnak lássuk.

A végére, a nagy csatára látványt is tudtak kínálni. Jól mutatott a képernyőn Tissaia villámos varázslata, ahogy elfek és varázslók egymásnak estek. Azért nem véres, nagy csata, de ez nem is az a korosztály besorolás, ami azt megengedné. Nekem különben tetszett az is, amikor Ciri a sivatagban bolyongott és jött az unikornis. Ok, lóbolond vagyok, naná, hogy nekem az unikornis tetszett... Csajos az is, de egyszerre röhögcséltem is azon, amikor a bálra puccba vágták maguk, meg egy-egy ruhát nézegettem is.

Alapvetően azonban a sorozatról ugyanaz a véleményem, ami a regények kapcsán is megvoltak. A világot szeretem. Az egyéni kalandokat, ahogy egy-egy mese át lett dolgozva, szeretem. Csak az átívelés, a 'nagy' történet Ciri köré építve, az nem tud tetszeni. A Netflix-széria meg nagyon arra épül.

Nem is tudom, erre milyen jelzőt találjak. Talán egy Hűha lenne az első reakcióm. Furcsa is, hogy mennyire számítottam arra, hogy valami ilyen pontra jutunk el és mégiscsak megcsapott. De ilyen is, kinek jut eszébe?

A történet egy párost követ, akik vidékre költöznek. Tim és Millie szeretik egymást, de valami a felszín alatt mégsem stimmel. Pl. a költözés előtt Millie a barátok előtt kéri meg Tim kezét, amire döbbent csend a válasz. Aztán vidéken a hétvégén kirándulni mennek, beesnek egy különös régi kápolnában és minden megváltozik. Veszélyesen vonzani kezdik egymást és egybe akar a testük olvadni. Szó szerint. Lehet nyomozni, mi folyik itt és meg kellene próbálni egyben és maguknak maradni.

A film bőben ad nyomokat, hova fogunk eljutni. A környéken volt egy különös hittel bíró kis egyház, ami mára eltűnt. Amit hallunk róluk, nagyon villogott a fejemben a szekta szó is. Meg lehet nézni, milyen jelkép kapcsolódik hozzájuk és ezek hol jelennek meg. Amiket a nyitányban láttunk. Még el is mesélik egy ponton a mítoszt, hogy miképpen választották az embereket ketté a féltény istenek, arra ítéltetve, hogy mindig keressük a másik felünk.

Lehet, az a titok nyitja, hogy a fantasztikus elemen túl is értelmes a film. Egy párkapcsolat mélységeit mutatja és játszik az emberek, szerelmesek közötti távolsággal. Nem kell mennyi boldogság és örök béke, az túl idealizált. Ez egy valósabb kapcsolatot igyekszik megmutatni, fájó pontokkal és veszekedésekkel. A misztikus szál teszi többé, feszültebbé és valahol félelmetesebbé is, de kapcsolati drámának is meg lehetne nézni.

Alapvetően kétszemélyes, Tim és Millie története, még Jamie is elveszik mellettük, noha neki azért elég fontos szerep jut a filmben. De itt ez nem volt zavaró, épp elég feszültség van a szereplők között, hogy érdekes legyen, mire jutnak egymással. Nem is tudnám megmondani, melyikek az érdekesebb részek. Az biztos, hogy akadtak horrorközeli részei, amelyek éppen csak nem undorítóak. Ahogy egybe akarnak olvadni, ők meg küzdenek, még akár hatalmas késsel is... De nem az a mélypont. Az iskolai WC és ami ott lesz, az fájdalmasabbnak és kellemetlenebbnek érződött.

Jó, hogy a történet több mindent összesít. A párkapcsolati dráma. A nyomozás, a horror elemek és a hozzá kapcsolódó rejtély. De még egyfajta adaptáció is, hisz minden mögött egy mítosz van. Akár abba is bele lehetne menni, hogy mit sugall az, hogy ilyen összeolvadás lehetséges a történetben. Mit jelent ez a mítoszra nézve? Én meg szeretem, ha valamin gondolkoztat egy film. Ennek ez ment.

A 3 legfontosabb szereplőre sem lehet panasz. Damon Harriman összehozott egy olyan filmes jelenlétet, hogy nem lehet eldönteni, ő segítő vagy veszélyes figura. A főszereplő házaspár meg simán hozza az intimitást, valóban pár és ez látszott is. Különben inkább komikus színészként él a fejemben Brie és Franco is, de jól állt nekik a dráma és a szenvedés is.

Az egyetlen, ami nekem nagyon húzta le a filmet, ahogy az összeolvadás kinéz. Majd látjuk azt is, milyen, amikor nem sikerül jól az összeolvadás. Azt jobb lett volna nem is látni. Rühellem a ronda maszkokat és jelmezeket, az meg kifejezetten olcsó. Annyira műanyagnak látszott... A kezek egymásba csúszása, ami a plakátra is kikerült, jobb volt, de az a 'szörny' rémes és nem ijesztő értelemben, hanem a jelmez csúnya.

Ez különben egyike azon fesztiválfilmeknek, amelyeket jónak tartok. A maga módján még tetszett is. Több szinten nézhető a történet, jók benne a színészek. Csak az a lény lóg ki, de az nem is kicsit.

Még egy megjegyzés, mert azért ezen tudtam gúnyosan vigyorogni: a kínaiaknak vetített verzióban a meleg pár heteróra lett cserélve és a szexjelenet is cenzúrázva lett. Fel is merült bennem, nekik milyen lehet a Netflix, ha már ennyi kivívta a cenzúrát.