A Disney egyszer nagyon betalált azzal, hogy a tematikus park egy játékához írt filmet. Az volt a Karib-tenger kalózai, ami nagyon nagy menetelésben volt évekig. Ami egyszer bejött, miért ne sikerülne megint? Gondolhatták, pedig van már félresikerült filmjük is. Emlékeim szerint a Kísértetkastélynak is csináltak filmet, de arra már szinte nem is emlékszem. Igyekszem a maradék emlékeim is eltűntetni.

De, a mostani film. Már nem friss megjelenéskülönben, sőt. De jól mutatja, mennyi bizodalmam volt benne, hogy csak most találtam erőt magamban, hogy megnézzem. Pedig, nem semmi szereplőgárdával készítették el. Sok tekintetben sikergyanús volt, kezdettől, de nem lett az. Megnézzük miért?

Ami először beugrott nekem, hogy kicsit más tematikával készítettek egy Múmia-filmet. Kivették belőle a horror elemeket, vagy nagyon felvizezték. Megtömték a Netflix óta már szinte kötelezően elvárt faji és szexuális beállítottság tekintetében sokszínűséggel. De, ha ezeket szépen visszafejtem, ez bizony a Fraser-féle A múmia.

Már a kezdés. Milyen angol testvérpárt ismerünk meg? Egy kissé szerencsétlen fiút, meg a nagyon talpra esett lánytestvérét, aki egy nagy történelmi jellegű felfedezést szeretne tenni. Itt van mellette egy kis botanika, de az alap akkor is történelmi kutatás. Aztán egzotikus vidékre kell utazni, a vezető meg egy jó kiállású kalandor, aki eleinte ellenszenves is, de aztán hamar összecsiszolódnak. Felélesztenek ősi/élőholt és nem éppen barátságos lényeket, akikkel kergetőzhetnek. Helyi szekta/őslakosok érkeznek segítségül. A kalandor és a tudósnő szépen összemelegednek. Még a lények trükkjeiben is találok hasonlóságot! Ami az egyikben a homok, a másikban a víz tud lenni. Alapvetően nincs bajom azzal, ha valami nagyon megidéz mást, csak eredetiség  is legyen benne.

Itt ez az, amit nem igazán éreztem. A cselekmény megy A múmia után. A tematika a Disney-park után. Le merném fogadni, hogy a parkos kaland eléggé hasonlít arra, amilyen kalandot Frank szervezett a turistáknak, amikor megismertük. Szóval, nem tudom az eredetiséget keresni és találni benne.

Ezzel át is vettük, szerintem mi a film baja. Leginkább az, hogy valami eredeti, magával sodró hiányzik belőle. Egy igazán jó sztori, mitológia. A kalózos-film azt hozta és A múmia is erős volt az egyiptomi mitológiával és a horror elemekkel. A múmia ugyanis, ha még emlékszünk, ette a nyelveket és a szemeket... de több is kellett neki.

Mi az, amit tud? Iszonyatosan látványos. Ki van találva, nem kevés pénzt öltek bele. Egzotikus a helyszín és amit lehetett, ki is hoztak belőle. Nézni nagyon jó volt.

Szórakoztató, vannak poénjai és könnyen végig lehet nézni. Messze nem egy okos film, de kisebbekkel popcorn mozinak tudnám ajánlani. Az unokahúgom, pedig ő óvodás, nagyon bírja az ilyen cicákat, mint ami Franknak is volt. Nekem nem minden poén ült, a németek inkább idegesítettek, de összességében rendben volt.

Aztán, ott a sztárfaktor. Még mellékszereplőnek is olyan nevek vannak benne, mint Paul Giamatti. Nekem is eladja ez a filmet, de az egyszerű figurákat látva nem kellett hozzá nagy színészkedés senki részéről. Még talán Whitehall kapta a leginkább hálás szerepet a városi úrigyerekként, aki a dzsungelbe is fél hajónyi ruhával indulna, mert nehogy már ugyanabban az öltözetben teázzon, mint vacsorázzon :) Az már más kérdés, hogy Blunt és Johnson milyen összejövő párnak. Kissé fura. Mondjuk, nem ez a legfurcsább a színésztől - láttam már olyan filmben is, ahol Gal Gadot volt a szerelme. Mellette még nagyobbnak tűnt, mint Blunt mellett.

Végül, azok a kis túlzások és beleerőszakolások, amiket most mindenbe beletesznek. Minek kellett homoszexuálisnak lennie MacGregornak? Volt ennek értelme? Nem éppen. Annyi, hogy ezzel a film letudta az LMBTQ szereplőt. Kamaszként kötelező fekete volt a filmekben, most meleg vagy leszbikus. Legyen, ha van értelme. De egy dzsungelben, élőholtakkal kergetőző kincskeresős filmben?

Folytatása különben biztos nem lesz. A kritikái közepesek és a moziban veszteséges volt. A színészek is messze elzárkóznak attól, hogy ezekbe a szerepekbe visszatérjenek. Összefogva, egyszer meg lehetett nézni, egyes ötletek még tetszettek is benne, de nem egy olyan film, amit többször is meg tudok vagy akarok nézni.

Kis naivan azt hittem, valami olyasmit fogok nézni, mint a Végső állomás filmek. De a helyzet az, hogy ez még a leggyengébb részénél is gyengébb annak a filmsorozatnak. Mert ennek az alapötlete... problémás, minimum.

A hősnő, Sarah egy ejtőernyős ugró. A mostani helyén felfigyel rá egy csapat és meghívják, hogy velük ugorjon. Sokáig mond nemet, de a vezető meg is tetszik neki, meg az anyja is jobban érezné magát, ha nem lenne olyan magányos farkas a lánya. Így belemegy és a csapat hamarosan feldobja, hogy már elegen vannak a Hex formációhoz.

Eddig még akár unalmas sportfilm is lehetne, de aztán olyan a misztikus szál. Megcsinálják a Hexet, de a vonzó vezető eltűnik. Nem értik, mi van. Aztán ők meg sorra halni kezdenek balesetekben. Kiderül, a Hex el van átkozva. Aki megugorja, utána meghal.

Ahogy kezdtem, maga az alap után lehetett volna érdekes, a halál hogyan vadássza le őket. De itt csak egyre reményvesztettebb fiatalok értelmetlen mászkálását kaptam, meg pillanatnyi egymásra borulásokat. Sarah ugyan próbált tenni valamit és menet közben az apja halálának igazi körülményeit is megismerte, de egyszerűen rém unalmasan van tálalva.

Az ugrások, az egész film látványvilága is unalmas. Nincs benne egy olyan jelnet sem, ami be tudott volna ragadni az agyamba. A Hex maga is egy olyan egyszerű forma, hogy nem értettem, ebben mi olyan extra. Hatszögbe állnak, megfogják egymás kezét, kipördülnek és kézfogás. Gondolom, a levegőben ez nehezebb, de nagyon semmilyen látványra. A halálok ugyanez a kategória. Felejtős az egész.

Az egyetlen ötlet a vége. Mert bizony az is kiderül, hogy többen sem azok, akiknek menet közben gondoljuk őket. Ha úgy tetszik, a vége mindent átértelmez. Kicsit gonoszabb tőle az egész és az az egyetlen, amiben volt ötlet. Mondjuk, a sötét féle, de a semminél az is több. Talán az utolsó 5-10 perc, ami ezért értékelhető.

Meglepetés: ismert arc, jobb színész sincs benne. Inkább eye candy, de abból is az olcsó fajta. Nagyon tévés és nagyon hajnali műsorsáv, amikor már csak az inszomniában szenvedők ülnek a tévé előtt.

Nem is ragozom tovább. Ennél minden téren bőven akad jobb. Sportfilm is, meg halódó, nyomozós fiatalok is némi természetfelettivel nyakon öntve.

Az előzetes ajánlók nagyon félrevittek. Semmi lényegeset nem árultak el a sorozatról és annyira más lett belőle kiemelve, mint amit tényleg kaptam. Mert mit reklámoztak? Hogy ebben a sorozatban van egy könyvesboltos - a magyarul adott antikváriust hagyjuk is, mert egyértelműen könyvesboltja van Booknak -, akit a rendőrség felkér búnügyek megoldására annak ellenére, hogy priusza van.

Erre mit kaptam?

Kosztümös krimit, jó történetekkel és szerethető karakterekkel. Ha valamihez mérnem kellene, akkor Miss Scarlet jut eszembe és nem valami kémes, összeesküvős krimi ex-bűnöző főszereplővel. Mert van benne a boltba bekerülő fiatalember, akinek priusza van, de az messze nem Book. A feleségével állást adnak egy börtönből szabadult fiúnak, aki az éhezés elől egy utcai bandába verődött. Ő a banda sofőrje volt, jól otthagyták a többiek és egyedül kellett elvinnie a bundalopás tettét. Szóval, nem éppen egy bűnözőzseni. Az egész sorozatban inkább az van kiemelve, hogy ez a fiú lehet jó ember, vannak készségei, csak kell neki valaki, aki támogatja és vezetgeti. Book és a neje ezt megteszik, ha az majdnem meg is töri a kapcsolatukat, amikor kiderül a sorozat végére, miért éppen őt fogadták be és akarnak segíteni neki.

De addig is, Book lelkes könyvesboltos, nincs priusza. A háború alatt Churchill embere volt és nincs kiemelve, de gyanítom, hogy mesterkém vagy valami nagyon hasonló. Ezért van a megbízólevele, amivel bármely neki tetsző nyomozásba bekapcsolódhat. Szívesen is látják, mert nagy tudása van, megoldja az eseteket és háttérben is marad. Nem rivaldafény, köszönet vagy bármi hasonló kell neki. Egyszerűen az a hobbija, hogy nyomozzon és jó is benne.

A sorozat azt a kettősséget játssza meg, hogy minden részben megold egy esetet, miközben az ő életének titkaihoz egyre közelebb jut a befogadott Jack. Mi is gyűjthetjük a nyomokat. Legyen az Book és Trottie kapcsolata, akik boldog házasoknak látszanak, legjobb barátok, de valami mégsem stimmel köztük. 

Nem véletlenül miss Scarlet a hasonló sorozat szerintem. Mindkettő kosztümös, mindkettő értelmes krimi, ráadásul mindkét hősnek van egy olyan körülménye, ami miatt az élete soha nem lehet az, aminek szeretné. A nyomozónőnek a neme, míg Book esetében egy olyan körülmény, amit nem  mesélek el előre. Szépen kiderül menet közben és köze van ahhoz, miért akarja Jacket megmenteni. Vagyis, ezt a fordulatot nem mesélem el.

Inkább azt említem meg, hogy mennyire szerettem a nyomozásokat. Jók az esetek, rendszeresek az okos csavarok és Book remek megfigyelő. Értelmes, ahogy megoldja az ügyeket. Kedvenc eset? Nem is tudom. A filmvilág belülről nekem mindig érdekes, így tetszett, amikor a híres színésznőt fenyegették és jöttek sorra a hullák a forgaás körül. Megjegyzem, segített az is, hogy Joely Richardson nagyon szépen játszotta a színésznőt, akinek mélyen titkolnia kellett, hogy mi a valódi kora. Nem véletlen, a mai napig megvan a párhuzam. A fiatalok a keresettebbek és az idősebbek mindent bevetnek, hogy hosszabban fiatalok legyenek. De természetesen ez csak kis része az egésznek, ennél sokkal több szál és mondandó akad abban a részben is.

Könnyen nézhető és rövid. 6 rész az egész, de egy-egy nyomozás 2 részben van elbeszélve. Vagyis, simán nézhető úgy is, mintha 3 összefüggő krimit néznek meg az ember. Mert a nyomozások mások, de az folytatólagos és egyre többet felfedő, ki Book és mi a titka.

Van benne humor, máskor dráma. Alapvetően könnyed és nagyon nézeti magát, de ezzel sem érték be a készítők. Ahogy közeledünk a szereplők titkaihoz, de néha még a nyomozásban is, sokkal mélyebb és tragédiákat hordozó történetek vannak.

Jól néz ki a sorozat. Minőségi kosztümös. Még az sem esik meg, ami pl. a sokat emlegetett Miss Scarletnél tud irritálni. Itt nincs olyan érzetem, hogy a szereplőknek maximum két váltás ruhájuk van. A helyszínek is változatosak és oda van figyelve a külcsínre.

Jó a casting. Az egyetlen, boltban lábatlankodó és krimirajongó kamaszlányt, Norát leszámítva tudtam szimpatizálni mindenkivel. Gatiss és Walker párosa nagyon szerethető, de Gatiss különben is, jól ráérzett a karakterre.

A második évad már be van rendelve, vagyis, még mesélek majd Book kalandjairól. Sejthető, a Jack által kiderült titkok majd tovább árnyalnak, és még Book háborús múltja is előkerülhet. Ki fog derülni...

Van pár különös film, amelyeknek nem is igazán a film maga a céljuk. Ilyenek a keresztény filmek, amelyek nem is nagyon rejtetten téríteni akarnak. Még akkor is, ha különben bestseller regény az alap és szerelmi történetnek van eladva. Aztán, vannak a rajongói filmek.

Meglepetés egy ilyen túlélő történetnél, de ez is egy rajongói film. Egy megtörtént eset az alap. Az apa a fiait nem tudta elvinni a megígért halásztúrára, ezért egy napos hegymászást talált ki helyette, hogy aztán rohanjon vissza dolgozni. A rossz idő miatt a csúcsra se értek volna fel, de a nagyobb fia legalább a hegyre fel akart menni, ha már horgászat nem lesz. A kísérővel elindult, de aztán elveszett.

Röviden? Reménytelen volt. Hideg, mindentől távol, idegen terepen. Mivel gyerekről volt szó, persze nem adták fel és keresték. De meg lett szólaltatva pl. a keresőcsapat egy tagja is, aki elmondta, hogy bár az aggódó szülőknek nem mondták, de ők napokig egy holttestet és nem egy élő fiút kerestek.

A gyerek különben meglett, napokig túlélte lehetetlen körülmények között és nem kis távot megtett, elindult haza. Afféle helyi legenda lett belőle és a film szponzorai is ilyen emberek. Évekig spóroltak, dolgoztak és lobbiztak, hogy a kedvenc történetük filmként is létezzen.

A film nem is teljesen filmes. Alapvetően színészek játsszák a családot, a gyerekeket, a kutatókat. Megvan a játékfilmes keret, ha az azért látszik is, hogy nem egy amerikai nagyobb film, amiben sokkal jobban meg van oldva a túlélés rész is. Ugyanakkor vannak megszakítások, interjúk és megszólaltatják az emberek egy részét, akik valamilyen formában részei voltak a történetnek. Így kicsit dokumentarista stílusa is lett.

Nagyon, egészen szájba rágósan erőltetve van a tanulság. Nem tudom, hányszor mondják el benne, hogy egy ilyen kalandot csak egy gyerek élhetett túl, mert ő nem adta fel. Nem ismert esélyeket, nem mérlegelt, csak élni akart és ment mindig előre, bármi is jött. Konkrétan ki is mondják, hogy egy felnőtt lefeküdt volna már meghalni, de a gyerek nem. Benne még megvan egy olyan hajtóerő, amit aztán az ember elveszít.

Sem látványban, sem színészi játékben nem lehet kiemelni. Még csak igazán izgalmasra sem sikerült, hiszen Donn nem kalandosra írt történetet él túl, hanem tényleg egy gyerek, aki elindul lefelé a hegyről. Nem pl. vadak elől menekül, hanem majd megfagy. Nincs mit ennie. El vagyunk már kényeztetve, ez inkább reális, mint szórakoztató.

A lényeg, hogy egy történet rajongóinak szerelemprojektje. Ezt érezni is belőle. El tudom képzelni, hogy akit ez a vidék megérint vagy neki is jelent valamit a sztori, a filmmel is jól meglesznek. Ha csak filmként nézem, már annyira nem mondanám jónak sem.

Lassan teljesen érdektelen számomra az It (s01e04). Pedig ezt még az érdekesebb részek közé tenném: a gyerekek csak szerencsétlenkednek, de kaptunk egy összefoglalót abból, hogy került ide a bohóc és mi a története. Szépen megágyaz mindennek - még akkor is kerek, ha a később történtek miatt lehet tudni, mi nem fog megtörténni. A lény nem lesz a sereg szuperkatonája. Nem is tudom, azt hogy képzelték volna. Mindegy, az undor-faktor mellett a múltidézés legalább tetszett, de tartok tőle, hogy ez a vonal marad kisebbségben. Megyünk majd szörnyvadászatra több oldalról is.

Évadzárózott a The Morning Show (s04e10) és minden fontos szereplőt vissza is hoztak erre a részre. Mit ne mondjak, nem volt nagy a csavar. Meg kellett volna lepődni? Csak 3 és fél évadon át nézették velünk, hogy Cory gyengéje Bradley. Lehetett tudni, hogy melyik oldalra áll végül. Olyan szinten sajnálkozom is, hogy ezzel a legjobb mellékszereplőt írják ki. Marion Cotillard ezek után nem tér vissza és belülről szervezkednek majd a tévénél. Több mindent befejezetlenül is hagytak: ha mellékszál, hadd vesszen? Alex apjának esete. Bro tervei és a kapcsolata Alexszel, aminek megjegyzem, soha nem volt jövője. Csak kiszenvedtek még pár jelenetet a színésznek. Bárhogy is nézem, nekem csalódás. Nem szólt elég nagyot és nem tud olyan releváns sem lenni, mint amilyennek elindultak. Érezni benne az erőlködést, én kb. csak a színészei miatt nézem még mindig.

Egytől elköszöntem, akkor kezdek nézni valami mást. Visszatért a szintén nem semmi gárdával dolgozó Palm Royale (s02e01-02). Ugyanakkora elmebetegség, mint korábban is volt. A gazdag hölgyek ármánykodnak és már most vannak elvetemült mozzanatok benne. Akár a földalatti rendszer, ami mindent összeköt. Akár a feleség, aki egyszerre akar gyászoló menyasszonynak tűnni és a férjét megtartani akaró asszonynak. Hogy jön ez össze? Itt megtörténhet. A cselekmény tehát továbbra is agyament, és igazából még szimpatikus szereplő sincs benne. Mindenki annyira mesterkedik és manipulál, hogy senkire nem mondanám azt, hogy jó dolgok jöjjenek neki. Legfeljebb van benne pár olyan, aki sötétebb a többieknél. Így azért lehet drukkolni, hogy pl. Norma bukjon le és egyre többen közel fognak kerülni a titkaihoz. Megjegyzem, még azt is megjátszották, hogy Ricky Martin dalra fakadt. Azért nem a fénykorát idézte, inkább egy kis nyugdíjas Michael Buble érzete volt, de mutatja, hogy mire rá nem veszik benne a színészeket. Martin énekelt egyet. Látványra különben most is nagyon guilty pleasure. Szép emberek, szép ruhák, rengeteg szín. Már szinte giccs.

Coulter heti esete a Tracker (s03e04) évadában kapott egy érdekes felállást. A seriff felesége kerestette az eltűnt szeretőjét és a végére a férj segített a nyomkeresőnek és együtt oldották meg a helyzetet. Még meg is sajnáltam szerencsétlen pasit, bár jól vette az akadályt. Felfogta, a feleségét már elvesztette, legfeljebb annyit tehet, hogy méltósággal engedi el. Meg is tette. Különben meg a szokott felállás: telefonon mindig jön a kellő és friss információ, Coulter meg minden helyzetet profin kezel. Abban nincs haladás, az asszisztens miben mesterkedik, de még nagyon az évad elején vagyunk.

Egyre jobban elveszít a Francia história (s01e04) is. Ennek a résznek azt se tudom, minek kellett volna lennie. A birtok lassan átáll az új életformára és mindenki megtanul együttélni a változásokkal. Persze, zavargások vannak a környéken. De a fő szál, hogy mi történik a lovag házasságában és a végére el kell búcsúzni a feleségétől. Abban még némi romantika is megcsillant, bár az asszony éppen azt a kérdést nem tette fel, ami tudott volna érdekelni. Ha a férje ennyire imádja és ő élete szerelme, hogyan lehet az egyik pásztorlánytól zabigyereke? Ráadásul kisebb, mint a feleségétől született fia. Akkor hirtelen már nem volt olyan hősszerelmes? Mindegy, ezzel együtt is az volt az értelmesebb szál. A kamaszok kis szenvelgése nagyon érdektelen volt. Külcsín, színészek, minden más a szokott. Bár, most kapott a sorozat egy esélyt, hogy felpörögjön. Majd kiderül.

Visszatérő a Landman (s02e01) is. Minden szereplő visszatért, illetve majdnem. A leányzó focista barátját csak emlegetik. Jon Hamm karaktere pedig az első évad végén meghalt - lenne egy olyan tippem, hogy Demi Moore most majd több szerepet kap. A többiek mind itt vannak. A szokott őrületekkel, Ali Larter azokat a kiborulásokat láthatóan nagy kedvvel adja elő. A kamaszlány már fárasztó kezd lenni: a bátyja az ész a családban, de azért ennyire nem volt libuska a lány. Amit az egyetemi felvételi beszélgetésen művelt... De ez még nagyon az eleje mindennek, még rendesen az irányvonalak sincsenek kijelölve. A humora különben a szokott, a közös vacsorán a maga nemében szakadni lehetett. De a konfliktusok lesznek az érdekesek, azok meg ezek után jönnek. Sejtem, senkinek nem lesz olyan sima útja, mint amit a nyitány sejtetne. Beinduló kút, egyetemi felvételi és kinevezés. Túl szép is, hogy igaz legyen.

Ez a rész a szokottnál is gyengébb a Georgie&Mandy (s02e06) kapcsán. Mindenki Mandy öccsét vigasztalná, aki maga alatt van a szakítása miatt. Az meg valahol gáz, hogy a 18 éves sógora ad neki tippeket. De az sem sokkal jobb, amikor a szüleik a saját történeteikkel akarják felvidítani. Írtam már párszor, de áll még: egyszerűen nem lett vicces ez a sorozat. Ez a rész meg pláne nem. Még a szülők érnek benne valamit, de különben...

Ezzel a résszel ment téli szünetre a Grey's Anatomy (s22e06). Szokás szerint valaki megint életveszélyben van a végére és majd januárban derül ki, kik maradnak meg és el lesz-e hárítva a tragédia. Amúgy a szokott típussal dolgoznak: megvan, kik fordulnak elő gyakran együtt és ők orvoskodnak, miközben a magánéleti szappan is megy. Szinte minden rezidens szerelmi ügyekben is érintett, olyanok is összejönnek, aminek semmi értelme. Pl. Kwan és a plasztikai sebészet szakorvos jelöltje, aki különben is Jacksonnal dolgozna egy másik városban, és még lehet az is, hogy hamarosan távozik. Sokakat igyekeztek megmutatni elköszönés előtt és egy-egy jobb jelenet azért akadt is. Az aspergeres fiú kezelése tetszett, pedig Simone messze nincs a kedvenceim között. Azt meg direkt nem lövöm le, ki és milyen vészthelyzetbe kerül a végére. Maradjunk annyiban, hogy arra a családra aztán rájár a rúd. Felrobbannak, most meg ez...

Az Elsbeth (s03e07) apácás epizódja szépen hozta azt, amit szeretek ebben a sorozatban. Már a nyitány erős volt azzal, hogy az apácák értelmezni próbálták a kihívő klippet a kereszttel, aztán folytatódott a papos sorozattal és sok kis más részlettel. Elsbeth a szokott módszerrel szúrta ki a nem passzoló részletet és a szokott, visszajárós kérdezősködő technikával mindent meg is oldott szépen. A bűnös ismert színésznő volt, és nagyon bejött, ahogy Dianne Wiest elsősorban a hangjával játszott, hiszen apácaként csak az arca és a hangja állt rendelkezésre. Ami viszont nem tetszett: Marissa. Annyira idegesítő... Még akkor is, ha már vonalazzák, hogy azon a szálon miképpen lesz átívelés. Mindegy, azt elengedem, most mókás volt az eset.

Végül, The Last Frontier (s01e08) a válaszokkal érkezett. Most mesélték el, hogy jutottunk a jelenig és ki mit csinált eddig. Olyan szinten tudok örülni, hogy West karaktere nem gonosz, de kétlem, hogy Sidney elég lesz antigonistának. Vagy nagy szövetségeket kötnek? A következő részben kiderül, mert jön a végjáték. Abban különben igazam volt, hogy van egy szép nagy összeesküvés a háttérben. Jason Bourne után szabadon. A lényeg, ez a rész a válaszoké. Nem megy előre a cselekmény, de minden szereplőt már a maga igaz formájában mutat meg. Aztán a végére majd kiderül, mire mennek vele.

A Jurassic World harmadik fejezetéről nem is olyan régen írtam. Az volt a lényege, hogy már nincs rendes története, a látvány adja el, úgy ahogy. Így én meg tudtam érteni, miért kellett más irányt találni a dinós filmeknek. Ami kifulladt, minek erőltetni? Pláne, ha annyira széles az univerzum, hogy könnyen tudnak más irányba indulni.

Az más kérdés, hogy milyen lett az Újjászületés. Egy oldalról örülök neki, szerettem. Másik oldalról meg fogom a fejem, hogy kinek és mennyire gurult el a gyógyszere. A végszót különben a nézettsége mondta ki: a kritikái közepesek, de az év egyik legjobban kereső filmje volt és sikernek számít. Szóval, ha nem is ezt a történetet, de az univerzumot simán lehet építeni tovább különálló filmekkel.

Ami tetszett: van egy egyszerű, de korrekten összerakott cselekménye. Szívgyógyszer fejlesztéshez van szükség dinók vérére, méghozzá a legnagyobbak közül. A klíma azonban nem kedvez a szabadon élő őshüllőknek. Már csak az Egyenlítő környékén vannak olyan szigetek, tiltott zónák, ahol meg tudnak élni. Különben nem buli dinoszaurusznak lenni, a más klímán levők csak szenvednek. Vagyis, messze nem az idilli világot mutatják, amivel a World 3. végén elköszöntek tőlünk.

A főszereplők, a zsoldos csapat és a megbízójuk szépen sorban gyűjti be a vérmintákat, miközben egyre nagyobb játszma folyik a túlélésért is. Kissé kiszámítható módon a szereplők fogyatkoznak is: rendszerint jön egy hüllő, aki valakit elkap belőlük. Azért annyira van ez amerikai blockbuster, hogy nem a sztárokat fogják megenni. Arra pl. nyugodt szívvel lehet fogadni, hogy Mahershala Ali és Scarlett Johansson egészen a vége feliratok velünk maradnak majd. A többieknek azonban nincs aranyszelvényük. Fogynak is.

Kissé erőltetett, ahogy egy család is a csapathoz csapódik. A családi hajózás fordul katasztrófába, a zsoldosok kimentik ugyan őket, de a szigeten külön szakadnak és a Delgado-család a végéig külön utakon jár.

Mindegy, melyik történetszálat nézem, mindegyikben akad olyan elem, ami agy nélkül látványos és szórakoztató, de különben... Most komolyan, két kamasz, a középkorú apa meg egy kislány leeveznek egy T-Rexet? Az lép egyet és ki vannak lapítva. Meg hasonlók, akadnak. El kell engedni. Popcorn mozi. Vagy szórakozás helyett bosszantás vár ránk.

De a történet működik, kellően kalandfilmes és nem éreztem olyan semmilyennek sem, mint amiért a World 3-mal bajom volt. Nem okos film, nem is akar lenni, de van egy viszonylag értelmes története.

Akkor, ami nem tetszett: minden filmben meg lehetett figyelni, hogy új dinókkal, nagyobb és veszélyesebb egyedekkel próbálkoztak. Ebben a filmben elérünk oda, hogy megnézhetjük a mutáns dinók szigetét. Egy akadt, amivel a kislány barátkozott, ami cuki. De arra nem tudok mit mondani, ami a végén aprította a szereplőket. Valami T-Rex-féle, de olyan elvetemült feje volt, hogy arra szavaim sincsenek. Ez jobb, mint egy felismerhető, hihetőbb dino? Pontosan értem, ezzel hogyan tesznek még egy lapáttal az eddigiekre, de nekem tökéletesen megfeleltek az igazi lények is, nem kellettek volna ezek a nagyon fura hibridek.

A pénz különben mindenen látszik. A látvány szokás szerint pazar. A sziget, a lények, az akciójelenetek. Ugyan nekem egy-egy nagyon fura hibrid nem kellett volna, azért nem ezek a lények vannak többségben.

A sztárfaktor meg egyértelmű. Szinte nincs is benne olyan színész, akinek ne lenne valami nagyobb siker a neve mellett. Talán csak a gyorsan elhullók és a kamaszok, gyerek, akik mellé nem tudok úgy filmeket/sorozatot besorolni. Itt van Anthony Bridgerton, a Fekete Özvegy, a Lincoln Lawyer, az Oscar.faktot meg Ali tette hozzá. Ilyen blockbusterben elsősorban nem színészi alakításokat nézünk, de Rupert Friend rideg üzletemberén azért jókat tudtam mosolyogni.

Nyári popcorn mozinak tökéletes. Természetesen ez sem hozza a klasszikus Park szintjét, de az talán egyik folytatásnak sem jött össze. Dinós látványmozinak viszont remek.

Richard Osman hatalmasat ment a Csütörtöki Nyomozóklub könyvekkel. Már 5 is van belőle, töretlen a siker, születnek az utánzók és már Netflix-film is készült belőle. Olyan szereposztással, hogy moziba várná az ember, nem is sugárzásra.

De nem is ez a legfontosabb. Ami nekem a legmaradandóbb, hogy a regényekkel szenvedtem. Mindegy, melyiket emelném ki. 4-et olvastam el eddig és még mindig vadászom, miért lett ez ekkora siker. Néha már azt hiszem, elméletben megoldottam, de nem szerettem azokat a könyveket. Kicsit, mint a k. Dick regények. Ha értem is, mi a jó bennük, attól még nem szerettem meg őket. Viszont! Ez a film jó lett. Szórakoztató. Pedig az alapanyagból dolgoztak, nem kellene, hogy tetszen és mégis.

A cselekmény fokozatosan bonyolódik. Adott egy öregek otthona, ahova Joyce beköltözik. Mire észbe kap, már a Csütörtöki Nyomozóklub ideiglenes tagja az orvosi ismeretei okán - korábban ápolónő volt. Egy múltbéli gyilkosság ügyében nyomozgatnak, de aztán a jelenüket is bűnügyek kezdik színesíteni. Az otthont a tulaj eladná és ők ki lennének lakoltatva. A beruházót azonban meggyilkolják. Egyikük fia gyanúsított le. De lesz itt modern koriu rabszolgaság és bűnszervezetek is feltűnnek. A rendőrök meg nincsenek a helyzet magaslatán, de a klub hajlandó besegíteni, információkért cserébe. Mondhatni, a két közeg hallgatólagosan megtanul együttműködni.

Ahogy a regényben, ebben is több ügy van, de itt valahogy szebben összeállt. Még mindig, ebben a formában is ötletes, hogy nem kell mindennek összefüggenie. Simán lehetséges az, hogy egyik eset ilyen okból, másik másból és teljesen más szereplőkkel történt. Így egy filmet nézünk, de olyan, mintha több krimit is megnéztünk volna egyben.

Olvasva nem nagyon jön át nekem a humora, de nézve megvolt. Visszafogottabb, de egy krimiben jobb is, ha ennél jobban nem viszik el komédia irányába. Így még stílusa van és nem lesz olcsó.

Már feszegettem, de áll, hogy döbbenetes a szereposztás. A nyomozóklub minden tagja ismert színész. Lehetne játszani, hogy mennyi Oscar-jelölés és díj akad a csapatban. A mellékszereplők nagyja is sztár vagy akad egy nagyon nagy sikere, amivel lehet azonosítani. Itt pl. James Bond fia Lucifer Morningstar, avagy Pierce Brosnan egy nyomozóklub-tag, akinek Tom Ellis játssza a gyanúba keveredett fiát. Mondjuk, a legemlékezetesebb figurák nem feltétlenül a pozitív szereplők lettek. David Tennant ördögi vállalkozója, vagy a jólelkű mindenese Henry Lloyd-Hughes alakításában szintén kiemelhető.

A színészek is hozzák azokat az ellentéteket, amiket a regény is meghúz. Joyce, aki a házias és kedves öreg hölgy stílusában tűnik fel, vele szemben Elizabeth, aki még mindig úgy pörög, mint aktív éveiben. Megjegyzem, a cselekményt is egész jól átvették. Van különbség, de semmi olyasmi, amin felhúztam volna magam. Bogdan kapcsán van egy kis sajnálat bennem a regényhez képest, de működött így is.

Több helyszín, pörgetett cselekmény, sok jó színész. Ilyet ritkán találok, de itt duplán ki is emelem: jobban tetszett a film, mint a regény, amiből forgatták. Az eredeti történetnek még bőven van folytatása, majd kiderül, filmek születnek-e még. Elég sok nevet kellene visszahozni... Majd kiderül.

Újabb gyilkossal ismerkedhetünk meg közelebbről. Talán az egyik leginkább hírhedt került sorra - bár lenne egy tippem, hogy a feldolgozása több képet előhív, mint korábban Ed Gein neve. Mert Ed kapcsán annyit mondtam volna a sorozat előtt, hogy sorozatgyilkos volt, míg pl. Norman Bates kapcsán több gondolatom lenne.

Nos, most már többet is tudok Gein tetteiről, mint szerettem volna. A film szépen végigveszi, miket művelt és vizualizálja a többféle bűncselekményt. Bár nem hentelős horrornak van szánva, de olyan irányú érdeklődőket is ki tud elégíteni. Nálam inkább azt váltotta ki, hogy undorodjak. Mondjuk, azzal bajban lennék, ha meg kellene mondanom, mi forgatta fel leginkább a gyomrom. Bár, tudom. A nekrofília. Ahogy Ed udvarolt a hullának. Az jobban sokkolt, mint pl. a testek feldarabolása vagy a bőr többféle felhasználása.

Különben, ahogy néztem, több elem ismerős volt. Ed Gein esete emlegetve van olyasmikben is, amelyek itt nem kerültek szóba. Ami leginkább beugrott, az a Mindhunter, de a sorozatgyilkosokat üldöző különféle csoportokat bemutató sorozatokban fel szokott bukkanni a neve. Bár most konkrét részt nem fogok tudni megnevezni, de nagyon meg lennék lepve, ha a Criminal Minds-ban nem került volna elő valamikor.

Nem szeretném részletezni, miket nézünk meg. Szerencsére, van egy más megközelítés is. A sorozat az elmeállapotot is kiemeli és legalább annyira fontos a miért, mint a 'mit tett' Ed. Abban nem vagyok biztos, hogy mennyire jó ötlet egy szörnyetegnek emberi arcot adni, de itt megteszik. Ha szavaznom kellene, ki a sorozatban a legnegatívabb karakter, nem Ed lenne a választásom.

Ugyanis, volt neki egy anyja is. Ha valakire mutogatni akarnék, ő lenne. A szörnyeteget ő teremtette és minden szépen visszavezethető rá. Laurie Metcalf annyira ellenszenvesnek, borzalmasnak tudja megmutatni, hogy már akkor rosszul voltam, ha feltűnt a képernyőn.

Érdekes választás, hogy Charlie Hunnam játssza Edet. Előzetesen nem néztem ki volna belőle, hogy meg tudja oldani. Nálam ő mindig is inkább eye candy, mint komolyan vehető színész volt. Így meglepődtem. Nem csak alfahímet tud játszani. Az a beszéd is, amit a karakternek adott... Bár a legjobb alakítás nálam Metcalfé volt, Hunnam sokkal többet tudott beletenni, mint bármikor is gondoltam volna.

Nézni különben nem kellemes a sorozatot. A gyilkosságok és egyéb tettek gyomorforgatók tudnak lenni. Egy ponton már bekapcsolt a belefásulás, de elsőre elég sok minden lesokkolt. A bőrfeldolgozás, hogy csak egyet említsek meg.

Van még egy vonal, amiben bajban vagyok. Gein kis példaképei. Vicky Krieps eljátszotta Ilse Kochot, ahogy itt Gein elképzeli őt. Az nem kicsit zavarba ejtő, pláne, amikor beszélgetnek is. Egyszerűen... elmebeteg egy dolog. Azt nem is tudom minősíteni, hogy egy szexistára vett náci képregény adja a tudás alapját, hogy kell bőrből különféle dolgokat készíteni. Hányinger, na. Már a lámpabúra is, de a testkiegészítő... Ok, elengedem. Már írtam, hogy megvan a sorozatban az undorkeltés.

Az értékes horror részei szerintem különben nem ezek. Az egyik legerősebb jelenet az volt, amikor Worden az anyját keresi és egyedül megy a pajtába. Nem az, amit talál. Hanem, ahogy a házban ténykedő rendőröket látjuk és egyszer csak jön az a veszett sikoly. Amikor még nem tudod, mit talált Worden, csak tudod, hogy valami retteneteset, ha ilyen hang jön ki belőle. Ilyet is tudott ez a sorozat és ez tetszett is benne.

De van még egy, és érdekes vonulata a sorozata. Mit ihletett meg Gein, hogyan hatott a személye a közízlésre? Mert bizony megszületik a Psycho. Regényként, a sorozat már a film és Hitchcock vonalát viszi, aki maga is bánni fogja, hogy megcsinálta azt a filmet, mert látja, merre indította el a közízlést. Az különben durva, amikor azt mutatják, a korabeli nézők hogyan reagáltak erre a filmre. Mi sem mutatja, mennyire más már a tűrésküszöbünk, hogy amikor én néztem meg a Psychot, már egyetemistaként, én nem értettem, mi ebben a horror. Azért csak akkor láttam, mert anyám úgy demonizálta nekem azt a filmet, mintha a legfélelmetesebb horror lenne valaha. Nekem nem volt az. De, egy elem nálam is működött, amit a sorozat is mutatott - hogy miképpen reagál a néző, amikor szembesül vele, kicsoda mrs. Bates. Ez nekem is ilyen volt.

Szépen végigvisznek azon, ezzel mi indult el. Hogy jönnek az egyre durvább filmek. De az is, ahogy a későbbi sorozatgyilkosok miképpen csinálnak tündérkeresztanyát Edből. Erre rá is játszott a PR, mert a megidézett filmek szellemében készültek a plakátok. De, amit kihoznék belőle, hogy így ez nem csak sorozatgyilkos és pszicho-thriller, de még filmtörténeti áttekintés is.

Az előző részekhez hasonló - Jeffrey Dahmer és Menendez fivérek - az is, hogy szóba kerül Ed szexualitása. Mivel ez már nem Ryan Murphy sorozat, itt azért nem arra lett kihegyezve minden, hogy Ed az LMBTQ melyik betűje. Szóba kerül, látunk abnormitást, de nem az lesz az ok, hogy meleg, vagy éppen milyen és ez mire sarkallta.

Edről egyelőre ennyit. A folytatás, ha minden igaz, Lizzie Borden lesz. Azt a sztorit különben ismerem, már láttam a történetét megfilmesítve. Érdekel is, Christina Ricci után ki lesz a címszereplő.

Kis költségvetéssel nagyobb összeesküvés-elmélettel dolgozó thriller. Még azt találtam benne a legérdekesebbnek, hogy minimalizált helyszínnel miképpen igyekeznek mégis változatos környezetet mutatni nekünk. Más kérdés, mennyire éreztem ezt sikerültnek.

A történet szerint Sara német katona volt, aki a kiküldetésen összejött az egyik amerikai katonával. A férfi meghalt a fronton, Sara volt az egységük egyetlen túlélője. A kórházban tudta meg azt is, hogy gyermeket vár. Évek telnek el, és Sara szeretné, ha a fia ismerné a családja amerikai felét is. Amikor azonban bemennek a konzulátusra elintézni a papírokat, a fiúnak nyoma veszik. Nincs rajta a felvételeken. Megkérdőjelezik, hogy Sara egyáltalán elhozta magával. Ki akarják tessékelni, de ő tudja, ha innen elküldik, nem jöhet már vissza és akkor mi lesz a fiával? A kutakodás közben egy fiatal nővel köt szövetséget, akit itt tartanak és aki menekülne.

Mire észbe kapnak, menekülnek, nyomoznak és szép lassan összeér minden. Ki mit titkol, mi történt a múltban és miért most és ekkor került sor ezekre az eseményekre. Mondanom se kell, hogy természetesen minden egy eset körül mozog, és Sara tudtán kívül lett kulcsszereplő. De az is igaz, ha simán békén hagyják, nem vonják be az eseményekbe, eszébe se jutott volna olyasmi, amitől tartottak. Így viszont minden kiderült a végére és amitől tartottak, még rosszabb következett be.

A film azzal kelt feszültséget, hogy igazából semmi biztosat nem enged tudni. Azzal tisztában vagyunk, hogy Sara szerint itt a fia és keresi. De tényleg elhozta? Mert kiderül, hogy voltak mentális problémái. Nem lehet teljesen megbízni benne, ha állítja is, hogy szedi a gyógyszereit és már rendben van. Üldözik, nem? Mi a másik nő története? A veszély biztos és lebegtetik szinte a legvégéig, mi a teljes igazság.

Használja a film, hogy a szereplőknek a követség területén kell maradni. Így egy épületben zajlik a fogócska. Igaz, abban van többféle szoba, de megspóroltak külső felvételeket vagy mozgást. A hatást fokozza, a veszélyérzetet, hogy egy helyen kell maradni. Ami kicsit kitör innen, Sara emlékei, de abból több van szóban elmondva, mint ténylegesen meg is jelenítve.

Azzal szenvedtem, hogy a mondanivaló vagy a film izgalom szintje nem tudott megmozgatni. Az egyik klisés - a tisztviselő úgy érzi, neki több jár és korrumpálódik. Amit menekülnek, mászkálnak a filmben, meg nem elég izgalmas. Vagy, inkább úgy kellene írnom, hogy nem tették elég fontossá a szereplőket, hogy érdekeljen a sorsuk. De különben sem igazán jönnek be ezek a politika és hajsza-film keverékek. Akkor már a nagyképernyős verzió egy fokkal szimpatikusabb, bár az sem az igazi.

A szereposztás is oda mutat, hogy nem szánták nagy filmnek. Több ismeretlen színész, meg Dougray Scott, aki már jó ideje csak ilyen mellékszerepeket kap a jó vagy rossz oldalon. Goursaud különben próbálkozik, de katonanőnek a kinézeténél fogva nem nagyon hiteles. Meg, ha olyasmiket piszkálok, hogy ugyan miképpen harcolt együtt a német és amerikai katona, hogyan jöttek össze és maradtak hosszabb ideig együtt, foghatom a fejem.

De nem akarom törni, elengedni annál inkább az egészet. Mivel eleve nem nagyon szeretem a típust, nem tudok előfeltevés nélkül nézni rá, vagy azt mondani, högy a zsánerében jó. Nekem unalmas volt, ha vannak is benne olyan elemek, amelyek a filmben múködtek.

Egy újabb állatos film, de ezúttal egy kedvesebb következik. Panda! Ragozhatom ezek után majd tovább is, mert van cselekménye és tanulsága is, de miért nézi meg az ember ezt a filmet? Moon-ért. Még helyesebb és reálisabb, mint a Jackie mentette AI panda a másik filmben, amit nem is olyan régen meséltem.

A történet főszereplője különben nem a panda. Egy családot ismerhetünk meg: Fu, az elfoglalt üzletember, akinek nem jut ideje a családjára. A francia egyetemi évek alatt megismert felesége, Emma nehezen is viseli, hogy amikor velük van a férje, akkor is inkább a gyerekek teljesítménye és a látszat érdekli. A lányuk, Liya képes teljesíteni. Jó jegyei vannak, hagyományos táncban is jeleskedik és egy csendes, engedelmes leány. Tian viszont rosszul tanul és az apjának a viselkedése sem tetszik. A nagymama próbálja azzal menteni a családot, hogy a nyári szünetre és a felzárkózásra meghívja magához az unokákat. Tian majd itt botlik bele a kölyök pandába, aki aztán a legjobb barátja lesz.

A teljes történetet nem fogom elmesélni, de lesz egy elég nagy családi összetűzés és lesz majd egy elveszés is a vadonban. Miközben a gyerekek a vadonban kapnak leckét, a szülőknek is lesz alkalma átgondolni, hogy mi az igazán fontos az életükben és mi az, amiért engedni kell a maguk elképzeléseiből.

A filmet nem lehet mozgalmasnak mondani. Sőt. Kifejezetten lassan halad és a családi drámákon, Tian lelki gyötrődésein van a hangsúly. Ahogy meg akar felelni az apjának, nem akar bajt okozni és szeretné egyben tartani a családot. Ahogy a pandában megtalálja a barátot, amikor az iskolában mindenki bántja és a szülei nem veszik észre, hogy minden problémája minek is a tünete. Ez nem simán egy panda - gyerek barátság, hanem annak a meséje is, hogy milyen könnyen szétesik egy család, még akkor is, ha a családtagok szeretik egymást.

Családi filmes azzal is, hogy nincs benne negatív szereplő. Az apa, aki a munkamánia és a gyerekekkel szembeni érzéketlensége miatt egy pontig sötétebb színben tűnik fel, de a vészhelyzet őt is észre téríti majd.

Feszültség sem nagyon akad benne. A leghúzósabb része az a történetnek, amikor egy nagymacska a kis csapatra támad a hegyekben. A panda marad hátra, míg az emberek menekülnek. Ott ki is akadtam - ha képesek a pandát megölni, végig se néztem volna. Szerencsére az nem lett belőle, de elég gyorsan közbe kellett lépni az embereknek, hogy életben maradjon kedvenc fekete-fehér mackónk. Közben meg a család is megbeszélhette a dolgokat és rendezhette a sorait.

Ismerős színész nem igazán akad benne. Alexandra Lamy, aki azért francia filmekből ismerős, de itt elég kis szerepben van a gyerekek anyjaként. A nagymama fontosabb szereplő. De nem is volt hiányérzetem - ahogy már írtam is, ebben a filmben a panda a sztár. Egyértelműen. A gyerekek meg elég, ha cukik.

Látványelem? A panda. Különben belterek és az erdőt kapjuk a hegyen. Ettől olyan érzetem is van, mintha nagy teret kaptunk volna, bár igazából nem mondanám se sokszereplős, se sok helyszínes történetnek. De jól sáfárkodtak azzal, ami volt benne.

Egyszer simán meg lehet nézni, főleg. ha valaki hozzám hasonlóan bírja ezeket a mackókat. De arra készülni kell, hogy ez nem egy könnyed kis családi film, akarnak benne drámázni is, ami a panda miatt fogyasztható.