Lassan teljesen érdektelen számomra az It (s01e04). Pedig ezt még az érdekesebb részek közé tenném: a gyerekek csak szerencsétlenkednek, de kaptunk egy összefoglalót abból, hogy került ide a bohóc és mi a története. Szépen megágyaz mindennek - még akkor is kerek, ha a később történtek miatt lehet tudni, mi nem fog megtörténni. A lény nem lesz a sereg szuperkatonája. Nem is tudom, azt hogy képzelték volna. Mindegy, az undor-faktor mellett a múltidézés legalább tetszett, de tartok tőle, hogy ez a vonal marad kisebbségben. Megyünk majd szörnyvadászatra több oldalról is.

Évadzárózott a The Morning Show (s04e10) és minden fontos szereplőt vissza is hoztak erre a részre. Mit ne mondjak, nem volt nagy a csavar. Meg kellett volna lepődni? Csak 3 és fél évadon át nézették velünk, hogy Cory gyengéje Bradley. Lehetett tudni, hogy melyik oldalra áll végül. Olyan szinten sajnálkozom is, hogy ezzel a legjobb mellékszereplőt írják ki. Marion Cotillard ezek után nem tér vissza és belülről szervezkednek majd a tévénél. Több mindent befejezetlenül is hagytak: ha mellékszál, hadd vesszen? Alex apjának esete. Bro tervei és a kapcsolata Alexszel, aminek megjegyzem, soha nem volt jövője. Csak kiszenvedtek még pár jelenetet a színésznek. Bárhogy is nézem, nekem csalódás. Nem szólt elég nagyot és nem tud olyan releváns sem lenni, mint amilyennek elindultak. Érezni benne az erőlködést, én kb. csak a színészei miatt nézem még mindig.

Egytől elköszöntem, akkor kezdek nézni valami mást. Visszatért a szintén nem semmi gárdával dolgozó Palm Royale (s02e01-02). Ugyanakkora elmebetegség, mint korábban is volt. A gazdag hölgyek ármánykodnak és már most vannak elvetemült mozzanatok benne. Akár a földalatti rendszer, ami mindent összeköt. Akár a feleség, aki egyszerre akar gyászoló menyasszonynak tűnni és a férjét megtartani akaró asszonynak. Hogy jön ez össze? Itt megtörténhet. A cselekmény tehát továbbra is agyament, és igazából még szimpatikus szereplő sincs benne. Mindenki annyira mesterkedik és manipulál, hogy senkire nem mondanám azt, hogy jó dolgok jöjjenek neki. Legfeljebb van benne pár olyan, aki sötétebb a többieknél. Így azért lehet drukkolni, hogy pl. Norma bukjon le és egyre többen közel fognak kerülni a titkaihoz. Megjegyzem, még azt is megjátszották, hogy Ricky Martin dalra fakadt. Azért nem a fénykorát idézte, inkább egy kis nyugdíjas Michael Buble érzete volt, de mutatja, hogy mire rá nem veszik benne a színészeket. Martin énekelt egyet. Látványra különben most is nagyon guilty pleasure. Szép emberek, szép ruhák, rengeteg szín. Már szinte giccs.

Coulter heti esete a Tracker (s03e04) évadában kapott egy érdekes felállást. A seriff felesége kerestette az eltűnt szeretőjét és a végére a férj segített a nyomkeresőnek és együtt oldották meg a helyzetet. Még meg is sajnáltam szerencsétlen pasit, bár jól vette az akadályt. Felfogta, a feleségét már elvesztette, legfeljebb annyit tehet, hogy méltósággal engedi el. Meg is tette. Különben meg a szokott felállás: telefonon mindig jön a kellő és friss információ, Coulter meg minden helyzetet profin kezel. Abban nincs haladás, az asszisztens miben mesterkedik, de még nagyon az évad elején vagyunk.

Egyre jobban elveszít a Francia história (s01e04) is. Ennek a résznek azt se tudom, minek kellett volna lennie. A birtok lassan átáll az új életformára és mindenki megtanul együttélni a változásokkal. Persze, zavargások vannak a környéken. De a fő szál, hogy mi történik a lovag házasságában és a végére el kell búcsúzni a feleségétől. Abban még némi romantika is megcsillant, bár az asszony éppen azt a kérdést nem tette fel, ami tudott volna érdekelni. Ha a férje ennyire imádja és ő élete szerelme, hogyan lehet az egyik pásztorlánytól zabigyereke? Ráadásul kisebb, mint a feleségétől született fia. Akkor hirtelen már nem volt olyan hősszerelmes? Mindegy, ezzel együtt is az volt az értelmesebb szál. A kamaszok kis szenvelgése nagyon érdektelen volt. Külcsín, színészek, minden más a szokott. Bár, most kapott a sorozat egy esélyt, hogy felpörögjön. Majd kiderül.

Visszatérő a Landman (s02e01) is. Minden szereplő visszatért, illetve majdnem. A leányzó focista barátját csak emlegetik. Jon Hamm karaktere pedig az első évad végén meghalt - lenne egy olyan tippem, hogy Demi Moore most majd több szerepet kap. A többiek mind itt vannak. A szokott őrületekkel, Ali Larter azokat a kiborulásokat láthatóan nagy kedvvel adja elő. A kamaszlány már fárasztó kezd lenni: a bátyja az ész a családban, de azért ennyire nem volt libuska a lány. Amit az egyetemi felvételi beszélgetésen művelt... De ez még nagyon az eleje mindennek, még rendesen az irányvonalak sincsenek kijelölve. A humora különben a szokott, a közös vacsorán a maga nemében szakadni lehetett. De a konfliktusok lesznek az érdekesek, azok meg ezek után jönnek. Sejtem, senkinek nem lesz olyan sima útja, mint amit a nyitány sejtetne. Beinduló kút, egyetemi felvételi és kinevezés. Túl szép is, hogy igaz legyen.

Ez a rész a szokottnál is gyengébb a Georgie&Mandy (s02e06) kapcsán. Mindenki Mandy öccsét vigasztalná, aki maga alatt van a szakítása miatt. Az meg valahol gáz, hogy a 18 éves sógora ad neki tippeket. De az sem sokkal jobb, amikor a szüleik a saját történeteikkel akarják felvidítani. Írtam már párszor, de áll még: egyszerűen nem lett vicces ez a sorozat. Ez a rész meg pláne nem. Még a szülők érnek benne valamit, de különben...

Ezzel a résszel ment téli szünetre a Grey's Anatomy (s22e06). Szokás szerint valaki megint életveszélyben van a végére és majd januárban derül ki, kik maradnak meg és el lesz-e hárítva a tragédia. Amúgy a szokott típussal dolgoznak: megvan, kik fordulnak elő gyakran együtt és ők orvoskodnak, miközben a magánéleti szappan is megy. Szinte minden rezidens szerelmi ügyekben is érintett, olyanok is összejönnek, aminek semmi értelme. Pl. Kwan és a plasztikai sebészet szakorvos jelöltje, aki különben is Jacksonnal dolgozna egy másik városban, és még lehet az is, hogy hamarosan távozik. Sokakat igyekeztek megmutatni elköszönés előtt és egy-egy jobb jelenet azért akadt is. Az aspergeres fiú kezelése tetszett, pedig Simone messze nincs a kedvenceim között. Azt meg direkt nem lövöm le, ki és milyen vészthelyzetbe kerül a végére. Maradjunk annyiban, hogy arra a családra aztán rájár a rúd. Felrobbannak, most meg ez...

Az Elsbeth (s03e07) apácás epizódja szépen hozta azt, amit szeretek ebben a sorozatban. Már a nyitány erős volt azzal, hogy az apácák értelmezni próbálták a kihívő klippet a kereszttel, aztán folytatódott a papos sorozattal és sok kis más részlettel. Elsbeth a szokott módszerrel szúrta ki a nem passzoló részletet és a szokott, visszajárós kérdezősködő technikával mindent meg is oldott szépen. A bűnös ismert színésznő volt, és nagyon bejött, ahogy Dianne Wiest elsősorban a hangjával játszott, hiszen apácaként csak az arca és a hangja állt rendelkezésre. Ami viszont nem tetszett: Marissa. Annyira idegesítő... Még akkor is, ha már vonalazzák, hogy azon a szálon miképpen lesz átívelés. Mindegy, azt elengedem, most mókás volt az eset.

Végül, The Last Frontier (s01e08) a válaszokkal érkezett. Most mesélték el, hogy jutottunk a jelenig és ki mit csinált eddig. Olyan szinten tudok örülni, hogy West karaktere nem gonosz, de kétlem, hogy Sidney elég lesz antigonistának. Vagy nagy szövetségeket kötnek? A következő részben kiderül, mert jön a végjáték. Abban különben igazam volt, hogy van egy szép nagy összeesküvés a háttérben. Jason Bourne után szabadon. A lényeg, ez a rész a válaszoké. Nem megy előre a cselekmény, de minden szereplőt már a maga igaz formájában mutat meg. Aztán a végére majd kiderül, mire mennek vele.

A Jurassic World harmadik fejezetéről nem is olyan régen írtam. Az volt a lényege, hogy már nincs rendes története, a látvány adja el, úgy ahogy. Így én meg tudtam érteni, miért kellett más irányt találni a dinós filmeknek. Ami kifulladt, minek erőltetni? Pláne, ha annyira széles az univerzum, hogy könnyen tudnak más irányba indulni.

Az más kérdés, hogy milyen lett az Újjászületés. Egy oldalról örülök neki, szerettem. Másik oldalról meg fogom a fejem, hogy kinek és mennyire gurult el a gyógyszere. A végszót különben a nézettsége mondta ki: a kritikái közepesek, de az év egyik legjobban kereső filmje volt és sikernek számít. Szóval, ha nem is ezt a történetet, de az univerzumot simán lehet építeni tovább különálló filmekkel.

Ami tetszett: van egy egyszerű, de korrekten összerakott cselekménye. Szívgyógyszer fejlesztéshez van szükség dinók vérére, méghozzá a legnagyobbak közül. A klíma azonban nem kedvez a szabadon élő őshüllőknek. Már csak az Egyenlítő környékén vannak olyan szigetek, tiltott zónák, ahol meg tudnak élni. Különben nem buli dinoszaurusznak lenni, a más klímán levők csak szenvednek. Vagyis, messze nem az idilli világot mutatják, amivel a World 3. végén elköszöntek tőlünk.

A főszereplők, a zsoldos csapat és a megbízójuk szépen sorban gyűjti be a vérmintákat, miközben egyre nagyobb játszma folyik a túlélésért is. Kissé kiszámítható módon a szereplők fogyatkoznak is: rendszerint jön egy hüllő, aki valakit elkap belőlük. Azért annyira van ez amerikai blockbuster, hogy nem a sztárokat fogják megenni. Arra pl. nyugodt szívvel lehet fogadni, hogy Mahershala Ali és Scarlett Johansson egészen a vége feliratok velünk maradnak majd. A többieknek azonban nincs aranyszelvényük. Fogynak is.

Kissé erőltetett, ahogy egy család is a csapathoz csapódik. A családi hajózás fordul katasztrófába, a zsoldosok kimentik ugyan őket, de a szigeten külön szakadnak és a Delgado-család a végéig külön utakon jár.

Mindegy, melyik történetszálat nézem, mindegyikben akad olyan elem, ami agy nélkül látványos és szórakoztató, de különben... Most komolyan, két kamasz, a középkorú apa meg egy kislány leeveznek egy T-Rexet? Az lép egyet és ki vannak lapítva. Meg hasonlók, akadnak. El kell engedni. Popcorn mozi. Vagy szórakozás helyett bosszantás vár ránk.

De a történet működik, kellően kalandfilmes és nem éreztem olyan semmilyennek sem, mint amiért a World 3-mal bajom volt. Nem okos film, nem is akar lenni, de van egy viszonylag értelmes története.

Akkor, ami nem tetszett: minden filmben meg lehetett figyelni, hogy új dinókkal, nagyobb és veszélyesebb egyedekkel próbálkoztak. Ebben a filmben elérünk oda, hogy megnézhetjük a mutáns dinók szigetét. Egy akadt, amivel a kislány barátkozott, ami cuki. De arra nem tudok mit mondani, ami a végén aprította a szereplőket. Valami T-Rex-féle, de olyan elvetemült feje volt, hogy arra szavaim sincsenek. Ez jobb, mint egy felismerhető, hihetőbb dino? Pontosan értem, ezzel hogyan tesznek még egy lapáttal az eddigiekre, de nekem tökéletesen megfeleltek az igazi lények is, nem kellettek volna ezek a nagyon fura hibridek.

A pénz különben mindenen látszik. A látvány szokás szerint pazar. A sziget, a lények, az akciójelenetek. Ugyan nekem egy-egy nagyon fura hibrid nem kellett volna, azért nem ezek a lények vannak többségben.

A sztárfaktor meg egyértelmű. Szinte nincs is benne olyan színész, akinek ne lenne valami nagyobb siker a neve mellett. Talán csak a gyorsan elhullók és a kamaszok, gyerek, akik mellé nem tudok úgy filmeket/sorozatot besorolni. Itt van Anthony Bridgerton, a Fekete Özvegy, a Lincoln Lawyer, az Oscar.faktot meg Ali tette hozzá. Ilyen blockbusterben elsősorban nem színészi alakításokat nézünk, de Rupert Friend rideg üzletemberén azért jókat tudtam mosolyogni.

Nyári popcorn mozinak tökéletes. Természetesen ez sem hozza a klasszikus Park szintjét, de az talán egyik folytatásnak sem jött össze. Dinós látványmozinak viszont remek.

Richard Osman hatalmasat ment a Csütörtöki Nyomozóklub könyvekkel. Már 5 is van belőle, töretlen a siker, születnek az utánzók és már Netflix-film is készült belőle. Olyan szereposztással, hogy moziba várná az ember, nem is sugárzásra.

De nem is ez a legfontosabb. Ami nekem a legmaradandóbb, hogy a regényekkel szenvedtem. Mindegy, melyiket emelném ki. 4-et olvastam el eddig és még mindig vadászom, miért lett ez ekkora siker. Néha már azt hiszem, elméletben megoldottam, de nem szerettem azokat a könyveket. Kicsit, mint a k. Dick regények. Ha értem is, mi a jó bennük, attól még nem szerettem meg őket. Viszont! Ez a film jó lett. Szórakoztató. Pedig az alapanyagból dolgoztak, nem kellene, hogy tetszen és mégis.

A cselekmény fokozatosan bonyolódik. Adott egy öregek otthona, ahova Joyce beköltözik. Mire észbe kap, már a Csütörtöki Nyomozóklub ideiglenes tagja az orvosi ismeretei okán - korábban ápolónő volt. Egy múltbéli gyilkosság ügyében nyomozgatnak, de aztán a jelenüket is bűnügyek kezdik színesíteni. Az otthont a tulaj eladná és ők ki lennének lakoltatva. A beruházót azonban meggyilkolják. Egyikük fia gyanúsított le. De lesz itt modern koriu rabszolgaság és bűnszervezetek is feltűnnek. A rendőrök meg nincsenek a helyzet magaslatán, de a klub hajlandó besegíteni, információkért cserébe. Mondhatni, a két közeg hallgatólagosan megtanul együttműködni.

Ahogy a regényben, ebben is több ügy van, de itt valahogy szebben összeállt. Még mindig, ebben a formában is ötletes, hogy nem kell mindennek összefüggenie. Simán lehetséges az, hogy egyik eset ilyen okból, másik másból és teljesen más szereplőkkel történt. Így egy filmet nézünk, de olyan, mintha több krimit is megnéztünk volna egyben.

Olvasva nem nagyon jön át nekem a humora, de nézve megvolt. Visszafogottabb, de egy krimiben jobb is, ha ennél jobban nem viszik el komédia irányába. Így még stílusa van és nem lesz olcsó.

Már feszegettem, de áll, hogy döbbenetes a szereposztás. A nyomozóklub minden tagja ismert színész. Lehetne játszani, hogy mennyi Oscar-jelölés és díj akad a csapatban. A mellékszereplők nagyja is sztár vagy akad egy nagyon nagy sikere, amivel lehet azonosítani. Itt pl. James Bond fia Lucifer Morningstar, avagy Pierce Brosnan egy nyomozóklub-tag, akinek Tom Ellis játssza a gyanúba keveredett fiát. Mondjuk, a legemlékezetesebb figurák nem feltétlenül a pozitív szereplők lettek. David Tennant ördögi vállalkozója, vagy a jólelkű mindenese Henry Lloyd-Hughes alakításában szintén kiemelhető.

A színészek is hozzák azokat az ellentéteket, amiket a regény is meghúz. Joyce, aki a házias és kedves öreg hölgy stílusában tűnik fel, vele szemben Elizabeth, aki még mindig úgy pörög, mint aktív éveiben. Megjegyzem, a cselekményt is egész jól átvették. Van különbség, de semmi olyasmi, amin felhúztam volna magam. Bogdan kapcsán van egy kis sajnálat bennem a regényhez képest, de működött így is.

Több helyszín, pörgetett cselekmény, sok jó színész. Ilyet ritkán találok, de itt duplán ki is emelem: jobban tetszett a film, mint a regény, amiből forgatták. Az eredeti történetnek még bőven van folytatása, majd kiderül, filmek születnek-e még. Elég sok nevet kellene visszahozni... Majd kiderül.

Újabb gyilkossal ismerkedhetünk meg közelebbről. Talán az egyik leginkább hírhedt került sorra - bár lenne egy tippem, hogy a feldolgozása több képet előhív, mint korábban Ed Gein neve. Mert Ed kapcsán annyit mondtam volna a sorozat előtt, hogy sorozatgyilkos volt, míg pl. Norman Bates kapcsán több gondolatom lenne.

Nos, most már többet is tudok Gein tetteiről, mint szerettem volna. A film szépen végigveszi, miket művelt és vizualizálja a többféle bűncselekményt. Bár nem hentelős horrornak van szánva, de olyan irányú érdeklődőket is ki tud elégíteni. Nálam inkább azt váltotta ki, hogy undorodjak. Mondjuk, azzal bajban lennék, ha meg kellene mondanom, mi forgatta fel leginkább a gyomrom. Bár, tudom. A nekrofília. Ahogy Ed udvarolt a hullának. Az jobban sokkolt, mint pl. a testek feldarabolása vagy a bőr többféle felhasználása.

Különben, ahogy néztem, több elem ismerős volt. Ed Gein esete emlegetve van olyasmikben is, amelyek itt nem kerültek szóba. Ami leginkább beugrott, az a Mindhunter, de a sorozatgyilkosokat üldöző különféle csoportokat bemutató sorozatokban fel szokott bukkanni a neve. Bár most konkrét részt nem fogok tudni megnevezni, de nagyon meg lennék lepve, ha a Criminal Minds-ban nem került volna elő valamikor.

Nem szeretném részletezni, miket nézünk meg. Szerencsére, van egy más megközelítés is. A sorozat az elmeállapotot is kiemeli és legalább annyira fontos a miért, mint a 'mit tett' Ed. Abban nem vagyok biztos, hogy mennyire jó ötlet egy szörnyetegnek emberi arcot adni, de itt megteszik. Ha szavaznom kellene, ki a sorozatban a legnegatívabb karakter, nem Ed lenne a választásom.

Ugyanis, volt neki egy anyja is. Ha valakire mutogatni akarnék, ő lenne. A szörnyeteget ő teremtette és minden szépen visszavezethető rá. Laurie Metcalf annyira ellenszenvesnek, borzalmasnak tudja megmutatni, hogy már akkor rosszul voltam, ha feltűnt a képernyőn.

Érdekes választás, hogy Charlie Hunnam játssza Edet. Előzetesen nem néztem ki volna belőle, hogy meg tudja oldani. Nálam ő mindig is inkább eye candy, mint komolyan vehető színész volt. Így meglepődtem. Nem csak alfahímet tud játszani. Az a beszéd is, amit a karakternek adott... Bár a legjobb alakítás nálam Metcalfé volt, Hunnam sokkal többet tudott beletenni, mint bármikor is gondoltam volna.

Nézni különben nem kellemes a sorozatot. A gyilkosságok és egyéb tettek gyomorforgatók tudnak lenni. Egy ponton már bekapcsolt a belefásulás, de elsőre elég sok minden lesokkolt. A bőrfeldolgozás, hogy csak egyet említsek meg.

Van még egy vonal, amiben bajban vagyok. Gein kis példaképei. Vicky Krieps eljátszotta Ilse Kochot, ahogy itt Gein elképzeli őt. Az nem kicsit zavarba ejtő, pláne, amikor beszélgetnek is. Egyszerűen... elmebeteg egy dolog. Azt nem is tudom minősíteni, hogy egy szexistára vett náci képregény adja a tudás alapját, hogy kell bőrből különféle dolgokat készíteni. Hányinger, na. Már a lámpabúra is, de a testkiegészítő... Ok, elengedem. Már írtam, hogy megvan a sorozatban az undorkeltés.

Az értékes horror részei szerintem különben nem ezek. Az egyik legerősebb jelenet az volt, amikor Worden az anyját keresi és egyedül megy a pajtába. Nem az, amit talál. Hanem, ahogy a házban ténykedő rendőröket látjuk és egyszer csak jön az a veszett sikoly. Amikor még nem tudod, mit talált Worden, csak tudod, hogy valami retteneteset, ha ilyen hang jön ki belőle. Ilyet is tudott ez a sorozat és ez tetszett is benne.

De van még egy, és érdekes vonulata a sorozata. Mit ihletett meg Gein, hogyan hatott a személye a közízlésre? Mert bizony megszületik a Psycho. Regényként, a sorozat már a film és Hitchcock vonalát viszi, aki maga is bánni fogja, hogy megcsinálta azt a filmet, mert látja, merre indította el a közízlést. Az különben durva, amikor azt mutatják, a korabeli nézők hogyan reagáltak erre a filmre. Mi sem mutatja, mennyire más már a tűrésküszöbünk, hogy amikor én néztem meg a Psychot, már egyetemistaként, én nem értettem, mi ebben a horror. Azért csak akkor láttam, mert anyám úgy demonizálta nekem azt a filmet, mintha a legfélelmetesebb horror lenne valaha. Nekem nem volt az. De, egy elem nálam is működött, amit a sorozat is mutatott - hogy miképpen reagál a néző, amikor szembesül vele, kicsoda mrs. Bates. Ez nekem is ilyen volt.

Szépen végigvisznek azon, ezzel mi indult el. Hogy jönnek az egyre durvább filmek. De az is, ahogy a későbbi sorozatgyilkosok miképpen csinálnak tündérkeresztanyát Edből. Erre rá is játszott a PR, mert a megidézett filmek szellemében készültek a plakátok. De, amit kihoznék belőle, hogy így ez nem csak sorozatgyilkos és pszicho-thriller, de még filmtörténeti áttekintés is.

Az előző részekhez hasonló - Jeffrey Dahmer és Menendez fivérek - az is, hogy szóba kerül Ed szexualitása. Mivel ez már nem Ryan Murphy sorozat, itt azért nem arra lett kihegyezve minden, hogy Ed az LMBTQ melyik betűje. Szóba kerül, látunk abnormitást, de nem az lesz az ok, hogy meleg, vagy éppen milyen és ez mire sarkallta.

Edről egyelőre ennyit. A folytatás, ha minden igaz, Lizzie Borden lesz. Azt a sztorit különben ismerem, már láttam a történetét megfilmesítve. Érdekel is, Christina Ricci után ki lesz a címszereplő.

Kis költségvetéssel nagyobb összeesküvés-elmélettel dolgozó thriller. Még azt találtam benne a legérdekesebbnek, hogy minimalizált helyszínnel miképpen igyekeznek mégis változatos környezetet mutatni nekünk. Más kérdés, mennyire éreztem ezt sikerültnek.

A történet szerint Sara német katona volt, aki a kiküldetésen összejött az egyik amerikai katonával. A férfi meghalt a fronton, Sara volt az egységük egyetlen túlélője. A kórházban tudta meg azt is, hogy gyermeket vár. Évek telnek el, és Sara szeretné, ha a fia ismerné a családja amerikai felét is. Amikor azonban bemennek a konzulátusra elintézni a papírokat, a fiúnak nyoma veszik. Nincs rajta a felvételeken. Megkérdőjelezik, hogy Sara egyáltalán elhozta magával. Ki akarják tessékelni, de ő tudja, ha innen elküldik, nem jöhet már vissza és akkor mi lesz a fiával? A kutakodás közben egy fiatal nővel köt szövetséget, akit itt tartanak és aki menekülne.

Mire észbe kapnak, menekülnek, nyomoznak és szép lassan összeér minden. Ki mit titkol, mi történt a múltban és miért most és ekkor került sor ezekre az eseményekre. Mondanom se kell, hogy természetesen minden egy eset körül mozog, és Sara tudtán kívül lett kulcsszereplő. De az is igaz, ha simán békén hagyják, nem vonják be az eseményekbe, eszébe se jutott volna olyasmi, amitől tartottak. Így viszont minden kiderült a végére és amitől tartottak, még rosszabb következett be.

A film azzal kelt feszültséget, hogy igazából semmi biztosat nem enged tudni. Azzal tisztában vagyunk, hogy Sara szerint itt a fia és keresi. De tényleg elhozta? Mert kiderül, hogy voltak mentális problémái. Nem lehet teljesen megbízni benne, ha állítja is, hogy szedi a gyógyszereit és már rendben van. Üldözik, nem? Mi a másik nő története? A veszély biztos és lebegtetik szinte a legvégéig, mi a teljes igazság.

Használja a film, hogy a szereplőknek a követség területén kell maradni. Így egy épületben zajlik a fogócska. Igaz, abban van többféle szoba, de megspóroltak külső felvételeket vagy mozgást. A hatást fokozza, a veszélyérzetet, hogy egy helyen kell maradni. Ami kicsit kitör innen, Sara emlékei, de abból több van szóban elmondva, mint ténylegesen meg is jelenítve.

Azzal szenvedtem, hogy a mondanivaló vagy a film izgalom szintje nem tudott megmozgatni. Az egyik klisés - a tisztviselő úgy érzi, neki több jár és korrumpálódik. Amit menekülnek, mászkálnak a filmben, meg nem elég izgalmas. Vagy, inkább úgy kellene írnom, hogy nem tették elég fontossá a szereplőket, hogy érdekeljen a sorsuk. De különben sem igazán jönnek be ezek a politika és hajsza-film keverékek. Akkor már a nagyképernyős verzió egy fokkal szimpatikusabb, bár az sem az igazi.

A szereposztás is oda mutat, hogy nem szánták nagy filmnek. Több ismeretlen színész, meg Dougray Scott, aki már jó ideje csak ilyen mellékszerepeket kap a jó vagy rossz oldalon. Goursaud különben próbálkozik, de katonanőnek a kinézeténél fogva nem nagyon hiteles. Meg, ha olyasmiket piszkálok, hogy ugyan miképpen harcolt együtt a német és amerikai katona, hogyan jöttek össze és maradtak hosszabb ideig együtt, foghatom a fejem.

De nem akarom törni, elengedni annál inkább az egészet. Mivel eleve nem nagyon szeretem a típust, nem tudok előfeltevés nélkül nézni rá, vagy azt mondani, högy a zsánerében jó. Nekem unalmas volt, ha vannak is benne olyan elemek, amelyek a filmben múködtek.

Egy újabb állatos film, de ezúttal egy kedvesebb következik. Panda! Ragozhatom ezek után majd tovább is, mert van cselekménye és tanulsága is, de miért nézi meg az ember ezt a filmet? Moon-ért. Még helyesebb és reálisabb, mint a Jackie mentette AI panda a másik filmben, amit nem is olyan régen meséltem.

A történet főszereplője különben nem a panda. Egy családot ismerhetünk meg: Fu, az elfoglalt üzletember, akinek nem jut ideje a családjára. A francia egyetemi évek alatt megismert felesége, Emma nehezen is viseli, hogy amikor velük van a férje, akkor is inkább a gyerekek teljesítménye és a látszat érdekli. A lányuk, Liya képes teljesíteni. Jó jegyei vannak, hagyományos táncban is jeleskedik és egy csendes, engedelmes leány. Tian viszont rosszul tanul és az apjának a viselkedése sem tetszik. A nagymama próbálja azzal menteni a családot, hogy a nyári szünetre és a felzárkózásra meghívja magához az unokákat. Tian majd itt botlik bele a kölyök pandába, aki aztán a legjobb barátja lesz.

A teljes történetet nem fogom elmesélni, de lesz egy elég nagy családi összetűzés és lesz majd egy elveszés is a vadonban. Miközben a gyerekek a vadonban kapnak leckét, a szülőknek is lesz alkalma átgondolni, hogy mi az igazán fontos az életükben és mi az, amiért engedni kell a maguk elképzeléseiből.

A filmet nem lehet mozgalmasnak mondani. Sőt. Kifejezetten lassan halad és a családi drámákon, Tian lelki gyötrődésein van a hangsúly. Ahogy meg akar felelni az apjának, nem akar bajt okozni és szeretné egyben tartani a családot. Ahogy a pandában megtalálja a barátot, amikor az iskolában mindenki bántja és a szülei nem veszik észre, hogy minden problémája minek is a tünete. Ez nem simán egy panda - gyerek barátság, hanem annak a meséje is, hogy milyen könnyen szétesik egy család, még akkor is, ha a családtagok szeretik egymást.

Családi filmes azzal is, hogy nincs benne negatív szereplő. Az apa, aki a munkamánia és a gyerekekkel szembeni érzéketlensége miatt egy pontig sötétebb színben tűnik fel, de a vészhelyzet őt is észre téríti majd.

Feszültség sem nagyon akad benne. A leghúzósabb része az a történetnek, amikor egy nagymacska a kis csapatra támad a hegyekben. A panda marad hátra, míg az emberek menekülnek. Ott ki is akadtam - ha képesek a pandát megölni, végig se néztem volna. Szerencsére az nem lett belőle, de elég gyorsan közbe kellett lépni az embereknek, hogy életben maradjon kedvenc fekete-fehér mackónk. Közben meg a család is megbeszélhette a dolgokat és rendezhette a sorait.

Ismerős színész nem igazán akad benne. Alexandra Lamy, aki azért francia filmekből ismerős, de itt elég kis szerepben van a gyerekek anyjaként. A nagymama fontosabb szereplő. De nem is volt hiányérzetem - ahogy már írtam is, ebben a filmben a panda a sztár. Egyértelműen. A gyerekek meg elég, ha cukik.

Látványelem? A panda. Különben belterek és az erdőt kapjuk a hegyen. Ettől olyan érzetem is van, mintha nagy teret kaptunk volna, bár igazából nem mondanám se sokszereplős, se sok helyszínes történetnek. De jól sáfárkodtak azzal, ami volt benne.

Egyszer simán meg lehet nézni, főleg. ha valaki hozzám hasonlóan bírja ezeket a mackókat. De arra készülni kell, hogy ez nem egy könnyed kis családi film, akarnak benne drámázni is, ami a panda miatt fogyasztható.

Szeretem a cápás filmeket. Szeretem a sorozatgyilkosos történeteket. Eddig még nem találkoztam olyan verzióval, ami ezt a két zónát összemosná. A Veszélyes állatok erre tesz kísérletet és fogom is a fejem, hogy mit szóljak hozzá. Ha különben választanom kellene, inkább sorozatgyilkossal viaskodó filmnek tartanám.

Mert miről is van szó? Adott egy tengeri kirándulásokat szervező hajós, Tucker. Ő valami elképesztő módon rajong a cápákért. Gyerekként túlélt egy támadást és neki a cápák az istenek, a legnagyobb köztük pedig a nagy fehér. De nem válogatós, egy bikacápa támadás éppen annyira boldoggá tudja tenni. Arról meg tesz is, hogy legyen mit filmre vennie és etesse a cápákat. Amint olyan ügyfél akad, akit gond nélkül el tud tüntetni, mert pl. nincs családja, vagy a párjával kettecskén nyaral, már fel is vette a cápa étlapjára. Elkábítja, bezárja, majd a cápáknak lógatja az áldozatait. Hozzáteszem, nem mindenkit. A lányokat előszeretettel tálalja fel, a pasijaik gyakran csak kést kapnak a bordák közé aztán már mennek is az óceánba.

A másik szálon egy magányos farkasként, a szörfnek élő lányt ismerünk meg. Zephyr túlélő, ugyanakkor senkit nem enged közel magához. Tucker ki is szemeli, el is kapja és meg is indul a két ember között a játszma. Amikor a lány egyéjszakás kalandja, aki többet is akarna a kapcsolatból kihozni, nyomozni kezd, újabb játékossal bővül a tér. Sikerül megszökni? Túlélhetők a cápák?

Ahogy írtam, már csak azért is inkább sorozatgyilkos történet, mert a lényeg az, ahogy Tucker és Zephyr minden téren megküzdenek egymással. Mert nem csak a szökés a lényeg, hanem az is, hogy ki kerekedik felül a másikon. Sikerül-e félelmet gerjeszteni, megtörni a másik felet? Mert azon is múlik a túlélés, hogy ki a higadtabb és ki tud túljárni a másik eszén. 

A cápa a gyilkosság eszköze és a film nem hozza totálban a támadásokat. Sőt. A film legdurvább jelenete nem is cápás. Ott Tucker utolsó feltűnése a legjobban megmutatott, de annyira műnek is érződik, hogy ijesztő hatása nincs is. Viszont, Zephyr meg van bilincselve a kajütben. Hogy bármi esélye legyen, le kell venni a bilincset. Filmen már láttam olyat, hogy valakinek az volt a trükkje, hogy a hüvelykujjét ki-be tudta ugratni, így ki tudott bújni a bilincsből. A lánynak nincs ilyen készsége és neki is a hüvelykujj a trükkös. Mit csinál vele? Nem mesélem el, de simán rosszabb volt nézni, mint amikor jöttek a cápák enni és haraptak.

Nem viszik túlzásba se a cselekményt, se a filmet. Jobb is így, mert ebben ennyi volt. Így sem lesz igazán jó film, de legalább nem csúszik át a gagyiba sem. Megvannak a gyengébb részei, a hihetetlen elemek, de mint említettem, inkább néztem pszicho-thrillernek, mint horrornak, így annyira nem is akarok látványt számonkérni. Maguk a cápák különben nem rosszak, ha már látványelem. Azok ők.

Kisfilmes abban is, hogy nincs benne sztár sem. Courtney ugyan egykor jobban állt ennél, de a színészi kvalitásai mindig is hiányosak voltak. Neki kellett volna ijesztőnek lenni, de legfeljebb a megszállott volt meg. A másik kettő - Zephyr és az alkalmi pasija meg inkább eye candy szerepkörben tündökölnek.

Egyszer meg bírtam nézni, pláne az ötlet eredetisége miatt. Cápával gyilkoló sorozatgyilkos... De különben felejthető, késő éjjeli műsorsávba passzos film.

Azt hiszem, megvan az It (s01e03) iránya és nem igazán tetszik. Nem is maga a történet, amivel bajom van. Abban még érdekességet is látok, hogy mit alkot a sereg és ott milyen emberek kerülnek egy csapatba. A férfi, aki nem tud félni egy agysérülés miatt és a látnok. Az is rendben lenne, ahogy a gyerekek nyomozgatnak. Megint van egy kis csapat, ami ellensúlyozza, hányan vesztek már oda. Amivel nem vagyok kibékülve, az a horror milyensége. Azzal nem tudnak megijeszteni, hogy egy szörny miképpen eszik embereket. Most mondjuk nem az undorító baba volt, hanem egy csontvázszerű szörnyeteg és volt egy hajsza a temetőn át. De ugyanúgy az undorkeltés és nem az igazi megijesztés, amire rájátszanak. Nem is néz ki jobban. Értem én, hogy nem moziba illő trükköket és látványt kapunk, de akkor meg a kevesebb több lenne. Annyira nem kellene nekem, hogy miképpen eszik meg szaggat húst a szörny... minek? Nem véletlenül érdekel jobban a katonák szála. Plusz, ami a részben tetszett, az a fotózás. Megjött a bohóc.

Visszaáll a heti ügyekre a Tracker (s03e03). Annyi az újdonság, bár ha belegondolok, ebben kettő volt - hogy jön egy újabb szereplő. Az ügyvédi irodába kerül egy asszisztens, és neki is megvan a maga előtörténete. Már elkottyintotta, hogy az anyját megölték és nincs meg a tettes. Érdekli Coulter tevékenysége. Abból a történetből még lehet valami. A másik, pedig hogy így még nem ért véget egy nyomozás sem. Nem lövöm le a poént, de ennek az esetnek nem hagyományos a kimenetele. Az már inkább, hogy Coulter emberei még az FBI-nál is gyorsabban szereznek meg adatokat és Coulter mindenre úgy rájön, mintha valaki súgna neki. Pedig elnézem, nézve teljesen jó, de akkor is - annyira egyszerűsítettnek tűnik a megoldás az esetekhez képest. Most is olyan érzésem van, mintha egy filmet nyomtak volna le egyszerűbben 40 percben.

Kicsit ugrik előre a Francia história (s01e03). De igazából újdonságot nem tudok mondani hozzá: továbbra is a vallás miatt van feszültség és próbálnak a feszültségek ellenére is együtt boldogulni. Az egyik lenyeli, hogy a másik vele nevelteti a fattyát, a másik készül a neki kijelölt jövőre. Ugyanaz a környezet, hasonló ruhák. Igazából nem tudok mit kiemelni belőle a korábbiakhoz képest.

Közeledik a végjáték, vagyis a The Morning Show (s04e08-09) felpörgött. Elsőként Cory drámája lopta a show-t az anyja halála kapcsán, majd meglepett azzal, hogy milyen a kapcsolata Celine-nel. Nekik van múltjuk és kicsit más színezettel jövőjük is lehetne, csak. Cory gyengéje Bradley, aki bajba kerül. Aki kinek küldte el a bizonyítékot? Mer utána az lett a mutatvány, hogy miképpen igyekeznek megmenteni a nőt. Alex még az exét is megkereste miatta, vagyis újabb részre jött Jon Hamm. Tényleg, nagyon feltűnő, mennyire nincs közös jelenete a színésznőknek. Be fog érni az átívelés, tisztázódnak a kapcsolatok, de valamiért még van hiányérzetem. Kb. úgy kezdek lenni vele, hogy Celine jeleneteit várom. Ő az évad gonosza, de még azzal együtt is szimpatikusabb nekem, mint karrierista Alex vagy küldetéstudatos Bradley.

Jönnek vissza az ismerős klisék Chicago Fire & Med (s14/11e06-07) kapcsán. Vagyis, megint jönnek a trükkök, hogy egy-egy szereplőt pár részre kivegyenek. Most éppen Stella nincs. A másikban meg az, ahogy a betegek esetei egybecsengenek a magánéleti krízisekkel. Mindkettőben megvannak azok a kis csoportok, akik együtt szerepelnek. Az egyetlen, ami most kiugrott, hogy a két sorozat között összekötő elem kezd lenni egy románc, de még nem biztos, hogy lesz belőle valami. Novak a saját háza táján is találna pasit és ez nem az a sorozat, ahol erőteljesen összekötik a különféle évadokat. Nagyon szappanosak is mellette - a flört a polgármester asszonnyal, vagy az, ahogy Bert halálosan ágyán robban ki, hogy az elsőszülött fiúnak nem is ő az apja. De rég írom, hogy inkább szappan, mint dráma. Most is.

A Matlock (s02e05-06) meg se próbál újítani. Megint a szokott sémák: valaki gyanakodik Mattie-re, őt le kell szerelni. Most éppen Julian. A másik ágon meg Mattie és Olympia küszködnek azzal, hogy lehetnek-e még barátok. Ahogy az is ismerős lesz, hogy Mattie mindig belefut olyan esetekbe, ahol a családi drámájával szembesül. Most éppen olyan apácákat kellene megvédeni, akik befogadnak hajléktalanokat, drogosokat és pl. emgedik őket anyagozni is biztonságos környezetben. Semmi, amit ne láttunk volna az eddigi részekben. A gáz meg az, ahogy a gyakornokoknak próbálnak valami helyet keríteni. Most komolyan Sarah kémkedik Julian után Senior parancsára? Gáz. Azt meg sejtem, hogy a hatalomátvételből nem lesz semmi.

Georgie félelmei lehetne az összefoglaló név Georgie & Mandy (s02e04-05) két része alapján. Az egyikben attól rettegett, hogy nem tudja eltartani a családot, a rivális tönkreteszi őket. A másik részben meg az okozott problémát, újfent, hogy Mandy exe a főnöke és a munkából adódóan vannak közös dolgaik. Erőltetett történetek, nincs meg az a családi kedvesség, amit az elején Sheldonék hoztak. Én nem érzem viccesnek és Christopher Gorham feltűnése sem adja el nekem. Mit ne mondjak, az ottani korkülönbséget még gázabbnak érzem, mint Mandy - Georgie közti különbséget. Ott kb. 20 év van a férfi javára. A melléktörténetek meg még rosszabbak. Most komolyan, azon veszekednek a szülők, hogy a kb. 30 éves fiuknak ki tartsa meg a nagy beszédet a biztonságos szexről? Az a csoda, hogy nem Georgie-t küldték be.

Így, hogy két részt néztem meg egymás után a Grey's Anatomy (s22e04-05) jelenéből, azért jobban érezni, hogy megvan a részeknek a kiemelt szereplője. Jött Jackson és Meredithben felmerült, Jackson is piszkálta, hogy vissza kell mennie a laborba. Írtam is múltkor, hogy kíváncsi leszek, meddig marad a színésznő. Ez a válasz. A 4. részben most búcsúzott is, hogy majd az évad végére megint visszahozzák kicsit. Amúgy Teddy szerelmi élete lett ragozva kicsit és Jackson - Meredith műtétére igyekezett mindenki bejutni. A másik részben meg Jo került előtérbe, a terhessége kapcsán és egy természetesen szülni akaró nő ügye kapcsán; és Simone kapott egy kis ízelítőt abból, milyen volt az anyja. Vagyis, itt a szokottnál erősebb volt a kórházi esetek és a magánélet összefonódása. Az új gyakornokok különben még nem léptek elő, a megszokott szakorvosok és a már rezidensként ténykedő volt újoncok vannak elől. Ez jól hozta a magánélet - orvosi eset szappan vonalat, de ezt mindig is tudta a sorozat. Még mindig tudja.

Bár bírom ezt a sorozatot, a magánéleti manipuláció miatt az Elsbeth (s03e05-06) most kevésbé tetszett. Jött Marissa, az ügyfelével randira küldené az ügyvédnőt és ez már most fáraszt. Pedig az ügyek jók voltak: kifejezetten vicces volt, ahogy szerencsétlen irodalmi ügynök majd bele pusztult, hogy hízelegjen a tehetségtelen, de gazdag mecénásnak. Nem is csodáltam, hogy neki elszakadt a cérna. A másikban meg az volt az ötlet, hogy sokáig nem is volt hulla. Ha előbb kinyithatják a bunkert, vagy ha nem szökik meg az utolsó pillanatban a megoldóember, akkor simán életben maradhatott volna. Még mindig krimi és humor kellemes egyvelege, csak az a magánéleti szál. Mondjuk, még inkább ez, mint a skót távkapcsolat, de majd kiderül, meddig mennek el vele.

Az évad végére ér lassan a The Last Frontier (s01e06-07). Meg is lepett, azt hittem, több része lesz. De minden fogoly meglesz és a részek végére mindenki kiderült a nagy titka is. Megtudtuk, Frank mit titkolt el Ruby halála kapcsán. Erről csak annyit, hogy én eleve ilyesmit feltételeztem. Csak azt nem mondtam volna meg előre, hogy a bizonyíték manipulálása miképpen zajlott. Sidney titka is kiderül - a végén nagyon lestem is, hogy Levi is összerakta-e a történetet és ez családmentés, vagy még van egy másik játszma is. Ült a vége, elég is lesz kivárni a következő részt. Mivel 3 rész még van, biztos, hogy nem annyira egyszerű lesz a végjáték. Bokenkamp amúgy is szereti az ilyen titkokkal manipulálós, titkos indítékos sorozatokat, szóval, lehet itt még bármi. De, ami miatt emlékezetes ez a két rész. Az egyik legjobb fegyenc történet a halál angyala dokié, és az nem semmi, mit ki nem talált, hogy még az egyik áldozata anyját kínozhassa kicsit. A másik a nagy hajsza, amiben ugyanúgy megfért a lovas hajsza, mint a repülőgépes. A héten ezek voltak a kedvencek.

Mi lesz a probléma ezzel a filmmel? Hogy három ilyen hosszú filmből áll és fogalmam sincs, mire nézhetjük meg a végét. Általában ilyesmin nem akadnék fenn, legrosszabb esetben megnézném angolul, ha hozzánk nem is ér el. Csak ez nem angolszász területről jön. Kínai. Az meg esélytelen, hogy kínaiul végignézzem. Angol felirattal még csak elmenne valahogy, de... Mindegy, a lényeg, hogy nálam ez már eléri azt a szintet, amihez igénylem a szinkront.

Az első részen megvolt. Értettem is, élveztem is, már csak ki kell várni a folytatást.

A történet több szálon van vezetve, de minden egy történetet mesél el. A Shang dinasztia uralkodik Kínán és kemény rendszerük van, hogy az uralmuk sértetlenül fent maradjon. A birodalomnak 4 nagy vezetője van még, de nekik a fiaikat túsznak kell más nemesekhez hasonlóan a királyi házba. Ha ellenszegülnének vagy lázadni mernének, akkor a fiaik életének vége. A király öccse, Yin Shou hatalmas hadvezér. A túsz ifjakból szervezett speciális sereget és kora legnagyobb harcosaként tisztelik.

A bonyodalmat az okozza, hogy az egyik lázadó vezér elleni harc során feléled egy rókaszellem. A lény megszállja a legyőzött lázadó gyönyörű lányát, aki öngyilkos lett a családja halálakor. A szép lányt Shou tábornoknak adják, akit a rókaszellem hamar meg is babonáz. A szépség egy dolog, de a róka érzi, mi a férfi szíve vágya. Nem a másodhegedűs szerep, hanem a királynak lenni.

Mire észbe kapunk, a király halott, az öccse ül a helyére és a birodalom egy átokkal néz szembe. Az istenek is segíteni akarnak, és elküldik egyikük a tekerccsel, amivel mindent meg lehetne oldani. Csak éppen a küldött felismeri, hogy az uralkodó felelős mindenért, milyen ambíciók hajtják.

A király közben a nagyurakkal is leszámolna.

Az egyik általa nevelt fiú és az örököse ráébrednek, hogy egy rókaszellem befolyásolja a férfit. Meg akarják tőle menteni, de aztán nekik is keserű tapasztalatban lesz részük.

Lehetne még sorolni, mert sokféle színtéren van kiemelt szereplő, aki árnyalja a történetet. A kiemelt szereplő különben az egyik seregben nevelkedett fiú, Ji Fa. A királlyá lett vezér hű embere volt, a férfi örökösének legjobb barátja. Az egyik nagyúr fia. Nála szépen össze is érnek a szálak, hiszen mindenkivel kapcsolatban van. Ezzel meg van a lehetősége arra, hogy eldöntse a történések menetét.

Hol szomorú, hol felemelő részek váltják egymást. Van ebben a történetben dráma és nagy tragédia, de felemelő részek is. Mert ugyan a gonosz felemelkedhet és keverheti a bajt, meg fognak jelenni a hősök is, akik szembeszállnak vele és küzdenek a jobbért. A többiekért.

De nem csak ilyen nagyobb, epikus szálak vannak benne. Azért tetszett a film, mert sok egyébbel is színesítik. Az újra halandóvá lett egykori isten és segítői megkapják a humoros jelenetek egy részét a filmben. Szépen használják a kínai, nekünk idegenebb fantasy elemeket. Mint a rókaszellem, vagy az a rendszer, ahogy az isteneik születnek és beavatkoznak a világ dolgaiba.

Nem lehet panasz a látványra sem. Nem apróztak el semmit. Érzékeltetve van egy hatalmas birodalom minden gazdagsága és nagysága. Akár a városok, a földek vagy éppen a seregek kapcsán. Nagy tömegjelenetek is vannak benne. Még CGI is akad, bár tény, hogy annál már láttam jobbat. Akár az istenek harcmodora, akár a rókaszellem kapcsán. De nem ronda, nem rossz nézni, csak észrevenni, hogy nem egy nagy amerikai stúdió álomprojektje volt ez.

De simán hozza, amit egy történelmi eposzban is várna az ember. A külcsín a ruhák, frizurák és a lakrészek berendezése kapcsán is megállja a helyét. Attól még csak érdekesebb a szememnek, hogy mennyire más a keleti divat és szépségideál, mint nálunk volt.

Amennyire olvasom, a szereposztás is sztárszereposztás. Kínában. Nekünk talán kevésbé ismerős arcok és nevek fordulnak elő, de készséggel elhiszem, hogy ők otthon sztárok. Én most beértem annyival, hogy nincs ripacskodás és egy-egy szereplő kifejezetten jól meg lett formálva.

Visszatérve a kezdeti ponthoz, most már csak várni kell a folytatást. A második film, a Demon Force idén már kijött különben. Nem mintha, nem tudnánk, mi lesz a vége. Shou volt a dinasztiája utolsó uralkodója, utána jön a Ji uralom. Igen, érdekelt annyira, hogy utána nézzek...

Nem ez lesz sem Robbie, sem Farrell legjobb filmje. Még csak az emlékezetesek közé se tenném be. A helyzet az, hogy egyszerre igyekszik romantikus komédia, fejlődéstörténet is lenni. Az eredmény meg egyszerűen fura.

A történet szerint David egy barátja esküvőjére megy. Kénytelen autót bérelni és a különös kölcsönzőben rábeszélik a GPS-re. Az esküvőn találkozik Sarah-val, megvan a kémia is köztük, de mégsem jönnek össze. Hazafelé viszont a GPS átveszi az irányítást és különös kalandokra viszi a párost. Bejárják a múltjukat, újraélnek traumákat és esélyt kapnak a szüleiket is vele magukat is jobban megismerni.

Vagyis, ez az utazás nem is fizikai, hanem egy önfelfedezés. A traumák feldolgozása, amit az életük során összeszedtek. Mindkettőnek van a szüleivel rendezetlen esete és mindketten azért nem mernek szeretni, átadni magukat, mert rossz véleményük van magukról. David, akinek azt mondogatták, hogy különleges. Ezzel meg azt érték el, hogy éppen az ellentétét gondolja. Akit az első szerelme úgy megbántott, hogy nem mer bízni már a nőkben. Sarah, aki bulizott és botrányokat okozott, aki nem vett semmit komolyan. Aki nem ment be elköszönni a haldokló anyjától. Aki csalónak, értéktelennek érzi magát és amint egy kapcsolata komolyabb kezdene lenni, belemenekül egy viszonyba vagy elmenekül.

Az úton ajtók nyílnak és a film érdekessége, hogy nem simán újranézik a múltjukat. Van, amit újra kell játszani, pl. Davidnek az iskolai színjátékot. Vagy, más karakter bőrébe kell bújniuk: amikor kamaszként maga alatt volt, az apja vigasztalta. Most neki jut az apa szerepe és össze kell rántania a kamasz énjét. Ezzel elérve, hogy igazán átérezze és elhiggye, amit a szülei mondtak.

Építgetik az én-képüket, fejlődnek. Közben meg a kezdet óta meglevő vonzalom is mélyül. Mi a gond vele? Se nem igazén vicces, se nem igazi dráma. Keserédes az egész és ez most nem esett jól. Vagy nevetni vagy sírni kellene, de egyszerre a kettő nem ment.

Látványelem akad benne, kissé mágikus realisztikusan. Nyílnak az ajtók és vannak érdekes nézőpontok benne, mint amikor egy hegytetőről lenézhetnek a Földre. Ötletek, valami közben meg is villan benne, de túlzottan is furcsa, hogy igazán élvezhető lett volna.

A szereposztást viszont nem aprózták el. A személyes drámát Farrell és Robbie is szépen hozza. A szerelmeseket nem hittem el nekik, nem mondhatnám, hogy a színészek között lett volna kémia. Amúgy is, mint már írtam, nekem inkább lelki felépülősre sikerült ez a film, mint romantikusra.

Tudnám még ragozgatni, de a lényeg, hogy érdekes, de nem igazán jó film ez. Akár a címe. Hosszú, inkább különös, mint jó. Egy-egy villanás, jó jelenet van benne, de ennyi.

Azt már említettem különben, mire emlékeztet? Az Úttalan útra. Abban is van egy misztikus utazás, ami közben a főszereplő páros egymásra talál. Csak az valóban komédia és azon jókat nevettem. Ez viszont belefulladt a melodrámába. Vagyis, egyszer megnéztem, de nem újranézős nálam.