Láttam már olyan francia filmet, amiben a középiskolás diákok csalással készültek az érettségire. Volt aztán ott minden ötlet, hogy valamiképpen letegyék a vizsgát. Az még vígjáték volt.
Most meg elkészült ez a film, nálunk rögtön két címmel is találkoztam vele. Az első, ami jobban tükrözi, miről szól a film. Mert itt nem érettségire készülnek, nem is kell vizsgázniuk. A latin osztálynak egy nemzetközi versenyen kellene bizonyítani, milyen jók a nyelvben. A második cím egyetlen oka szerintem, hogy ráutaljon a bevezetésben általam is emlegetett, nálunk elég sikeres Éretlenekre. Bár, szerintem ma ez már nem egy túl ismert film. Igencsak meghaladta már a kor, ma már előbb vetnének be mindenféle technikát, itt nyoma sincs még mobilnak vagy bármi hasonlónak.
Közös pont még a csalás, de más a környezet. Az Éretlenekben a tanárok nem támogatták, hogy ne tanuljanak vagy csaljanak. Mindenféle dolgot bevetettek, hogy tanuljak. Nagyon emlékezetes az automata, ami megvert vagy adott a jó válaszért nyalókát, amit lehetett felszólításra nyalni. Itt meg? Adott egy élet- és mindent unó tanárnő, akinek alkuja van a tanulóival. Legyenek szépen el, hagyják őt békén és mindenki jeles tanuló lesz. Nem is próbál meg tanítani semmit. A kiváló latinos osztály még a latin szavakat se ismeri fel, soha nem is hallották a nyelvet. A gond az lesz, hogy a képzés megszorul, és hogy megtarthassa az iskola, villantaniuk kell a latin iskolai bajnokságon Olaszországba: Mivel országosan elsők az átlag szerint, kimehetnek, de ott mi lesz? Delphine az igazgatónő latinból doktoráló unokaöccsével kiegészülve már tanítani, de mennyi esélye van pár nap alatt komplett latintudást átadni? Semmi. Így inkább csalni kezdenek.
Már ez kiakaszt. A tanár, aki annyira rühelli a munkáját, hogy nem is csinálja. Megúszásra megy, a gyerekek meg partnerek. Egyetemre jó lesz pluszpontnak a latin - abba nem gondoltak bele, hogy egyes pályákon tanulni is kellene, ténylegesen és számon kérnék tőlük a papíron létező, de a valóságban nem meglevő tudásuk? Mindegy, nem is a gyerekek szempontja zavart. A tanárnőé. Aki a film szinte egészében annyira irritált, hogy én bizony a bukásért és a megszégyenülésért drukkoltam. Nem lehet az a példa, hogy ez a jó. Nem csinálni semmit, nem is tudni semmit, csak csalni.
Rossz a film üzenete. Jutalmazza Delphine lustaságát, a gyerekek csalását. Így meg mit üzennek ezzel? Nem segít az sem, amivel javítani próbálják a tanárnő megítélését. Kiderül, hogy ennél komolyabb pályára készült, ő is írta a doktoriját és a színház szerelmese volt a latin mellett. Csak éppen ellopták a munkáját és nem is próbált meg harcolni érte. Vesztesként elkotródott és utálkozva tanítani - pontosabban nem tanítani kezdett. Megvolt a maga baja, de tett ellene? Nem. Pasiügyekben szintén kiábrándító. Pillanatok alatt rámászik a verseny olasz szervezőjére, de részegen még a doktorandusz ágyába is bekerül. Még jó, hogy a diákjainál meghúzta a határt, bár volt olyan srác, aki nem bánta volna, ha a tanárnő kihasználná.
Nem bírtam a diákokat, a doktoranduszt, de tulajdonképpen senkit sem. Nem is lep meg, hogy nem szereztek egy nevet sem ebben a filmben. Ellenszenves szereplők, nem vicces és ahogy írtam, az üzenetével is komoly bajaim vannak.
Komédia, így látványelemet senki ne keressen benne. A szituációs poénoknak kellene eladni. Plusz, mivel a verseny Olaszországban van, akad pár külső felvétel. Pompeji, a legismertebb. Messze nem lesz turistáskodáshoz kedvet adó film, de aki még nem járt arra, legalább kicsit láthatja Nápolyt és Pompejit.
Nem is akarom ennél jobban ragozni. Én nem jól szórakoztam rajta, hanem felhúztam magam. Sokkal szívesebben veszem elő a régi francia komédiát, még ha ma sokkal inkább az a valós, ami ebben van mobillal és WC papírra írt puskával, mint dobos morzéval.