Nem nagy titok, hogy az ázsiai gyilkos játékos sorozatok közül nekem az Alice in Borderland volt a kedvencem. Talán a Squid Game ment nagyobbat és azt ismeri mindenki, de ez az a sorozat, amelyben több az ész. Még akkor is, ha nem volt egyszerű még egy évaddal megtolni.
Mert bizony a 2. végén a szereplők döntöttek, egyesek folytatták az életüket, mások pedig Borderland polgárai lettek. Minden el lett varrva. A nyitányban is azt látjuk, hogy a korábbi főszereplők szépen éldegélnek tovább. Arisu egy túlélőket segítő csoportban dolgozik, bár a látottak alapján elég fura gyűléseket tartanak. Mindenki olyan udvarias, mosolygós, mű az egész. Usagi már a felesége és Arisu tervezgeti is a közös házat, a jövőjüket.
Hogy mi lesz a csavar? Van egy tudós, aki megszállottja a halálnak. Nagyon érdekli, hogy a meteorbecsapódás túlélői mit láttak odaát. Usagi kísérti az apja emléke, és úgy érzi, mellette a helye akkor is, ha az apja odaát ragadt. Mindehhez hozzájön Arisu egy rajongója, aki polgár lett és nem bírja megemészteni, hogy Arisu meg az emberi életet választotta. Vissza akarja csalni, polgárrá tenni, ehhez meg Matsuyamát (a professzor) és Usagit használja fel, mert pontosan tudja, ha Usagi megint Borderlandre kerül, a férje követni fogja. Vagyis, neki már eleve van egy játszmája, amitől minden cinkeltnek is hat. Mert most egyéni cél vezérli a Joker-játékkal, ha figyelmeztetik is, hogy ennek megfizetheti még ő is az árát.
De a lényeg, hogy a szereplők visszakerülnek a halálos játékok világába. Usagi az apját keresné, Arisu a feleségét, a professzor meg teszi, amit mondanak, mert be van ígérve, hogy cserébe beleshet a függöny mögé. Joker-játszma, itt mások a szabályok. Mindenki járt már itt, mindenki majdnem halt már meg és itt nyert egy esélyt az új életre. Most nem is kártyákat gyűjtenek, hanem egyik játékról mennek a másikra, megértve, hogy egyfajta házi bajnokságot játszanak. Éld túl, a végén hazamehetsz!
A lényeg a játék. Ismerős lesz a felépítés. Szokás szerint egyet elkezdenek, majd a következő részben zárnak. Így mindig megvan a késztetés, hogy az ember egyiket nézze a másik után. Közben a háttértörténet is épül, a mellékszereplők meséje is kiderül, a páros meg egy ponton egymásért és a jövőjükért küzd. Usagi már belátja, hogy az életét kellett volna értékelnie. Szerintem az a baj, hogy elfelejtették, amit Borderlanden átéltek. Ha tudta volna, nem kísérti úgy az apja. De nem tudta, visszacsalták, és itt döbben rá, hogy mit jelent neki a férje és az élete. Mire megint találkoznak, Arisu még azzal is meglepi, amit ő is a kórházban tudott meg, Usagi kómába esését követően: a nő terhes, gyermekük lesz. Szóval, már nem csak egymásért, a babáért is küzdenek. Van olyan szemét játék, ahol a babának is játékosnak kell lenni...
Elkanyarodtam. Játékok. Mindig van egy plusz csavar bennük. Vagy nagyon fizikaiak és iszonyatosan próbára teszi a teljesítőképességüket, vagy van bennük egy okos csavar. Vannak, amelyek az érzelmeiket manipulálják és egymás ellen tüzelik őket. Vannak kombináltak. Kell logika, kell erőnlét, és egy tervező elme. Arisu mindenkit igyekszik életben tartani, és itt alapvetően csapatjátékot látunk. A baj mindig akkor jön, amikor valakin felülkerekedik az önzése és eltér a tervtől. Van ilyen is...
Nem akarok magukat a játékokat elmesélni, már csak a csavarok miatt sem. Veszélyek vannak, hullanak a szereplők is. Nem lehet tudni, ki jut el a végére. Jó, azért Arisu és Usagi döntős voltára látatlanban is lehet fogadni, de a többiek nem ez a kategória. Ezek összetett, halálos és intelligens játékok. A Squid Game másként érdekes - ott az egyszerű gyerekjáték halálos volta a pláne, de itt okos játszmák vannak.
Látványra egy posztapokaliptikus és az Éhezők viadala keveréke. A játékok, a helyszínek eléggé eladják akkor is, ha pár nap is az egésznek a története.
Jöttek vissza színészek, vannak újak. Ilyen túlélő-játszmában nagyon sok színészi játékot nem emlegetnék fel, de egy van, amit muszáj kiemelni. Mennyire másnak tűnnek a szereplők az életükben és Borderlanden. Lehet, a japán kultúra miatt is, de az egyszerűen fura. Nekem sok az idegen elem, vagy amivel nem tudok mit kezdeni. Az a művi kedvesség. Ahogy pl. férj és feleség nem élnek együtt, de miért? Passz, miért tartanak fent két lakást. De a durva az, ahogy még a személyiségük is másnak hat itt és ott.
Utolsó gondolat és elköszönök azzal, hogy megint játszottunk egy jót, ha a 6 részt túl gyorsan is végig lehetett nézni. Bár, valahol tudom díjazni, hogy nincs végtelenül elnyújtva. Elkövettem azt a hibát, hogy szinkronosan néztem. Majd megőrültem tőle, hogy a férfi főszereplőt Alice-nak hívják benne. Ha azt a poént bírtam is, hogy hagyják nyitva a sorozatot más, akár más nemzetű évadnak egy másik Alice-szal.