Most belegondoltam, mennyi ikonikus szerep van, ami meghatározta Neeson karrierjének egy-egy szakaszát. Ő volt Oscar Schindler, eljátszott nem egy ír hazafit, felvette a Jedi jelmezt, aztán megteremtette az akció papák korszakát. Annyira bele is merült az utóbbiba, hogy nehéz elképzelni, miket tett le korábban az asztalra.

A Feloldozás nem jelent újabb váltást vagy egy újabb nagy szerepet. Viszont, emlékeztet arra, hogy ez a színész több a keménykedésnél és a hatásos odacsapásoknál, amik már korántsem állnak úgy neki, mint az első Elrabolva idején. Egy köztes út ezek a szerepei és a komolyabb talentum között. Mert Thug kemény férfi, a maffia embere és amikor olyanja van, akkor nagyon oda tud csapni. Ugyanakkor meg egy lassan betegségben mindent elvesztő, magányos és idős férfi, aki sikeresen elidegenített magától mindenkit. De olyan szinten, hogy amikor megvan a diagnózisa és békülne a gyerekeivel, még annak is a tanúi vagyunk, hogy fogalma sincs a fia nevéről és nem a betegsége miatt.

A film egyszerre története annak a próbálkozásnak, hogy a bűnszervezetben megtartsa a helyét, és ne jöjjenek ár, hogy egyre nagyobb bajok vannak az agyával; valamint a családjával való kapcsolatfelvétele, a békülés keresése. Egyik sem egyszerű menet, és ezért kell hozzá az olyan színész, mint Neeson.

Csak sajnos maga a film, ahogy meg van írva, problémás. A legnagyobb bajom az, hogy lassú. Kevés dolog történik, vontatottan és a nagy csavarnak szánt vég, Thug utolsó nagy kirohanása, nem ül eléggé. Elhiszem, hogy nagy pofon lehetett neki, amikor szembesült azzal, mennyit ér a Connereknek az élete és a nekik tett szolgálatai, de az már szinte túl kevés és túl későn. Addig a film kétszer fullad bele a sehova nem vezető drámába.

Lassú a tempó is. Bár nem minden maffiafilm pörög és a családi drámák mellett nem is kellene, hogy elvárás legyen a haladás, így viszont engem hamar untatni kezdtek. Bár össze van rakva, kicsoda Thug, milyen ember és miben kell a vég előtt megnyugvást találnia, kellett volna egy ütősebb keret is köré. Annyira későn jön már, hogy a főnöke milyen sorsot szánt neki, csak nem számolt azzal, hogy Thug elméje lassan elszáll, de ösztönök és egy élet tapasztalata nem tűnik el nyom nélkül...

Moland és Neeson dolgozott is már együtt - a rendező szerintem legjobb filmjének csinálták meg az amerikai változatát. (Megjegyzem, nekem az eredeti Stellan Skarsgard főszereplésével ütősebb.) De, amit ebből ki akartam hozni, hogy hajlamos lennék a skandináv györekere fogni az ilyesmit - a depresszív, szakmájában remek, de különben nagyon szerencsétlen főhőst. Csak ő nem rendőr, hanem bűnöző. A társadalmi kritikát benne, mert az is bőven akad a szereplők történetében és környezetében. Meg a tempóban azt, ahogy a végére berobban, mennyire más az igazság, mint amit addig Thuggal együtt hihettünk.

Csak éppen ez nem skandináv krimi, meg film is. Lehet, olvasva sokkal jobban tetszett volna, de ezt filmen néztem. És bármennyire is nem szívesen írom le, mert örülök, hogy most Neeson több szerepet kapott, mint sima akció papa elvárásokat, én unatkoztam.

Már azért megérte írnom kicsit a sorozatról, mert ahogy lekértem a stáblistát, feljött egy számomra eddig nem ismert adat. A The Agency nem eredeti sorozat - a francia The Bureau amerikai változata. A nevét már hallottam, de nem láttam. Azt viszont tudom, hogy több évados, úgyhogy itt is megvolt az esély a folytatásra.

Ellőjjem ezt? Majd inkább a végén.

Maradjunk a cselekménynél. A főszereplő Brandon, aki egy hosszú afrikai beépülésből tér vissza Londonba. Fura is, hogy CIA ügynök és Londonban van a pihenő, de mindegy. Végülis, dolgozik és rémlik valami ilyesmi, hogy van egy olyan szabályuk, hogy a CIA külföldön, az FBI az Államokban ténykedik. Még Afrikában komoly viszonya volt egy tudóssal. Amikor Samia is Londonba jön, újrakezdik és minden dőlni látszik, amit a férfi addig felépített.

Játszmáznak az ügynökségek, a szereplők. De annyira mégsem okos, hogy nagyon meglepődjünk a csavarokon. Sőt, igazság szerint már a kezdéskor ellövik a végét is, ha nem is tudjuk, hogy már ott elmondják. Két dolog miatt lesz valaki áruló, kettős ügynök. Az egyik a szerelem. Árulkodó az opening theme is - Love is Blindness. És mit tett Brandon, amit nem lett volna szabad? Titkolhatja, tagadhatja, ahogy akarja, de szereti Samiát és elindulnak a dominók.

Érdekes a narráció, mintha utólag mesélné és magyarázná a férfi a történteket. A végére ez is értelmet nyer, de minden poént nem lövök le. Egyes elemeire jól rá lehet érezni, de a legvége azért hoz meglepetést is. Az meglepett, ki lesz az, aki végül horogra akasztja a főszereplőt.

Sok benne a beszéd, tervezés, és a cégen belüli helyezkedés. Az valahol röhejesnek is érződött, amikor a londoni vezető és az amerikai fejes videókonferencián értekeztek. Pláne, hogy az igazgató érdemben nem sok mindent mondott, inkább csak ment a parancsolgatás, hogy mit és mire oldjanak meg.

Az már jobban működött, hogy az iroda több esettel dolgozott és nem csak Fassbender köré épült a cselekmény. Van fiatal ügynök, aki az első bevetésére készül. Van elemző, akinek ki kell szállnia a terepre, de különben bentről ügyködik. Van a vezetőségben ügyködés és terepen van az egyik fejes sógora, akit szeretnének biztonságban tudni, de csak úgy nem lehet a műveletekbe sem belenyúlni. Van cselekmény, van mozgás. Nem unalmas, de különben gyorsnak se érződik. Annyi szál és szereplő is van, hogy bizonyos tempót nem érdemes túllépni.

Azért nem az a kémfilm, amiben csak intrikálnak és inkább beszélnek, mint cselekszenek. Nem a nagy bevetés a jellemző rá, de azért álcákat, trükköket kapunk, és akad benne akció is. Nem látványsorozat, de ezt-azt azért belepakoltak adrenalin növelésre.

A látványeleme a színészei. Brutális szereposztása van - azért egy-egy kiemelt szerepben ismeretlenebb színész is feltűnik, de nem az a jellemző. Mozisztár és sikeres sorozatszínész is akad benne. Jeffrey Wright itt is jó, Fassbenderrel meg elfogult vagyok.

Az ígért plusz poén? Berendelték a második évadot. Még 2024-ben. De még mindig nincs sorozat. Lesz-e? Azt nem tudom.

Bár az első évad iránti lelkesedésem nem tér vissza, azért erősödik a Landman (s02e08) pár rész után. Meg kellett szokni, hogy kevesebb az olajügylet és jönnek a keserédes családi történetek. Most már ott vagyunk, hogy Tommy és TL minden hétre kapnak valami családi jelenetet. Angela egyszerre biodíszlet és a maga narcisztikus, költekező valójában zseniális is. Ainsley karaktere ugyanezt nem tudja, de már unom is írogatni, mennyire csak Ali Larternek végszavaz idén. A héten különben Caminek kellett eldöntenie, mit kezdjen a viharban tönkrement toronnyal. Ebből nőtt ki minden, és megint jó kis feszültséget ébreszt a szereplők között. Majd kiderül, meddig húzzák - gondolom, míg eldől, megvan-e gáz. A héten azt emelném ki, ahogy és akit Tommy felvett az apja mellé edzőnek. A feleségéből előbb kinéztem volna, de az állásinterjún, ha így hívom, jókat mosolyogtam.

Ezt most eléggé felkészülős résznek találtam. A Fallout (s02e04) nagyon kis lépéseket tett - mindenki döntéshelyzetben van, kicsit megrekedve. Akciót nyomtak bele, szörnyeket és robotokat is, meg a kötelező visszaemlékezés is megvolt, de lényegében nem haladtunk sokat az előző részhez képest. Most a humora se jött be - se az elvonás, se Arias bamba feje, amikor a karakterének fogalma sincs, mire célozgatnak neki, de a ghul a páncélban olyan, mint az elefánt a porcelánboltban sem jött be. A látványra odafigyelnek, de ez különben üres volt.

A mostani legostobább sorozat, amit nézek, a Palm Royale (s02e09). Megszavaztam neki. Húztak még egy nagy titkot a semmiből - Norma kiderül, kiért mesterkedik és van rokona is. Nem mintha eddig úgy tűnt volna, hogy különösebben érdekli Linda sorsa. Az új dolgok fényében persze már másként viselkedik. A humora a résznek katasztrófa. El sem lehet mondani, mi a leggagyibb benne: a kanszarvas és Frampusz között nem tudok választani. Hoznak új szereplőt, tovább ármánykodnak és olyan beteg, mennyire súlytalan itt az élet. Ez egyszerűen butaság, még mindig.

Fordítva szokott lenni a Chicago Fire & Med (s14/11e08) kapcsán, de a héten érdekesebb volt a Fire. Kelly személyesen érintett egy nyomozásban, veszélyes helyzetbe kerültek és kreatívnak kellett lenni, hogy életben maradjanak. Írtam már szerintem, de egyszerűen jobb a sorozat, ha Kelly Severide a tűzvizsgálókkal dolgozik és nem a squad-ban nyomul. Mellette voltak magánéleti szálak, de azok olyan ismerős szappanosak, hogy nem tudtak érdekelni. Megjegyzem, ahogy megint veszélyben az 51-es, az is olyan elcsépelt már. 14 év alatt nem is tudom, hányszor akarták már bezárni. Megint ezzel játszanak? Még ha csak a fele osztag, akkor is. Kényelmes. A Med viszont katasztrófa. Cait kihallgatáson volt és a rész végére derült ki, miért hallgatják ki, mi is történt. Az ötlet jó, de nem sikerült feszültre. Van babakrízis Hannah háza táján, meg a pszichiáter is inog. Valami erős felütés kellett volna, de se látvány, se elhúzható dráma. Ez most kevésbé tetszett.

Ha már kórházas sorozat, a 2. etapjával visszajött a Grey's Anatomy (s22e07) is. Meglepetés, nem annyira Jo körül forgott, mint vártam. Küzdenek a nő és az ikrek életéért, Linc meg kivan, de mindig lesz, aki segít neki. A gyakornokok a szerelmi szálakkal szenvednek, miközben jönnek az új esetek is. Semmi félévad nyitó nagy esemény, semmi extra. Ez a szokásos kórházas szappan, de valahogy még mindig jobban eladja magát, mint a Med.

El se hiszem, hogy ezt írom le, de a héten a Spartacus: House of Ashur (s01e07) nézhető volt. Sejtettem én, hogy Korris vagy nagyon kiborul vagy nagyon vérszomjas lesz a szerelme meggyilkolása után. Ashur kicsit terelgeti, így a célzott vérszomj kora jön. A sorozat megkapta az első valóban dinamikus, hatásos harcát, pedig minden részben verik egymást és dől a vér is. Korris össze lett eresztve a gyilkosokkal és egymaga valami nagyon kegyetlenül levert mindenkit. Meg is állapítottam, Ashur úgy lenne leggyorsabban a legjobb lanista, ha nem Doctore, hanem megint gladiátor lenne az embere. Graham McTavish ezt most odatette. Persze megint volt meztelenkedés - értelme nulla és Achillia megint hadakozik a múltjával. Hű, de unom már az állandóan visszajátszott jeleneteket a fogságba eséséről. De az ármánykodások, ki kit ölet meg és kivel szövetkezik, most kicsit érdekesebb volt. De a lényeg úgy is az most, hogy Korris jött, harcolt és nagyon odacsapott. Hát igen, eredetileg is a véres harcok adták el, plusz ott volt egy cél, amivel a Spartacus tudott azonosítani. A szabadság. Az Ashur a vagyon és dicsőség ígéretével azzal nem tud versenyezni.

Évadzáróhoz értem The Iris Affair (s01e08) során. Nagy csalódás az egész, még a vége is. Kb. az volt a rész lényege, hogy mindenki hazudik össze-vissza, én meg Joyhoz hasonlóan nem is értem, ki mit akar igazából. Fura, de az őrült tudós, aki a leginkább tiszta lapokkal játszik. Amúgy visszatértek a géphez, a fele banda tönkre akarta tenni, a másik adatokat kinyerni. Hirtelen nézetváltások meg idióta tervek. De most komolyan, Iris becsempész egy bombát, aztán mégis egy fejszével esik neki a gépnek? Az a nő elvben zseniális. De ez jól jellemzi az egészet. Tiszta katyvasz volt, és így hiába a nyitva hagyott vég, ezt inkább ne folytassák.

Egy sorozat megy, egy jön - a héten a 3. kórházas. Avagy, visszatér Noah Wyle és az orvosköpeny: The Pitt (s02e01). Itt másként feszült napot kapunk, mert a formátum maradt a már megszokott. Real time, egy munkanap. Az utolsó, mielőtt Robbie doki hosszabb szabadságra megy. Betanítja az utódját, a drogon kapott doki most kezdi meg a visszatérését és az új gyakornokok is aznap kezdenek. Nyári meleg és áramlanak is a betegek. Még mindig hozza a dinamikát, ahogy a dokik sorra látják el az embereket és ömlenek az esetek. Jól építenek a sok szereplőre, így a valamivel hosszabb kezdés nagyon gyorsan lepergett. Bár Wyle a hivatalos főszereplő, ez egy team munkáját mutatja be és épít a főbb karaktereire. De ez az alapozás - gyorsan átveszi, ki hol tart most és jönnek a betegek, napkezdés. Gondolom, innen majd görgetik az eseteket, miközben az újak is érkeznek majd. Korrekt kezdés, szépen követi a korábban bevált módszereket, szereplőket és formátumot. Nekem tetszett az első évad is, ez is lekötött. Azt külön kiemelem, hogy ebben az orvosi esetek is fontosak. Ez kevésbé szappanos, mint a fentiek. Az esetek vannak a középpontban. A stáb jött vissza, emlékeim szerint a műtéteket növelték és hamar össze tudták szedni, mi történt a szereplőkkel a kiesett 3 hónap alatt. Azért az még érdekel, most lesz-e olyan központi trauma, amit az egész évad során igyekeznek leküzdeni. Vagy az Robbie nyaralása?

Éppen megy egy élőszereplős, a leírások alapján az Amadeus filmet hosszabban taglaló sorozat Mozart életéről. Még nem mertem belekezdeni, elég furcsának tűnik a casting. Viszont, BBC sorozatban szívesen nézem, mit kell tudni a klasszikus zene egyik legnagyobb mesteréről.

3 részben van elmesélve a történet. A felépítése olyan, mint a Netflix Boleyn Annájál volt. Vagyis, történészek és zenészek, színészek mesélnek Mozartról, a művészetéről. Közben élőszereplősen nézhetjük a jeleneteket is, amiben felelevenítik az életét. Ezek hátterek, filmszerű, de nem igazi film. Dialógusokat nem írtak, ennél eredetibb, a valódi életet jobban tükröző módszert találtak. Leveleket olvasnak fel, hogy a valódi személyek valódi hangja, gondolatai legyenek megörökítve.

Mozart élete elég változatos volt és bőven volt mivel és kivel küzdenie. A csodagyerek státusza, majd a zseni, aki tudatában van saját értékének, de ez a világ még nincs felkészülve arra, hogy ne szolgaként tekintsen a zenészre. Megjegyzem, azért meglepődtem, miből és milyen életet épített fel Wolfgang Amadeus Mozart. Egy visszafogottabb életstílussal megélt volna a zenéből, ahogy pár évvel később Beethoven már megteszi. Mozart a koncertjeivel, az operákkal is közel volt ehhez, de ahogy láthattuk, ő pazarló, intuitív és egy olyan életminőséget hajszol, ami a gazdagok sajátja. És ma már bármilyen magasan is jegyezzük őt, akkor még nem ez volt a helyzet.

Élénkebb, jobban leköt, mint egy sima életrajz. Működik ezekkel a filmes hátterekkel és a levelekkel megszólaltatva a korszak embereit.

Van még egy elem, amit érdemes kiemelni. Az a rajongás, amit vissza tudnak adni a meghívott előadók. Egyszerűen látni rajtuk, hogy nekik mennyit jelentenek ezek a zenék. Ez könnyen lehetne hamis is, de itt tényleg megvan az a hatás, hogy mennyire nagyszerűnek tartják a szimfóniákat, dalokat. Írhatnám azt is, hogy kapunk ötleteket, mit figyeljünk, más mit hall meg ezekben.

Az életrajzon nincs mit magyarázni, tényeket ismerhetünk meg. Viszont, azt kiemelném, hogy voltak benne meglepetések. Az Amadeus-film és a Mozart! musical után Constanza nekem egyáltalán nem volt pozitív személy. Simán besoroltam abba a körbe, akik felerősítették Wolfgang démonait. Ha a férj eleve pazarló, és kap egy feleséget, aki még annál is jobban, mi lesz belőle? Az Amadeus és a musical azt a történetet mondta el, itt egy egészen más nő alakja rajzolódik ki.

Szépen összerakott műsor lett ez, amelyben Mozart élete és zenéje is el van mesélve. Nem film, de mégis kissé filmszerűen tudták elkészíteni. Kellemes meglepetés volt.

Akár egy jópofa krimi komédia is lehetett volna. Az önjelölt, szerencsétlenkedő nyomozó megoldja az ügyet, amire az osztálytalálkozóján kerül sor. Volt már ilyen - mi is volt annak a címe, amiben az osztálytalálkozó utáni bulin ölték meg a mostanihoz nagyon hasonló szépfiút? The Afterparty. Kicsit, mintha ez annak lenne a gagyi verziója. Nem ugyanaz, de sok minden emlékeztetnek egymásra.

Akkor, ami itt van. Egy baráti páros, akik nem is nagyon akarnak elmenni, de elmennek. Együtt buliznak, megvannak, de reggelre valaki elintézte a házigazdát, Matthew-t. Elmenni se tudnak, mivel behavazódtak. Más se tudott ide jönni, szóval, egyikük a gyilkos. Mivel Evan rendőr, rá hárulna a feladat, hogy megoldja, mi is történt itt az este.

Ilyen filmben nem ártana, ha lenne valaki, akinek lehet drukkolni. Túlélésért, vagy valamiért. Megtalálja a szerelmét, valamit elér, de elég lehetne az is, hogy megéli a film végét. Csak éppen ez a film két típusú karaktert vonultatott fel: akik idegesítettek vagy akik még szánalmasak is voltak idegesítő voltuk mellett.

A szerencsétlenkedő nyomozás nem kötött le. A fordulat, ki a gyilkos és miért sem volt különösebben hatással. Éppen elég filmet láttam már, amiben hasonlóan mindent átíró csavart hoztak, csak sokkal több az, amit ennél jobban sikerült eladni. Nem meglepődtem, inkább olyan érzésem volt, hogy ezt meg minek kellett. Pláne így.

Látvány nem igazán van benne. Hogy is lenne, amikor egy házba vannak zárva és gyanakodva lesik egymást, hogy vajon ki a gyilkos? Lehet ezt jól csinálni, Agatha Christie nem egy ilyen helyzetből hozott ki valami zseniálisat és többet jól meg is filmesítettek. Ez viszont nem az a történet. Unalmas, ilyen tekintetben is.

Pedig vannak titkok, ármánykodások, kiderülő dolgok. A lehetőséget érzem benne, de nem sikerült jól megcsinálni.

A casting is ilyen futottak még szint. Sok az ismerős név benne, de egyik sem akkora, hogy sztárnak nevezzem, vagy eladna maga egy filmet. Még csak ki se akarok emelni senkit, annyira nem fogtak meg a karakterek. Ez persze nem csak a színészek hibája, de olyan... nyögvenyelősnek éreztem az egész filmet.

Nem szerettük, mi nézők és a kritikusok sem. Megjegyzem, nem csak nekem ugrott be róla az a sorozat. És nem csak szerintem volt az jobb, mint amit ebből ki tudtak hozni.

Ahogy színészből is tudok olyat, akinek a filmjére tartalmi ismeret nélkül is beülök, rendezőből is akad ilyen kategória. Egyszerűen meg van az a zsáner, amiben nem tudnak hibázni. Steven Knight kosztümös, családi drámás, a bűn egy-egy oldalán járó történetei mind ilyenek.

A legutóbbi a Guinnes család történetét kezdte el mesélni. A gyáralapító, vagyont megkezdő apa halála után ott marad a 4 gyerek és megnézhetjük, hogyan lesz a nagy cégből világvállalat, a vagyonosból dúsgazdag és még sorolhatnám a jelzőket. 4 gyerek, négy nagyon más karakter és így bőven lesz elmesélni való a sorozatban is.

Itt jegyzem meg, a sorozat is kiemelte, hogy nem dokumentumfilmet nézünk. Alapvetően igaz történetekből indultak el és azt a film kedvéért szépen átírogatják. Írhatnám úgy is, hogy feldobják és szappanoperává (bár annál lényegesen sötétebb események jönnek) teszik a történetet, miközben az alapok megegyeznek. A The Great játszott el ezzel csodásan és a Guinness is tudta ezt. De írhatnám azt is, hogy megint egy kosztümös bűn- ás családdrámát kapunk, csak most nem Tommy és a családja vannak a középpontban, hanem a Guinnessek.

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a kezdet után a sorozat gyorsan a fő szálait kijelöli és elsősorban azokat fogja elmesélni. Anne feleség, anya akar lenni és ez nem az a kor, aminek egy nőnek teret hagynának az üzletben. Majd jótékonykodhat, ott a neve, de különben nem kap esélyt sem. A középső fiú, Benjamin a züllött és szenvedélybeteg. Egy időre ki is lett írva, amikor elment katonának. Ő nem visz előre semmit, csak a bajt keveri. Viszont, az elsőszülött és a legkisebb, Arthur és Edward nagyon kerek történeteket kapnak.

Arthurnak kell a politikai szerepvállalónak lennie, akinek balszerencséjére ez az a korszak, ahol a tisztes férfi legyen családfő és a kor semmilyen devianciát nem tolerál - Arthur meleg, ezt nagyon nagyon titokban is kell tartania. A történet bonyolítja ezt a szálat, megismerhetjük a házassága szabályrendszerét és ő fejlődik a sorozat folyamán. Neki jót tesz a felelősség és hogy az apja nem engedte elsétálni a pénzzel. Maradnia kell, teljesíteni, és magának is felmérni, mire képes. Sok tekintetben ő a leghaladóbb szellemű a családban, de megvan a maga aranykalitkája. Engem érdekelne is, mit tud belőle kihozni. Mert itt még csak elindult.

Edward meg a család esze. Ő az, aki megépíti a világvállalatot. Szorgos, szükség esetén ármányos és benne van meg az a bizonyos szociopata vonás, amit Knight előszeretettel ad a hőseinek. Nem véletlenül ő a kedvencem. Benne van potenciál, több értelemben is. Ahogy lehet belőle hős is, de a legnagyobb szörnyeteg is. A szerelmi élete kapcsán adnak neki némi szívet is, bár kérdés, mire megy vele.

A sötétebb tónusok vagy szappanoperás drámák mellett azért érdemes még megjegyezni, mert van egy egyedi humora. Nekem kifejezetten bejött és jókat is mosolyogtam a sorozaton. Amikor Byron kuzin hazajön az Államokból, hogy Arthur kampányát vezesse, azon majd megszakadtam. 

Knight jó a szereplőválogatásban is. A Gunness fivérek is mind működnek, de nagy ötlet volt a mindenesük James Norton alakításában. Ő is egy szerethető gazfickó, és Norton még jól is hozza. Különben ő a legismertebb név. Most az volt az alap, hogy legyenek olyan színészek benne, akik már feltűntek ebben-abban, de még nem közismertek. Én pl. imádtam a The Nevers-t és megismerem onnan Ann Skelly-t, bár most sokkal rosszabb a frizurája. De kétlem, hogy az a sorozat sokunknak megvan, sajnos nem lett sikeres és rendesen be sincs fejezve.

Látványra is remek - jellegzetesek a visszatérő helyszínek, minden testvér egyedi stílust kapott. Kissé talán sötét a sorozat, de azt a téma hangulata is hozza. Kicsit olyan, mintha minden Guinness el lenne kicsit átkozva és ez a látványvilágban is benne van. De hangulatos, kosztümös, látszik, hogy volt pénz és koncepció is hozzá.

Most drukkolok, hogy Knight folytathassa, de még nem láttam újabb berendelést. Ha lesz, biztos nézem és mesélem tovább is. Ez egy jól sikerült sorozat.

Azt se gondoltam volna, hogy a Fekete telefon folytatást kap. Mit ne mondjak, semmi nem indokolta, hogy legyen még egy rész.

Eredetileg King novella volt. Teljesen zárt, minden szál elvarrva és a történet véget ér. Ugyanezt a film is megkapta: Finney az előző áldozatok segítségével túlélte, a gyilkos pedig odaveszett a pincében. King sem folytatta. Egész egyszerűen annyira megvolt a poén, a lezárás, hogy feleslegesnek tűnt tovább bolygatni.

De csak kitaláltak neki egy folytatást. Megint csörögni kezd a telefon. Finney nagyon nem akarja felvenni, de nem sok lehetősége van másra. De most nem segítség jön a másvilágról, Grabber akarja terrorizálni még egy kicsit, ha már megölnie nem sikerült a pincében. Már eleve ez - hogy a sorozatgyilkos lelke visszatér és megint áldozatokat kezd el szedni. Meg sem próbálják magyarázni, egyszerűen erősödött, visszajött és szembe kell vele nézni.

Erre teszik rá, hogy Finney testvére alvajár, árt magának és minden út egy táborba vezet, ahol annak idején az anyjuk is megfordult. Hogy tényleg békében lehessenek, egyszerűen végig kell járniuk az úton, hogy mi történt, miért vannak ezek a természetfeletti jelenségek az életükben. Az még el is ment volna valahogy, ha annyiban hagyják, hogy itt indult Grabber gyilkos karrierje és még mindig az áldozatain élősködik. Mondjuk, nem egy nagy mese, hogy miképpen nyer belőlük erőt, értelme nem sok van. Ehhez képest az, hogy a Supernaturalben a szellem maradványait, a kötődése tárgyát kellett elégetni, kifejezetten logikus volt.

De a film ennél okosabb akar lenni és szerintem azzal rontanak el mindent, hogy mindent össze akarnak kötni és túlmagyarázni. Minden egyes tragédia, minden eset Grabberhez lesz kötve. Finney anyjának öngyilkossága? A nő a sorozatgyilkos nyomára akadt, próbált megmenteni egy fiút, erre a gyilkos elkapta és beállította a tetthelyet. De minden egyes történet ilyen ebben a filmben. A szereplőkkel történt valami rossz? Biztosan ez az alak volt mögötte éltében vagy holtában.

Megjegyzem, az különösen zavart, hogy így Finney sem véletlen áldozat. Mivel az anyja az volt, aki, ki lett szemelve és el lett rabolva. A természetfeletti szálat sem hagyja meg érdekességnek, egy csodának, amire nem keressük a magyarázatot. Ez a film már családi képességet csinált belőle, amit a srácok az anyjuktól örököltek.

Egész egyszerűen zavar, hogy utólag az első részt is másnak magyarázza, mint ami annak idején volt. Mintha epikusabbá és nagyobbá akarná tenni, holott éppen az esetiségében rejlett az ereje.

Mit szóljak a horror elemekhez? Nem sokat. Általában inkább gúnyosan mosolyogtam a filmen. Ahogy a tóban keresik szegény srácokat... Korcsolyázva csap le a gyilkos. Mondjuk, abban legalább lendület volt. Sokadszorra elsütve a maszk már nem ül annyira és ez nem hentelős film. A halott fiúk történetei a töredékességükkel kicsit jobban hatnak az idegekre, de a film egésze inkább akció felé hajlik ki, nem tud igazán ijeszteni.

Piszkálom, felesleges folytatásnak tartom, de az is igaz, hogy elnéztem. Utólag bőven tudok rajta morogni, mert nagyon nem okos a cselekmény, de amíg néztem, néztem. Kíváncsi voltam mit hoznak ki belőle, és bőven láttam rosszabb horrort, King feldolgozást is. Az a mumusos? Ez ahhoz képest jó.

Plusz, ott az a mániám, hogy a színészek miatt is nézem a filmeket. Ethan Hawke nálam az a szint, aki miatt megnézek egy filmet. itt főleg maszkban van, de az a maszk a film legijesztőbb eleme. Lassan meg Mason Thames is olyan név lesz, hogy mehet nagyban egy film plakátjára. Jó, az Így neveld élőszereplős miatt elfogult is vagyok, de szépen építgeti a filmográfiáját és sokat elmond az is, hogy a színésztársak hívják egyéb munkáikba. Ha ennél a stábnál maradok, legközelebb Hawke új filmjének egyik főszereplője lesz.

Mindennel együtt erősebb közepesre lőném be. Nem jó horror, de nem is fájt nézni. Ha kicsit okosabbra írják a történetet és nincs kényszer, hogy minden Grabber gaztetteire menjen vissza, jobb lehetett volna.

Bár én abból teljesen kimaradtam, de rémlik, hogy egy időben a csapból is olyan könyvek folytak, amelyekben szülők igyekeztek visszaszerezni a Keletre vitt félvér gyereket, miután az odavalósi, elvált férjük visszament - és vitte a gyereket is. A lányom nélkül soha szerintem klasszikus a témában és legalább a címét tudja az is, aki nem látta. Magam is ebbe a kategóriába tartozom.

Az elrabolt lány ennek egy gagyi, akció verziója. Maureen összejött egy az Államokban élő, de közel-keleti származású orvossal. Nem terveztek gyereket, de amikor a nő véletlenül teherbe esett, a férfi nagyon akarta a kicsit, megtartották és a születése után Maureen mindene is Amina lett. Csak éppen a szülők szétmentek, és valamivel később Maureen arra eszmélt, hogy a volt férje eltűnt, és vitte a gyereket is. Senki nem segít neki - a férfinek joga volt elvinni a gyereket. Maureen arra teszi fel az életét, hogy megtalálja.

A történetben az jelent némi csavart, hogy a keresés közben megismerkedik egy volt katonával, aki elrabolt gyerekek visszaszerzésére specializálódott. Maureen betársul mellé, cserébe megkapja az ígéretet, hogy Aminát is megmentik majd az apjától. Csak szerencsétlen nő azt nem tudja, hogy a férfi, akivel idővel az ágyát is megosztja, még mindig dolgozik a CIA-nak és ő is egy Robeson feladatainak. Az ex a CIA embere és neki meg volt engedve, hogy vigye a lányt. Robeson meg tehet róla, hogy Maureen ne jusson a közelükbe.

Így a film nagyja arról szól, hogy Maureen nem adja fel a keresést, közben meg gyerekeket mentenek a kis csapattal. Ugyan időnként van erkölcsi ingás: Maureen az elrabolt gyerekeket akarja hazajuttatni, és nagyon nehezen nyeli le, amikor kis betekintést kap abba, hogy van olyan eset is, amikor a rossz szülő kapja vissza a gyerekét, mert az igazi megbízó a CIA. Lehet sejteni, akkor mi lesz, amikor Amina feltűnik a színen.

Gyenge kriminek, gyenge akciónak is, drámának meg leginkább gyászos. Unalmas, ahogy ismétlődően Maureen a lánya miatt aggódik. Ahogy az egyéb gyerekek szöktetése sem sikerült izgalmasra. Nem ész kell hozzájuk, gyakran csak olcsó akció, amiben futnak a gyerekkel a család másik fele elől.

Vagyis, még csak a látvány sem fogja eladni. Eleve nem lehet lövöldöző akció, az meg nem éppen ugorja meg a figyelmi szintem küszöbét, hogy karon fogják a gyereket, aztán elsétálnak vele, míg a szülő figyelmét valamivel elterelik.

De bajban voltam azzal is, hogy Maureen mennyire nem volt képes reálisan gondolkodni. Az idő gyorsan telik, és mire észbe kapunk a 4 éves Amina már kamaszlány. Honnan is gondolta, hogy majd vele akar menni, vagy egyáltalán emlékszik rá? Maureen kvázi sokkolódik, amikor a lánya jelen formájával szembesül, aki nem ismeri őt és az apjával akar maradni. Ki is mondja, hogy ő már itt van otthon. Itt a családja. Maureen egyszerűen nem akarja felfogni, és tényleg el kell rabolnia a lányát.

Az kellene a dráma legyen, ahogy rádöbben, hogy a lányát kell előre helyeznie, és ott hagynia, ahol boldog, jó élete van. És azért pocsék, mert ez már akkor egyértelmű, amikor még csak keresi Aminát, de már eltelt 7-8 év. Amikor meg látja is, milyen élete van a lányának, mennyire a helyén van, a fejéhez kellett volna kapnia, hogy vele nem fog az menni, hogy karon fogja aztán együtt elrepülnek a naplementébe.

Ugyan igaz történet az alapja, de nagyon nem sikerült jó filmnek megírni.

Simán megnézek egy filmet a szereposztása miatt is, de itt az is problémás. Scott Eatswood a volt katona, minimális megjelenítési erővel. És már öregszik, már nem elég az, hogy hasonlít az apjára és sármos pasi, ha egyszerű katonát nem is kell sokat játszani. Kate Beckinsale meg ott tart, hogy ilyen B akciógagyikat kezdett sorra forgatni. Mindkettejük már lefelé halad a karrierjében és párnak meg pláne nem voltak jók, és nem csak azért, mert a nő majdnem 15 évvel idősebb. Nem volt kémia sem.

Ezzel ki is teszem a pontot és levonom a tanulságot, hogy Beckinsale belekezdett a gagyi felé haladásba. Gondoljam meg kétszer, meg akarom-e nézni az újabb filmjeit.