Antológia sorozatként kell nézni a Libabőr évadokat. Mondjuk, azt sejtettem, hogy másik történetbe kezdenek más lényekkel, de nem gondoltam volna, hogy ennyire lecserélnek - mindent.

A történet most kísérletek körül bonyolódik. Volt a múltban is, a jelenben meg Anthony, aki végzi a maga ügyeit botanikusként. Természetesen majd minden összeér és megértjük, hogy a különféle események hogyan függenek össze. Hiszen minden egy helyről indul, de önmagában senki nem elég a megfejtéshez. A csapatnak össze kell állnia és úgy lesznek meg a válaszok és mentőakciók.

Egész más lények, zsánerek kaptak ebben helyet. Nem életre kelt szörnyek, nem közvetlen Halloween a téma. Itt gyilkos növényt kapunk, idegen lényeket. (Ufo értelemben.) Úgy is tudnám írni, hogy itt nem annyira fantasy, inkább a sci-fi, ahonnan elemeket használnak fel.

Van családi dráma és az is több szintes. Az ikreknek is megvan a maga baja, de Anthony is teherként cipeli magával, ahogy elvesztette az öccsét. A megoldáshoz majd kell az is, hogy a testvért is lássuk, tőle is el lehessen köszönni. Stine az alap és bár ő szeret mindig hagyni egy elemet, amin a rémség mehet tovább, de az aktuális szereplői történetét szereti happy end felé elvinni. Ezt megkapjuk itt is.

Bár a horror is ott van a zsánerei között, ez inkább gyerekeknek lehet ijesztő. Családilag nézhető, ijesztgetős sorozat, de szerintem nem éri el már a kiskamaszoknál sem az ijesztő szintet. Mivel a héten kezdett a Derry is, akár ahhoz mérve is tudnám mondani, hogy ez közelebb van egy mese kiviteléhez, mint horrorhoz.

A színészei is olyanok, mint amilyennek a sorozatot találtam. Bizonyos szempontból ok, de messze van a vezető sorozatoktól. A kiemelt szereplők közül sokan ismerősek - Schwimmer ilyesmiken vegetál a Jóbarátok óta, Ana Ortiz is volt már feljebb, bár ő Schwimmer ismertségét nem érte el a maga sorozatával. Az ikreket is olyan fiatalabb színészek játsszák, akik kamaszként már tűntek fel sikeres sorozatban. De nem véletlen, hogy a karakterplakátok közül Schwimmeré ment a leginkább. Ő a legismertebb név - de már messze túl van fénykorán.

Nem is ragozom tovább. Ha családi filmnél hosszabb kell Halloweenre, ez tipikusan illik oda. De egyszer sorozat. Inkább ijesztgetős, gyerekeket is célzó, nem valóban ijesztő.

Már csak azt kell megfejteni, minek kellett elkészíteni ezt a filmet. Pedig tudom szeretni a rablós, túszejtős filmeket, de ez hiába megtörtént eset alapján készült, egyszerűen semmilyen oldalról közelítve nem találom az értelmet.

Ha csak a történetet nézem, adott egy férfi, aki bemegy egy jó helyen levő Apple Store-be, robbantással fenyegetőzik, ha nem kap 100 milliót és szabad elvonulást limuzinnal. Hamar kiderül, hogy amúgy is problémás alak, pszichés beteg. Pontosan nincs kifejtve, hogy mi történt vele, mi húzta fel. A rendőröktől sem tudjuk meg az előzményeket, de a férfi sem mesélgeti el, pedig a túsza próbál beszélgetni vele. Megmarad annyinál, hogy annyira összeesküdtek ellene és tönkretették, hogy neki ez jár. De miért?

Nem sikerül társadalmi súlyt beletenni. A Joker abban volt zseniális, hogy képregényfilmnek álcázottan tudott beszélni pszichés betegségről és hogy mennyire tönkrektették a szociális hálót, ami ezeken az embereken segíthetett volna. Itt ennek nyomát sem látom, egyszerűen nem foglalkoznak ezzel a kérdéssel érdemben.

Nem tudom értékelni a túsztárgyalás kapcsán sem. Ugyan van egy tárgyaló, aki szép lassan kezd szót érteni a férfival és a kommandósok is végig ott vannak bevetésre készen, de egyszerűen nem tudtak feszültséget beletenni. Most komolyan, olyasmiken kellene izgulni, hogy a kis raktárfélében rejtőző emberkék közül az egyik szívrohamot kapott, vagy csak pánikol. Egyszerűen semmiben sem húzták alá azt a veszélyt és készültséget, ami különben jellemző a rendőrség viselkedésére vagy az atmoszférára, amit teremteni próbáltak.

Komoly gondjaim voltak azzal is, mennyire lúzer az elkövető. Bemegy egy üzletbe, ami tele volt, tényleg jó sokan voltak ott. Erre egyetlen túszt sikerül ejtenie? Annyira amatőr módon intéz mindent, hogy éppen csak nem magát kapja el. Nem tudok egy területet sem megnevezni, ahol hatékony lett volna. Ezzel vissza is tudok kanyarodni oda, hogy nincs a filmben igazi feszültség. Annyira szerencsétlen ez a túszejtő, hogy arra is lenne tétem, hogy még csak igazi sem volt a bombája. Ez ugyan a filmben nem derült ki, de egy ennyire beteg, szerencsétlen ember hogyan szerzett volna bombát? Youtube-videók után épített volna egyet? Na, persze.

Még csak a túszt sem sikerül közel hozni. Ő egy jó ember, aki a családi házért dolgozik, de ennyi. Nem tudom azt mondani, hogy nagyon érdekelt volna, mi lesz vele. De hasonlót el tudok mondani szinte mindenkiről, aki kiemelt szereplő lesz. A rejtőzködő emberek, vagy a kommandós, akinél visszatérő elem, hogy úgy rendelték be szabadságról és a feleségét nehéz lesz megbékíteni, hogy itt van és nem velük.

Súlytalan az egész.

Jut eszembe, olcsó és látványelem sincs. Egy helyiség a Store-ban és ennyi. Nincs akció és a megoldás is, kb. röhejes.

Nem is ragozom tovább, ez egyszerűen nem jó film. Nem szórakoztató, nincs benne társadalmi súly. Maga az eset is semmilyen. Fogalmam sincs, miért gondolták, hogy ezt a sztorit filmre kell vinni.

Mondhatni az első feldolgozásra, hogy klasszikus. Akkor miért is kellett készíteni belőle egy újabb verziót? A nyilvánvalón túl - láttátok a szereposztást?

Szerencsére itt van erre értelmes válasz. Az eltelt kb. 40 év alatt annyit változott a társadalom, vagy a családok összetétele, hogy lehetett egy olyan verziót készíteni, ami sokkal inkább tükrözi a mai viszonyokat. Közben meg az alapproblémák maradhattak ugyanazok. Azt is írhatnám, hogy bár ugyanaz az alapanyag és vannak is benne olyan dolgok, amire rá lehet ismerni az eredeti filmből, abszolút nincs olyan érzésem, hogy ugyanazt nézem kicsit másképp. Ha jobban variálnak nálunk is a címmel, eszembe se jutna idehozni, hogy hasonlítsuk össze a régivel.

Jobban a szereplőkre szabták a történetet. Itt egy angol párost ismerünk meg, akik Amerikába költöztek. Theo itt építész, míg Ivy is egészen más szinten fog vállalkozni, mint Barbara a másikban. A gyerekeket is változtatták - az egyikben egyetemre mentek, itt meg egy középiskolai ösztöndíjjal mennek el és lesznek sztársportolók, vagy valami olyasmik.

De sokkal fontosabbnak érzek benne olyan változásokat, hogy itt Ivy lesz a család sikerembere, míg Theo marad otthon a gyerekekkel és nevel belőlük ösztöndíjas sportolókat. A házat meg szó szerint Theo építi majd fel, hiszen építészként a feleségétől egy üres telket kap, és oda készíti el az álomházukat. Csak éppen mire elkészül, arra már az álomkapcsolatuk nincs meg. Ivy sztárséf lesz és sokkal nagyobb ismertség, pénz jár vele, mint Barbara kis vállalkozása korábban. A baráti körben is vannak olyan alakok, hogy csak néztem.

Itt akkor meg is jegyzem, hogy ez az a része a filmnek, ami rossz értelemben fájt. Ha értem is, hogy Zoe Chao és Andy Samberg - Kate McKinnon páros által mutatott kapcsolatok miképpen parodizálnak modern kapcsolatokat, azért rossz volt nézni. Pláne a házaspárt. Kate McKinnon be szokott választani megosztó karaktereket, de rég láttam olyan idegesítő nőt és ilyen ellenszenvesen megformálva, mint amit ő kihozott Amyből. Komolyan vártam, hogy valaki megveri a végére, vagy a férje hagyja jól  magára. Fárasztó az a nő, de nem kicsit.

Viszont, a főszereplő páros annál nagyobbat megy. Olyan szépen végigjárják, ahogy egy irigylésre méltó, szuper kapcsolat pár év alatt teljesen szétmegy. A más érdeklődés és sikerek, az egymást érő kis sérelmek, amik szépen felgyülemlenek menet közben. A passzív agresszív stílusuk, amikor már nem marad benne kedvesség és játék, csak a másik bántalmazása. Itt látjuk, miért hal meg a szerelem pár év alatt.

A film erre is teszi a súlyt - nagyon a végére került be, csak pár jelenetbe, amikor a házért ölni kezdik egymást. Igaz, amiket ők lépnek meg, sokkal nagyobb léptékű szemétségek. Konkrétan nekimennek egymás karrierjének is, és lehetne szavazni, hogy ki vét a másik ellen nagyobbat. Különben, abban hasonlít az első filmre, hogy itt sem igazán tudtam ezeken nevetni, inkább sajnáltam a szereplőket.

Meglepetés, de a végén is módosítottak. Rafináltabb és nem mutatják mi lesz. Ki lehet találni, de mivel nem látjuk, megengedi, hogy a romantikus lelkek kitaláljanak valami megoldást. De, ha ismerjük az eredetit, akkor bizony robbannak a házzal együtt és nincs menekvés. Még akkor sem, ha itt rájönnek arra, hogy igazából miért ölték egymást, és az nem gyűlölet volt, hanem sértett szerelem.

Amit ilyen filmbe látványként bele tudnak tenni - színészeket, helyszíneket, esetlegesen Ivy öltözködésén át azt, ahogy sikeres lesz, megtették. De nem egy látványfilm. Ha a szemétkedés és a másik életének tönkretétele több lenne, az ideférne, de így maradnak a színészei fő látványnak.

A kritikái különben a közepes pozitívabb oldalára esnek. Én kicsit jobban élveztem annál, bár nekem sokat tett hozzá, hogy élveztem, mennyire más, mint a DeVito-feldolgozás. Láttam benne, kimutathatóan, hogyan szabták a jelenünkre a történetet és ezt nagyon tudtam értékelni. (Meg a két főszereplő színészt is kifejezetten kedvelem.)

Ilyen filmet/animációt se láttam még. Az nézés közben zavart is, hogy mennyire képtelen vagyok helyrajzilag összerakni a történetet. Volt, akinek nagyon indiai külseje és kiegészítői voltak, mások angoloknak tűntek. A szokások, vagy éppen a táj és a szakmák - annyira vegyesnek tűnt, hogy nem tudtam meghatározni.

Azért annyit megállapítottam, hogy olyasmi, mint a középiskola, egyetem alatt látott anime egész estés mesék, csak nyugatibb a történet. Még a Howl-hoz képest is, pedig az egy angol regény alapján készült. Akkor mi ez?

Rákerestem, és még mindig igyekszem feldolgozni. Ez egy pakisztáni animáció, ami eredetileg urdu nyelven forgott. Még csak hasonlóval se találkoztam eddig és meg is lepett, mennyire összeáll ehhez képest. Még akkor is, ha a fentebb említett multikulti és sokféle rassz alaposan össze is zavart.

A történet szépen túlmutat magán, miközben megengedi azt is, hogy csak a meséért nézzük. Abban van egy félárva, kisvárosi üveggyáros egyetlen fia, aki iskolába se jár, mert az apja szakmáját tanulja és abba nevelődik bele. Ő ismerkedik meg a városkába költöző katonatiszt lányával, akit már most kivételes hegedűjátékosként kezelnek. Többszörösen nem illenek egymáshoz: a lány gazdag, a fiú nem. A lányapja tábornok, felnéznek rá és fontos szerepe van az éppen zajló háborúban. A fiú apja a város egyetlen háborúellenes alakja, aki nyíltan fel is vállalja a nézeteit és kiközösítik miatta. De a gyerekkori barátság, a tehetség közös. Vincent művészi üvegműves, Alliz első hegedűs. Ők kitartanak egymás mellett, miközben a háború dúl köröttük. Mégis, valami eltört.

A film trükkje is az, hogy a jelenben Vincentet látjuk, az ünnepelt művészt, aki magányos és még mindig nem tette túl magát a lányon. A film meg visszapörög az emlékeivel, és végignézhetjük, mi kellett, hogy az a szerelemmé érett barátság így megtörjön. Ez a feszültség is - annyira nem látni, mi áll közéjük, hogy végig lehet találgatni, mi lett a baj.

Lehet így nézni, a két fiatal történeteként. A vége miatt a mese illik is rá, mert azt nem lehet mivel magyarázni. Mondjuk, nem nyilvánvaló, mi történt, még arra se tudok mérget venni, hogy a lány igazi a végén vagy csak illúzió.

De sokkal érdekesebb úgy nézni, hogy a háború mit tesz az emberekkel, az otthonokkal, mindennel. A fanatizmus, ami csak akkor törik meg, amikor a veszteségekkel kell szembenézni. Alliz is elér oda a film végére, hogy a hadizsákmányként kapott méregdrága, különleges hegedűjét megsemmisíti. Látunk koporsókat, nagy veszteségeket és jó sok kétszínűséget is. Ahogy Oliver mester bele lesz zsarolva a hadiiparba, miközben nyilvánosan meg mindenért őt okolják a háborúellenes nézeteiért, miközben nélküle a légierejüknek esélye sem lenne... De ott van az is, amit Vincenttel művelnek a katonák, amikor csak egy koncertre szeretne bemenni.

Nem kell a frontra menni, hogy aláhúzzák, a háború senkinek sem jó és nincs értelme. Háborúellenes reklámként is lehet nézni, de van annyira erős a történet, a románc és a mágia benne, hogy ez ne legyen túl direkt.

Külcsínre a már emlegetett anime világot hozza, talán  némileg több nyugati elemmel. Azt már fejtegettem, hogy mennyire sok rasszt vélek felismerni, meg kulturális elemet. Ez a külcsín miatt is így van, és nem csak az emberek. Az épületek, a ruhák, a környezet. Olyan, mintha sok mindenből lenne összerakva. Az összkép különben nem bántja a szemem, a maga stílusában ez egy szépen összerakott mese. Csak éppen a sokszínűsége ilyen téren is furcsa kissé.

Az intelligens mesék közé tenném, de nem feltétlenül gyerekekkel nézetném meg. A forma ellenére ez azért idősebbnek szól, ha nem is akarom pontosan belőni, milyen korosztálytól. Van, amiben mese, másban meg nagyon nem.

Ennek a filmnek az átérzéséhez sportrajongónak kellene lenni. Az sem segít a helyzeten, hogy egy olyan sportág van a középpontjában, amit mi inkább csak filmekből ismerünk. Öreglányok kalandjait követhetjük, akik NFL, pontosabban Tom Brady rajongók.

A történet szerint a barátnői kör akkor fedezte fel magának Brady-t, amikor az egyikük a rákkal küzdött. A fiatal irányítóval izgulták végig az első szezonját és segítették át barátnőjüket a kezelésem. Azóta is rajongók és most elhatározzák, hogy elmennek a SuperBowlra. A jegyek egy vagyonba kerülnek, így nyereményjátékkal próbálkoznak. Nyernek, elindulnak és nem várt kalandokba keverednek. Az egyikük kajaevő versenyen villant, más újra szerelemre talál, míg olyan is van, aki szembe kell nézzen élete félelmével. A foci és a rajongás, a megismert új barátok meg minden kisebb és nagyobb konfliktuson átsegítik őket.

A helyszínt is az aréna adja és egy kis városnézés akad még, de az is a stadion körül vagy annak területén. Így aztán sok mindent nem kellett bedobni, simán elvoltak azzal, hogy van folyosó, nézőtér, pálya, irányítóterem vagy éppen a leggazdagabb luxus páholyai. Így aztán mindenféleképpen tolhatják azt a nézőnek, hogy mennyire látványos és nagy üzlet a foci. Amit árakat bedobnak - akár a jegyekért, akár a páholyért, brutálisak.

A kedves kategórián belül igyekeznek maradni, mert a barátnők legfőbb jellemzője, hogy mennyire jó barátnők. Ha vannak is kisebb konfliktusok, meglepően könnyen el lehet simítani mindent. Támogatják egymást és valóban ott állnak egymás mellett. Kedvesek, belevalók és az idősebb színésznők ellenére sem lettek öregesek ezek a nők. Igazából inkább akkor látszik, hogy milyen korosztályt képviselnek, amikor a gyerekeiket is melléjük teszik. Megjegyzem, azért nagyon nem mindegy, hogy színésznők játsszák őket. A végén az eredeti szereplőket is megmutatják, ők már ránézésre is sokkal inkább a 80+ korosztály.

De szépen összeválogatták az öreglányokat és mindenki szépen hozza is a karakterét. Jane Fonda a szép, Sally Field az okos, és szépen ki is lehet a többiek mellé is rakni a címkét. De nem igazán látom szükségét, mert szívesebben gondolok rájuk, mint egy összetartó csapatra, a köztük levő kémia fontosabb, mint egyénenként.

Ha már színészek, még egy olyan név van benne, aki ugyan nem színész, de minden körötte forog ebben a filmben. Brady. Na, ő a másik, akin látszik a kora. De nagyon fényezik és kb. ebből a filmből úgy jön le, mintha ő lenne minden idők Focistája, ráadásul remek ember is lenne. Mivel nem követem a sportot, nem fogom ezt minősíteni, de azt azért árulkodónak érzem, hogy bár nem követem a focistákkal kapcsolatos bulvárt, azt még én is tudom, hogy milyen  nőügyek vannak a neve mellett és nem mondhatnám azt, hogy a mintaférfi etalonját róla mintáznám. De mindegy, ez a film a Brady-imádat jegyében játszódik.

Nem felhőtlenól vicces, kissé klisés az üzenete a mindig összetartó barátnőkkel, de egyszer meg lehetett nézni úgy is, hogy az én sportom az úszás és messze nem az amerikai foci. Nekem a színésznők adták el, de gondolom, ez tipikusan az a film, amiben más háttérrel mind mást láthatunk.

Jut eszembe - utaltam már rá, de ki is írom: igaz történet alapján készült. Tényleg vannak/voltak ilyen drukkernénik.

Voltak már mélypontok, de megint úgy érzem, esett az Only Murders in the Building (s05e09) színvonala. Búcsúztatták a házat, közben gyakran a robot szemszögéből néztük a történéseket. A végén meg kiderült, hogy van benne olyan felvétel, ami segít tisztázni a gyilkosságokat. Olcsón kapott megoldás és megint csak össze-vissza dobálták a gyanúsítottakat és az indítékot. Már azon se lepődök meg, hogy megint visszatérő szereplővel akarták oldani a helyzetet - Nathan Lane jött vissza, akinek a karaktere most szabadult a börtönből. A végére ide lesz csődítve mindenki, aki 5 évad alatt megfordult a műsorban? Nem vicces, csak fárasztó ez az egész. Nem is ragozom túl, ez az évad nagyon nem fog és nagyon nem tetszett, ahogy most megoldódott Nicky meggyilkolása.

Nem is tudom, milyennek találjam The Morning Show (s04e06) heti részét. A fő téma egy kis ármánykodás volt. Chris elkezdett küzdeni magáért, és legalább annyit akart ő is, mint a fehér kollégái. Így kellett valakit találni a helyére és ment az ármánykodás, Bro beszervezése és átverése, csak ő nem hagyja magát. Az MI és ahogy az egész Stella képébe robban. Még sajnáltam is a nőt - nem az állása miatt, azt sejtettem, hogy Celine meg fogja szerezni. Túl törtető és ravasz az a nő Stella ellen. De azt hittem, a pasit behúzza Stella. De gyáva volt festőnk és nem mert ugrani az ismeretlenbe. Szóval, átrendeződés volt a heti téma. A nyomozás az eltussolás okán kicsit parkolópályán volt, bár már ott is tudjuk, ki van a háttérben. Azt mindenképpen díjaztam, hogy mos inkább céges dolgok voltak és nem szappanopera. Majd meglátjuk, kitartanak-e így tovább is.

A Chicago Fire & Med (s14/11e04) először hozott idén olyan részt, amiben megvolt a plusz. Pontosabban, a Fire kapott egy olyan történetet, amilyet 14 évad nem láttam tőlük, Kigyulladt Hermann háza és jött vele mindenféle mellékszál. Mi okozta a tüzet? Hogy dolgozza fel a család? Erre szépen rátették, ahogy pl. Stelláék gyereket nevelnek, aki együtt is érez majd az otthonukat vesztett fiúkkal. A humort meg az adta, hogy elindították a tűzoltók egészségügyi képzését. Kapásból egy olyan szereplővel, aki fél a tűktől. A Med már negyed ennyire sem kötött le, pedig elvben azt szeretem jobban. Az, hogy az egyik doki kénytelen a kórházban aludni, már nem ugorja meg az ingerküszöböm. Plusz, megint csak az esetek kapcsán léptek valamerre a magánéletben is, amit meg unalmasnak érzek.

A Forsyte család (s01e02) azzal lepett meg, mennyire gyorsan pörgeti a cselekményt. Amiről azt hittem, részek hosszán fogják elhúzni, már meg is történt. Volt beszélgetés, hogy a gyerekek léte maradjon titok. Volt beszélgetés az egykori szerelmesek között, majd hamarosan az is kiderült, hogy ikreik vannak. A másik fiú sem vesztegeti az időt, már el is jegyezte a balerinát, miközben a családja abban a hitben van, hogy hamarosan elveszi a kiszemelt gazdag lányt. Közben meg az ármánykodás a cégvezetésért is. Ha ilyen tempóban pörgetnek, az lesz a kérdés, hogy mi lesz még a végéig? Látványra, színészekre különben maradt a magas szint. Van benne pénz, látszik is, és ismertek a színészei. Lehet ez jó, csak maradjon elég cselekmény.

Vendégszereplős rész volt a Grey's Anatomy (s22e02) részben. A cselekményben mindenki próbálja összerakni magát az újabb katasztrófa után. Van, akinek lelki bajai vannak, másoknak fizikai is. De az üzenet nagyon jellemző erre a sorozatra: együtt megküzdenek mindennel. Mindenkinek megvan a maga kis köre, aki átsegíti a történteken. Olyan kevésbé használt volt az is, hogy itt volt Maggie. Az meg, hogy egyedülálló anya lesz belőle? Most komolyan, az lesz az évadok visszatérő eleme, hogy éppen ki vállal gyereket? Hiába vannak szereplők, akiket jobban bírok a többieknél, hiába van még mindig több szál, ami miatt érdekes és sok minden van egy-egy részben, az orvoslás hiányzik. Persze, most leálltak a műtők és ez sebészekről szól. Mit is várnék?

Megint harcolnak-szövetkeznek a Matlock (s02e03) részben. Ugyanaz a tematika, ugyanazok a fordulatok. Mattie és Olympia szenvednek egymással. Vagyis, még most is ment az ellenséges barátok vonal. Közben meg volt egy heti ügy, minimális figyelemmel. Kb. nem is értem, minek erőltetik annyira az ügyeket, amikor egyre kisebb jelentőségük van. Igaz, a kém megkeresése sem lett jó. Megint csak arra volt jó, hogy a két nő próbáljon rájönni, hogyan állnak egymással.

Ezt nevezem öngólnak - nagy nehezen kiírtak egy nyomozót az Elsbeth (s03e03) 2. évad végén és már vissza is jött a beépített munkája kapcsán? Pedig különben jó rész lett volna az özvegységéből népszerűséget faragó nővel, aki a visszatérő férjét öli meg. Nagyon szépen benne van a valóságshow, az influenszer kultúra kritikája, miközben még vicces részei is voltak. Az is jól mutatott, ahogy Elsbeth színeskedett az özvegy feketesége mellett. De az a beépített nyomozó... Az nekem lehúzta. Pláne, hogy van egy olyan érzésem, hogy az ott nyitott szálon fogunk tovább menni.

Még egy családi sorozat kezdődött, de ez korábbra visz vissza: a Francia história (s01e01) a 16. században játszódik. Az eddigiek alapján a hugenották életben maradásért folytatott harca lesz a központi téma egy vidéki, nemes család történetén keresztül. A Siorac férfiak a reformáció titkos követői, ami egyenlő egy halálos ítélettel, ha kiderül. A szomszéd birtokos, bár az igazat nem tudja, rájuk uszítja az egyik inkvizítort, hogy a család megbuktatásával mindenüket megszerezze. A nyitányban megismerjük a családot, ahogy a két férfi még veszekszik, mi lenne legjobb nekik és a hitüknek. Az egyik a mártíromságot is vállalná, a másik szerint erősödni kell, ha titokban is, de nőni és gondos úrnak lenni. A felesége meg hithú katolikus, jegyzem meg... A helyzetet bonyolítja, hogy a lovagnak van egy titkolt törvénytelen fia is az egyik pásztorlánytól. Ez a rész a királyi vallatóval való játszma története, egy-egy mókásabb vagy élesebb helyzettel. Nem olyan látványosan szép, mint a Forsythe család díszletei és kosztümei, de annyira más a kor, hogy ez adja is magát. Sem a lakások, sem a ruhák nem olyan pompát képviselnek, mint a másikban. De attól még elég hitelesnek tűnik, és egyelőre nem is érzem úgy, hogy be vagyunk zárva a birtokra. Majd kiderül, mennyire lépnek ki innen a folytatásban. Ismert színészt sem szúrtam még ki, de egyelőre nincs rá igényem. A felnőttek szépen játsszák a szerepeik, a gyerekeik kevésbé fogtak meg eddig, de szerencsére nem is ők vannak a középpontban. Az különben érdekes, hogy Merle is ott van a forgatókönyvírók között. Még nem olvastam regényként Francia históriát, de amennyire levettem pár fülszövegből, a fattyú és az egyik törvényes fiú azoknak a kezdeti hőse, már fiatalemberként. Ez valami előzmény? Még biztos nézem tovább, majd kiderül.

Egyszerúen nem találom viccesnek, amit Georgie & Mandy (s02e02) művelnek. Mert most mi volt? A tévés munka miatt Mandy kap rajongói megszólalásokat, Georgie meg féltékeny. Mintha eddig nem az lett volna a fő téma közöttük, hogy papíron mennyire nem illenek össze. Az éretlen, szinte kamasz és a hasonlóan éretlen, dögös felesége. Ennél még az is jobb volt, hogy Mandy testvére mit szerencsétlenkedett NFL zenészként, pláne, amit a végén a tévén át hallottunk a himnusz kapcsán. A szülei arca... De az sem igazán vicces, csak még jobb egy kicsit a többinél. Miért nem lehet viccesebbre írni ezt a sorozatot? Vagy tényleg lenne benne valami jó kis újítás. De igazából csak megszokásból nézem, meg mert rövid egy-egy rész.

Megy a végjáték felé a Dexter: Resurrection (s01e08). Batista nagyon belehúzott és érdekes volt az is, milyen kis idegbeteg Dexter, amikor elhatalmasodik rajta a gyilkolhatnék. Jó volt a sorozatgyilkos körüli hajsza is, meg ahogy más lett belőle és ezzel menekült meg Dexter. Most tényleg nem sokon múlt. Azt is mondhatnám, szorulnak a hurkok és az élete területei veszélyesen kezdenek közel kerülni egymáshoz. Nagyon benne van, hogy a végére valami nagyot kell meglépnie. Nem kell még csak gyilkolni sem, hogy egy kis fekete komédia érzetem legyen. A szereplőgárda pedig még mindig igencsak eltalált, és még nem is csak feltétlenül a nagy nevek miatt. A Claudette-et játszó rendőrnő is remek benne, kifejezetten bírom a párosát a labrador-természetű társával. Reménykedem is, hogy ha jön a következő évad, maradunk New Yorkban és Harrison egyetemi tanulmányai révén ők is képben maradnak. De majd kiderül, egyelőre bírom, ahogy nehezítik Dexter életét és jön a lépéskényszer.

Danny DeVito sokat foglalkoztatott, jellegzetes komikus volt a nyolcvanas években. Neki már akkor volt érzéke ahhoz, hogy több lábon álljon. Ő akkor már rendezőként is próbálkozott és mutatta meg, hogy azért nem egészen olyan a humora, mint amilyen filmekben elő szokott fordulni.

A rózsák háborúja ugyanis vérbeli fekete komédia. Eredetileg különben regény volt, de azt nem olvastam, így nem fogok tudni nyilatkozni arról, hogy mennyire vette szó szerint DeVito és az írója, vagy átdolgozták a történetet. Az alap a szinopszis alapján különben egyezik.

Mi a sztori? Oliver és Barbara találkoztak, egymásba szerettek és mire középkorúak lettek, megcsinálták az amerikai álmot. Álomházban élnek, Oliver sikeres ügyvéd. Barbara vállalkozása is egyre sikeresebb. Mindkét gyerekük jó egyetemre jár. Csak éppen a nő rájön, hogy neki ez így már kevés. Valamit elvesztettek - válni akar. A gond pedig a vagyonelosztás: mindenki a házat akarja. Oliver fizette, Barbara újította fel, rendezte be. Mindkettő a sajátjának érzi és nem adja. Így egy fedél alatt maradnak és igyekeznek elüldözni a másikat.

Érdekes az is benne, hogy ami tényleg a komédia, ahogy ez a két ember módszeresen írtani kezdi egymást, csak a film utolsó harmada. DeVito feltérképezi azt, hogy mi veszik el az együtt töltött évek alatt. Bár a nő szájába adja, hogy ő nem a családanya kliséje, aki nem tud mit kezdeni magával, miután a gyerekek kirepültek, igazából az. Meg sem próbálják rendezni a kapcsolatukat, valahogy feldobni a házasságot, egyből mennek ügyvédhez és azokat emelik ki, ami az évek alatt annyira idegesíti már egyiket a másikban.

Szépen megvan, ahogy egyre messzebb mennek el. Nem sima bosszantások vannak, tényleg elkezdik leépíteni egymást. Oliver simán botrányt rendez Barbara céges vacsoráján és elüldözi a leendő ügyfeleit. Barbara szexuális ajánlatot tesz a férje válóperes ügyvédjének, simán behazudja, hogy pástétomot főzött a férje szeretett kutyájából. Azért szerencsére annyira nem fekete a komédia, hogy valóban végzett a kutyával. Annyira nevetni nem tudtam a látottakon, de ebben érzem, hol és miért vicces. Csak talán kissé sajnálom a szereplőket, mert ennek nem kellett volna így alakulnia.

Szépen fel van építve, és erős vége van a csillárral és az utolsó mozdulataikkal. Mondjuk, azon érezni a korszak filmes szokásait, hogy ma nem így nézne ki egy ilyen zuhanás után a két test. Se vér, se semmi? Komolyan oda kellett figyelnem, hogy most akkor túlélték, vagy meghaltak? Annyira steril lett.

Ami viszont nem tetszett, ahogy az ügyvéd keretbe teszi a történetet. DeVito így írt be magának nagyobb szerepet és ő mesélheti is a filmet. Egy későbbi ügyfélnek meséli elrettentő példaként a Rose házaspár történetét. Túl sokszor törik meg vele a filmet és a dinamikát és nem sok értelme van az egésznek.

Elsősorban a színészei adják el. Ez az a korszak, amikor ez a trió kifejezetten sikeres volt együtt is, külön is. Nem véletlen, hogy DeVito őket kérte fel Rose-éknak. A smaragd románca és A Nílus gyöngye után adta magát, hogy megint összeállhatnak, és az ott elért happy end után most mutassák meg, hogy mi jöhet a boldogan éltek, amíg meg nem haltak után. Mai szemmel az már nem nagyon tetszik, ahogy az eltelő éveket akarták érzékeltetni a külsejükön, de még ezzel sem volt különösebb bajom.

Még ma is működik azzal, hogy a hétköznapok hogyan szürkítenek el nagy szerelmeket és azokból lesznek a legjobb ellenségek, akik egykor nagyon szerették egymást. Ők aztán tudják, hova kell szúrni, hogy a másiknak fájjon. Legközelebb majd megnézem, hogy néz ki mindez, ha már a XXI. században gondolkodunk.

Van pár mese, ami annyira a gyerekkoromhoz köt, hogy kissé nehezen viselem az új verziókat. Ahogy a számítógép új formát ad nekik, vagy élőszereplőssé akarják tenni a régi sorozatot. Ritka az olyan verzió, ami felér az eredetihez és nem bánt azzal, amilyen. Ide sorolom a Tom és Jerry-t meg a Hupikék Törpikéket. Oh, meg ott volt az a Csipet csapat-film is, amit nagyon-nagyon ki akarok törölni a memóriámból. Züm-Züm és Sziporka légy - egér hibrid gyerekei? Na, ha erről írnék, ez lehetne a Halloween-poszt is.

De most a legutóbbi Hupikék Törpikék, amit láttam. Bőven van olyan verzió, aminél emészthetőbbnek találtam. Annak ellenére is, hogy micsoda kalandok és ötletek vannak benne. Kapunk egy választ arra, miért olyan elrejtett Aprajafalva, meg Törpapa miért olyan apafigura, amilyen. Röviden? Vannak varázskönyvek, amelyeket megszerezve a gonosz varázslók - akik között ott van Hókuszpók bátyja is olyan minionokkal, hogy szinte vártam, mikor bukkan fel Gru is - leigázhatnák a világot és minden jóság megsemmisülne. A törpikék ennek a jónak a védelmezői és Törpapa a fivéreivel a legnagyobb harcosok között volt. Csak amikor elvesztette az egyik testvérét, az utolsó könyvvel elrejtőzött és berendezkedett Aprajafalván. Ám most van egy törpike, aki szenved attól, hogy semmiben sem spéci. Még neve sincs. A varázskönyv megsajnálja, és mire észbe kapnak, már van egy Varázstörp. A könyvért azonban jönnek a gonoszok és a törpikék megtudják, mi az eredeti küldetés, ki Törpapa és be kell dobniuk magukat a könyvért.

A történet annyira eltér az eredeti mesétől, hogy abba bele sem megyek. Nekem nem volt annyira kényszerem a válaszokra, hogy ezzel boldog legyek. Annak megvolt a maga egyszerűsége, hogy a törpikék élnek szépen békésen, míg Hókuszpók el akarja kapni őket. De most keret kell, nagyobb mese, és itt a legújabb ötlet, hogy magyarázatokat és univerzumot adjanak a törpikéknek.

Nem fájna, még el is nézném, ha nem lenne annyi buta elem benne. Pl. az, hogy milyen idióta törpikék elő nem kerülnek, miközben névtelen keresi, ő miben spéci. Igen, annyiszor elhangzik ez a szó, hogy ivós játékra is alkalmas lenne. De, a buta ötletek. Hallottatok már Cápaszelídítő Törpről? Én jobban örültem volna, ha nem merül fel, hogy ilyesmi is létezhet. Ahogy Törpapa fivérei nélkül is jobb volt a közérzetem, pláne a hajára lányosan ügyelő és büszke harcos nélkül. Csoda, hogy nem Aranyhaj Törp lett a neve...

De, voltak benne olyan ötletek is, amiket bírtam. Hókuszpók pálfordulása, hogy kiszúrjon a testvérével, amikor rádöbben, hogy az mennyire keserítette meg az életét és rühelli őt. Sziamiaú, ahogy most tényleg a varázsló értelmes társa és nem csak a macska, akit szid össze-vissza. Az egyéb, cukira sikerült állatkák.

Jellemző különben az új mesékre, erre is, hogy Törpilla az egyik legfontosabb szereplő. Mint az egyetlen női törpike, eleve feltűnő, de a mai mesék kötelező szereposztása kapcsán ő a bölcsesség hordozója is. Itt sokkal inkább ő az okos, a többieket igazgató és kiemelkedő alak, mint Törpapa. Igaz, még mindig inkább ez, mint hogy megjelenjenek az LMBTQ törpikék, azt eddig megúsztuk. Inkább feminizmus legyen, mint annyira PC törpikék, hogy már rájuk sem ismerek.

A történet nem nyűgözött le, nekem igen messze van a gyerekkoromban szeretett mesétől, de ahogy mondtam, ennél sokkal rosszabb verziók is léteznek. Ez még az elfogadható történet és kinézet kategória, egyszer nem fájt megnézni. De újra csak a régi kis meséket tudom nézni, ezt nem.

Meghatározó zombis filmek? Bár láttam őket, Boyle korábbi filmjei nálam nem kerülnének fel a listára. Nem tudnám megmondani az okát, nem tartom őket rossznak, de valahogy nem fogtak meg. A 28 nappal később legélénkebb emléke, hogy nagyon drukkoltam, Murphy karaktere meg ne haljon. A 28 héttel később kapcsán még csak emlékem se igen maradt, csak az, hogy láttam.

Innen szép nyerni?

Nos, ez a film viszont lekötött. Nem egyszer gondolkoztam azon, hogy Boyle mivel mit akar kifejezni. Mert megvan egy zombis horror minden kliséje is, ugyanakkor meg helyenként társadalmi szatírának vagy éppen fekete komédiának is tudtam nézni. Simán kilép a zombifilm keretek közül és tényleg nehezemre esik csak egy címkét nyomni rá. De talán nem is kell.

A történet középpontjában egy 12 éves kamaszfiú áll. Egy szigeten él egy közösségben a szüleivel, szépen belesimulva a helyi szabályokba. Vagyis, mikor mehetnek ki a szigetről, hogyan használják fel a forrásaikat. Mondhatni, a helyzethez képest idilli élete van, mert van egy biztos háttere. Az apja jó harcos, aki megkezdi a felkészítését arra, ha ki kell menni a partra és valamit beszerezni. Az anyjáért egyenesen rajong. Csak éppen Isla beteg, gyakran felkelni sem tud és Spike majd belepusztul, hogy nem tud segíteni neki.

Kettős trauma éri: az első kinti útján megtudja, hogy Angliában és nem is messze tőlük van egy doktor, csak éppen senki nem próbál vele kapcsolatba sem lépni, őrültnek tartják. Ő segíthetne az anyján? A másik, hogy rájön, az apja nem éppen a hűség szobra. Így aztán kiszökik az anyjával, akit orvoshoz akar vinni.

Nem jósoltam nekik nagy jövőt, de meglepően jól boldogulnak a különféle veszélyek ellenére. A filmnek meg van annyi kényelmessége, hogy amikor tényleg nagy a baj, ott kellene pusztulniuk, jön valami külső segítség. Pl. az eltévedt skandináv katona, aki egyedüli túlélőként próbál a hajója és a csapata pusztulása után itt életben maradni valahogy. Egy ponton már fogtam is a fejem, hogy ennyi szerencséjük van mindig, a környezetükben levők halnak. és nem ők. De így kerek a film és kapunk egy road movie-t az elpusztult Angliában.

És meglepő módon ez a környezet is tele van emlékezetes figurákkal. Lehet az egy alfa zombi, a szinte kamasz és duzzogó fiatal katona vagy éppen az orvos, aki sajátos módját dolgozta ki annak, hogy ép elméjű maradjon egy fertőzéssel teli környezetben. Így megvan a késztetés, hogy nézzen tovább, kit sodor még Spike elé az út. Doyle mindig is jó volt a különc figurákban és most is kapunk tőle párat. A végén a melegítőnadrágos zombiírtó osztag, arra még szavakat se sikerült találnom. Jack O'Connell simán teheti Jimmy-t Remmick, a vámpír mellé.

Még a casting is meglepő, de jól sikerült. Egyre inkább azt látom, hogy Aaron Taylor-Johnson megy az akciósztár szerepek felé, szépen kigyúrta magát rájuk. Jodie Comer szépen ötvözte a beteg, de a gyerekért erős nőt drámai és megható pillanatokkal. Ralph Fiennes meg egy magasabb szint. Egyszerre megtörtnek és méltóságosnak látszani? Neki még az is megy. Gyerekszínészt is teljesen jót találtak a szerepre, ha maga a karakter volt, amiben tudott idegesíteni. Egyszerre volt kis koravén felnőtt, másban meg annyira gyerekes, hogy még a korához képest is mesésnek tűnt a hite.

Annyi mindent dobnak fel egy-egy jelenetben, ami túlmutat magán és bele lehetne menni, mit és miért fejez ki. Kelson tornyától kezdve a pap viselkedésén át a film elején Jimmy bandájáig és még sorolhatnám.

Látványra meg egyszerre horror és szürreális látomás. Szépnek ezt aztán nem lehet nevezni, a beteg jelzőt előbb tenném rá. Tépnek ki fejet gerinccel együtt, szépnek van mutatva egy koponyákból készült torony. Azok a melegítők... színesben... jaj. Folyik a vér, a zombik durván néznek ki és mint írtam, az erőszak kicsit sincs visszafogni. És mégsem undorító vagy gyomorforgató, szerintem a szürreális jellege miatt. Inkább tudom nézni egy rémálomnak, mint egy történetnek, aminek komolyan venném a cselekményét és korát.

Remek kritikái vannak, nyereséges is volt. Szerintem Danny Boyle sem bánta meg, hogy visszatért még egy filmre ebben az univerzumban. Én örülök neki, eddig ez volt a legemlékezetesebb a háromból, bár hajlok arra, hogy az elsőt újranézzem. Érdemes is lesz, mert a következő részben - bár azt nem Doyle rendezi, ami azért aggasztó - visszatér Jim, vagyis Cillian Murphy is fel fog tűnni.

Tudom, hogy Tom Hardy játszott már bűnszervezetes tévésorozatban. A Peaky Blinders egyik kiemelt szereplője volt, csak még nem jutottam el odáig, hogy meg is nézzem, noha rendszeresen tervezem. Mondjuk úgy, nem tett jót, hogy előre elolvasgattam, melyik szereplőre milyen sors vár.

De most nem is ez a lényeg. Hanem, hogy Hardy megint kemény bűnözőt játszik. Szótlan, profi, halálos és nincs előle menekvés. Hardy különben is zseniális a minimális szókinccsel, a tekintetével sokat kifejező karakterek alakításában. Egy időben kifejezetten sok olyan szerepe volt, ahol neki jutott a komor, szótlan, kemény férfi karakter egy-egy filmben. Talán Harry egy minimálisan ennél beszédesebb, emberibb figura, de nem éppen közösségi ember.

Mert Harry a Harrigan bűnszervezet megoldóembere. Akármilyen gond van, neki kell menni és rendezni a dolgokat. Nem egyszer eszembe is jutott a film közben, hogy nélküle a Harrigan család már nem lenne sehol, legfeljebb bajban és börtönben. Amit el lehet képzelni, az évadban kellett neki rendezni. Gyilkosságot eltussolni, bajba jutott rokonokat szabadítani, békét kötni és háborúzni. Játszmákba bonyolódni más bűnszervezetekkel. Elvileg a családfő, Conrad Harrigan van a nagyon kemény legénynek eladva, de minden konfliktusnál Harry az, aki hozza az eredményt és egyben tartja a családot. Nem Conrad, pláne nem a felesége, Maeve, aki egyedül ahhoz ért, hogy a rossz helyzeteket még rosszabbá tegye.

Nem is értettem, mire fel ilyen hűséges Harry. Őt más is szívesen alkalmazná, de szerintem a szervezetet is jobban elvezetné, mint Maeve és Conrad a veszett játszmáik közepette. A végére azonban kezdtem felfogni, hogy igazából egy ember van, akihez a hűség köti. Conrad második fia, Kevin, akivel együtt élte túl a nevelőintézetet. Nekik kettejüknek a helyzet ad egy másfajta lépéslehetőséget és a sorozat végére azért ellépünk onnan, hogy a szülők okoznak valami nagy bajt, Harry és Kevin meg igyekeznek valahogy kimászni a romok alól. Átveszik a kezdeményezést.

Harry megoldásain túl a sorozat erőssége, hogy milyen beteg viszonyok vannak a Harrigan családon belül. Nem akarom a családi titkokat és a meglepetéseket lelőni, de egyik családtag és a titkai mocskosabbak, mint a  másiké, ami szintén nem éppen könnyed titkokat jelent. Van itt annyiféle és brutális bűn, hogy az a csoda, ezek még nem írtották ki egymást. Valahol az is a sorozatban tudott tartani, hogy milyen mocsok fog még kiderülni. Néha véres és brutális, máskor meg ver két kört egy szappanoperára is.

Akciófilmes, összecsapásokkal és több helyszínnel. Szépen lavíroztak azon, hogy az ármányokkal és cselszövésekkel legyen benne tartam is, de leszámolok és üldözések, látványelem is jusson bele.

A vonzó oldalra írnám azt is, hogy erős a szereposztás. Hardy-t emlegettem fel, de minden fontos szereplő ismerős lesz és sokak igencsak nagy nevek. Egy vérbeli szipirtyót a vászonra tett Mirren, jól hoz átmeneteket Paddy Considine, de az ellenfél bandát vezető, a fiáért bosszút állni akaró Geoff Bell is emlékezetes jeleneteket kapott.

Brutális, nem egy léleksimogató műsor. Azt is mondhatnám, hogy le tud venni az életről és tudtam morogni is egyes cselekményszálak alakulásán. De összességében jól elszórakoztatott, és mivel eléggé nézem azt, kik játszanak egy-egy műsorban, nekem simán el lehet adni a szereposztással.

Különben már megvan a 2. évados berendelés...