Bár hajlamos lennék azzal poénkodni, hogy a karácsonyi klasszikus a Reszkessetek, betörők!, valójában nem gondolom így. A klasszikus magában foglalja, hogy igazi tartam, egy nagyobb üzenet is legyen benne. Kevin máig megnevettet, de ezt a pluszt nem kapom meg tőle.

Van viszont egy olyan történet, ami Grincs szívemet is fel tudja nagyítani. Amiben megvan az a plusz, ami miatt karácsonykor sűrűn elővesszük és már mindenfelé verzió létezik belőle. Eredetileg Charles Dickens regénye volt, filmesítették, rajzfilm lett belőle, és ha már felemlegettem Dagobert bácsit, aki angolul Scrooge, megjegyzem azt is, hogy a Kacsamesék is kapott egy olyan epizódot, amiben ez a történet került elő. De arról is van film, hogy Dickens hogyan írta meg a talán legismertebb regényét, bár azért nála van pár olyan cím, ami vetélkedhet ezért a címért.

A 2022-es verzió az eredeti történetet követi nyomon. Ha csak a cselekményt nézem, akkor Dickens nyomdokain járunk. Scrooge gazdag és mogorva vénember, aki gyűlöli a karácsonyt és mindenki örömét megrontja maga körül. Karácsony estéjén azonban régi üzlettársa szelleme felkeresi és figyelmezteti, mire vezet egy ilyen élet, amit ő is élt, Scrooge is. Ő lerázná magáról az ijedelmet, de aztán a karácsony szellemei felkeresik. A múlt, a jelen és a jövő karácsonyai.

A történet egyik nagy erőssége, amit Dickens mesterien írt, a tragédiák kezelése. Ezt a mese is meg tudta jeleníteni. Karácsonyi, szép történetnek tartjuk, de ha elkezdjük sorra venni a szereplőket, akkor egyik tragédia éri benne a másikat. Én most simán észrevettem magamon, hogy mennyire sajnálok benne sokakat. Azért messze nem olyan mélységekre visz, mint a Twist Oliver, de azért ebben is van bőven betegség, veszteség, szegénység és fájdalom.

Igen, a tragédiákból mondják azt a végére, hogy a múltat már nem lehet megváltoztatni. De a jövőt még igen. Értékeket emelnek ki és Scrooge megtanulja a leckét. Azt, miképpen kellene élni, hogyan kellene másokkal bánni. Ettől karácsonyi, ettől klasszikus. Mese is, egy éjjel alatt teljes fordulat és benne van annak a tragédiája, hogy sok minden örökre elveszett. Itt kifejezetten fájdalmas, amikor az idős Scrooge a fiatal énjét kéri, döntsön másképp, lássa meg, mit veszít éppen el, de a múlt már nem változtatható meg. De fel tud ebből állni és azt tudja mondani, hogy van még ideje, van jövője. A múltat el kell engedni és abból a legtöbbet kihozni, ami jön. Ennek a része az is, hogy mennyivel jobban kell bánnia az emberekkel, mint addig.

A karácsony szellemében emlegethetném belőle ezt a részt - másokon segíteni, szeretni, stb. A helyzet viszont az, hogy ami engem fog meg ebben a történetben, a feldolgozásban is, az annak a leckéje, hogy a változás rajtunk áll. Amíg van jelenünk, hozhatunk más döntéseket.

A mesébe igyekeztek humoros, kedves elemeket is betenni. Az egyik legjobb ötlet és nagyon szerettem benne, Scrooge aranyos kutyája. Végigkíséri a történetet és ő már akkor az emberséget és a jö döntéseket mutatja, amikor a gazdája még bele van merülve a rossz döntései spiráljába.

Animált, és nagyon igyekeztek vizuálisan is ötletesek lenni. A múlt karácsony szelleme, aki viaszból van és akaváltó. A jelen karácsonya a nagy show-val. A jövő és a cuki karácsonyi szellemek, akik körötte mini démonokká válnak. De az is ilyen, ahogy a láncok megjelennek elzásan jégből, vagy amikor Scrooge a jelenben fel tudja ismerni, hogy a múltja miképpen köszön vissza, ki kinek feleltethető meg. Az emberek talán mások, de az érzések nem.

Hogy azt is elmeséljem, ami nem tetszett, az a Netflix kötelező újítása. Jó, egy fokkal messzebb is mehettek volna, amin még jobban ki lennék akadva. A Netflix imád mindenbe vegyes párokat és LMBTQ szereplőket betenni. Itt az utóbbi kimarad, de pl. Scrooge unokaöccsének fekete feleséget adnak, a jövőben meg egy félvér gyereket. A 19. század első felének Angliájában ez elképzelhetetlen, de ez Netflix. A történet szempontjából mindegy, de ha különben maradtak az eredeti történet mellett, akkor ezt kihagyhatták volna.

Amin még merengek - az énekes betétek. Azért nem musical szinten énekes zenés a mese, de énekelnek a szereplők, mint egy Disney mesében. 2 dal akad benne, amit még szerettem is. Vagyis, nem tudom eldönteni, ez pluszt ad neki vagy inkább lehúzza. Mondjuk, a Later Never Comes tetszik annyira, hogy inkább a plusz felé hajlok. (Megjegyzem: angolul nézem. Fogalmam sincs, a dalok szinkronizálva lettek-e vagy sem. Scrooge eredetiben Luke Evans és korrekten elénekli a dalait.)

Rajzra nem különösebben szép. Már jobban néz ki, mint a Klaus - amiről állítom, hogy Oscar-díjas és klasszikus lenne, ha a Disney adja ki az ő grafikusaikkal és nem a Netflix kezdeti, ronda rajzai vannak benne, mert az különben hatalmas mese -, de még nem szép. Szerencsére itt a történet van annyira erős, hogy ellensúlyozza.

A Jim Carrey feldolgozásnál jobban tetszett, azt rég is láttam mellesleg. Karácsonyra nálam minden évben vállalható lenne egy feldolgozása, most kaptam egyet 2022-ből dallamtapadással.

A film elején van egy kis összefoglaló karácsonyi filmekről. Ugyan ott az van kihangsúlyozva, hogy mennyire férfiak uralják a karácsonyi filmeket is, nők főszereplésével nem igazán készültek ilyenek - nekem azért eszembe jutott, amikor Jamie Lee Curtis játszotta anya és talán Tim Allen volt a férj, a karácsonyi szokásos program helyett el akartak menni Hawaii-ra, de tény, több nekem se nagyon ugrik be -, arra jó az a kis rész, hogy ötletet merítsünk, mit nézzünk ilyenkor. Ha esetleg az Ünnepanyu nem jönne be.

Mert bizony eléggé egysíkú ez a film. Claire mindene a karácsony és a családja, az ünnepek előtt kvázi beleszakad, hogy minden tökéletes legyen. Viszont, a család ezt észre sem veszi. Egyetlen dolgot kért - nevezzék be Zazzy műsorába legjobb anyának, de nem csinálták meg. Az általa szervezett show-ra elmennek nélküle, úgy otthon felejtik, mint Kevint a karácsonyi klasszikusban. Egészen addig arról szól a film, hogy mindenki panaszkodik és baja van, míg Claire teszi a dolgát és mindent egybentart, beleértve a tökéletes szembeszomszéddal való majdnem barátságos vetélkedést. Ekkor azonban betelik a pohár és elindul maga a Zazzy Show-ba, a család meg leshet, mi is van most.

Megvan a filmnek az a problémája, hogy szerintem  nagyon női szemszögből és érzelmi konfliktusokkal pakolták tele az egészet. Avagy, én anyámmal elnéztem, de elképzelhetetlennek tartom, hogy apám vagy az öcsém is leüljön a film elé. Mert milyen konfliktusai vannak a szereplőknek? Channing szenved attól, hogy nem akarja beismerni, mennyire hasonlít az anyjára, szüksége van rá, noha már maga is feleség és anya. Taylor kapcsolatfüggő, és éppen az exe és a jelen barátnője között ingázgat, miközben neki sincs nagy kedve itthon ünnepelni. Sammy-vel meg éppen szakított a barátnője és bánatos, amíg az anyja ősellenségének lányára fel nem figyel, aki szintén hazajött az ünnepekre. Csupa csajos vagy szerelmi téma. Mit nézne valaki, aki a falra mászik attól, hogy pl. Channing férje már harmadszor próbál eredmény nélkül és kínosan barátkozni a sógornőjével.

Nem lett tényleg vicces ez a film. Egy-egy jelenete vagy ötlete van, ami működik. Amikor a show körüli emberek elengedik a gyeplőt és tényleg, mindenki őszintén beszélni kezd, milyen az élete, a női sors. .Abban van valami olyan őszinte, hihető elem, ami a filmben különben nem észrevehető. Erőltetett, azt a jelentet kivéve.

Aztán, a casting. Már nem egyszer panaszkodtam azon, hogy egész egyszerűen kiöregedett egy generáció és nincs pótlás. Most komolyan el kellene hinni, hogy Michelle Pfeiffer egy 20 éves srác anyja? Szó se róla, a sebésze az ő arcát nem rontotta el. Viszont, még ezzel együtt sem kellene egy ötvenes nőnek eladni. Engem egész egyszerűen ennyire zavar, ha a színész és akit játszik, ennyire nem passzolnak össze. Még akkor is, ha ezek a sztárok tényleg éveket le tudnak tagadni. Nem szeretek abba belegondolni, hogy mi munka és varrás lehet abban, hogy a színésznő arca ilyen sima.

Elkanyarodtam. Meglepően sok ismert arcot tettek bele, főleg a Clauster család tagjaiba. Szinte mindenki ismert színész vagy komikus. Egy jobb forgatókönyvvel szerintem több mindent tudtak volna kezdeni, de annak ragozgatása, hogy a leszbikus Taylor minden évben más lányt hoz haza, vagy Sammy egyetem helyett egy nyári táborban dolgozik, inkább szánalmas, mint mókás.

Karácsonyi komédia, így a látvány visszafogottabb. A karácsonyi díszítés, ami leginkább látványos benne. Különben meg a színészeknek kell eladni és jól tele is lehet a posztert nyomni a nevükkel.

Nekem kissé csalódás - képes leszek azt írni, hogy a legnagyobb tapasztalat belőle az, hogy a film eleji kis összefoglalóban van egy olyan Steve Martin karácsonyi film, amit még nem láttam, de meg kellene keresni és megnézni.

Először is, igen, ezzel a filmmel zárták le a sorozatot. A Zoey's Extraordinary Playlist mindössze 2 évadot élt meg, de érezhetően készítettek volna egy harmadikat is, ha berendelik. Az ötlet megvolt azzal, hogy Zoey barátja is megkapta a képességet. Csak éppen nem lett 3. évad, de ezt a karácsonyi filmet kaptuk, hogy elköszönjünk a szereplőktől.

Gondolom, adja magát a kérdés, hogy mennyire kell ismerni a sorozatot. Meglepetés, tulajdonképpen nem kell. Akkor is lehet érteni a mostani eseményeket, ha egy részt sem látott valaki a korábbiakból. A történet teljesen rá van húzva a karácsonyra, nincs se folytatólagos, se lezáratlan története. Egy külön, nagy epizód. Ami esetleg a sorozatnézőknek ismerős lenne, illetve előzménye van, mi is Zoey képessége, hogy alakult ki, ki kicsoda a filmben, azt gyorstalpalón letudják a film elején. Mindent, ami kell ehhez a részhez, az elején pár percben elmondanak és ennyiből meg is lehetett érteni a filmet. Igaz, ezt úgy írom, hogy én láttam a sorozatot is. Nem mostanába, de akkor is.

Aki nem ismerné, Zoey egy kedves, de a munkájába belekockult lány volt, aki mellett elment az élet. Aztán egy kivizsgáláson áramkimaradás történt, ő meg éppen az MRI-ben feküdt. Az agyán átfutott az asszisztens zenei programja. Ettől kezdve a lány képes lett meghallani mások belső zenéjét. Vagyis, a ki nem mondott, akár maguk előtt sem bevallott igazi világuk slágerekben megszólal Zoey előtt. Ez meg sok mindent kinyitott előtte - ennek köszönheti, hogy a családi, baráti, de munkahelyi kapcsolatai és karrierje is jobb lett. Eddig nem vett észre másokat, most muszáj volt.

Az különben a filmre, de a sorozatra is igaz, hogy a képesség nélkül Zoey szinte szociálisan nulla. Nem először jutott eszembe, hogy mennyire semmi se lenne a zenék nélkül. Így is nehezen érti meg a többieket és olyan kis egomán dög tud lenni, amihez nagyon nem illik, hogy 2 évadon át építették, hogy lesz empatikusabb, jobb ember.

De, a karácsony. Röviden a konfliktus: ez az első karácsony a családapa, Mitch halála után. Az anya és a báty menekülne innen, mindenkinek megvan a maga kis külön programja. Zoey viszont semmin nem akar változtatni, ugyanolyan karácsonyt akar, mintha az apja is itt lenne még. A barátja, Max segít is, hogy a többiek belemenjenek és meglegyen Zoey vágya. Lehet sejteni, mennyire sikerül jól. Zoey tehet, amit akar, Mitch akkor sem lesz velük. Akkor is kisiklanak dolgok és váratlan események jönnek, mint a kedves karácsonyfa-árus, aki randira hívná az anyját. Úgyhogy, Zoey megint kapja a leckét empátiából és továbblépésből.

Közben karácsonyi komédia, amiben helyet kap a díszítés, nagy karácsonyi vacsora előkészületei, a karácsonyi üdvözlőlap megkomponálása és hasonlók.

Megvannak a zenés betétek is, most sokkal több karácsonyi dallal. Mivel Max is képességet kapott, már Jane Levy, azaz Zoey is kénytelen énekelni. Nem véletlenül volt olyan a sorozat, hogy ő hallja a dalokat. A színésznő nem egy dalos pacsirta, és sajnálom is, hogy a végére ennyit kellett énekelnie. Sokkal jobb, amikor a többiek kapnak hangot, akik pár kivétellel úgy lettek castingolva, hogy színpadon vagy popsztárként is működnének.

Nem egy nagy slágergyár a film, de a táncos betétekkel legalább annyira igyekeztek, mint a sorozatban. Láthatóan mindent szépen el akartak varrni a végére.

Családi, kiemelten fontos benne az egymás iránti szeretet és figyelmesség. Kis humor, kis dráma, kellemes hangulat. Minden színész legalább egy jelenetet kap, aki fontos volt a sorozat végére.

Nem rossz ez, csak. Mindig is voltak ellenérzéseim a hősnővel, amik nem szűnnek. És igencsak érezni, hogy ez egy gyors karácsonyi zárás, hogy legyen zárás. Egy Hallmark karácsonyi filmet még így is ver, de nem sokkal.

Még egy évadot kisajtoltak a Snowpiercerből és az benne a legérdekesebb, hogyan tették vissza a cselekményt a vonatra. Mert bizony az a címszereplő és nem nagyon lehet vonatos sorozatot csinálni, ha a főszereplők egy jelentős része egy új várost próbál felépíteni és nem vonaton ülnek.

Mivel nem hosszú az egész évad, gyorsan megszületett a megoldás. A síneken maradt szerelvényt egy katonai osztag eltéríti, a másik mozdonyt pedig azért kell visszavinni a sínre, mert Andre kislányát elrabolják. Valahol bosszantott is, hogy a férfi, aki egészen eddig képes volt a nagyobb egészt nézni, most a közösségét életben tartó eszközt simán ellopná, hogy visszaszerezze a lányát. Az nem merült fel benne, hova és kihez vinné, ha mire visszaér, már mindenki megfagyott a mozdony hiányában? Vagyis, értem én, hogy mindenkit vissza kellett terelni a sínekre, de ez olyan áron sikerült, hogy Andre IQ-ja kilométereket esett az apai szeretet okán.

Melanie esetében legalább értelmesebb magyarázat van. Őt megvezetik a nagyobb jóval. Ő is átadja a vonatot, de azért, mert egy nagyon jó barátja, egy vezető kémikus meglengeti előtte a világ felmelegítésének lehetőségét. Ez különben arra is jó, hogy Jennifer Connelly csak a sorozat elején és végén legyen, mert ő elmegy a laborba kutatni, míg az újak átveszik a vonatot. Mire minden kiderül, jön rendet tenni, de az előző évadban is erre játszottak. Mel csak részben van jelen, a színésznp nem csinál már ebben a sorozatban egész évadokat. Kicsit olyan, mint Meredith a Gray's Anatomy kapcsán. Ki soha nem merik írni, néha felbukkan, de már nem ő viszi a prímet.

Szóval, a katonák jönnek, a szép jövő ígéretével átveszik a vonatot és kvázi munkatábort alakítanak ki. Többen lázadoznának és amikor Andre miatt szembesülnek vele, hogy milyen módszerek vannak, megint fel is lázadnak. Kapunk válaszokat, miért fagyott meg évekkel korábban a világ, mi lehet a megoldás, mi mehet félre.

Erre az évadra már mernek nagyobb mellékszereplőket is beáldozni. Zarah annyira nem is érdekelt, eddig is inkább idegesített az a nő, már különben is csak anyaként tudott jelen lenni. Ben miatt viszont tudott fájni a szívem. Ő a jók közé tartozott és neki értelme is volt a mérnökök között. Nem ő volt a zseni, mint Alex és Mel, de ő sokkal emberségesebb és gondoskodóbb volt, mint az anya-lánya páros.

A kiesőknél érdekesebb az, hogy találtak módot szereplőket is visszahozni. Annyit küszködtek, hogy Wilford megkapja a büntetését, erre ő visszajön a halálból. Igaz, most kapott a nyakára Clark Gregg alakításában egy eléggé megszállott katonát, aki kvázi beleőrült a feladatába, de Wilford nem lenne önmaga, ha nem tudná manipulálni még őt is. Nem ő most a legrosszabb szereplő, de jellemző különben, hogy minden hibája ellenére ő egy zseni. Durva is, hogy ebben az évadban ő előbb felfedezi, kitől kellene tartani, mint Andre. Nem mentik fel a tettei alól, de azért találnak egy új típusú gonoszt ebben az évadban.

A jó szándék vezet a pokolba. Ennek a jegyében nézhetjük meg, hogy mi történik, ha valakik azt hiszik, csak ők és a saját módszereik menthetnek meg mindenkit. Ha nem is hallanak meg mást és elvakultak. Jönnek az olyan szavak, mint a diktatúra, elnyomás és végzetes ballövések. 

Látványra nem sokat változott a sorozat. Új Éden más egy kicsit, de nem is sokat vannak ott, meg nincs is benne sok minden. Egy nagyon kezdetleges település, ami a vonat köré épült. A CGI még mindig fájdalmas ebben a sorozatban, és mindegy melyik része. A zárókép is a virággal - a gondolat szép, de nem egy nagy show. Nem lehetett volna legalább szépen megcsinálni? Annyira műnek tűnt az a virágzás...

De már érdekelt mi lesz a történet vége és a maga szórakoztató volta megvolt. Még egy harc, még néhány titok. Azért innen már nem hiszem, hogy folytatják, de elég is volt ennyi a Hótörőből.

Elég DC sorozatot néztem ahhoz, hogy a Fekete kanári hallatán egy olyan női szuperhősre gondoljak, aki a hangjával repeszti az ellenség fülét meg az üveget. Gondoltam, hogy ez nem ilyen jellegű film, nem is értem, hogy miért nem adtak neki más címet. Éppen elég madár van még a kanárin kívül, hogy ne legyen összetéveszthető. Vagy éppen az lenne a cél? Black Canary mondjuk szerintem nem népszerű annyira, hogy ezzel vonzanának be tömegeket, de mindegy.

Ez a film egy kémes akció. Avery remek ügynök, aki már a  magánéletében is megtalálta a helyét hosszú idő után. A férje, David orvos és még a nő főnöke szerint is jó ember. Amikor Davidet elrabolják, Avery-t megzsarolják és kényszerhelyzetbe kerül. A férjét is meg akarja menteni, de kiadni sem akarja az érte kért programot. Megy is különben azon a játszma, hogy mire is való a Black Canary, ami David életének az ára.

Ahogy meg lenni szokott, szépen adagolják a kisebb-nagyobb csavarokat. Pontos inkább úgy lenne, hogy a filmben nagynak és igazán meglepőnek szánják, de a zsáner ismeretében vár ilyesmiket az ember. Pl. emlegetnek egy bárgyilkost, megoldóembert, aki annyira jó, hogy évek óta alig tudnak róla valamit, még szinte nyomuk sincs, ki lehet. Ha ehhez hozzáteszem, hogy The Black List? Az is fekete, de nem erre gondoltam. De ennél jobban nem súgok.

Nem egy okos film, hanem szépen viszi végig Avery bevetéseit. Ahogy folyamatosan harcolva oldja meg a helyzeteket. Nem a nagy költségvetésű látványmozi, de sugárzott vagy tévés akciónak szépen kikerekítették. Beckinsale meg elég sok ilyesmit forgatott, neki mondhatni otthonos a terep. 

A szereplők és az indítékaik egyszerűek. Gyorsan eldönthető, ki benne a jó és a rossz. Ahogy már említettem, erre nincs döntően hatással, amit egy-egy szereplő igazi személyazonosságáról megtudunk. Sokkal lényegesebb az akció, mint a moralitás, hogy ki mennyire jó vagy rossz.

A szereposztásra ma már azt mondanám, hogy B-s. A kiemelt szereplők ismerősek lesznek, sok mindenből ismerősek lehetnek, de már egyikük sem adna el egy nagy filmet. Beckinsale, Rupert Friend - ő már különben nagyon beleragadt a hasonló mellékszerepekbe, Ray Stevenson. Nem is érdemes nagyon nézegetni, hogy formálták meg a szerepeiket, ahhoz túl egysíkú mindegyikük.

Ha nem pont most lenne karácsony hete, lehet, Fekete hetet tartanánk. Ahogy elnézem, simán össze tudnék nézni egy hétre elegendőt. Black Rabbit. A Fekete telefon 2. része. De lassanként áthangolom magam a karácsonyi, családi témára, bár holnap talán még azért nem.

A Tracker (s03e07) rendhagyó nyomozást kapott a hétre. Egy apa kereste eltűnt lányát, hősünk megsajnálta és segített neki. Tipikusan minden benne, ami ezt a sorozatot jellemzi. A főszereplő jó szíve, a gyors megoldások és a segítók villámgyors tudása. Semmi kiemelkedő, egy tucatrész, ha úgy tetszik.

Hasonlót tudok mondani a Landman (s02e05) kapcsán is. A beköltöző nagyapa keresi a helyét, Garcia karaktere még egy kicsit beljebb kerül és az a szerencsétlen fiú nősülni készül. Csodálom is, hogy senki nem jegyezte meg, hogy a menyasszony milyen gyorsan kész hozzámenni a megözvegyülése után. Mondjuk, ebben a sorozatban nehéz az időt felmérni, de valószínűsítem, hogy a gyászév sem telt még el. De, ami emlékezetes maradt belőle, ahogy Billy Bob kesergett az őrült élete miatt, aztán mégis csak élvezte, amikor a család berángatta arra a kalózos estre. Bár, Andy Garcia is felfér a listára, szépen dominálja a jeleneteit.

Minek is nézem ezt? A Palm Royale (s02e06) újabb idióta és szappanoperás fordulatot hozott. Kiderült, hogy Maxine iker és megérkezett a testvére kicsit kavarni. A Norma-ügy most sem haladt semmit, bezzeg a szerelmi ügyeken úgy drámáznak, hogy valóban szappanoperának érzem tőle. A harsány, vidám volta is egyre csak kopik, vagy inkább túl sok kezd lenni. Most sem kaptam semmit, amiért nézni akarnám. Tényleg, minek is nézem? Erős a casting. Már csak azt tudom ide írni.

Visszatért a Fallout (s02e01) és kalapos élőhalottunk mellett az Oké-zsoké lányka még egy kis darabot kap a valóságból. Van abban valami bűnösen vicces, ahogy a nagyon pozitív, optimista lány és a cinikus gyilkológép igyekszik összedolgozni. Ők haladnak a célpont felé, miközben beleshettünk kicsit a bunkerek életébe is. De ezek kapták a kisebb részt - az akció, az egyedi humor is az üldözésben volt benne. Szerencsére még a kutya is velük van és nincs semmi baja. Eddig nagyon egyértelműen rá tudtam nyomni a sorozatra, mi mit idéz fel bennem. Mintha más filmekből ollózták volna össze. Ettől a vonaltól most távolodunk és kezd egy saját történet kibomlani a háttérrel, ami ezt a világot létrehozta. Eddig, ránézésre minden színészt sikerült visszahozni a szerepére. Walton Goggins és általa Cooper továbbra is a legjobban sikerült figura benne, Moises Arias is meglepően sok mindent ki tud hozni Norm világából. El is érte, hogy az a szál, ami jelenleg legjobban érdekel, hova szalad ki. Látványra ugyanaz, ami eddig is. Minden világ a szokott. A bunker műisége, a fenti világ posztapokaliptikus westernje és a színek használata. Okos sorozatnak még mindig nem találom, de elég látványos, hogy nézzem és nem is annyira bugyuta, hogy elijesszen.

Kissé ismétlő volt a The Mighty Nein (s01e07). A csapat egy célt elért és mindenki sietett tovább a maga dolgára. Közben a tündéreknél és a királyi udvarban is ment az áskálódás, de nem ott volt a lényeg. A Nein tagjainál, akik a saját kárukon jönnek rá arra, hogy együtt jobb, mint egyedül. Vagyis, ez a magányuk és bajuk röviden, ami ráveszi őket arra, hogy tényleg megalakuljon a The Mighty Nein. Ez volt az eredettörténet, innentől tényleg együtt lesznek benne a harcban és elindulnak a gonosz mágus ellen. Nem mondhatnám, hogy nagyon haladt volna a történet, de ezzel megvan egy sarokpont és innen már másképp haladhatunk tovább. Hamar megjegyzem, megint volt cica, aranyos, de a történetet ismerve már szomorú is ez az egész. A lényeg, innen már a kaland megy és nem a csapat megalakulása, az pipa.

A Montmartre (s01e05-06) is nagyon pörög. Olyan gyorsan haladnak az események, hónapok, hogy csak kapkodom a fejem. Akát hónapok telnek el részek között, de még akár egy epizódon belül is. Ebben a kettőben volt nagy békülés, házasság, temetés, terhesség. Egy teljes körforgás pillanatok alatt. Vagy, a románcok tipikus szerkezetéből a 6 kötelező elem közül 4: összejönnek, boldogok, butaság miatt szétmennek és szenvednek. Fogadunk, hogy bártulajunk és a feltaláló fiú mikor kapják a nagy gesztust és békülést? Bár gyanús, hogy ebben a korban melegként erre kevesebb esélyük van. Igaz, azt se gondoltam volna, hogy az egykori prostituált hozzámehet egy grófhoz, de azt is megoldották. Különben már észreveszem a 2 részenként kötelező elemeket, mint pl. 1-1 műsor megmutatása a mulatóban. Szórakoztató, még mindig látványos, de egyre jobban zavar a tempója. A Montmartre egyszerűen olyan, mintha több évad lenne összenyomva egyetlen sorozatba.

Múltkor már kifejtettem, mi az alapvető probléma a Spartacus: House of Ashur (01e04) kapcsán. Most is áll. Mélyen rühellem Ashurt és mindenben bukni szeretném látni. A harcosa lassan homokra kész, meg gyanús az is, hogy azt a római nemeslányt nézte ki feleségnek. Annyira műnek tűnt, ahogy megtámadták az anyjával a piacon és Ashur mentette meg. A harc és szex megszokott párosa most is megvan, de mindkettővel tud bajom lenni. Azt pl. döbbenten figyelem, hogy mennyi szereplő biszex. Ok, nem mostanában volt az eredeti sorozat, de onnan nem nagyon rémlik, hogy meleg/leszbikus párok lettek volna, főleg nem ilyen számban. A másik, hogy mennyire el van túlozva a vér. Igaz, élőben még nem láttam, milyen amikor valakit torkon vágnak. Sejtem, hogy azért nem ugyanolyan, mint amikor szegény disznó kapja meg a halálos döfést. De ezt akkor is túlzónak éreztem. Olyan vérspricc és mennyiség volt, hogy egy alsó kategóriás hentelős horror jutott róla eszembe. Mi volt az egyetlen, ami nem akasztott ki? Megjött a végére Caesar. Sejtem, hogy nem úgy lesz, de bírnám, ha kiosztaná Ashurt.

Az egyetlen, amiben karácsonyi rész volt a héten: az Elsbeth (s03e10). Méghozzá a szokott, humoros és ötletes formában. Új rendező készítette a New York-i balett Diótörő-előadását és a forradalmi változás valakinek nagyon nem tetszett. Eredmény: a csapóajtó a rendezőt harapta félbe. Zenés, musical betéttel, táncosokkal és jelmezekkel, karácsonyian és könnyeden. Valahol elképesztő is, hogy mennyire könnyed tudott lenni ez a rész egy ennyire ronda gyilkossággal a közepén. A hangulat, az alapötlet, a kosztümök és a színészek sokat adtak a résznek, karácsonyi. Meg krimi is, de Elsbeth mindig is laza volt, ami most karácsonyi színekkel egészült ki. Nem maga a nyomozás, de maga a rész és ahogy ezt kitalálták, kellemes ünnepi epizóddá tette.

Teljesen jelentéktelen a Georgie&Mandy (s02e09) legutóbbi része is. Az autóműhelyek között megy a játszma és kb. ennyi. Nagy húzás nélkül, egymást hergelve. Többet nem is írnék róla, nálam ez egy teljesen feledhető epizód volt, amiben Georgie megint nagyon gyerekes és idióta tud lenni, noha azt már mögötte hagyták.

Évadzáró és jó sok bohóc akció volt az It (s01e08) végére. Ha nagyon röviden össze akarnám foglalni, akkor Krajcáros összeszedte az uzsonnát, aztán elindult, hogy betöltse a világpusztító szerepet és kiszabaduljon Derryből. A katonaság, pontosabban az őrült tiszt meg szabaddá is tette volna az utat. Az indiánok, a gyerekek és a jó oldalra állt katonák pedig a tőrrel akarták visszaállítani a kört, ami a lényt itt csapdában tartja. Jókora összecsapás lett belőle és mindenki bedobhatta, amije csak volt. Emlékezetes részek? Itt végre nem hentelős, unalmas horror volt. Ok, egy korábbi rémalak is visszaköszönt, a baba, annak nem örültem. De alapvetően a bohóc volt színen és ki is hozták belőle, amit lehetett. Az univerzumépítés alapjait is elszórták: utalást a jövőre és a későbbi szereplőkre. Hallorann meg elindult egy új munkára, egy hitelbe. Szerencsétlen, nem tudja, hogy így keveredik át a Ragyogás sötét világába. De ez le lett kerekítve és ezt a történetet befejezték, ha elég morzsát el is szórtak, hogy akár egy másik idősíkon folytassák.

Még nem döntöttem el, hogy The Iris Affair (s01e01-04) tetszik vagy sem. Lehet, ahhoz meg kell várnom a végét. Az mindenképpen pozitív, hogy a sorozat nem vezet fel, azonnal az események sűrűjébe visz. Megismerjük Irist, akit  nagy erőkkel keresnek, milliókat adnak annak, aki nyomra vezet egy titokzatos céget a nő irányába. Ő most Szicíliában rejtőzik, de már a nyomában is vannak és menekülni kell. Mindenki játszmázik, komoly átverések vannak és a szereplők sincsenek kímélve. Közben pedig megtudjuk azt is, ki keresi a nőt, mit akar visszakapni és miért van szökésben Iris. Bejön egy kis sci-fi, egy MI és egy rejtély. Miért kapcsolta le a készítője, miért volt hajlandó ölni is miatta? Miközben menekülés van, másokkal játszadozás, Iris erre is keresi a választ. A sorozat ötvöz több zsánert, bár egyelőre leginkább üldözős akció. Pörög, szép helyszíneken forgattak és Iris imponálóan okos és kreatív. Viszont, zavar a fontossági sorrend érthetetlensége. A szerető, a rendőr halála semmi súlyt sem kap, akár agyon is lőtte volna. De a kamaszlány, akire álcából vigyázott és semmi hasznát nem látom, érte mindent kockára tesz? Akit különben az eddigiek alapján kiemelnék, az Tom Hollander, az MI gazdája, akinek sürgősen be kellene üzemelni a gépet, vagy a nem túl kedves hitelezői kivégzik. Hollander szépen ötvözi az úri- és a gazembert, várom is, Beck melyik lesz igazán. A látvány megvan, jó a casting és a történet is le tud kötni. Még kicsit keresem a hiányérzetem okát, de addig is nézem tovább.

Az utóbbi időszakban elég sok mindenben láttam az ifjabb Skarsgardot, vagy éppen lelki erőt gyűjtök, hogy egy filmet megnézzek. (Igen, a Holló. Az unokatesóm lehúzta, és most nagyon nem akarok szembesülni vele, milyen lett az a feldolgozás.) A lényeg, hogy sok filmet csinál, sorozatot is. Ez éppen egy feldolgozás.

Egy argentin ötlet nyugati verziója. Megismerünk egy kisstílű tolvajt, akinek mindig nagyobbak voltak az álmai, mint a lehetőségei vagy a szerencséje. Sürgősen pénz kell, hát simán beszáll egy elül hagyott luxus terepjáróba. Csak éppen arra nem számít Eddie barátunk, hogy az a kocsi egyszerre a csali és a csapda. Nem tud kiszállni. A tulaj távolról képes mindent vezérelni, és szívesen visszavág a tolvajnak. Hamar megtudjuk, hogy hányszor rabolták ki az utóbbi időben. De nem is az a legfájóbb - mert volt egy olyan eset, ahol sokkal többet vesztett, mint anyagiakat. És ha nem tesz semmit, ki fog? Eddie meg valahol magának köszönheti, ő ült be a kocsiba, hogy feltörje és kifossza.

A film ugyan igyekszik megkedveltetni a srácot is. Van egy lánya, szereti is, csak éppen a bajai miatt messze van attól, hogy jó apának lehessen mondani. Lecsúszott, szerencsétlen, rossz döntéseket hoz. El is jutunk oda, hogy mi volt előbb: a tojás vagy a tyúk? Mert Eddie is a környezete terméke. Bűnöző elem, ha nem is a legrosszabb fajta, de akkor is elítélhető, amit csinál. De van másra esélye? Ebben szocializálódott. Melyik Batmanben láttam, hogy Diana lasszójától Batman azon merengett, hogy a bűnt a szegénység táplálja, és lehet, többet tenni a világért, ha Bruce-ként a vagyonát fordítaná arra, hogy megváltoztassa az alapokat. Ebben is érezni ezt - Eddie valahol meg is érdemli amit kap, meg nem is. Akár meg is lehet kedvelni, de belelátható a társadalom szemete is, amit William most készen áll kidobni.

A film nemet mond az önbíráskodásra. William nem dönthet életről és halálról. A kínzás, gyilkosság nem aránytalan lopásért? Csakhogy, William már általánosít. Sokadszor bántják, a lánya egy ilyen támadásban vesztette életét. Annyira felmerül az is, hogy ki tesz rendet? Ki fizet meg a bűnökért? Értem én, az sem menő, ha halálcsapdává alakítjuk a kocsink és elintézzük, aki lopni akar. De akkor ki tesz rendet, ha a társadalom már csődöt mondott?

Talán az a gondom a filmmel, hogy erre esélye sincs választ adni. Eddie mellé áll a film, és nem szeretem, hogy itt csak a szélsőség van. Halál vagy a semmit sem tenni.

Az viszont ki van találva, William hogyan töri meg a csapdába esett tolvajt. Ahogy az is, ahogy ő meg végig küzd a szabadulásért és mindkettejüknek maradnak lapjai a másik ellen. Az összecsapás, maga az autóba zárás és a pszichikai hadviselés, az működött benne. Csak ne akarjak az adott történeten túlnézni, akkor nincs gond.

A szereposztás is, messze veri az eredetit. Bill Skarsgard a tolvaj, míg Anthony Hopkins a leckeadó autótulaj. Őt különben a film nagyon jelentős részében csak halljuk. A figyelmet lekötni, játszani Skarsgardnak kell, míg Hopkins feladata abban volt nehéz. hogy megismerjük, ellenpont legyen csak a hangjával.

A film jól használta a zárt teret, és külön ötletes volt, amikor William mozgatta a kocsit, és ezzel elvette a bezártság érzetet, noha Eddie kvázi napokig a kocsiba volt zárva. Ötlet van ebben, szó se róla. Nem véletlen, hogy az eredeti film kapott egy több helyen sugározható, lényegesen nagyobb nevekkel forgatott verziót.

Erről jut eszembe - sokáig nem értettem, ki volt az eszelős, aki ilyennek álmodta meg Eddie-t. Mintha Bill Skarsgard Eminemnek akart volna öltözni. A legrémesebb a haja, az egy katasztrófa. Aztán láttam képet az argentin film Eddie-jéről és már megértettem. Ott a sablon. De hogy mennyire nem állt ez jól a színésznek...

Azt hiszem, abban maradok magammal, hogy ötlet volt benne. De nagyon kár, hogy nekem egyik választható oldal sem tetszett. Mindenki túl drasztikus. William, aki ölne. Eddie, aki meg minden nélkül elsétálna, most is. Mert nem először lop és bűnöz, ezt is tudjuk. Kapcsoljam ki az agyam, és ne érdekeljen ez? Most nem ment.

Újabb fejezettel bővül a világ vége mellett - ellen, istenek és emberek párbaja. Meglepetés, de ebben az évadban sikerült 3 csatát lebonyolítani. Az alaprecept egyezik, de a történetek újak. Egyfajta Mortal Kombat...

Aki eddig nézte, az már fel tudja ismerni, miképpen mesélik el ezeket a történeteket. Mindig van egy minimális keret: amíg ünneplik a harcosokat, kiválasztják az új párbaj résztvevőit és egyre többen igyekeznek valami nagyobb összefüggés nyomára bukkanni. Már Buddha és Belzebub is egyre komolyabban keresi az indítékokat, Buddha ráadásul mind a két részlegen tud nézelődni. Éppen annyira kérdezgetheti Brünhildet, mint Odint. Azt nem állítom, hogy vannak már válaszok, de feltevések és új szereplők bejöttek a képbe. Mutogathatnék Sigfriedre, aki félig isten, félig ember és ezzel kb. saját magával harcolhatna a Ragnarökben, de ő egyelőre rabláncon lóg.

A harcok is hasonló felépítésűek. Finoman kezdenek, aztán mindenki elkezdi az egyedi taktikáját bevetni. Már ezzel is növeli a Mortal Kombat érzetet, akár egy fegyver, akár egy különleges kombó, egymásnak esnek vele. Akad fordulat is, nem szokott sikerülni, hogy megjósoljam, melyik harcot ki fogja megnyerni. Azt azért menet közben elmagyarázzák, milyen alapellentét alapján választják az ellenfeleket, de a harc kimenetele, az gyakran a végéig rejtély lesz. Itt azért egy kivétel akadt - Apollón és Leonidasz. Kezdettől olyan különböző fajsúlyban voltak, hogy ott nem tudtam volna elképzelni, hogy a spártai nyerjen. Ok, talán egy ötletem mégis van. Aki nagyobb előzménytörténetet kap, általában az nyer. Mindkét felet bemutatják, de a több történet, nagyobb dráma rendszerint a győztesnél fordul elő.

Ebben az évadban több olyan szereplő akadt, akit nem kell bemutatni. A nyugati kultúrában is ismertek vagy egyenesen annak a részei. Az viszont áll, hogy fantasy keretben állnak és változtattak rajtuk. Hadesz, akit a báty volta határoz meg, és azért jön harcolni, mert Poszeidon elesett az emberek által. Belzebub, aki kapcsán bekapcsolták a Bibliát Luciferrel és Lilith-tel, Sátánnal, de teljesen új sztorit írtak nekik. Lucifer halálán elég nagyot néztem, de az már egy másik történet. Valami valódi történelmi vagy mitológiai alap van, de szabadon engedik az írók kezét és csinálhatnak belőle, amit csak akarnak.

Jellemző az is, hogy vizuálisan is igyekeznek modernizálni és manga formát adni mindenkinek. Az évad ilyen szempontból legnagyobb ötlete Leonidasz, aki modern kommandósként jelenik meg, miközben ízig-vérig spártai is tudott maradni. A beszólásai, a szivarja, ahogy ki volt akadva a Napistenre... Nagyon kész volt az a koncepció, ha még tartom is, hogy eddig neki volt a legkevesebb esélye a párbajában. De említhetném azt is, hogy Tesla miképpen emlékeztetett Vasemberre.

Most már sikerült elérni a történetben, hogy ne csak a bunyók legyenek. A kerettörténetekkel, a harcosok meséivel tanulságokat sikerül átadni. Apollón és a jelmondata, az Ismerd meg magad kapcsán nagyon komolyan kifejtik, hogy a fejlődés alapja, hogy tudjuk, kik vagyunk, mire vagyunk képesek és miben tudunk jobbak lenni. Tesla és a tudományba vetett nagyon mély hit. Huang-Ti és az, hogy mitől jó egy király. Aki nem csak nagy harcos vagy vezér, de át tudja érezni a népe fájdalmait is.

A szokott grafika, hasonló harcok. Lehet azért is nézni, engem is leköt, hogyan mennek egymásnak és ki mit vet be. De amiért több egy agyatlan bunyónál, az ezekben a kerettörténetekben van.

Az nagy kérdés, meddig fog tartani és mi lesz a vége. Ha jól tudom, még a mangát is írják. Majd kiderül az is, az anime meddig követi. Egyelőre nálam simán nézős és jöhet majd az újabb évad is.