Megvan az, amikor egy színész beletagad egy szerepkörbe? Csinálhat bármit, egy típusú szerepeket kap és el is kezdjük azonosítani azzal. Ez jutott eszembe, ahogy az Apás délutánt néztem.

A történet mondhatni, gagyi. Adott egy mostohaapa, Brian, aki a sporton keresztül próbál kapcsolódni Lucashoz. Csak éppen a srác zenélni, táncolni, színészkedni szeret. Vagyis, többre menne, ha színházba járnának vagy musicaleket hallgatnának. De nem, Brian az apjával sportolt, ő is ezzel próbálkozik. Az is igaz, hogy Brian ebben sem az igazi. Sikerült úgy összerakni a filmben, hogy a férfi a gyerek előtt menőzni próbál, mintha ebben ő olyan jó lenne. Viszont nem, még egy kamaszgyerek is meg tudja félemlíteni vagy legyőzni. Hajlamos vagyok találni egy gyenge pontot, amit aztán számon kérek a szereplőn és Brian esetében ez a sport. Miért fájna neki a tánc, abban sem lehet rosszabb, mint amit ő erőltet.

Véletlenül találkozik össze Feff-fel és a fiával, CJ-val. Valami nagyon nem stimmel velük, a fiúnak elég komoly kitörései vannak, meg Jeff is tud olyanokat mondani, hogy Brian haja égnek áll. Menekülőre is fogná, de Jeff meg barátkozna és Brian tipikus lúzerhez méltón nem tud nemet mondani.

A történetben meg az a csavar, hogy Jeff különleges osztagos katona volt, aki a leszerelés után egy labornál lett őr. Ott élt CJ, akit megsajnált és megszöktetett, most meg együtt vannak szökésben. Persze a fél sereg a nyomukban és Brian, Lucas is bevonódik a hajszába.

Alapvetően akciófilm, amiben Brian szerencsétlenkedik, míg Jeff és CJ elintézik az ellent. Van itt minden - menekülés mindenféle eszközzel, verekedések és támadások sorozata.

Semmi komolyságot vagy logikát nem kell keresni a történetben. Egy csavar van benne, de az is nagyon adja magát. Már akkor, amikor Jeff a felettesétől azt hallja, hogy ő lenne a tökéletes katona, csak sajnos van egy hibája. Vannak érzései is; a parancsot felül tudja írni benne, ha valamiről érzi, hogy nem helyes. Nekem adta magát, hogy aztán majd szépen felhasználják, hogy létrehozzák a tökéletes katonát. Vagyis, szerintem könnyen kitalálható, hogy kicsoda és micsoda CJ. A filmben meg kellene lepődni, a mini hadseregen sikerült is, az akkora kreténség, de maga a gyerek személye nem lett meglepetés.

Végig egyensúlyoz a film a poénok és a gagyi történetszálak között. Van, ami jobban sikerült benne, más viszont jobb lenne, ha nem is lenne. Ahogy pl. CJ hasba vágja Jeff-et, aki összegörnyed? Nem hiteles. De az sem, ahogy a végén elbánnak a kísérlet eredményeivel.

A világképe fekete-fehér. Van a jó meg a rossz és a film nem enged szürke sávokat. Nem is díjaztam különösebben, hogy mennyire egyszerű mindenkinek az indítéka vagy a világa. Butuska film, a karaktereket nézve is.

De, akkor visszaérek oda, ahol kezdtem. Alan Ritchson lett Jack Reacher és most ezt a karaktert játssza másban is. Ok, azt megengedem, hogy Jeff és Jack agyban nincsenek egy lapon. Reacher nem csak erős, de intelligens is, Jeff a közelében sincs. De a tökéletes katona imázs és ahogy aprítják az ellent? Ugyanaz.

Lehet még különben bőven ismerős arcot felfedezni. Kevin James a szokott figuráját hozza: kissé szerencsétlen, de jószívű férfi. Tudyk az őrült tudós, de mellékszereplők között fel lehet ismerni Isla Fishert. A válása után több mindenben kezd feltűnni, érdeklődve várom is, mekkora szerepe lett a Now You See Me harmadik etapjában.

A lényeg, hogy ez egy éppen csak vicces, családi akció komédia, amiben a rosszak leverése mellett megtudjuk, hogy a szeretet mennyit számít. Az teszi a családot, nem a vér. Egynek elmegy, de egy fél Reacher évadra simán elcserélném. Vagy egy harmadra akár.

Gyors átfutás, mivel nem mondhatnám, hogy voltak ünnepi részek. Mondjuk, mit várok, amikor a Stranger Things is karácsonykor hozza az új részeket? És én is azt nézem.

Az egyetlen, aminek volt karácsonyi része, a Georgie & Mandy (s02e10). Sajnálatos, ugyanazzal az ötlettelenséggel és minimális, számomra nem vicces humorral, ami az egész sorozatot jellemzi. Mi legyen karácsonykor? Mary megy Sheldont látogatni, amitől Audrey vérszemet kap és ő is nyaralni akar. Az meg bekavar mindenkinek, mert vagy dolgoznának, vagy más terveik vannak. Se ünnepi hangulat, se nevetés, csak egy karácsonyi epizód, amiben alig volt karácsonyi. Vagyis, idén az Elsbeth nyert a véres Diótörővel, ha egy héttel az ünnepek előtt le is adták.

A Landman (s02e06) kapcsán elértem oda, hogy már nem a főszereplő család érdekel benne. Billy Bob Thornton továbbra is remekel benne, de már kezdenek a más szálak érdekelni. Andy Garcia szerepe, vagy mire fognak jutni az ügyvédnő és a mérnök románcával. Mert persze a srác visszatért az egyéjszakás kalandjuk után, és az is kiderült, hogy nem egy kis olajmunkás, hanem egy komolyan vett mérnök, fúrás specialista. Amúgy meg minden szokott és kötelező elem megvolt - a családi őrület és Norris kis családépítése is, ami még mindig idegesít. De mindegy, alapból az a szál érdekelt a legkevésbé.

A Fallout (s02e02) se vett le a lábamról. Kicsit visszanéztünk, hogy pusztult el ez a kisváros és milyen emberek vesztek oda. Még démonibb lett a nagyvállalat. Hősnőnk kap még egy leckét arról, hogy mennyire nem állja meg a kinti kemény világban a világnézete a helyét. Plusz, egy közelgő polgárháború megbeszélését is megkaptuk. Vagyis, előkészítő rész. Nem akcióztak, hanem irányt szabtak, merre fogunk haladni. A fekete humor azért még megvan - avagy, a viselkedést szabályozó chip tesztelése és a kiválasztottak felébresztése hoz mosolygós helyzeteket is, amelyek érdekesebbek is, mint naiv lányka kalandozásai.

Évadzárózott a Montmartre (s02e07-08), ami teljesen ugyanazt hozta most is, mint a korábbi részekben. Látványos és egy újabb nagy show is belekerült. Olyan gyorsan telik az idő, hogy 2 rész alatt most kb. 2 évet haladtunk. Megérkeznek a válaszok és a nagy leleplezések. Mindenki elér a maga happy, vagy majdnem happy endjéhez. Azért meglepetést is sikerült írniuk bele: azon kicsit sem lepődtem meg, hogy az anyós mit szándékozik tenni a babával - vagyis, ellopja. Már az durva volt, ahogy felvázolta, hogyan nevezi el mindenképpen a maga szüleiről, de aztán belehúzott. Különben tartom, ha életben marad a festőfiú, sem látom a házassága sikerét. Mégis, mi és hogyan tartana össze egy grófot és egy lányt, aki még olvasni sem tud? Celeste és a rendőr már jobb páros, bár ők is megkapták a maguk próbáját a vége előtt. Egy nem tervezett terhesség, ami mindkettőből mást hoz ki - a rendőr családot akar, a nő megijed, hogy mindenkit elveszít, aki fontos neki. Elkanyarodtam. Ott tartottam, ami meglepett. George. Ő képes volt olyan mélyre merülni, amit belőle sem néztem ki volna. 

A Palm Royale (s02e07) most is olyan gagyi, mint eddig. Nem elég, hogy Maxine elmegy a saját temetésére, kiderül Norma újabb csele a babával - aki sokkal inkább a medencés fiú, mint Doug gyereke -, de kavar mindenki össze és vissza, meg jól megsértődnek és hisztiznek is. Azért már legalább kezdenek összeállni a történetszálak, de nem tetszik az eredmény. Továbbra is áll, hogy ez negatív szereplőkkel van tele és nincs benne egy sem, akit kedvelhetnék. Legalább az első évad azt tudta, de itt már minden és mindenki túlzásba esik és idegesítenek. De különben sem vicces, ahogy pl. a Rock Hudson szállal akarnak viccesek lenni. Nem azok. A ruhák különben még mindig dobnak rajta, de ennyi.

Bár még mindig vannak fenntartásaim, egyre jobban élvezem a Tracker (s03e08-09) epizódjait. Már érezni, hogy ez egy sikeres sorozat. Egyre több a visszatérő szereplő, mint ezekben is. Megvan a rendőr, aki a 2. évadban segített hősünknek az elrabolt lányok esetében? Megint ő kapott egy részt, az eltűnt társa kapcsán, aki belebotlott egy sorozatgyilkosba. Csavar persze volt most is, elég sok mocsok van a felszín alatt, amit még ki lehet majd deríteni. Mert ez a félévad záró, nem mellesleg és nagy nyitott vége van. Mondjuk, azt úgy sem feltételezi senki, hogy a főszereplőt megölik, de azért az ijesztés megvolt. A másik, amin látszik, hogy nő a sorozat ázsiója, hogy egyre több ismert arc kerül bele mellékszereplőnek. Pl. a polgármester? Nekem a Grimmből maradt ismerős, mint Nick főnöke, de játszott már több mindenben is. De volt Legends of Tomorrow szereplő is rendőrként az egyik részben. A krimik pörögnek, a történetek jók. Engem még mindig zavarnak a gyors megoldások, de már messze nem olyan összecsapott jellege van, mint amit végig emlegettem a 2. évadnál.

Lassan a végére érek a The Iris Affair (s01e05-06) évadának is. Itt is elkezdték a válaszokat adni, de itt sem tetszik ahova tartunk. Mindenki átver mindenkit és igazából még mindig nem tudni, miért kell az MI kikapcsolása. Ha röviden össze akarnám fogni ezt a két részt, az lenne, hogy mindkét fél ultimátumot ad a másiknak. Iris DNS-t akar szerezni, de a könyvet se akarja elveszteni. Másik oldalról meg a könyv kellene vissza - mondjuk, Iris nélkül nem tudom, hogyan akarnák elolvasni, de mindegy is. Már minden szereplő mozgásban, érteni is, mit és miért csinálnak. Akció sorozatnak még mindig elmegy, de az okos sorozat, ami kódfejtéssel és ármánykodó felekkel csábított, az nincs.

Spartacus: House of Ashur (s01e05) egy címjátékkal nyitott, ami már el is árulta, mit kapunk nagyban. Jött, látott és győzött Caesar, és át is keresztelte a házat Ashur helyett Caesarra. Mint kiderült, ő volt a múlt rész támadásának értelmi szerzője - én simán gondoltam, hogy Ashur ügyködése volt, de úgy tűnik, ennyire még ő sem elvetemült. Caesar meg elvesz mindent, ami kicsit is megtetszik most neki. Legyen az Ashur szolgálója vagy a háza, vagy bármi. Nem igazán örülök neki, hogy egészen vadállatias megnyilvánulásokat és tébolyult tekinteteket adtak neki. Mondjuk, a színész is inkább tűnik pornós szépfiúnak, mint a korszak vezető zsenijének, de ezt el is engedem. A szokásos és gagyi ármánykodás mellett betettét a kötelező szexet, hogy a végére menjenek a nagyon béna arénába. Volt 2 viadal, véresen, de nem azon a szinten, ami korábban itt volt. Az élet-halál harc kegyetlensége, az nincs benne. Hiába ömlik a vér, akkor sem olyan éles a hangulat. Meg, azt képtelen vagyok megemészteni, hogy ennyivel Spartacus után ilyen könnyen lesznek megint lelkes harcosok a gladiátorok. De rendben, nem akarom megérteni. Szex, vér, halál - csak kevésbé stílusosan, mint korábban.

Végül, The Mighty Nein (s01e08) évadzáró. Már azt hittem, minden meglepetést ellőttek, de még bőven van történet mindenkinek a múltjában. Kaptunk egy kis ízelítőt, miközben belekezdtek az ereklye ellopásába. Volt terv, változás és összecsapás is. Nagyon szépen tudta hozni a sorozat, amit eddig és most is kaptunk. Harc, pörgés, mágia és nagy ellenségek, miközben vannak a vicces alakok, poénok és meglepetések is. Azért az nem kicsit döbbent, meg, hogy Bran mennyit és hogyan vesztett a mágus miatt, mégis, majdnem megint elcsábítja az ígéreteivel és ahogy manipulálja egykori tanítványát. Ha valamiért, ezért lesz ő nagyon kemény ellenfél. Mert nem csak az ereje, az emberei és a támogatottsága van mellette, hanem az is, ahogy hat másokra. Jó kis rablásmese volt ez, de meg kell jegyezni azt is, hogy a végén eléggé morogtam. Ilyen nyitott véget? Mondjuk, az a karakter is rajta van a Nein plakátokon, lehetett sejteni, hogy összefutnak, de így és most? Szerintem legközelebb a Vox Machina évad jön, de ennek se ártana egy gyors folytatás. Ezt a véget...

Marc Lawrence utolsó munkája - eddig - a Noelle. Ahogy elnézem a filmjeit, nem fogom megsiratni. Könnyed, tizenkettő egy tucat romkomok fűződnek a nevéhez. A Noelle meg karácsonyi film. Kicsit Télapus, csak itt más a családi felállás.

Az alap azonban ismerős - Mikulás nincs többé és az utódjának át kell venni a helyét. Ez már az a szint, mintha Télapu gyerekei felnőttek volna. Ugyanis itt a Mikulásnak két gyereke van: Nick, akit mindig is az utódnak szántak. Csak éppen neki nem akarnak összejönni a dolgok: fogalma sincs arról, ki volt jó vagy rossz. Mit szeretnének ajándékba - noha a film egyik poénja az, hogy igazából mindenki ugyanazt akarja. I-padet. Nem megy a szán irányítása, a rénszarvasok rá se hederítenek. A húga ellenben a karácsony megszállottja és minden gondolata ekörül forog.

Amikor Nick megszökik az ünnepek előtt, Noelle utánamegy és mindenkinek meglesz a maga felfedezése. Pl. lehet, hogy nem az a gyerek örökölte a varázst, aki a neme miatt egyértelműnek tűnik.

Kis kalandok, emberi segítők és Noelle a világba nem illése. Ebből áll össze a film. A poénok meg olyasmik, hogy az Északi-sarkon maradt kuzin Amazonnal akarja kiszállítani az ajándékokat és Noelle mindenkiről tudja, mit szeretne karácsonyra. Vagy, a rénszarvasok a plázában egyre jobban el lesznek kapatva. Az elején még vigyázban állnak, mozdulni sem mernek, a végére már minden édességet elfogadnak a gyerekektől és virtuális szemüvegekbe bámulnak. Ennyit a kemény kiképzésről... Nick meg felfedezi magát, mint jógaoktató.

Több színtéren is a család fogalma van ragozva. Noelle megismer csonka családot, vagy olyan szegényeket, ahol az a legnagyobb kívánság, hogy anyának legyen végre állása. Átértékeli, mi is a karácsonyi boldogság. De a segítője, egy elvált apa kapcsán is okoskodnak. Talán az exével nincs a legjobb kapcsolatban, de ott a közös gyerek, aki meg szeretne mindenkivel együtt ünnepelni. Hogy lehetne ezt kivitelezni?

Sok helyszín nincs, karácsonyi nagyváros és a Mukilás otthona, ami tipikus karácsonyi filmes. Sok manó, gyár, nagy családi ház. Az extra elem Noelle ruhatára. Elképesztő szetteket aggatnak a lányra, mintha állandóan egy karácsonyi színdarabban játszana. Megjegyzem, még ezekkel is jobban járt Anna Kendrick, mint amiket a szívességes filmben ráadtak. Igen, ez karácsonyi giccs, de neki jól állt és nincs mellette egy másik színésznő, akit meg direkt csábosnak öltöztetnek. Ok, elengedem, de tényleg megcsapott, miért kellett abban a filmben ízlésficamosnak ábrázolni Kendricket.

A szereposztás nem rossz, de igazi sztárfaktor szerintem nincs benne. Kendrick és Hader elkomédiáznak a főszereplő testvérpár szerepében, de szerintem egyikük neve sem ad el önmagában egy filmet. Itt mondjuk ez nem is kell, mert karácsonyi film. Télapu után a Mikulás lánya ácsingózhat a sapkára.

Utolsó megjegyzés: kedvenc szereplő. A rénszarvasok, különösen a gida, aki Noelle kedvence. Amikor kutyának álcázza... na, az még aranyos is volt. Nem rossz karácsonyi családi film, de egyszernézős.

Bár hajlamos lennék azzal poénkodni, hogy a karácsonyi klasszikus a Reszkessetek, betörők!, valójában nem gondolom így. A klasszikus magában foglalja, hogy igazi tartam, egy nagyobb üzenet is legyen benne. Kevin máig megnevettet, de ezt a pluszt nem kapom meg tőle.

Van viszont egy olyan történet, ami Grincs szívemet is fel tudja nagyítani. Amiben megvan az a plusz, ami miatt karácsonykor sűrűn elővesszük és már mindenfelé verzió létezik belőle. Eredetileg Charles Dickens regénye volt, filmesítették, rajzfilm lett belőle, és ha már felemlegettem Dagobert bácsit, aki angolul Scrooge, megjegyzem azt is, hogy a Kacsamesék is kapott egy olyan epizódot, amiben ez a történet került elő. De arról is van film, hogy Dickens hogyan írta meg a talán legismertebb regényét, bár azért nála van pár olyan cím, ami vetélkedhet ezért a címért.

A 2022-es verzió az eredeti történetet követi nyomon. Ha csak a cselekményt nézem, akkor Dickens nyomdokain járunk. Scrooge gazdag és mogorva vénember, aki gyűlöli a karácsonyt és mindenki örömét megrontja maga körül. Karácsony estéjén azonban régi üzlettársa szelleme felkeresi és figyelmezteti, mire vezet egy ilyen élet, amit ő is élt, Scrooge is. Ő lerázná magáról az ijedelmet, de aztán a karácsony szellemei felkeresik. A múlt, a jelen és a jövő karácsonyai.

A történet egyik nagy erőssége, amit Dickens mesterien írt, a tragédiák kezelése. Ezt a mese is meg tudta jeleníteni. Karácsonyi, szép történetnek tartjuk, de ha elkezdjük sorra venni a szereplőket, akkor egyik tragédia éri benne a másikat. Én most simán észrevettem magamon, hogy mennyire sajnálok benne sokakat. Azért messze nem olyan mélységekre visz, mint a Twist Oliver, de azért ebben is van bőven betegség, veszteség, szegénység és fájdalom.

Igen, a tragédiákból mondják azt a végére, hogy a múltat már nem lehet megváltoztatni. De a jövőt még igen. Értékeket emelnek ki és Scrooge megtanulja a leckét. Azt, miképpen kellene élni, hogyan kellene másokkal bánni. Ettől karácsonyi, ettől klasszikus. Mese is, egy éjjel alatt teljes fordulat és benne van annak a tragédiája, hogy sok minden örökre elveszett. Itt kifejezetten fájdalmas, amikor az idős Scrooge a fiatal énjét kéri, döntsön másképp, lássa meg, mit veszít éppen el, de a múlt már nem változtatható meg. De fel tud ebből állni és azt tudja mondani, hogy van még ideje, van jövője. A múltat el kell engedni és abból a legtöbbet kihozni, ami jön. Ennek a része az is, hogy mennyivel jobban kell bánnia az emberekkel, mint addig.

A karácsony szellemében emlegethetném belőle ezt a részt - másokon segíteni, szeretni, stb. A helyzet viszont az, hogy ami engem fog meg ebben a történetben, a feldolgozásban is, az annak a leckéje, hogy a változás rajtunk áll. Amíg van jelenünk, hozhatunk más döntéseket.

A mesébe igyekeztek humoros, kedves elemeket is betenni. Az egyik legjobb ötlet és nagyon szerettem benne, Scrooge aranyos kutyája. Végigkíséri a történetet és ő már akkor az emberséget és a jö döntéseket mutatja, amikor a gazdája még bele van merülve a rossz döntései spiráljába.

Animált, és nagyon igyekeztek vizuálisan is ötletesek lenni. A múlt karácsony szelleme, aki viaszból van és akaváltó. A jelen karácsonya a nagy show-val. A jövő és a cuki karácsonyi szellemek, akik körötte mini démonokká válnak. De az is ilyen, ahogy a láncok megjelennek elzásan jégből, vagy amikor Scrooge a jelenben fel tudja ismerni, hogy a múltja miképpen köszön vissza, ki kinek feleltethető meg. Az emberek talán mások, de az érzések nem.

Hogy azt is elmeséljem, ami nem tetszett, az a Netflix kötelező újítása. Jó, egy fokkal messzebb is mehettek volna, amin még jobban ki lennék akadva. A Netflix imád mindenbe vegyes párokat és LMBTQ szereplőket betenni. Itt az utóbbi kimarad, de pl. Scrooge unokaöccsének fekete feleséget adnak, a jövőben meg egy félvér gyereket. A 19. század első felének Angliájában ez elképzelhetetlen, de ez Netflix. A történet szempontjából mindegy, de ha különben maradtak az eredeti történet mellett, akkor ezt kihagyhatták volna.

Amin még merengek - az énekes betétek. Azért nem musical szinten énekes zenés a mese, de énekelnek a szereplők, mint egy Disney mesében. 2 dal akad benne, amit még szerettem is. Vagyis, nem tudom eldönteni, ez pluszt ad neki vagy inkább lehúzza. Mondjuk, a Later Never Comes tetszik annyira, hogy inkább a plusz felé hajlok. (Megjegyzem: angolul nézem. Fogalmam sincs, a dalok szinkronizálva lettek-e vagy sem. Scrooge eredetiben Luke Evans és korrekten elénekli a dalait.)

Rajzra nem különösebben szép. Már jobban néz ki, mint a Klaus - amiről állítom, hogy Oscar-díjas és klasszikus lenne, ha a Disney adja ki az ő grafikusaikkal és nem a Netflix kezdeti, ronda rajzai vannak benne, mert az különben hatalmas mese -, de még nem szép. Szerencsére itt a történet van annyira erős, hogy ellensúlyozza.

A Jim Carrey feldolgozásnál jobban tetszett, azt rég is láttam mellesleg. Karácsonyra nálam minden évben vállalható lenne egy feldolgozása, most kaptam egyet 2022-ből dallamtapadással.

A film elején van egy kis összefoglaló karácsonyi filmekről. Ugyan ott az van kihangsúlyozva, hogy mennyire férfiak uralják a karácsonyi filmeket is, nők főszereplésével nem igazán készültek ilyenek - nekem azért eszembe jutott, amikor Jamie Lee Curtis játszotta anya és talán Tim Allen volt a férj, a karácsonyi szokásos program helyett el akartak menni Hawaii-ra, de tény, több nekem se nagyon ugrik be -, arra jó az a kis rész, hogy ötletet merítsünk, mit nézzünk ilyenkor. Ha esetleg az Ünnepanyu nem jönne be.

Mert bizony eléggé egysíkú ez a film. Claire mindene a karácsony és a családja, az ünnepek előtt kvázi beleszakad, hogy minden tökéletes legyen. Viszont, a család ezt észre sem veszi. Egyetlen dolgot kért - nevezzék be Zazzy műsorába legjobb anyának, de nem csinálták meg. Az általa szervezett show-ra elmennek nélküle, úgy otthon felejtik, mint Kevint a karácsonyi klasszikusban. Egészen addig arról szól a film, hogy mindenki panaszkodik és baja van, míg Claire teszi a dolgát és mindent egybentart, beleértve a tökéletes szembeszomszéddal való majdnem barátságos vetélkedést. Ekkor azonban betelik a pohár és elindul maga a Zazzy Show-ba, a család meg leshet, mi is van most.

Megvan a filmnek az a problémája, hogy szerintem  nagyon női szemszögből és érzelmi konfliktusokkal pakolták tele az egészet. Avagy, én anyámmal elnéztem, de elképzelhetetlennek tartom, hogy apám vagy az öcsém is leüljön a film elé. Mert milyen konfliktusai vannak a szereplőknek? Channing szenved attól, hogy nem akarja beismerni, mennyire hasonlít az anyjára, szüksége van rá, noha már maga is feleség és anya. Taylor kapcsolatfüggő, és éppen az exe és a jelen barátnője között ingázgat, miközben neki sincs nagy kedve itthon ünnepelni. Sammy-vel meg éppen szakított a barátnője és bánatos, amíg az anyja ősellenségének lányára fel nem figyel, aki szintén hazajött az ünnepekre. Csupa csajos vagy szerelmi téma. Mit nézne valaki, aki a falra mászik attól, hogy pl. Channing férje már harmadszor próbál eredmény nélkül és kínosan barátkozni a sógornőjével.

Nem lett tényleg vicces ez a film. Egy-egy jelenete vagy ötlete van, ami működik. Amikor a show körüli emberek elengedik a gyeplőt és tényleg, mindenki őszintén beszélni kezd, milyen az élete, a női sors. .Abban van valami olyan őszinte, hihető elem, ami a filmben különben nem észrevehető. Erőltetett, azt a jelentet kivéve.

Aztán, a casting. Már nem egyszer panaszkodtam azon, hogy egész egyszerűen kiöregedett egy generáció és nincs pótlás. Most komolyan el kellene hinni, hogy Michelle Pfeiffer egy 20 éves srác anyja? Szó se róla, a sebésze az ő arcát nem rontotta el. Viszont, még ezzel együtt sem kellene egy ötvenes nőnek eladni. Engem egész egyszerűen ennyire zavar, ha a színész és akit játszik, ennyire nem passzolnak össze. Még akkor is, ha ezek a sztárok tényleg éveket le tudnak tagadni. Nem szeretek abba belegondolni, hogy mi munka és varrás lehet abban, hogy a színésznő arca ilyen sima.

Elkanyarodtam. Meglepően sok ismert arcot tettek bele, főleg a Clauster család tagjaiba. Szinte mindenki ismert színész vagy komikus. Egy jobb forgatókönyvvel szerintem több mindent tudtak volna kezdeni, de annak ragozgatása, hogy a leszbikus Taylor minden évben más lányt hoz haza, vagy Sammy egyetem helyett egy nyári táborban dolgozik, inkább szánalmas, mint mókás.

Karácsonyi komédia, így a látvány visszafogottabb. A karácsonyi díszítés, ami leginkább látványos benne. Különben meg a színészeknek kell eladni és jól tele is lehet a posztert nyomni a nevükkel.

Nekem kissé csalódás - képes leszek azt írni, hogy a legnagyobb tapasztalat belőle az, hogy a film eleji kis összefoglalóban van egy olyan Steve Martin karácsonyi film, amit még nem láttam, de meg kellene keresni és megnézni.

Először is, igen, ezzel a filmmel zárták le a sorozatot. A Zoey's Extraordinary Playlist mindössze 2 évadot élt meg, de érezhetően készítettek volna egy harmadikat is, ha berendelik. Az ötlet megvolt azzal, hogy Zoey barátja is megkapta a képességet. Csak éppen nem lett 3. évad, de ezt a karácsonyi filmet kaptuk, hogy elköszönjünk a szereplőktől.

Gondolom, adja magát a kérdés, hogy mennyire kell ismerni a sorozatot. Meglepetés, tulajdonképpen nem kell. Akkor is lehet érteni a mostani eseményeket, ha egy részt sem látott valaki a korábbiakból. A történet teljesen rá van húzva a karácsonyra, nincs se folytatólagos, se lezáratlan története. Egy külön, nagy epizód. Ami esetleg a sorozatnézőknek ismerős lenne, illetve előzménye van, mi is Zoey képessége, hogy alakult ki, ki kicsoda a filmben, azt gyorstalpalón letudják a film elején. Mindent, ami kell ehhez a részhez, az elején pár percben elmondanak és ennyiből meg is lehetett érteni a filmet. Igaz, ezt úgy írom, hogy én láttam a sorozatot is. Nem mostanába, de akkor is.

Aki nem ismerné, Zoey egy kedves, de a munkájába belekockult lány volt, aki mellett elment az élet. Aztán egy kivizsgáláson áramkimaradás történt, ő meg éppen az MRI-ben feküdt. Az agyán átfutott az asszisztens zenei programja. Ettől kezdve a lány képes lett meghallani mások belső zenéjét. Vagyis, a ki nem mondott, akár maguk előtt sem bevallott igazi világuk slágerekben megszólal Zoey előtt. Ez meg sok mindent kinyitott előtte - ennek köszönheti, hogy a családi, baráti, de munkahelyi kapcsolatai és karrierje is jobb lett. Eddig nem vett észre másokat, most muszáj volt.

Az különben a filmre, de a sorozatra is igaz, hogy a képesség nélkül Zoey szinte szociálisan nulla. Nem először jutott eszembe, hogy mennyire semmi se lenne a zenék nélkül. Így is nehezen érti meg a többieket és olyan kis egomán dög tud lenni, amihez nagyon nem illik, hogy 2 évadon át építették, hogy lesz empatikusabb, jobb ember.

De, a karácsony. Röviden a konfliktus: ez az első karácsony a családapa, Mitch halála után. Az anya és a báty menekülne innen, mindenkinek megvan a maga kis külön programja. Zoey viszont semmin nem akar változtatni, ugyanolyan karácsonyt akar, mintha az apja is itt lenne még. A barátja, Max segít is, hogy a többiek belemenjenek és meglegyen Zoey vágya. Lehet sejteni, mennyire sikerül jól. Zoey tehet, amit akar, Mitch akkor sem lesz velük. Akkor is kisiklanak dolgok és váratlan események jönnek, mint a kedves karácsonyfa-árus, aki randira hívná az anyját. Úgyhogy, Zoey megint kapja a leckét empátiából és továbblépésből.

Közben karácsonyi komédia, amiben helyet kap a díszítés, nagy karácsonyi vacsora előkészületei, a karácsonyi üdvözlőlap megkomponálása és hasonlók.

Megvannak a zenés betétek is, most sokkal több karácsonyi dallal. Mivel Max is képességet kapott, már Jane Levy, azaz Zoey is kénytelen énekelni. Nem véletlenül volt olyan a sorozat, hogy ő hallja a dalokat. A színésznő nem egy dalos pacsirta, és sajnálom is, hogy a végére ennyit kellett énekelnie. Sokkal jobb, amikor a többiek kapnak hangot, akik pár kivétellel úgy lettek castingolva, hogy színpadon vagy popsztárként is működnének.

Nem egy nagy slágergyár a film, de a táncos betétekkel legalább annyira igyekeztek, mint a sorozatban. Láthatóan mindent szépen el akartak varrni a végére.

Családi, kiemelten fontos benne az egymás iránti szeretet és figyelmesség. Kis humor, kis dráma, kellemes hangulat. Minden színész legalább egy jelenetet kap, aki fontos volt a sorozat végére.

Nem rossz ez, csak. Mindig is voltak ellenérzéseim a hősnővel, amik nem szűnnek. És igencsak érezni, hogy ez egy gyors karácsonyi zárás, hogy legyen zárás. Egy Hallmark karácsonyi filmet még így is ver, de nem sokkal.

Még egy évadot kisajtoltak a Snowpiercerből és az benne a legérdekesebb, hogyan tették vissza a cselekményt a vonatra. Mert bizony az a címszereplő és nem nagyon lehet vonatos sorozatot csinálni, ha a főszereplők egy jelentős része egy új várost próbál felépíteni és nem vonaton ülnek.

Mivel nem hosszú az egész évad, gyorsan megszületett a megoldás. A síneken maradt szerelvényt egy katonai osztag eltéríti, a másik mozdonyt pedig azért kell visszavinni a sínre, mert Andre kislányát elrabolják. Valahol bosszantott is, hogy a férfi, aki egészen eddig képes volt a nagyobb egészt nézni, most a közösségét életben tartó eszközt simán ellopná, hogy visszaszerezze a lányát. Az nem merült fel benne, hova és kihez vinné, ha mire visszaér, már mindenki megfagyott a mozdony hiányában? Vagyis, értem én, hogy mindenkit vissza kellett terelni a sínekre, de ez olyan áron sikerült, hogy Andre IQ-ja kilométereket esett az apai szeretet okán.

Melanie esetében legalább értelmesebb magyarázat van. Őt megvezetik a nagyobb jóval. Ő is átadja a vonatot, de azért, mert egy nagyon jó barátja, egy vezető kémikus meglengeti előtte a világ felmelegítésének lehetőségét. Ez különben arra is jó, hogy Jennifer Connelly csak a sorozat elején és végén legyen, mert ő elmegy a laborba kutatni, míg az újak átveszik a vonatot. Mire minden kiderül, jön rendet tenni, de az előző évadban is erre játszottak. Mel csak részben van jelen, a színésznp nem csinál már ebben a sorozatban egész évadokat. Kicsit olyan, mint Meredith a Gray's Anatomy kapcsán. Ki soha nem merik írni, néha felbukkan, de már nem ő viszi a prímet.

Szóval, a katonák jönnek, a szép jövő ígéretével átveszik a vonatot és kvázi munkatábort alakítanak ki. Többen lázadoznának és amikor Andre miatt szembesülnek vele, hogy milyen módszerek vannak, megint fel is lázadnak. Kapunk válaszokat, miért fagyott meg évekkel korábban a világ, mi lehet a megoldás, mi mehet félre.

Erre az évadra már mernek nagyobb mellékszereplőket is beáldozni. Zarah annyira nem is érdekelt, eddig is inkább idegesített az a nő, már különben is csak anyaként tudott jelen lenni. Ben miatt viszont tudott fájni a szívem. Ő a jók közé tartozott és neki értelme is volt a mérnökök között. Nem ő volt a zseni, mint Alex és Mel, de ő sokkal emberségesebb és gondoskodóbb volt, mint az anya-lánya páros.

A kiesőknél érdekesebb az, hogy találtak módot szereplőket is visszahozni. Annyit küszködtek, hogy Wilford megkapja a büntetését, erre ő visszajön a halálból. Igaz, most kapott a nyakára Clark Gregg alakításában egy eléggé megszállott katonát, aki kvázi beleőrült a feladatába, de Wilford nem lenne önmaga, ha nem tudná manipulálni még őt is. Nem ő most a legrosszabb szereplő, de jellemző különben, hogy minden hibája ellenére ő egy zseni. Durva is, hogy ebben az évadban ő előbb felfedezi, kitől kellene tartani, mint Andre. Nem mentik fel a tettei alól, de azért találnak egy új típusú gonoszt ebben az évadban.

A jó szándék vezet a pokolba. Ennek a jegyében nézhetjük meg, hogy mi történik, ha valakik azt hiszik, csak ők és a saját módszereik menthetnek meg mindenkit. Ha nem is hallanak meg mást és elvakultak. Jönnek az olyan szavak, mint a diktatúra, elnyomás és végzetes ballövések. 

Látványra nem sokat változott a sorozat. Új Éden más egy kicsit, de nem is sokat vannak ott, meg nincs is benne sok minden. Egy nagyon kezdetleges település, ami a vonat köré épült. A CGI még mindig fájdalmas ebben a sorozatban, és mindegy melyik része. A zárókép is a virággal - a gondolat szép, de nem egy nagy show. Nem lehetett volna legalább szépen megcsinálni? Annyira műnek tűnt az a virágzás...

De már érdekelt mi lesz a történet vége és a maga szórakoztató volta megvolt. Még egy harc, még néhány titok. Azért innen már nem hiszem, hogy folytatják, de elég is volt ennyi a Hótörőből.

Elég DC sorozatot néztem ahhoz, hogy a Fekete kanári hallatán egy olyan női szuperhősre gondoljak, aki a hangjával repeszti az ellenség fülét meg az üveget. Gondoltam, hogy ez nem ilyen jellegű film, nem is értem, hogy miért nem adtak neki más címet. Éppen elég madár van még a kanárin kívül, hogy ne legyen összetéveszthető. Vagy éppen az lenne a cél? Black Canary mondjuk szerintem nem népszerű annyira, hogy ezzel vonzanának be tömegeket, de mindegy.

Ez a film egy kémes akció. Avery remek ügynök, aki már a  magánéletében is megtalálta a helyét hosszú idő után. A férje, David orvos és még a nő főnöke szerint is jó ember. Amikor Davidet elrabolják, Avery-t megzsarolják és kényszerhelyzetbe kerül. A férjét is meg akarja menteni, de kiadni sem akarja az érte kért programot. Megy is különben azon a játszma, hogy mire is való a Black Canary, ami David életének az ára.

Ahogy meg lenni szokott, szépen adagolják a kisebb-nagyobb csavarokat. Pontos inkább úgy lenne, hogy a filmben nagynak és igazán meglepőnek szánják, de a zsáner ismeretében vár ilyesmiket az ember. Pl. emlegetnek egy bárgyilkost, megoldóembert, aki annyira jó, hogy évek óta alig tudnak róla valamit, még szinte nyomuk sincs, ki lehet. Ha ehhez hozzáteszem, hogy The Black List? Az is fekete, de nem erre gondoltam. De ennél jobban nem súgok.

Nem egy okos film, hanem szépen viszi végig Avery bevetéseit. Ahogy folyamatosan harcolva oldja meg a helyzeteket. Nem a nagy költségvetésű látványmozi, de sugárzott vagy tévés akciónak szépen kikerekítették. Beckinsale meg elég sok ilyesmit forgatott, neki mondhatni otthonos a terep. 

A szereplők és az indítékaik egyszerűek. Gyorsan eldönthető, ki benne a jó és a rossz. Ahogy már említettem, erre nincs döntően hatással, amit egy-egy szereplő igazi személyazonosságáról megtudunk. Sokkal lényegesebb az akció, mint a moralitás, hogy ki mennyire jó vagy rossz.

A szereposztásra ma már azt mondanám, hogy B-s. A kiemelt szereplők ismerősek lesznek, sok mindenből ismerősek lehetnek, de már egyikük sem adna el egy nagy filmet. Beckinsale, Rupert Friend - ő már különben nagyon beleragadt a hasonló mellékszerepekbe, Ray Stevenson. Nem is érdemes nagyon nézegetni, hogy formálták meg a szerepeiket, ahhoz túl egysíkú mindegyikük.

Ha nem pont most lenne karácsony hete, lehet, Fekete hetet tartanánk. Ahogy elnézem, simán össze tudnék nézni egy hétre elegendőt. Black Rabbit. A Fekete telefon 2. része. De lassanként áthangolom magam a karácsonyi, családi témára, bár holnap talán még azért nem.