Nyaralós, karrierről döntős, szerelmes.

Cara a krimik megszállottja. Nézi és olvassa őket, az álma, hogy egy napon ő maga is krimi sikerszerző legyen. A jelenben viszont egy női magazin rovatvezetője, akinek randikról és a saját szerelmi életéről kell írnia – a címeket ráadásul a főnöke adja ki, még választása sincs. Miután a legutóbbi barátjáról kiderült, hogy elég csalfa, a lapnál dolgozó barátnője elhívja magával a hétvégi síelésre a hegyekbe. Munkát is visz magával a lány, és egy fontos döntést is meg kell hoznia: az egyetemre bejutott a kreatív írás szakra, de hogy elvégezze, fel kellene adnia a jelenlegi állását. Elsőre bosszantónak tűnik, hogy a bérleményük felét két fiatalember bérelte ki, de aztán a két nő megtalálja a hangot a két férfival. Miközben a párok alakulni kezdenek, kiderül, hogy nem csak Cara kell, hogy fontos döntéseket hozzon meg. A barátnője is karrierváltáson gondolkozik, és Ben is váltáson töri a fejét.

Elképesztő, mennyi téli filmet gyárt a Hallmark. Egyszer már megfogadtam, hogy leállok velük, de az a helyzet, hogy nekem ezek az ideális munka-filmek. Miközben legépelek egy havi jelentést, vagy összerakok egy költségtérítési adatközlőt, szépen elfut mellettem egy ilyen film. Nem kell komolyan ráfigyelnem, hogy értsem, és mégis jobban telik az idő, mintha csak az adatokat bújnám.

Egy behavazott hétvége – azért már kap egy piros pontot, hogy nem csak a szerelmi témát fejtegeti. Az van az előtérben, de a 4 főszereplőből három olyan helyzetben van, ahol az életük egyik legkomolyabb döntését kell meghozniuk. Majdnem szívesebben néztem munkahelyi komédiának, mint romantikus vígjátéknak.

Azért az igaz, hogy nagyon rózsaszín az ábrázolás. Azt leszámítva, hogy erőteljesen számít a munkájukra, és a szabadidejükben is munkát ad az embereinek, nem volt szörnyeteg a főnökük. Bizonyos ponttól az sajnos áll, hogy a szabadidő is olyan, hogy ezzel-azzal bármikor felhívhatnak. Nekem a csúcs élményem az volt, amikor éjjel 23:30-kor jött az e-mail, hogy véleményezzek egy készletadattáblát. Vagyis, azzal nem tudtam együttérezni, hogy mennyire sanyarú a lányok sorsa. A való élet keservesebb…

A romantikus vonal viszont tipikus, minden téren. A párok megismerkednek, a kezdeti ellenszenvet követi a barátkozás, majd a szerelembe esés. Egy hétvége alatt gabalyodnak annyira bele, mintha heteket randiztak volna minimum. Ez mindig zavar kicsit, de itt legalább akadtak normális programok, és olyan helyzetek, amikor tényleg beszélgettek a szereplők és elhiszem, hogy megismerték egymást. Nem csak azon alapul minden, hogy mennyire vonzódnak fizikálisan. Nem is az a nagy rózsaszín happy end van a végén, hanem a sokkal reálisabb verzió, hogy komolyan randizni kezdenek, és majd kiderül, mire jutnak.

A csatorna filmjei kipipálják, hogy olyan szereplőket nyújtanak, akik mintha igaziak lennének. Csak kicsit szebbek és idealizáltabbak, mint egy átlag ember. Jó, itt a srácok elég jól el vannak eresztve anyagilag, és a koruk ellenére komoly karrierjük van, de ennyi kell, hogy modern hercegek lehessenek fehér lovon – bocsánat, hódeszkán.

Kellemes, agy nélkül nézhető, limonádé, de nem is vártam többet. Ezt pedig megkaptam.

Látványra tipikusan tévés, minimális helyszínen, némi külső helyszínen forgatva, semmi extra. Romantikus filmben nem is várom, hogy akció jelenetek és látvány elemek legyenek. Utóbbihoz musicalnek kellene lennie, de itt nem fakad senki dalra.

Ismert színész sincs benne, de ez sem gond. Érdekes, most nem a szereplőkön akadt meg a szemem. (Mivel dolgoztam közben, a fülem volt a domináns.) Nem tudom, ki volt Ben szinkronhangja, de ő volt a filmes élményem. Az a hangszín…

Másként nézve negatívabbak lennék, de háttér filmnek kiválóan működött.

Egy behavazott hétvége - 5/3,5 nagyon limonádé, kiszámítható és átlagos, de a hangulata most kellemesen ringatott.

https://www.youtube.com/watch?v=Pm6EKkV4yBE

Cím: Last Night in Soho

Készítők: Edgar Wright rendezi, jó ideje az első munkája. Jónak tűnik a casting is: Matt Smith, Anya Taylor-Joy az utóbbi időszakban jól jegyzettek.

Műfaj: pszicho-horror

Cselekmény: egy fiatal lány visszakerül az 1960-as évekbe, ahol kedvenc sztárja nyomába szegődik.

Várható megjelenés: 2021 tavasz… ha…

Miért várós?

• Pszicho-horrornak hirdetik, azt a zsánert pedig bírom.
• Ahogy Matt Smith-t is. Hiányzik is nekem a The Crown utóbbi évadából…
• A Baby Driver után kérdés nélkül megnézem az új Wright rendezést.
• Még titokzatos a sztori, várom a további részleteket.

Családi utas, politika viharában senyvedő, útkereső.

Mihai és Emil aradi fiatalok. Emil még középiskolás, jövőre fog felvételezni az egyetemre. Nem szereti a fennálló politikai rendszert, és ezt ki is meri mondani, a bátyja aggodalmára. Mihai orvos, aki pontosan tudja, ha az apjukat nem viszik el komolyabb kezelésre, elvesztik. Mivel a testvére ügyei miatt is veszélyes helyzetben vannak, az öregnek azt mondják, csak kirándulni mennek, valójában azonban Drezda felé veszik az irányt, ahol elvégeznék a szükséges agyműtétet. Közben látják, ahogy a szovjet tankok megindulnak Csehszlovákia felé. Külföldön ragadnak, és haza csak a Nyugat felé lehet menni. Vagyis, itt a lehetőség, hogy maguk mögött hagyják a kommunizmust. A család gyorsan megoszlik: van, aki otthon akar jobb életet teremteni, más menekülne most, hogy megteheti.

Igaz történet az alapja, de nem is ez a fontos benne. Nem olyan személyek vannak a középpontjába, akik bármiképpen is alakították volna a történelmet. Nem is azokat a dolgokat mutatja meg, ami bekerülne egy történelem könyvbe.

Az akar a bája lenni, hogy az átlag ember szemszögéből ábrázolja, milyen volt egy olyan rendszerben élni és megalkudni. Hiszen, ha az ember más mert lenni, kimondta a véleményét, nem lett besúgó, az államhatalom pillanatok alatt elkaszálta a jövőjét és a mindennapi biztonságát. A film elején erre még inkább csak utalnak, de a végére komoly példákat is látunk. Mindenki tússzá lett, akivel a rokonait zsarolták. Disszidálsz? Számíthatsz arra, hogy az otthon maradtak kenyere keserű lesz!

De benne van az is, hogy semerre nem volt kolbászból a kerítés. Akkor néztem nagyot, amikor a kint maradt Mihai is felkérést kapott arra, hogy kémkedjen a családján és az ismerősein keresztül. Talán szabadabb volt kint, de ott is megvoltak azok a módszerek, ha finomabban is, mint ami elől menekülni akart.

Ki döntött jól? A film nem ad erre választ. Életképeket mutat – milyen volt itt, ott és hogyan lehetett dönteni, mi volt fontos az embereknek.

A családi drámát is lehetne elemezni, de az kevésbé fogott meg. Igazából pontosan tudták mit kell tenni, és mi lesz, ha nem viszik végbe a tervet. Az apa a műtét nélkül halálra volt ítélve. Olyan hiábavalónak is éreztem minden vitát és a pártokra szakadást. Nem volt alternatíva vagy csoda. Ebből talán érezni, hogy ebben a kérdésben Mihai pártján álltam. Attól, hogy nem csinálnak semmit, csak várnak, nem fog változni semmi.

Mondanivalójában érzem, miért készülhetett ez a film és mit tud megmutatni. Hála égnek én nem éltem a szocialista rendszerben, így ez nekem történelmi film és nem nosztalgia. Bár a kezem hazahúz, és nekem A tanú lesz a kommunista rendszert élesen és hatásosan bemutató film a magyar naranccsal, azért ebben is ott van az, hogy milyen volt az a világ.

Csak éppen, ezen túl, mint film, nem tudtam értékelni az alkotást. Nem szórakoztatott, nem izgalmas. Bár nem szeretem ezt így kijelenteni, de nekem unalmas volt. Lassan haladnak az események, a családon belüli konfliktusok nagyja fel lett fújva. A belekevert szerelmi szálaknál meg az is jobb lett volna, ha inkább nem is lettek volna.

A látvány a korhangulatban jelenik meg. Amilyennek fotókon mutatták a kommunista rendszert, kb. azt láttam a filmen is. A ruhák, de leginkább a kocsik idézték meg számomra azt az időszakot.

Ismerős színész nem volt benne, de ezen nem is lepődöm meg. A stáblista alapján románok, mint a szerepük. Nem is hiszem, hogy láttam román filmet korábban. Annyira nem tudott megfogni a film vagy a karakterek, hogy bárkinek megjegyezzem a nevét.

Egyszer meg lehetett nézni, van tanulsága, de nem esett jól. A végét is rühelltem.

Utazás apánkkal - 5/3 a kor hangulatáról elhiszem, hogy ilyen lehetett – de annyira untam így is a cselekményt.

https://www.youtube.com/watch?v=FDTDKQuwX9M

Kamaszos, szomszéd után nyomozós, sorozatgyilkosos.

1984 nyarán pár 15 éves kamasz nyomozásba fog. Egy átlag nyáron a lányokat lesnék, újságot hordanának ki és elütnék az időt, de ezen a nyáron a környéken korukbeli fiúk tűnnek el, majd csak holtan találnak rájuk. Az egyikük, Davey, pedig rendelkezik egy elmélettel. A sorozatgyilkosnak is vannak szomszédjai. Akik nem is sejtik, ki lakik mellettük. Az ő szomszédjuk egy rendőr, akivel még jóba is vannak. Davey időnként távcsővel rá is néz a házra, hiszen a másik szomszéd az egykori bébiszittere, aki igencsak dögös fiatal nővé érett, és gyakran vetkőzik nyitott ablaknál. Így lesz gyanús neki a férfi, de egy rendőrt nem lehet megvádolni bizonyíték nélkül. Így a srácok maguk közt szervezik meg a férfi megfigyelését és követését, hogy már tényeknek a birtokában vonhassák be a felnőtteket. A játék azonban kezd egyre komolyabbá válni, mert mi van, ha tényleg a gyilkosra bukkantak, aki észreveszi, hogy a fiúk megfigyelik?

Az miatt is divatba jött, amikor egy csapat gyerek/kamasz kezd el bűnügyeket megoldani és/vagy szörnyekkel felvenni a harcot. Nem véletlen, hogy ez a film is abból az érából származik, amikor a moziban egy csapat kamasz nézett szembe Stephen King bohócával, a Netflixen meg hódító hadjáratba fogott a Stranger Things.

Itt tulajdonképpen annyiban más a helyzet, hogy a szörnyeteg nem természetfeletti. Egy sorozatgyilkos, aki másképpen, de ugyanolyan veszélyes, mint a fentebb említett gonoszok. A gyerekeknek pedig egészen más az eszköztárjuk, mint a felnőtteknek lenne. Elég csak abba belegondolni, hogyan akarnak lehallgatni. Rendben, ha nem ’84 lenne a korszak, lennének jobb eszközeik is, de a lényeg nem változik. Ők könnyebben hivatkoznak olyasmire, hogy csak bújócskáznak, vagy egyéb játékban vannak nyakig, amikor settenkednek és pl. végigtúrják a férfi szemetes kukáit, hátha akad benne valami gyanús.

A gyerekek gondolkodása rugalmasabb, és könnyebben hisznek. A film is eljátszik azzal egy pontig, hogy nem tudjuk mi sem, igaz-e az elmélet, vagy egy ártatlan nyomába szegődtek. Nekik kisebb jelekből is kész a bizonyosság, és nem félnek kimondani olyasmit, amit egy felnőtt igen. Igazuk is van abban, hogy azért mert jóravaló embernek tűnik, nem lehet tudni, mit tesz a szomszéd a házában a tekintetektől távol. Azért, mert naponta látják, nem ismerik igazán. Ez különben olyan tanulság, amit innen magunkkal lehet vinni. A sorozatgyilkosoknak ugyanúgy vannak szomszédjai, mint bárki másnak…

A film hangulatában végig ott van a krimi és a gyerekcsapat összetartásának érzete. Rejtély van, amit megfejteni kaland. Ahogy megy előre a történet, és nőnek a tétek, úgy nő a feszültség és a játékosság helyét átveszi a fenyegetettség. Nekem nem ment elég messze – nem sikerült az ellenséget ijesztőnek beállítani, akkor sem, amikor már valóban nem csak játék zajlott a felek között.

Nem lett ijesztő a film. A vége különösen nem tetszett – a régi, és bocsánat a szóért, de gagyi horrorok húzása volt, hogy a rossz soha nem hal meg végleg, valamiképpen visszatér és gyilkol tovább. Ezt megjátszani egy fokkal valóság közelibben ebben is… Kétlem, hogy bárki azt gondolta volna, hogy ennek a filmnek akarnak majd folytatást, és azért hagyták így nyitva.

A kivitelezés – nem egy látványmozi. A hangulata inkább viszi előre, és ahhoz nem kellett horror effekt vagy a gyilkos dolgaira véresebb rálátás. Egyszer próbáltak ijeszteni és valami hullafélét mutatni a kádba, de messze volt az ingerküszöbömtől.

Ismertebb színész sem volt benne, bár az egyik kamasz arcát már kezdem megjegyezni. Judah Lewis két Netflix-film miatt ismerős, érdekes mód, ott is horrorszerű filmből…

Talán fáradt is voltam hozzá, de ez most nem tudott megfogni.

Summer of 84 - 5/3,5 a történet alapja rendben volt, de az izgalmak nem nagyon jöttek össze. A vége is…

https://www.youtube.com/watch?v=vkalLfx229o

(A séf a neki nem tetsző kinti sütögetés előtt részegre itta magát, amiért a főnöke nagyon ki van akadva és a nap végén mészárlást rendez.)

• Mondj már valamit végre. Már mindenki ki van merülve.
• Na és mitől? Mondd mitől, attól, hogy egész nap ittál, hogy felemelted az üveget?
• Tudod milyen fárasztó az? Ha akarod, elmegyek egy kezelésre.
• Milyenre? Elmebaj ellenire? (Igen, séf)

Néha fogj meg egy könyvet, és nyisd is ki! (A bébiszitter 2. A kárhozottak királynője)

(Amikor a segítség sem hangzik jól. Sarika segítséget kér a felvételi elbeszélgetéshez, amit Jack sajátos módon prezentál.)

• Nos, ezek a toborzók az alázatosságot is szeretik, szóval kezdj egy önkritikus viccel! Gyerekek, mivel kritizálhatná magát Sarika?
• Nyalizós.
• Bénák a ruhái.
• Udvariatlan.
• Igen, jó. Igen. Oké, sok... sok választási lehetőségünk van. Rendben, akkor... valaki azt mondta, hogy udvariatlan?
• Én voltam.
• Tényleg udvariatlan, igazad van. Jól haladunk, Sarika. Bízz bennem! Mi van még, gyerekek? (A. P. Bio)

A bizalom hónapok alatt épül ki, de egy pillanat alatt elvész. (Young Wallander)

(Max besegít a séfnek a netes randizásban, de a köszönet a szokott üvöltözés.)

• Te meg mit csinálsz?
• A nevében elhívtam őt egy holnapi randira. Ma nincs épp jó formában.
• Balfék, most meg akarsz ölni engem? Ide figyelj, ha most nemet mond, én felgyújtom az éttermet és azt mondom, hogy te voltál! (Igen, séf)

(Kay szembesül vele, hogy a gimiben nem vicces, hanem zaklató volt. A gyerekei meg rá ütöttek, amit a férje nagyon nem is próbál tagadni...)

• Miért nem tudnak semmit megkönnyíteni?
• Nem nyilvánvaló? Egy tulok voltam, és most egy tulok sereget nevelek!
• Hát, nem sereget mondanék. Ez inkább egy elit különítmény. (Zsenik közt)

Zombis, kijutásért küzdő, nyerészkedő.

4 év telt el, amikor a zombijárvány a feje tetejére állította Koreát. A kormány egy nap alatt elvesztette a kontrollt, és a hírek, mely szerint Busán biztonságos, nem bizonyult igaznak. Az egyik menekülteket szállító hajóra is felkerült egy fertőzött – a kínaiak látták a mészárlást, és az ország zárlat alá került. Többet esély sem volt kihozni bárkit. Jeong-seok tiszt volt, aki azon az utolsó hajón vesztette el a nővérét és az unokaöccsét. Csak a sógora maradt neki, akivel keserű élet vár rájuk Hongkongban. Amikor egy banda megkeresi őket azzal, hogy menjenek vissza, hozzanak el egy pénzszállítmányt és a részükből kezdjenek új életet, elfogadják a javaslatot. A zombi hordák azonban lecsapnak, és a túlélők sem barátságosabbak. A katonákból létrejött milícia vezére minden eszközt bevetne a menekülésért, míg Jeong-seok egy családdal barátkozik össze és kezdenek el segíteni egymásnak.

A filmben azt mindenképpen díjazni kell, hogy el merte engedni a Zombi expresszt. Sajnálom is, hogy rákerült a 2. rész címkéje, mert fel lehetne fogni önálló filmnek is, ami ugyanabban az univerzumban játszódik, mint a Vonat Puszánba. Mindössze annyi érintkezési felületet hagytak, hogy a Busán = menedék híre kamu, és Korea el lett szigetelve a későbbiekben.

Majd 4 évvel később láthatjuk, mi lett. Kintről megy be egy csapat, és nagyon éles a különbség. Nem sajnálták arra a pénzt, hogy megmutassák, 4 év alatt mennyire szét tud hullani minden – különösen Hongkong után éles a váltás. A modern nagyváros, meg a zombik pusztította káosz. Bár az ilyen apokaliptikus képekre nem igazán találó azt mondani, hogy szép, de a maga módján megejtő a látvány.

Látszik, hogy mennyire tágultak a készítők lehetőségei. A vonat zárt volt, kevés helyszín és a zombikra ment el a pénz. Most viszont nyílik a kép, és a tönkrement országot, városokat látjuk. Már nem is a zombikat éreztem a legnagyobb fenyegetésnek, hanem a nyerészkedő és önző embereket.

Több módon is megmutatják, mit hoz ki az egyénekből a világvége. Ahogy a remény elvesztésével megszületnek a szörnyetegek, akik nem jobbak a zombiknál. De még jó emberek is hoznak olyan döntéseket, amiket később megbánnak. Sokkal könnyebb hátra sem nézve menekülni és sorsára hagyni a segítségre várót, mint vállalni a kockázatot. A főszereplőnek is van egy ilyen története, de mivel ő a hős, ő esélyt kap, hogy jóvá tegye a múltját. Mi másért botlana bele pont annak a családnak a túlélőibe, akiket ő hagyott a sorsukra az út szélén évekkel korábban?

Azzal, hogy horror helyett ez sokkal inkább társadalom kritika, nyerünk is, vesztettünk is. Nekem hiányzik az a zsigeri, ijesztő horror, ami az első rész volt. Félelmetesek voltak a zombik – ezt már nem éreztem. Ugyan gyorsak, a tömegnek ereje van és nem semmi látvány, ahogy a horda lecsap, de itt terek vannak és eszközök. Fegyverek. Katonák. Az akciófilm elemek dominálnak inkább – itt már ügyesebben küzdenek az emberek, és nincs az a reménytelenség sem, mint korábban. Lehet, hogy jól néz ki, amikor a nyitó jelenetében a kamaszlány a Halálos iramban filmeket idézően hajt át a zombikon és vezet autóversenyzőhöz méltóan, de nincs olyan érzelmi hatása.

Szimplább a történet is, nem érintett meg annyira a karakterek drámája, pedig igyekeztek azt is adni nekik, és fejlődési ívet. Ahogy a főszereplő eljut oda, hogy most már nem fut el, hanem visszavág és hősként viselkedik. Különben az is mutatja, hogy nem horror, hogy áldozat nélkül össze is hozza az utolsó nagy tettet. Az első részben minimum zombiként végezte volna.

Akciófilmnek korrekt, van benne némi üzenet is, de akkor is hiányolom a horrort belőle.

Peninsula: Holtak szigete - 5/3,5 már nem üt úgy, mint az első. Akciódúsabb, látványosabb a pusztulás, de tipikusabb is.

https://www.youtube.com/watch?v=eI0RUX5-1jI

5: Birodalom - Victor nagyon alulról tört fel, és már terve van arra is, hogy szálljon ki az Alvilágból, legyen tisztes üzletember, férj és apa. Csak éppen így sétál bele egy csaló hálójába - mire észbe kap, már mindene veszélybe került, a családjától kezdve a vagyonán át az életéig. Mindezt egyetlen, benézett csalás miatt...

4: Kincseim - Patrick nagyon nem volt jó apa. Ellenben szélhámosként egész jól megélt. Amíg át nem verték, és a bosszúhoz szüksége van a két lányára, akik egymást sem ismerték eddig. Az egyik szépséges, apjához fogható csaló, a másik szürke, de okos egérke, aki a számítógépek mágusa. A kezdeti nehézségek után a kis család együtt lép a megtorlás és a bűn útjára.

3: Csaló csajok - leginkább azért kell megnézni, hogy össze lehessen vetni, egy klasszikus filmet hogyan tesznek tönkre azért, hogy a trendeknek jobban megfeleljen. Josephine dögös házasságszédelgető és csaló, aki kénytelen együtt dolgozni a duci, harsány Pennyvel. A célpont a milliomos Thomas, aki szintén tartogat meglepetést a lányoknak. Vajon ki ver át kit?

2: A Riviéra vadorzói - amiből aztán a Csaló csajok lettek - és máig ez a jobb. Ebben Lawrence és Freddy küzdenek azért, hogy a gazdag asszony elcsábításával pénzhez jussanak. Csak éppen az asszony sem éppen az, akinek mutatja magát. Átverős komédia, ami különben szintén remake volt. A Dajkamesék hölgyeknek az alapja, de azt azért nem vettem fel a listára :)

1: Szívtiprók - Angela megjárta a szerelemmel. Egyedül maradt a lányával, Page-dzsel, de megtanulta a leckét. A lányával igazi svindlerek lettek - Angela hozzámegy a gazdag pasihoz, Page eljátssza a csábítót, és máris vastag csekkel be van nyújtva a válás. Mivel Page önállósodna, az anyja hazudik neki egy nagy adósságról, és egy nagy, utolsó közös munkára szervezi be. Csak éppen Page pont most botlik bele az utolsó rendes srácba a parton, és szerelmes lesz. Csak éppen Angela egyik exférje a nyomukra akad, és bosszút akar állni. Az új célpont ügyeiről már nem is beszélve.

Tárgyalótermi, korrupcióval szembenéző, illúziókkal leszámoló.

Sean Casey megdolgozott azért, hogy ügyvéd lehessen. Az apja példáját követve rendőrnek állt, és mellette végezte el az egyetemet. 33 éves, amikor az ügyészség gyakornokaként megkezdi a pályáját. Éppen ekkor az apja egy rajtaütést vezet a társával. Egy hírhedt drogdíler ellen mennek, de csak ők ketten – az öreg Casey tart a korrupt rendőröktől. Washington súlyosan megsebesíti a férfit és el is menekül. Rafinált ügyvédje tanácsára feladja magát. Az újraválasztásán dolgozó főügyész meglátja a lehetőséget az esetben: Sean kapja az ügyet, hiszen az apja lesz a koronatanú. Ő lelkiismeretesen neki is áll a feladatnak, és a korrupcióra terelődő tárgyalást is kézben tartja. Amikor a főnöke betegség miatt vissza kell, hogy vonuljon, a párt bizalmat is szavaz neki kezdő létére, és indítják a főügyészi székért. Ám még a választás alatt rá kell jönnie, hogy a korrupció már mennyire beette magát mindenhova.

Valahol szomorú, hogy nagyon nem mai ez a film – elég csak megnézni, mennyire fiatal volt még Garcia a főszerepben, most meg nagypapákat és dédpapákat játszik – mégis mennyire aktuális ma is. Úgy tűnik, amíg az ember megőrzi emberi természetét, ugyanaz a selejtes faj maradunk a férges almákkal a kosárban.

A Manhattanre leszáll az éj igazság szerint nézhető lenne tárgyalótermi krimiként is. Nem kellene a felhangokat nézni benne, csak követni a tárgyalás menetét és Sean karrierjét. Mellette van egy szerelmi szála is – mondjuk, elég egyszerű. Meseszerűen indul és pillanatok alatt jut el lánykérésig. Igaz, elég különös konfliktus, hogy a nő nem akar férjhez menni, szívesebben marad csak a férfi élettársa. Ebbe is bele lehetne menni, hogy milyen társadalmi változásokat jelzett a film készültekor, mert ma már nem ennyire sokkoló egy ilyen viszony, mint a filmben, ahol még a választásokon is botrányt igyekeztek belőle faragni.

A tárgyalótermi részek korrektek, ahogy kell. Meghallgatják a tanúkat, gyűlnek a bizonyítékok, és Sean jó taktikát választ, hogy elérje a megfelelő ítéletet. Kicsit eszembe is jutott az Egy becsületbeli ügy, ami az egyik kedvenc tárgyalótermi krimim. Itt is az a trükk, hogy ki kell hozni a sodrából a tanút, hogy kimondja az igazat, megmutassa a valódi énjét, amit különben nem tenne meg.

De bármennyire is szeretném ennyivel elintézni a történetet, nem lehet. Nagyon komoly rész benne, hogy Sean szeme felnyílik, és elveszti az ártatlanságát. Bár maga is volt járőr, nem volt tisztában azzal, mi folyik az utcákon. Itt konkrétan szembe kell néznie azzal, hogy a drogdíler 3 körzetet is lefizetett, és abban is igazat mondott, hogy amikor nem akart többet fizetni, a korrupt rendőrök nem letartóztatni akarták, hanem kivégezni. Sean ismerősei között is vannak rohadt almák, és ez sokkolja. Az egész karrierjét megkérdőjelezi, és el kell döntenie, tudja-e így folytatni, vagy feladja.

A történet eladja a filmet ma is, annak ellenére, hogy sok minden nincs, ami ma megszokott. Abszolút nem hiányzott a modern technika sem, és a látványvilág sem zökkentett ki. A régebbi filmeknél gondban szoktam lenni azzal, hogy a film korabeli divat és elsősorban a hajkoronák irritálnak – csúnya tőlem, de ezért viselem nehezen A sebhelyesarcút… azok a nadrágok és ingek, a hideg is kiráz. Itt viszont nem volt ilyen problémám.

A szereposztás még mai szemmel is tetszetős. Andy Garcia karakter és erő van a szerepében. Simán elhiszi az ember, hogy megválaszthatják pályakezdő létére is kerületi ügyésznek, olyan kiállása és hite van mellé. Azért is szép, hogy ennek a hitnek az ingását is visszaadja. Olyan színészek segítik ebben, mint James Gandolfini vagy Richard Dreyfuss.

Végül, csak egy gondolat erejéig. Szembesülni kell azzal, hogy ilyen problémák vannak. Ha mindenki szemet hunyna a korrupció felett, soha nem lenne javulás sem.

Manhattanre leszáll az éj - 5/4 Andy Garcia emlékezetes karaktert játszik egy ma is aktuális, érdekes történetben.

https://www.youtube.com/watch?v=1bZ_L0GOaYw

MOZI:

• Fortuna istennő - olasz dráma
• Notting Hill-i cukrászda - brit dramedy
• Óriásláb - Családi bevetés - belga/francia animáció

DVD:

Scooby-Doo mesék jönnek, de még nem az új verzió.