Szellemes, szeretteiket visszahozó, mágikus.
Salma még kislány, amikor mostoha testvérei egy legendát mesélnek el neki. Egy mágusról, aki elrejtőzött a halál elől – végül elbukott, örökre börtönbe került, de az emberek kaptak a haláltól egy ajándékot. Egy homokórát, ami lehetővé teszi, hogy minden évben egy napon a szeretteik szelleme meglátogassa őket, ha oltárt emelnek nekik és rájuk gondolnak. Salma minden vágya, hogy megismerhesse a szüleit, ám a nagyanyja minden hasonlótól 
eltiltja. Már felnőtt nő, amikor egy nyom a város rejtélyes kastélyába vezeti, ahova tilos a belépés. A fiúkkal elvégzik a szertartást, és egy másik dimenzióban találják magukat. Salma kezében életre kel egy varázskönyv, a fiúktól elszakad, de egy rejtélyes idegenre bukkan a kastélyban, aki segítséget ajánl a lánynak. Ismerte a szüleit, akik híres mágusok voltak. A lány lassan rájön, miért kellett úgy felnőnie, ahogy és kezdi átlátni, hogy Morlette nem segíteni akar és nem igazságra vágyik: bosszúra, a halál ellen. Salma az egyetlen, aki kiállhat ellene.
Már láttam olyan mesét, ami nagyon szépen bemutatta a mexikói vallást és a másvilágot. A Coco, az a Pixar, amire nagyon nehezen szántam rá magam, de annyira tele volt szívvel és tartalommal, hogy most már szeretem azt a mesét. Arról nem is beszélve, hogy megértette velem, miért olyan nagy szám a halottak napja Mexikóban.
A Szörnyen boldog Halloween mintha ennek lenne egy nagyon gagyi verziója. Elég sok mindenben más, a történetben is, de túl sok a közös elem. Ahogy Jorge és Pedro találkoznak a felmenőikkel a túlvilágon, ahogy a holtak egy napon hazatérhetnek a családjukhoz, sok elem a látványvilágban. (Maga a másvilág, és a visszatérés is.)
Ez a mese nem vállalja fel, hogy mexikói, egyszer nem hangzik el az ország vagy a kultúra megnevezése. Viszont, csupa olyan elemet használ, ami ahhoz a kultúrához tartozik. Vegyük csak Salma arcfestését, amikor az ereje teljesen eluralkodik rajta, és nagy erőket mozgat mágikusan! Az arca pont olyan lesz, mint az Orgyilkos osztályban a mexikói lány harci arcfestése. De lesz itt mariachi-t idéző figura, és a két fiú egy verekedős jelenete a mexikói pankrátorokat idézte meg egy az egyben.
Kicsit olyan, mintha a mexikói halottak napjának adna egy fantasy mesét eredettörténetként. Mese, nem kellene komplexebb történetet várnom, de így is sok minden zavart benne. Mintha hozzányúlna a mexikói gyökerekhez, és meg is tagadná őket ugyanakkor. A Coco felvállalta az egészet, szerethető és családcentrikus lett, itt meg használták a külsőségeit, az elemeit, de mégis fantasy gyökereket kapott varázslókkal meg megszemélyesített Halállal.
Grafikában is nagyon gyenge a mese. Helyenként töredezett a mozgás, de maguk a figurák is hagynak kivetnivalót maguk után. Nagyon babaszerűek, és a szépség nem jellemző rá. Tudom, fárasztó, hogy a Cocót emlegetem annyit, ami különben régebbi, és sokkal szebb, mint ez a mese.
De ha már belejöttem, mivel van problémám. A magyar címválasztás rémesen sikerült. Ebben a mesében nincsenek szörnyek. Szellemek vannak benne, és a másvilági halottakat csontváz alakokként jelenítik meg, de egyik sem ijesztő. Még a mese rosszfiúja, Morlette sem egy szörnyeteg, hanem egy szenvedő ember, aki nem tudta túltenni magát azon, hogy elvesztette azt, akit a legjobban szeretett. Ő sem menthetetlen, és a mese végére már nem is ő lesz a nagybetűs Rossz. Még a Szellemes Halloween is sokkal jobb lett volna.
Azt még nem döntöttem el, mennyire káros vagy sem, ha egy gyerek nézi ezt meg. Egy olyan képet ad át a túlvilágról, aminek nem lehet megfelelni. Hozzánk nem jönnek vissza szellemekként a rokonaink, bármilyen oltárt emelünk is nekik.
Van benne egy aranyos bogárféle, a testvérek is elmentek, csak ezért nem 1 csillagos.
Szörnyen boldog Halloween - 5/2 gyengébb grafika, gyengébb történet, és még a tanulsággal se vagyok kibékülve. Kár.
